A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 47. szám - A Btk 116. §-ában megszabott határidő megrövidítésének kérdése - A külföld és a magyar bűnvádi eljárási törvény

A. JOG 339 A Btk 116. §-ában megszabott határidő megrövidítésének kérdése. Irta : Dr. DAROCY ELEK beregszászi kir. alügyész. A sértett fél indítványára üldözhető bűncselekményeknél a Btk. 116, §-a feljogosítja magánvádlót arra, ho^y a Btk. 238! és 342. §§-aiban meghatározott esetek kivételével^ indítványát az ítélet kihirdetése előtt visszavonhassa. Az indítvány visszavonásának joghatálya: a bűnvádi eljárás megszüntetés-e és a 7. számú döntvény szerint, magánvádlónak a bűnügyi költségekben való marasztalása. Az indítvány visszavonása azonban csak ugy bír joghatálylyal, ha az Ítélet kihirdetése előtt történt. Erre vonatkozólag a büntetőjogi judicatura megállapodott abban, hogy ítélet alatt jelen esetben nem a jogerős, hanem az első bírósági Ítéletet kell érteni. Nincs vita a tekintetben sem, hogy a magánvád visszavonása elhalasztható egészen az elsőfokú ítélet kihirdetésének megkezdéséig; sőt ha az első bíróság ítélete feloldatik: a magánvád visszavonhatásának joga is feléled. A Btk. 11 ti. §-ában foglalt rendelkezésből s a büntetőjogi judicatura most érintett gyakorlatából annak jelenségei mntatkoznak, hogy a törvényhozás intenciójának megfelelően bíróságaink a lehető leghosszabb időt engedik magánvádlónak arra nézve, hogy magánvádját esetleg visszavonhassa. Ezzel szemben a btkv. gyakorlati alkalmazása körül szerzett tapasztalatok, criminálistáink egy részét arra indították, hogy az indítvány visszavonására szabott határidő megrövidítését sürgessék. E kérdés. — kapcsolatban azzal, hogy szükségesnek látszik-e az inditványi bűncselekmények körének megszorítása — kitüzetett a XI. magyar jogászgyülés napirendjére is, hol a teljes ülés kimondotta, miszerint a magán-indítvány visszavonására szabott határidő megrövidíttessék. A magyar jogászközönség a magyar jogászgyülések működését mindig éber figyelemmel kisérte s elvi kijelentéseit tisztelettel togadta; mert ezekben legkiválóbb jogászaink jogi meggyőződését látta kifejezve. A magyar jogászgyülés elvi megállapodása azonban nem szolgálhat indokul arra, hogy a felmerült vitás kérdések elvonassanak a sajtó utjáni megbeszélés teréről. E meggyőződés vezérel, midőn a XI. magyar jogászgyülés elvi kijelentése dacára is foglalkozom a btk. 116. §-ában megszabott határidő megrövidítésének kérdésével; azon álláspontra helyezkedve, hogy az indítvány visszavonására megszabott határidő megrövidítésének szüksége nem forog fenn. Az általános tapasztalat azt bizonyítja, hogy a bűnvádi feljelentéseket a sértett felek rendszerint azonnal előterjesztik, a mint az elkövetett bűncselekmény és annak tettese tudomásukra jutott, s a sértett fél indítványára üldözhető bűncselekményeknél sem várják be, hogy a Btk. 112. §-ában az indítvány előterjesztésére engedett három hónap vége felé közeledjék. A magáninditvány is tehát rendszerint oly időben terjesztetik elő, midőn még a sértett fél az ellene elkövetett bűncselekmény közvetlen hatása alatt áll ; midőn nem az érett megfontolás, hanem a bűncselekmény elkövetése feletti felháborodás és a tettes elleni bosszuérzet vezeti cselekvőségében. Hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy a sértett fél felháborodását és bosszuérzetét leküzdje s higgadtan mérlegelje az előtte önként felmerülő azon kérdéseket, hogy a tettessel nem lehetne-e a békés kiegyenlítés terére lépni s a szenvedett sérelem elég lényeges-e arra, hogy a tettes üldözését az államhatalomra bízza. De még a bűncselekményeknek rendszerint vannak magánjogi mozzanataik, melyek az okozott kárban s ennek folyományát képező kártérítési kötelezettségben határozódnak. Az inditványi bűncselekményeknek gyakrabban előforduló részénél, a sértett fél megelégszik megfelelő kártérítéssel s a tettes megbüntetését nem kívánja. Elegendő időt kell tehát neki adni, hogy a kártérítés mérve tekintetében, mely gyakran hatósági becslést is feltételez, ellenfelével megállapodásra juthasson. Ez a többször emiitett elegendő, hosszabb idő azonban nem fog állni a felek rendelkezésére, ha az indítvány visszavonására szabott határidő megrövidíttetik. Különösen megfontolandó ez most, midőn a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséhez közeledünk ; mert az uj perrend szerint a bünperek, főként ezeknek nyomozati és bünvizsgálati szakai, a mainál jóval rövidebbeknek Ígérkeznek. A kir. járásbíróság előtti eljárásban még sokkal rövidebb idő áll a sértett fél rendelkezésére, hogy magánvádjának fentartása vagy visszavonása kérdésében határozzon ; mert megtörténik, hogy a feljelentés előterjesztése és a tárgyalás határnapja között alig két heti idő telik el, mely alatt alkalmuk sem volt feleknek egymással érintkezni s a megzavart jogállapotot önként helyreállítani. A kir. járásbíróságok előtti eljárásban a tárgyalás, a kir. törvényszékek előtti eljárásban pedig a főtárgyalás képezi legjelentősebb és legünnepélyesebb részét a büntető eljárásnak. Gyakran a sértett fél súlyt helyez arra, hogy a tettes töredelmes megbánásának nyilvánulása s esetleges bocsánatkérő nyilatkozata a tárgyalás folyamában történjék ; s csakis ezek megtörténte után hajlandó magáninditványát visszavonni. Előfordul az is, hogy a sértett fél és a tettes, — könnyen érthető okokból, a tárgyalásig nem is találkoznak egymással s csakis itt nyílik alkalom vitás ügyöket a békés kiegyenlítés terére vinni. Nem volna helyes tehát a Btk. 116. §-ában megszabott határidőt akként megrövidíteni, hogy a magáninditvány visszavonásának végpontját ne az Ítélet kihirdetésének megkezdése, hanem például a tárgyalás határnapjának kitűzése képezze. A magáninditvány visszavonására rendelt határidőt azért sem tartom megrövidithetőnek, mert a Btk. ez időszerinti rendelkezése lehetővé teszi, hogy az inditványi bűncselekmény tettese minél hosszabb ideig álljon a büntető eljárás hatálya alatt s igy az ezzel járó kellemetlenségek szolgáljanak jogellenes cselekménye megtorlásául, melynek büntetőjogi következményei alól csak a sértett fél engedékenysége folytán menekül. A magáninditvány visszavonására rendelt határidő megrövidítése azt eredményezi, hogy a vád visszavonás esetei ritkábbak lesznek ; már pedig a büntető-hatalomnak nem áll érdekében az elitéltek számát szaporítani. Ha az inditványi bűncselekmények elkülönítését jogosultnak tartjuk ; ha jogot adunk a sértett télnek arra, hogy indítványát visszavonhassa: akkor a jog helyes gyakorlására szükséges időt is rendelkezésére kell bocsátani. Ezen idő pedig, — véleményem szerint,—a jelenleginél rövidebb nem lehet. Belföld. A Magyar Jogászegyesület f. hó 14-én teljes ülést tartott az ügyvédi kamara helyiségében. Ez alkalommal dr. Márkus Dezső királyi törvényszéki biró tartott előadást. A holtkézi törvények Magyarországon cim alatt. Az előadó mindenekelőtt kimutatta, hogy e törvények túlnyomó részét a középkorban, a vallási buzgalom legvirágzóbb korszakában és a legvallásosabb katolikus államokban alkották meg, ellensúlyozásul a katolikus egyház óriási mérvű gazdagodásának, a melynek szerzése és kezelése mindinkább elterelte az egyház férfiait tulajdonképeni hivatásuktól. Ismerteti a magyar holtkézi törvények keletkezését, folytonossan cáfolva a királyi Curia ismert 63. számú döntvényének megokolását. Rámutat arra, hogy II. Endre, Nagy Lajos és II. Ulászló törvényei a holtkéz ellenében nem az ősiséggel kapcsolatos alkotásoknak, hanem a család érdekeinek megóvására szolgáltak egyrészt, az egyház hatalmi túlsúlyának megtörésére másrészt. Különösen II. Ulászló törvényei, a melyeket az 1647. linci békekötés és III. Károly király 1715. évi törvénye is megerősített, az akkori idők egyházpolitikai irányzatának fölötte érdekes és tanulságos alkotásai, a melyeknek előzményei valósággal forradalmi jellegűek voltak az egyházzal szemben. Az !8i8. törvényhozással megteremtett jogegyenlőség nem megszüntetően hatott a holtkézi törvényekre, mint a királyi Curia mondja, hanem a katolikus egyház jogállását kiterjesztette a többi bevett felekezetekre is, a melyekre az előadó szerint, a holtkézi törvények szintén kiterjednek. Hogy a holtkézi törvények nem ellenkeznek a jogegyenlőséggel, azt előadó még azzal is igazolja, hogy az észak-amerikai Egyesült Államokban vannak a legszigorúbb megszorításai az egyházak vagyonszerzésének, hogy Franciaországban a harmadik köztársaság ujbol megszorította az egyházak szerzési képességét. S hogy az ősiségnek megszűnte nem vonja maga után e törvények megszűntét, valamint hogy a telekkönyvi intézmény sincs azokkal ellentétben: bizonyítja ama körülmény, hogy a legutolsó években is alkottak holtkézi törvényeket európaszerte és hogy azokat az 1896. augusztus 18-án szentesitett német polgári törvénykönyv is épségükben fentartotta. Mert a holtkézi törvények kérdése első sorban gazdasági jellegű és csak utolsó sorban lesz felekezeti jellegűvé akkor, ha az egyházak vagyonszerzése rendszerré és visszaéléssé fejlődik. Választási felszólamlási tanácsok a Curián. A képviselőválasztói jog dolgában beadott felszólamlásokat, a Curián minden | évben két, e célra alakított tanács vizsgálja meg és intézi el. Ezen évre I. tanácsnak: Asztalos Aba, Beck Hugó dr. Csider László és Béres János, a II. tanácsnak: G o 111 Alajos, Be ne Kálmán. Fabiny Ferenc, és Frenreisz István curiai bírák a tagjai. Ausztria és külföld. A külföld és a magyar bűnvádi eljárási törvény. Uj bűnvádi eljárásunk iránt immára külföldön is mindélénkebb érdeklődés észlelhető. így Prágából jelentik, hogy dr. Zucker Alajos udvari tanácsos, egyetemi tanár f. hó 3-án a «Právnická Jednota» cseh jogászegyletnek erősen látogatott heti ülésén ezen törvényről felolvasást tartott. A tudós tanárnak és e téren elismert tekintélynek beható és kimerítő fejtegetései nagyon lekötötték a számos jelen volt biró, tanár és ügyvéd figyelmét és Zucker tanárt felkérték, hogy az egyesületet a magyar törvényhozás szakbavágó reformjairól értesítve, e tekintetben is színvonalon tartsa. A magyar codificatio iránt tanúsított általános érdeklődésnek további bizonysága azon körülmény, hogy a dr. Stenglein M. német birodalmi bírósági tanácsos által szerkesztett < G e r i cht s sa a 1 » , ezen egyik legkitűnőbb német büntetőjogi szaklap, októberi füzetében szó szerinti fordításban hozza Chorin Ferencnek az igazságügyi bizottság előadójának a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatról a képviselőház elé terjesztett jelentését. Ezen dr. Schiller által eszközölt fordítás a javaslat keletkezésének történetét, alapelveit és ez elvek következetes keresztülvitelét a legszélesebb szakköröknek is hozzáférhetővé tette, a mivel Chorin alapos és a tudomány színvonalán álló munkálatát éri a dicséret.