A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - Törvénykezési reformtörekvéseink alapelvei

Tizenötödik évfolyam. 45. szám. B ud a pest, 1896 november 8. Szerkesztőség: JC Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. MJL w | | Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Negyed évre _ 1 frt 60 kr. v K A ^f u • s c, BETILiP ÁZ ,GiZSÍGflGÍ ÍMílffllK KÉPZELETÉRE i ÜGÍiR Ü6TYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS ÍÖZJEGÍZSl KAR KÖZLÖNYE. ™ V., Kudolt-rakpart o. sz. ' Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJ^STILLER MÓR Az előfizetési pénzek , " ,,. , Felelős szerkesztő" ür! STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : Törvénykezési reform-törekvéseink alapelvei. Irta : B ö 1 ö n i László ügyvéd Bánffy-Hunyadon. — A kereskedelmi eljárás 5-ik szakasza a gyakorlatban. Irta: dr. P 1 o p u György gyulai kir. tszékj biró. — A bűnvádi eljárási törvény életbeléptetése alkalmából. Irta: E i s e r t h István lőcsei kir. ügyész. — A m. kir. igazságügyministeriumnak személy- és ügybeosztása. — Belföld. (Elsőfolyamodásu bíróságainknál előléptetések és személyszaporitások a jövő év folyamán.) — Ausztria és külföld. (Vasárnapi munkaszünet az ügyvédi irodákban Ausztriában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A megsemmisítési kereset váltóügyekben. Irta: I. dr. L ax Adolf tszt.-mártoni ügyvéd, mv. tb. tiszti főügyész. II. Dr. Bock Bernát oravicabányai kir. albiró.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) Törvénykezési reformtörekvéseink alapelvei. Irta : BÖLÖNI LÁSZLÓ ügyvéd Bánffy-Hunyadon. Ezen alapelvek kitudja hány és hány ezerszer voltak már fejtegetve, azért legyen szabad nekem még felfogásomat eléadni; mert mint mindenben, ugy a törvénykezésben is legnehezebb a szervezeti szabályok helyességének feltalálása és igy több oldalról való tárgyalása nem fölösleges; másfeló'l pedig fölfogásom számára némi eredetiséget vindikálok s ez okból remélem, hogy egyben vagy másban némileg az eddiginél helyesebb eszmét vethetek föl. Törvénykezési reformtörekvéseink alapelveinek a kutatása — különösen az 1867-iki idó'szak óta — folytonos munkában tartja a szakértó'ket és az igazságügyi kormányt; ilyen reformalapelveket aztán találnak is a szakértők s legaliter szentesíti az állam azokat a közönség használatára. Én azonban ugy tapasztalom, hogy ezen elvek alapján kodifikált igazságügyi szervezetnek a nagy közönség sehogy sem tudja ugy hasznát venni, mint a hogy rá van arra szorulva. A peres és perenkivüli törvénykezésnek nálunk Magyarországon három orgánuma van u. m: a biróság, a közjegyzö'ség és az ügyvédség. Mind a három faktor a tudás, fegyelmezés és a garantia tekintetében elvileg egy színvonalon áll. Mind a három faktornak törvénykezésünkben ki van szabva a maga munkaköre reformeszméink célzata szerint és igy együtt képezik hazánkban az igazságszolgáltatás organikus lényének testét és lelkét. A dolog azonban valósággal nem igy van még sem; elvileg és eszméileg helyesnek elfogadott igazságügyi szervezetünk tagolása, munkakörének beosztása a gyakorlatban világért sem ugy van kodifikálva a hogy elvileg a szakértők kívánatosnak tartanák és ezért van az aztán, hogy mai törvénykezésünknek a nagy közönség sehogy sem tudja ugy hasznát venni, mint a hogy rá van arra szorulva. Én reform-törekvéseink alapelveit korántsem a jogbölcsészet segítségével kerestem és kutatom, hanem fölfedeztem mindannyiszor a gyakorlati élet útmutatása alapján. Nem is történhetik másként, hiszen csakis azért lehet még ma is pl. a régi római jog bölcsészetével háladatosan foglalkozni, mert ezen jog a törvényttevő bírói kar százados prakszisából fejlődött ki és korunkban is, a változott világ követelményeinek megfelelő törvénykezést csakis maga a gyakorlat kontemplálhatja; ha ez készen van, azután okoskodhatnak fölötte a jogbölcsészek. Azokat az alapelveket mi elfogadtuk «in idea», melyek szerint a törvénykezési ügyekben megkülönböztetünk peres és perenkivüli ügyeket, aközjegyzőséget is azon célzattal szerveztük a bíróságok mellett, hogy az ügyeknek ezen kettéosztása következtében szabatos munkakört nyújtsunk mind a két faktornak t.i. a bíróságnak is, közjegyzőségnek is — amazokat a peres ügyek, — emezeket pedig a perenkivüli ügyek elintézésére szánva. Azonban ezen alapelveket gyakorlatilag soha se léptettük életbe. Ha megkülönböztetünk peres és perenkivüli ügyeket s egyszersmind ezen eljárásunk öntudatos voltát hangoztatjuk, — akkor ismernünk kell a különbség kritériumát is, tudnunk kell mi különbség van a peres és nem peres törvénykezési ügyek közt. Hát ezt Lapunk mai száma tudja is minden józan ember: peres ügy az, hogy a megoldatlan kérdés vitapontjait szükséges bírói határozattal megoldani; perenkivüli ügy (törvénykezési ügy) pedig az, hol egyátalában nincs szükség bírói határozatra, mert az már meg volt, jogerőre emelkedett (végrehajtási, árverési stb eljárás) vagy nincs szükség azért, mert azt a törvény egyenesen kizárja (fizetési meghagyás), végrehajtható okiratok pl. közjegyzői, földhitelintézeti sat. és végül nincs szükség birói határozatra, mert a felek megegyezve vannak és mindössze a közhitelesség kívánja csakis a törvénykezési aktust. Ezt a különbséget minden ember igy tudja. Abba is bele van egyezve mindenki, illetőleg én vitát sohase hallottam sem olvastam afölött, hogy a peres ügyek ne a bírósághoz és a perenkivüli ügyek ne a közjegyzőséghez utaltassanak; az meg mindennapi panasz, hogy a biróság a terhet nem bírja s e miatt a nagy közönség isszonyatos hátrányt szenved; az is tudva /. ^ van, hogy permanens bizottság töri azon a fejét, hogy mikép IS: / segíthetne e bajokon. Mégis nincs senki, a ki a bajok forrását i^V fölfedezhetné. Ha azonban a gyakorlati életet vizsgáljuk, megkapjuk azonnal \.£ a bajok igazi okát, a mi nem más, mint hogy a peres biróság még mindig perenkivüli sőt adminisztrációnális ügyekkel foglalkozik nagy mértékben, ami pedig nem az ő hivatásához tarlozik. Minden ügy, mely határozatra vár, biróság elé tartozik; minden más ügy kiszakítandó a bírósági hatáskörből. Ha van a közjegyzőnek diplomája, közhitelessége, általában országos garantiája, miért ne intézhetné el ez a perenkivüli ügyeket? miért ne bocsátaná ki ő a fizetési meghagyásokat ugy polgári mint váltó perekben ? miért ne rendelhetné el a végrehajtásokat és árveréseket? s igy tovább. Azután mi szükség van arra,, hogy az ítélőbíró administrationalis és fiancialis ügyleteket végezzen s e célból 50—60 számadási rovat kitöltésével kínlódjék havonként, félévenként, évenként? Mi szükség van arra, hogy a járásbiró az ürszékek kitakarításáról gondoskodjék, az államkincstár plajbászával, papirosával stb. veszsződjék ? ? ! Hát itten elég volna egy számtartói hivatal, melyre hipothékárius embert kapna az állam esetleg egyszerű Írnoki fizetéssel is? : Napjainkban a biró terhet könyiteni korántsem az által kell, hogy elnézze az igazságügyi administráció, miként a peres felek a sok birói munka miatt félesztendeig se juthatnak terminushoz és hogy proponálja a felebbezési forumok fokonkénti eltörlését, mert ezáltal a nagyközönség veszedelmére és kárára dolgozik; hanem törekedni kell arra feltétetlenül, hogy törvénykezési téren is, a helyes munkafelosztás elveinek érvényesítése mellett minél előbb a hivatali hatáskörök szabatos beosztását foganatosítsa; de ezen beosztás első sorban aztán határozottan megköveteli, hogy a peres és a perenkivüli ügyek szorgosan ketté választassanak és a perenkivüli ügyek, valamint egyúttal a tiszttartói hivatáshoz tartozó számadási és ellenőrzési ügyek a birói hatáskörből kizárassanak. Reformtörekvéseinknek ez az egyik igazi kárdinalis alapelve! Ezen elv nem uj, ismeri és helyesli mindenki, csak nem volt még eddig életbeléptetve; azonban van még egy másik igen fontos alapelve a törvénykezésnek, mely szintén a helyes munkafelosztás elvén alapszik, de a melyet még — azt hiszem — igen kevés ember ismer, habár foglalkozás közben szükséges voltát nagyon sokan érezték már önkéntelenül. Törvénykezésünknek hármas orgánuma van — a mint emlitém és a mily mértékben apasztja a biróság nagyon túlterhelt ügyforgialmát helyes munkafelosztás következtében a közjegyzö'ség, épen o y mértékben sőt mondhatni nagyobb mértékben megkönynyiti a felosztás folytán visszamaradt peres ügyekkel foglalkozó biróság munkáját az ügyvédség, ha az ügyvédséget is mint intézményt befogadjuk a törvénykezési eljárásba harmadik faktornak és ha épen azt a fontosságot tulajdonítjuk az ügyvédi hivatásnak, a mi természet szerint megilleti. Ugy vagyunk azonban gyakorlatilag az ügyvédséggel is mint a közjegyzőséggel, elismerjük törvénykezési faktornak, de a perkészitést nem engedjük oda az ügyvédeknek, valamint a perenkivüli ügyek legfontosabb ágait nen» engedjük a közjegyzőknek, hanem végeztetjük a bírósággal és a gy a k o r 1 a t b a n csak olyan mellékszemély az ügyvéd a biró mellett, mint épen a közjegyző, világért sem egyenlő faktorok. Van az uj sommás eljárásnak két és fél sora a 37. §. végén 12 oldalra terjed.