A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - Törvénykezési reformtörekvéseink alapelvei

320 A. JOG mely igy szól: »A bíróság köteles a z ügyvéd által nem képviselt feleket a szükséghez képest cselekményeik és mulasztásaik következményeire figyelmeztetni.« Minden eddigi felfogás és minden eddigi törvénykezési jogszabály megegyezett abban, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő' (nem értem az 1848. előtti kasztrendszabályokat); sőt régebbi törvényeink szerint is, a külön állású egyének a törvény előtt, ha valamely kiváltságot vindikálhattak magoknak, ezt a különbséget a törvény előtt rendi fokozatuk biztosította számukra, de nem intellektuális álláspontjuk. Az 1893. évi 18. tcikk 37. §.-a lerontja a törvényelőtti egyenlőséget és különbséget tesz ügyvéd meg nem ügyvéd közt. Váljon mit jelentsen ez? Bizonyára az nem rendi kiváltság most 1893-ban, hanem,— amint mindenki tudja — azintelligentia előnye, mert az ügyvédet peres szabályokra figyelmeztetni fölösleges, csak ugy tudja azokat mint a biró. Itt el van ismerve az ügyvédi hivatás és állás fontossága. Ezen elismerésből azonban legkevésbé se következik az ügyvédnek a bíróval való egyenlő perbeli faktorsága; ezen elismerés mellett is, mindig csak a biró készíti a pert, épen mint az ítéletet és nem az ügyvéd ; a tárgyalást a biró nyitja meg, a biró vezeti, a biró zárja be; a feleket a biró hivja fel szólásra és a biró hallgattatja el stb., szóval a pert a biró készíti mindég, tekintet nélkül arra, hogy az ügyfél váljon ügyéd-e vagy nem ügyvéd. Meg van tehát mégis a törvény előtti egyenlőség, nem zavarja az ügyvédi intelligentia. Ilyen logikai okoskodás mentén kérdés támad aztán, hogy váljon mire való a 37. §-ban jelzett különbség a törvény előtt ügyvéd és nem ügyvéd között ? és mit csináljon az ügyvéd avval az intelligentiával, mely csak ugy ismeri a peres szabályokat mint a biró — ha a peres eljárás rendjén mindent a biró végez és a biró előtt perkészités közben nem több egy szakértő ügyvéd a buta Írástudatlan ügyfélnél ? végül hol van tehát elismerve ily körülmények között az ügyvédi hivatás azon fontossága, hogy törvénykezésünknek egyik működő faktora lehessen. Miért találunk e téren folytonos ellentmondásokra törvényeinkben ? hol ennek az oka ? Az egyedüli ok az a meggondolatlan erőlködés, mely a kicsinyhitűek és a gyakorlati életet nem eléggé ismerő féltudósok gyanakodásából származik és a mely folytonosan arra tör, hogy az ugyanazon sőt magasabb színvonalon álló, testületileg és országosan szervezett ügyvédség és közjegyzőség megbízhatóságában folytonosan kételkedve, egyedül a bírói kart tartsa a törvénykezési ügyek kizárólagos elintézésére hivatottnak. Természetesen ezen erőlködő irányzattal szemben létezik egy másik természetes áramlat is, mely ugy tudja és tapasztalja, hogy a törvénykezés terén csak olyan szükség van a helyes munkafelosztásra, mint bármely más téren és hogy a közjegyzőség s különösen az ügyvédség nem oknélkül vált ki már századokkal előbb a bírói hivatali karból. Ezen két irány közötti ügyetlen lavirozás szüli a contradictiókat s törvénykezésünkben lépten-nyomon található azon félreértéseket, melyek a helyes munkabeosztás elvein taposva, sohase képesek az ügyvédi és közjegyzői hivatás valódi fontosságát beismerni, miből kifolyólag a milyen fölöslegessé válik gyakorlatilag az ügyvédek és közjegyzők tudása, fegyelmezése, kamarailag történt szervezése, épen olyan nélkülözhetetlen és kizárólagos a biróság törvénykezési szereplése. Egyik irány szerint különösen az ügyvédi pályák és ügyvédi kamarák teljesen fölöslegesek, el is törölhetők, tárgyalás közben a biró előtt teljesen egyenlő az ügyvéd a nem ügyvéddel; a birói hatalommal és működéssel szemben ugyan az a functiója van perben az ügyvédnek mint a nem ügyvédnek. A másik irány pedig azt várná, hogy a perben az ügyvéd legyen egyenlő faktor a bíróval. És gyakorlatilag mi történik; amott nem hogy eltörölnék az ügyvédséget s az ügyvédi kamarákat, hanem épen tűrni tartoznak ezek olyan a milyen mai szereplését és látniok kell fejlesztésök mozgalmait; itt pedig tapasztalniok kell. hogy a szakértő ügyvéd a perben nem a bíróval hanem az írástudatlan, buta ügyféllel lesz egyenlő faktor. Nagy távolság elmélet és gyakorlat közt! Hogy egy vitás kérdés alapos megoldásra juthasson, legalább is (elemileg) három érző, okos lényre van szükség: kettő pro et contra vitatja a kérdést, a harmadik a vitapontok alapján megoldja a kérdést. Ezek a peres felek és a biró. A peresfelek vitájának lényegét képezi a sértett önérzet, egy szóval az érzés; a biró döntésének lényege az okosság és ha ugy is van, hogy amott a peres felek érzése okossággal és itt a biró okossága érzéssel párosul esetenként kisebb-nagyobb részben: azért a peres felek hivatása és működése, másfelöl a birói hivatás és működés közt vagyis a perkészités és ítélkezés, közt oly nagy különbség van, mint akármely más különálló és különböző két mesterség közt. Váljon mi célból képezi társadalmunk az ügyvédeket birói sőt magasabb qvalificatióval folytonosan és különösen váljon miért adja meg neki az általános országos képviseleti jogot a törvénykezés terén bárhol? A szakértő ügyvédség kezében az első felvillanó eszmét az a szükségérzet nyújtotta, hogy a per szintén szakértő által legyen feldolgozva, épen ugy, mint a hogy birói okosság csinálja az ítéletet és épen ezen szakértői működés minél nagyobb terjedelmű biztosítása szempontjából kapta az ügyvéd az országos képviseleti jogot; egyenes szándék az, hogy lehetőleg minden per szakértő által legyen feldolgozva és ítélve is és itt általános a felfogás, hogy a perkészités ilyen előzmények után kizárólag az ügyvédeké, az itéletcsinálás pedig kizárólag a biráké maradjon. Ezen célból indult meg az ügyvédképzés elejitől fogva és csak ezen eljárás alapszik a helyes munkamegosztás elvén. Gyakorlatilag azonban éppen az ellenkező történik; nálunk mindent a biró csinál, itt nincs munkamegosztás és fölösleges minden ügyvédi qualifikáció. A 37. §. végsora is korántsem az ügyvédi intelligentia respektusából látott napvilágot, hanem csakis azért íratott meg az ügyvéd és nem ügyvéd közötti különbség itten, hogy midőn a munkával túlterhelt biró perbeli baklövéseket követ el és felelősségre vonják, ezen felelősség alól menekülhessen midőn ügyvéd áll a perben s érje az ügyvédet ezen felelősség. Bocsánatot kérek — olyan hangok merülnek fel fejtegetéseim rendjén, mint ha az ügyvédet a bíróval szembe akarnám állítani: világért sem akarom; sőt ellenkezőleg, jövőre, az én számitásom szerint ennek lehetősége is el lesz kerülve, s a megfelelő munkafelosztás utján állapítják meg hatáskörüket. A perbeli kötelesség illetve felelősség egyenlően oszlik meg biró és ügyvéd között, de a perbeli jogok kizárólag csak a bírónak vannak fenntartva. Tekintve az ügyvédi hivatást és tekintve, hogy maga az állam megengedi az ügyvédképzést és szervezte organikus testületekké az ügyvédséget — ez a helyzet igazságtalan és mindenesetre meggondolatlan eljárás eredményezte; a meggondolatlanság pedig abból származik, hogy a törvényelőtti egyenlőséget abszolút értelemben magyarázzák. Már maga az ügyvédképzés egyszerű megengedése ellene mond ezen magyarázatnak; miként lehet egyforma a perben egy jeles szakértő ügyvéd meg egy értelmetlen dunynyogó paraszt — azt elképzelni se tudjuk. Az ügyvédség szereplésének elfogadásával okvetlenül kell, hogy a törvényelőtti abszolút egyenlőség relatív egyenlőséggé változzék; különbség kell hogy legyen ügyvéd és nem ügyvéd között, azért, mert tényleg különbség van — ha őszinték akarunk maradni és ekkor, ezen igazságos elv keresztülvitele is egyenesen az általam tervbe vett munkafelosztás helyes elvét valósítja meg; az ügyvéd a perben jogokat is fog kapni, megkapja azt a jogot, a mivel a nem ügyvéd bírni nem fog t. i. megkapja hivatásánál és képzettségénél fogva a perkészités jogát és ekkor válik igazán a biróval egyenlő faktorrá a perben (a mit eddig igazságtalanul hangoztattak); az ügyvéd felelős lesz külön a perkészitéseért, a biró felelős lesz külön az Ítélkezésért s ily helyzetben bátran eltörölhetjük az emiitett 37. §. és ahhoz hasonló §§. intézkedéseit — nem lévén többé azon szemfényvesztő eljárásra szükség, hogy a perkészitésért a bírót elvileg felelősség alatt hagyjuk s tényleg azért mégis az ügyvédet büntessük. A munkafelosztás elvének megvalósítását igzságszolgáltatási téren határozottan megköveteli az ügyvédség létezésének és szereplésének elismerése és fentartása: de ezen kívül még több fontos ok van — társadalmi fejlődésünk általános követelményeit nem is számítva — melyek sürgetik e téren is a helyes munkabeosztás életbeléptetését. Nem lehet a biró tovább perkészitő közeg, egyszerűen azért mert fizikailag nem lehet. A mint társadalmunkban a foglalkozások sokfélesége hatványozódva megszaporodott, mind jobban-jobban borítja be a bírákat is a perek iszonyatos tömkelege. Mai létszám szerint kényelmesen és alaposan dolgozva, elég volna a bíráknak az ítélkezéssel való foglalkozás; ámde az a legalább is ötszörös munka t. i. a perkészités munkája is a vállukon van. Személyes meggyőződés szerint kell mérlegelnie a bizonyítékokat és a szerint kiválogatni azokat; személyes meggyőződés szerint, a felek közvetlen kihallgatása és személyes faggatása után kell megállapítania a tényállást; személyes meggyőződése alapján készíti az Ítéletet; még a törvényes bizonyítékokat is mellőzheti u. n. «m e r i t e 11 ér v» felhasználása mellett, kitanítja a feleket cselekményeik és mulasztásaik következményeire, vagyis a perlekedés szabályaiból leckéket ád tárgyalás közben stb. stb.; körülírja ezeket pontosan az uj eljárási szabályzat illetve a törvény .. . hát lehetséges ez? Nem lehetséges. Hirsch, az almási járás regalébérlője adósságot csinált; megperelte hitelezője és perközben meg kell állapítani a regálé bérterületet 40—50 községben egyenként, hogy mi jövedelme volt adósnak, miután ez éppen kárról és nem jövedelemről beszél perközben. A marasztalás igazságossága egyenesen csakis attól függ, hogy a regalébérlő jövedelme valósággal kitudható-e? Ha ez ügyben törvény szerint akar eljárni a biró, miután az üzleti könyvek is eltűntek — oda kell hagynia hivatalát legalább egy pár hónapra, hogy a bizonyítékokat a 40—50 községben fölkereshesse, kiválogathassa, személyesen mérlegelhesse, szóval, hogy a pert személyes meggyőződése segítségével Ítélethozatal alá megérlelje. Hát van erre lehetőség, midőn otthon mindennap 10—15 tárgyalás várja ? Még kevésbé bonyolult kisebb ügyekben is váljon van-e ideje, képessége a bírónak arra, hogy a tárgyalási termen kivül álló viszonyokat, családi körülményeket, üzleti összeköttetéseket sat. melyek képezik, a perbeli bizonyítékokat —személyesen meg1 vizsgálja ugy, hogy alanyi meggyőződése ingathatatlanná váljék? I Bizony nincs.