A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 47. szám - A badeni bűnvádi javaslat. A Jog eredeti tárcája - Eljárás a rövid utu birtokperekben a volt határőrvidék területén

338 A JOG utján, a kérelmezettel kiadmányban közli. Ebben a végzésben elég volna röviden jelezni a kérelem tárgyát, tájékozásul a kérelmezett részére. A kereseti jegyzőkönyv felvétele a helyszíni tárgyalásra tartatnék fenn. Mind a két a.) b.i gyakorlat azonban meró'ben célszerűtlen, mert a sürgó'sséget szem elöl téveszti s ugy a bíróságnak, mint a feleknek felesleges időveszteséget és munkát okoz. Részben, mert az idéző fél képtelen előadni, hogy mily terjedelmű a kereset tárgya s szokás szerint csak annyit mond, hogy a kérelmezett egy darabot az ő földjéből elfoglalt, részben pedig, mert a kérelmezett (alperesi egyszerűen meg sem jelen — jól tudva, hogy a bíróság el nem marasztalhatja, vagy pedig ha megjelen, egyszerű tagadásával vagy a keresettel ellenkező állításaival a biró kezét megköti, a ki egy ismeretlen pertárgy felett egyelőre más határozatot nem hozhat, mint hogy elrendeli a helyszíni birói szemlét és a bizonyítást, a hol végre megállapítható a valódi pertárgy és tényállás s jegyzőkönyvbe vehető a positiv kereset, mely természetesen az elsőtől egészen elütő. Hiábavalónak bizonyul ezzel négy nem csekély dolog: a terjedelmes kereseti jegyzőkönyv s 100 eset közül 99-ben a kereset jegyzőkönyveinek annyi példánybani lemásolása s kiadmányozása, a hány az alperes és az idéző (felperes) esetleg az idézett (alperes) fél megjelenése és a biró tárgyalása. Hogy különösen ezen utóbbi mily akadályokba ütközik, sokszor valóban kinos, azt csak azok tudják, a kiknek részök van benne. Ezekhez járul, hogy a biró mentől több ilyen pert már az első tárgyalással befejezni igyekezvén, a felekre önkénytelenül némi szelid nyomást gyakorol, a kik annak engedve, tárgyalási jegyzőkönyv felvétele nélkül eltávoznak ugyan, de fennmarad a 3 évig szünetelő per, a tárgyalás ismétlésének kérése, ujabb egyességi kísérletezés s végül mégis csak a helyszíni szemle. Csakis igy érhető el az az egészségtelen állapot, hogy pl: 103 sommás visszahelyezési ügy közül csak 25 nyer ítélettel befejezést. Evidens ugyanazért annak az eljárásnak, mely a kérelmet az ilyen ügyekben az ügy rövid megjelölésével rendeli felvenni, mely a jegyzőkönyv másolásnak az ellenféllel való közlését mellőzi s közvetlenül az illető községházához tűzi ki a tárgyalást, a most dívó eljárás felett messze kimagasló fölénye, evidens annak kimondása, hogy az idézett féllel csupán az idéző végzés közöltessék s evidens, hogy az idéző fél a költségeknek előlegezésére és mindkét fél a tanuk előállítására köteleztessék; mert a volt határőrvidék területén sommás visszahelyezési s rokon természetű ügyekben másutt, mint a helyszínén alapos tárgyalást tartani, végrehajtható birói egyezséget kötni és ítéletet hozni hiu törekvés, mert továbbá a biró által egy ismeretlen valamiről felvett kereset ugy sem irányadó; és mert a melyik fél a költségeket előlegezi, az bizonyára tudatában is van igazának; a tanuk előállitásáról pedig mindegyik fél annál könnyebben gondoskodhat, mert azok lakhelyükön illetve annak közelében hallgattatnak ki. A felek személyes megjelenését az a körülmény teszi elengedhetlenné, hogy a tényleges birtokról a mi ilyen ügyekben a döntő momentum, csakis ők adhatnak tüzetes felvilágosítást, a mivel az ügyvédi, vagy elhárithatlan akadály miatti meg nem jelenés esetében, a meghatalmazott általi képviselet kizárva nincs. Igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a költségek előlegezésének elmulasztása az ügy megszűnését eredményezi, mert a sommás visszahelyezési s rokontermészetű ügyek elharapódzásának ez az egyedül hatásos ellenszere és egyszersmind biztosíték arra, hogy annál a 25—30 helyszíni tárgyalásnál, ha kevesebb talán nem is, de több semmi se legyen, s viszont, hogy a birói elintézés alá kerülő ilyen ügyek egyszer mindenkorra befejeztessenek. Hogy az idéző fél a költségeket egy nappal a kitűzött tárgyalást megelőzőleg szolgáltassa be, hogy a helyszíni tárgyaláshoz leltétlenül jegyzőkönyvvezető alkalmaztassák, hogy az első stádiumban a kérelem folyó ügyként kezeltessék és hogy a kérelemre 3—10 napos határidő tűzessék ki, mindezeket a dolog természete követeli. A mi a helyszíni tárgyaláshoz elő nem állított tanuk kihallgatásának mellőzését illeti, ebben teljesen megnyugodhatni, mert a melyik fél az előállítást elmulasztja, bizonyos, hogy annak olyan tanuja, a ki az ügyben ténybeli tudomással bir nincsen, s ha volna és még sem állítja elő, annak következményét a különben is ideiglenes természetű ily ügyekben ő kell, hogy viselje, — s azt, hogy a biró az elő nem állított tanú kihallgatása végett a helyszínére ismételve kimenjen, vagy éppen, hogy az elő nem állított tanút utólag a bíróság helyiségében hallgassa ki, nem követelheti, mert a tanuk ezekben az ügyekben birói meggyőződésre alkalmas módon csak a helyszínén s ennek megszemlélése mellett hallgathatók ki. Ugyanezen okból nem utalhatók a felek arra, hogy szakértői helyszíni szemlerajzot szerezzenek be s ezt a bírósághoz bemutassák, mert ez a bizonyítás értékét csökkentené s a perrendtartásnak és a bir. ügyv. szabályoknak ide vonatkozó rendelkezéseivel is ellenkeznék, s mi több: a felekre éppen annyi, sőt több költséget róna; mint a mennyit a birói szemle költségei tesznek. Az eljárás keretébe a határjárási és mesgyeigazitási ügyeket is fel kellett ölelni, mert határkérdés nem más mint birtok-kérdés, melynek a birói hatáskörből való elvonását az 1895. évi XII. t.-c. IV-ik fejezete nem érintette és nem is érinthette, s csak annyiban jogosította fel a közigazgatási hatóságot beavatkozásra, a mennyiben az idézett t.-c. 32-ik §-a értelmében eljárásuk közben annak szüksége felmerül. (1. a 48,000/ F. M. Sz. R. vonatkozó jj-ait) Különben is figyelembe veendő, hogy a volt határidó'rvidéken az | 1894. évi XII. t.-c. IV. fejezetében foglaltak végrehajtása leküzdhetlen akadályokba ütközik és épp azért még sehol meg sem kezdetett. Továbbra is birói hatáskörbe tartozik az uti szolgalmi jog gyakorlásába való visszahelyezés is, mert az idézett t.-c. 94-ik §-ának d). pontja csak olyan mezei közös külső útra alkalmazható, melynek használata nem szolgalomszerü. A helyszíni tárgyalás alapján hozott Ítélet, vagy létrejött birói egyezség végrehajtását azért kell a biróra bízni, mert ilyen ügyekben a felebbvitel a végrehajtást ugy sem akadályozza (1893. évi XVIII. t.-c. 117. §-ának b.) pontja) s mert ez egyike a leghatályosabb és legkívánatosabb intézkedéseknek. A biró az egyez: séget felvévén, vagy az ítéletet meghozván, azokat annál inkább azonnal végrehajtani köteles, mert a per tárgyát a szemlerajzzal összhangzóan legjobban képes megjelölni, s elvégre az is igen üdvös hatású, ha a felek a helyszíni végrehajtás költségeitől megkíméltetnek. Ez a perköltségben és a tényleges kárban való i elmarasztalási összegnek végrehajtáson kívüli lefizetését a legtöbb j esetben maga után vonja. Kívánatos volna ilyen, vagy ezekhez hasonló szabályoknak az anyaországban s Királyhágón tuli részekben is per analógiám alkalmazása, valamint a bélyegtörvénynek megfelelő módosítása. Ezekről azonban legyen szabad máskor szólanunk. A fegyházra ítéltek kényszer utján súlyos munkára szoríttatnak, táplálékuk kevés eledel (Sie werden mit schmaler Kost genáhrt), vagyis éheztetéssel lassankint elpusztítják a szervezetet. A ki fegyházra ítéltetett, az rendszerint elveszti minden polgári és politikai jogait. Különösen figyelemreméltó indokoknál fogva a bíróság ezen következményeket a büntetés kiállásától számított 5 év múlva kivételesen megszüntetheti. Mindazon jogerejü Ítéletek, melyekben halálbüntetés vagy fegyház mondatott ki, a törvényszék helyén, valamint az elitélt lakhelyén nyilvánosan kifüggesztetnek és hírlap utján köztudomásra hozatnak. A vétségi büntetésnemek a következők: dologház és várfogság, fogház, pénzbüntetés, birói intés. A dologház tartama legalább 6 hónap, legfölebb 6 év. A fogházbüntetés ismét kétféle. A Kreisgefángniss tartama egalább 4 hét, legfölebb 1 év; az Amstgefangniss legfölebb 6 hétben szabható ki. A műveltebb osztályokhoz tartozó személyek számára a fegyházban, a dolgozó-házban és a fogházban külön helyiség rendezendő be. Ha a műveltebb osztályhoz tartozó személy oly büntettet követett el, melynek sem vagyoni haszon, sem aljas érzület nem szolgált alapjául, a büntetést várfogságban tölti ki. A «müveltebb osztályok> számára tehát külön büntetési ne- 1 mek vannak. Ha aljas indok nem forog fenn, a várfogság; hafenforog, a fegyházi, dologházi és fogházi külön helyiség. Ezen határozmány, összevetve a jogosulatlan vadászás büntetésével, valóságos rendi jelleget ad a javaslatnak, minthogy a müveit alatt első sorban kétségkívül a nemest értették. Nagyon emlékeztet ez az 1827-iki magyar javaslat codificatorainak jelszavára: obvallare constitutionem. Az időleges fegyháznál, a dolgozó-háznál és a fogháznál a következő súlyosbítások állhatnak be: Magánelzárás, egyfolytában 2 hónapig terjedhetőleg. Sötét zárka, egyfolytában 4 napig terjedhetőleg. Éheztetés, (a schmale Kost helyébe Hungerkostt, mely viz és kenyérből, vagy viz és meleg levesből áll, 4 napig terjedhetőleg. A fegyházra Ítélteknél láncok alkalmazása, egyfolytában 4 hétre terjedhetőleg. A súlyosbítások összekötése, még pedig vagy a két utóbbi egymással, vagy ezek egyikének vagy mindkettőnek összekötése a két előbbi valamelyikével. Tehát lehet egyszerre láncon tartani, éheztetni és sötét — vagy ha a biró jobbnak találja, magán-zárkában tartani. Ez az a bizonyos rendszer, mely a régibb német büntetőjogban a Gemeines Recht utján kiépült s melyről más helyütt megemlékezünk. A biró hivatása a kinzási eszközök «tudományos>< variatiójában állott. Végül mint mindezek koronáját hozzáteszi a javaslat, hogy mi a szabály a súlyosbítások ismétlése tekintetében. A sötét-zárka elrendelése három heti időközben ismételhető, a magánzárka hónaponkint, a többi súlyosbítások pedig ugyanazon időközökben a meddig tartottak.