A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - A kereskedelmi eljárás 5-ik szakasza a gyakorlatban. 1. [r.]

321 Mit csinál tehát gyakorlatilag a munkával túlságosan elhalmozott biró ily esetekben ? Alanyi megözó'déséböl különös érveket meríteni — felejti; személyes faggatásait félreteszi és megköszöni azokat a bizonyítékokat, melyeket a felek önként elébe tesznek, ezek alapján ítéletet hoz s naplójába örömmel bejegyez egy befejezett ügyet. Hát a szóbeli tárgyalás váljon a törvény kívánalmai szerint folyr Dehogy. Lehet az országban 5 vagy 6 kisebb járásbíróság talán, a hol a forgalom megengedhetné a szóbeli tárgyalás törvény szerinti foganatosítását; de a többi, az ország összes járásbíróságai csak komédiát kell hogy csináljanak a törvényből, másként eljárni nem lehet. A bhunyadi járásbiró napi 15—20 tárgyalását (igy is 2—3 hónapos terminust kapunk) fizikai idő hiányában korántsem vezetheti a törvényes tormák között (ezért hiszem nem szól neki senki, a ki okos ember, mert ad impossibilia nemo obligatur). Mit csinál? Egyenesen jegyzökönyvet és abba bele irja, hogy felperes keresetét szóval akként adta elé, a mint azt Írásban is benyújtotta. Felperes azonban — jó tudni — egy szót se szól. Ez a szóbeli tárgyalás. Látni való, hogy itt a törvény életbe nem lépett, hiában csinálták (én e lapok hasábjain sokat írtam volt még erről, akkor mikor az a törvény csak a tervezgetés stádiumában volt.) Ha bemegyek a kolozsvári járásbírósághoz tárgyalni, ottan talán evidentiában tartják a törvényt? Dehogy. Itt mi a szokás? A biró fölhív, hogy adjam elő szóval keresetemet. Nézek és várok, mert látom, hogy a biró dolgozik; de ez megismétli fölhívását, mire én belé kezdek beszédembe s folytatom; de a közben látom, hogy a tárgyaló biró ír, aktákat szed-vesz és azokat közben betekinti a másik asztalról, épen ugy mintha én ott se volnék. Gyorsan keresetem petitiójára térek és elhallgatok, meggyőződvén arról, hogy itt a biró — személyes meggyőződést szerzendő — csak annyit értett a beszédemből mnt pl. az Íróasztala. Egyebet dolgozott, mert muszáj volt; neki is 15—20 tárgyalása van naponként, azt gyorsan kell végezni. Már most világosan látható, hogy az uj törvény a valóságban csakugyan be nem válhatik; amott egyik járásbiró kijátsza magát a törvényt, a szóbeliségből írásbeliséget csinál, emitt a másik látszólag a törvényt megtartaná, de ugyanakkor csúfságot csinál az ügyfelekből, beszélteti, mialatt ő — a helyett, hogy ráhallgatna — egyebet dolgozik. Ha a mai járásbirósági létszámot legalább megötszörözi az igazságügyi kormány, akkor lehetne körülbelől az uj törvényt eg észben életbe léptetni t. i. hogy a pert is maga a biró készítse, nem csak az ítéletet; vagy pedig, ha ez nem lehet, okvetlenül el kell fogadni itt is a munka felosztás elvét, a mint alkalmazza azt már a társadalom mindenütt. A munkafelosztás elvére utal az a körülmény is, hogy a biró egyáltalában nem áll azon az alapon, a melyen áll a peres fél és igy általában képtelen is arra, hogy a peresfél intencióit megvalósítsa, hogy a pert körülményesen, a peres fél helyett, ítélethozatalra elkészítse. A biró a törvényen áll, mint alapon ; működésének célja a törvényes igazság. A peres fél célja saját érdekének megmentése, az ügyvéd mint peres fél képviselője a hűséget tartja alapnak, melyen áll. Hűséggel védi az ügyvéd az érdeket (minden esetre a törvény korlátain belöli és törvénnyel védi a biró az igazságot. Nem állanak egy alapon és őszintén szólva nem egy a céljok, ámbár találkozhatik is. Ezen distinctió után, mennyiben az érdek nem mindenkor találkozik az igazsággal és a mennyiben hűség és törvény vagyis az ügyvéd és biró céljaik érvényesítésében ellenkezésbe jöhetnek a hogy rá nem bizhatjuk az érdekvédő ügyvédre az ítélkezést, viszont az alap és cél különbözőségénél fogva terhemre és veszélyemre van nekem mint ügyfélnek, ha helyettem a biró készíti el peremet ítélet hozatal előtt, már csak azért is, mert a felelősségnél fogva a perkészitö biró — tekintve emberi voltát - inkább fog arra ügyelni mindenkor (a kivétel maradj, hogy a perkészités és ítélkezés összhangban álljon, még ha az érdek és igazság rovására esik is, mivel igy a fél hiában panaszol, a harmonikus eljárásban fölfedezni a bírói hibát nem lehet, habár az érdek sir s az igazság jajgat is. Azonban ha az ügyvéd készíti a pert és a biró alkotja az Ítéletet, külön-külön védelemben részesül az érdek is az igazság is; külön-külön felelősség alá vonható az ügyvéd is, a biró is. A helyes muukafelosztás természetes alapjára fektessük igazságszolgáltatásunkat egészben. A munkafelosztást követeli azon felfogás, hogy a törvénykezés maga gyakorlati foglalkozás és korántsem az abszolút igazság ideális kutatása. Vannak ellennézetüek igen számosan, ezek törekvései nyomán jött létre az uj sommás eljárás is, jól tudom; de azért én megmaradok állitásom mellett, mert azt is tudom, hogy nem egyedül vagyok és hogy igazságom van. Az a balog intézkedés a türvényben, hogy a tárgyaló biró Ítélkezése közben, még a törvényes bizonyítékot is mellőzheti subjektiv meggyőződése alapján, két dolog bizonyítékául tekinthető: egyik az, hogy ez által a törvényhozó hatalmat esetenként reá ruháztuk a bíróra, elvetvén a parlament által szabályozott törvényes bizonyítékokat; másik az, hogy a törvénykezést csakugyan ideális foglalkozásnak tekintették eddig, mely hivatva van az absolut igazság után kutatni s e célból abszorbeálni engedtük még a parlament hatalmát is a birói hatalom által. A törvénykezésnek pedig egyáltalában nem célja az általános igazság kutatása; egyedüli célja csakis a parlament által hozott törvényeknek hűséges alkalmazása. Az abszolút igazság keresése bölcsészeti, professzori foglalkozás; a törvénykezés pedig épen olyan gyakorlati munka mai viszonyainkat tekintve, mint bármely más mesterség, melyhez intellektualitás is szükséges. A biró mai helyzetünkben, nem ugy mint a régi világban, tökéletesen eleget tesz hivatásának, ha a törvényhozó hatalom meg! állapított szabályait oly pontosan kezeli esetenként, a mint kezeli az adótárnok pl. az állam pénzét, ki fegyelmi kereset alá esik akkor is ha kevesebb, akkor is, ha több pénz van a kasszában, mint a mennyit a számadások kimutatnak. A birói foglalkozás nem ideális foglalkozás, nem meríthet különféle érdeket és nem bölcselkedhetik igen egyszerű okból azért, mert ahhoz nincs is ideje; de azért sem, mert akkor nem lehet felelősségre vonni, már pedig a felelősség nélkül egyéni munka mai társadalmunkban egyenlő a semmivel, nem jön számításba semmiféle gyakorlati ember előtt. Ha tehát a törvénykezés csakugyan gyakorlati foglalkozás, I akkor megtűri a felosztást a nélkül, hogy a kettészakitás műtéte alatt jajgatna valamely ideális porcikája. És nemcsak megtűri, de mint minden gyakorlati foglalkozás — láttuk a fenti okokat — sürgősen várja azt a siker biztos reményével. Mikor jön el ez a munkafelosztás — nem tudhatom; de én hiszem, hogy eljön, ha ma még felfogásomat különcnek szeretik is feltüntetni sokan. Eljön, ott a kopernikus példája. Mégis mozog a föld. A világ halad előre, a szakszerűség fejlik tovább és tovább általánosan; ezt meg kell hogy érezze egyszer a törvénykezés is, a mikor bizonyára első sorban mind elhányja magától a peres eljárás a még benne és körülötte lévő perenkivüli ügyeket; azután pedig magát a peres ügyet is ketté vágja, külön faktorra bizza az érdek védelmét és ismét külön faktorra az igazság védelmét, mivel közönséges dolog az, hogy mindenik külön védelmet igényel, miután tudjuk, hogy igazság is van ugyan a földön, de érdek nélkül összeesnék a világ s ugy egyik se maradhat védelem nélkül. Szabatosan ketté kell választani a peres ügyeket, a nem peres ügyektől; azután peres ügyekben el kell különíteni a perkészítést az ítélkezéstől. Ezek képezik a mai relormtörekvések kardinális alapelveit. A kereskedelmi eljárás 5-ik szakasza a gyakorlatban. Irta : Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. yt 1. A kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában 1881. évi november hó 1-én 3,269. J. M. E. szám alatt kiadott igazságügym-nisteri rendelet — röviden úgynevezett kereskedelmi eljárás — 5. §. ekként hangzik: 5. §. «A kereskedelmi bíróságok hatásköréhez tartoznak: a kereskedelmi törvénykönyv 258. §. 1., 2. és 4. pontjaiban, valamint a 259., 260. és 261. §-aiban felsorolt kereskedelmi ügyletekből felmerülő keresetek, ha alperes kereskedő (kereskedelmi törvény 3. §), vagy e nélkül is, ha az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez». Joggyakorlatunkban tudtommal eddig azon állandó felfogás uralgott, hogy az idézett 5. §. alapján, az abban felsorolt keresetek, ha alperes kereskedő, vagy e nélkül is, ha az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez, csak a kereskedelmi bíróságok előtt voltak megindíthatok olyként, hogy a mennyiben ezen keresetek a polgári bíróság előtt tétettek folyamatba és alperes a bíróság illetékessége ellen kellő időben kifogást emelt, a polgári bíróság illetékességét következetesen leszállította. A felvetett kérdés lényege tehát abban culminál, hogy: ha felperes az 5. §-ban felsorolt esetekben és feltételek fenforgása mellett keresetét a polgári bíróság előtt indította meg: alperes kellő időben előterjesztett kifogása folytán leszállitandó-e a polgári bíróság illetékessége ? Könnyebb áttekintés végett vegyük fel a következő abstract esetet. A nem kereskedő, hanem termelő F (elperes) 10,000 frt értékű terményeit eladja A. (lperes)-nek, ki mint különben is kereskedő, azokat azon szándékkal veszi meg, hogy azokat feldolgozva, ismét tovább adja el. A beszállítás és átadás ideje elérkezvén, F. a terményeket beszállítja a szerződésileg meghatározott L. város vasúti állomására, hol A. is megjelenvén, az átvételt megtagadja. F. ezután a meghatározott L. város, mint kikötött teljesítési hely, kir. törvényszéke előtt pert indit A. ellen, — még pedig polgári uton — a termények álvétele és 10,000 frt vételár kifizetése iránt. A kir. törvényszék, mint polgári bíróság, a kereset alapján a per felvételére határnapot tüz ki s arra alperest törvényszerüleg megidézi. Alperes az 1881: LIX. t.-c. 16. §-hoz képes kifogást emel a bíróság illetékessége ellen, mert a kereskedelmi eljárás 5. §. alap1 ján az ügy nem a kir. törvényszék mint polgári, hanem a kir.