A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 44. szám - Megsemmisítési kereset váltóügyekben

A JOG 175 hivataloknál 1892. évi január hó 27-én és május 14-én értékesí­tette. 5. Z. Zoltánné továbbá a Miskolci postakarékpénztárnál 1892 évi február hó 16-én 514,4(38 sz. s «Remény» jelszavu betétköny­vecskére 10 frtot helyezett el H. Gyuláné név alatt s a betétnek 880 írtra történt hamisítása után 1892 évi február hó 27-én 870 frtot Budapestről felmondott s azon összeget 1892 évi márc. hó 1-én a budapest üllői uti közvetítő hivatalnál fel is vette. 6. Ugyanaz nap a miskolci pályaudvári postakarékpénztár­nál is «M. Gézáné név alatt Z. Zoltánné belépett a betevők sorába S. J. ellenjelszavu és 36,516 sz. betétkönyvecskében a betét összegnek 852 frtra történt meghamisítása után, abból a Budapest­soroksári közvetitő hivatalnál 840 frtot az 1892 évi márc. 31-én felmondott és 1892 évi ápr. 2-án felvett. 7. Z. Zoltánné Miskolcon ugyanakkor még a buzatéri pos­takarékpénztárnál is elhelyezett 10 frtot «K. Simonné» névre Századvégi jelszavu 509,888 sz. a. kiállított betétkönyvecskében a követelési összeget férje 935 frtra hamisítván, abból 1892 évi jun. hó 11-én 925 frtot felmondott s azt a budapesti-svábhegyi közvetítő hivatalnál 1892 évi jun. hó 18-án felvette. 8. A hatvani posta-takarékpénztárnál 1892. évi december hó 24-én eredetileg 10 frt betéttel «0. Ida» nevére 572,872 sz. a. kiállított »Jobb jövő* jelszavu betéti könyvecskében a követelésnek nagyobb összegre történt hamisítása folytán Z. Zoltánné 860 frtot felmondott, mely összeget részére 1893. évi január hó 21-én a budapest—krisztinavárosi közvetitő hivatalnál fizették ki. 9. Z. Zoltánné 1893. évi április hó 2?-én Pécsett az ottani posta-takarékpénztárnál «M. Gézáné* név alatt 6 frttal lépett a betevők sorába s részére «Szorgalom * jelszóval ellátva az 595,355. sz. betét könyvecskét állították ki, melynek betéti összege hamisan 861 frtra változtatván át, ebből 1893. évi május havában 850 frtot a később abba ismét bejegyzett 691 frtból pedig 1893. évi augusz­tus hó 31-én 650 frtot felmondott s a most jelzett összegeket a budapest—soroksári, illetőleg a Rákóczy téri közvetitő hivatalnál 1893. évi május 31-én és szeptember hó 5-én felvette. 10. Ugyanakkor Z. Zoltánné Pécsett még a szigel-külvárosi posta-takarékpénztárnál is helyezett el 5 frtot «F- Róbertnél név alatt a melyról 591.535. sz. és >Sázadvége» jelszóval kiállított betétkönyvecskébe hat izben vezettek be hamis tételeket, mihez képest nevezett betevő 1893. évi június hó 26-án 835 frtot, 1893 évi december hó 12-én 540 frtot, 1894. évi március hó 16-án 750 frtot, 1894. évi július hó 9-én 830 frt, 1894. évi augusztus hó 21-én 8U0 frtot és 1894. évi december hó 9-én 850 frtot fel­mondván, az összesen 4,645 frtot kitevő összeget a fizetési utal­ványok részben a bpest—erzsébet részben pedig az ó-budai­közvetitő hivataloknál 1893. évi június hó 30-án ésdecember 6-án továbbá 1894. évi március hó 22-én, július 15-én, augusztus hó 27-én és december hó 25-én vette fel. 11. Ugyancsak 1893. évi április hó 25-én Pécsett Z. Zoltán is az ottani postatakarékpénztárnál -Bernát Béla» álnéven «Hogy volt> jelszóval 5 frtot helyezett el a 343,041 számú betétkönyvecs­kére melyet Z. Zoltán és neje hamis betétek bevezetésével 3 izben ismételten meghamisítottak s a kieszközölt utalványok alapján a budapest-soroksári uti közvetitő hivatallal 1893. évi szeptember hó 3-án 760 frtot, 1893. évi december hó 19-én 720 frtot és 1894. évi november hó 13-án 800 frtot tehát összesen 2,280 frtot fizette­tett ki Z. Zoltán magának. Végtére 12. Ugyancsak Z. Zoltán szintén 1893. évi április hó 25-én és Pécsett a porcellángyári postatakarékpénztárnál <Szaploncai Pál> név alatt is 5 frtot betétetett s a 344,643 számú «Uj pénz - jelszavu betétkönyvecskébe ujabb betétek gyanánt 5 esetben ismételten nagyobb összegeket hamisan vezettetett be mely bejegyzett összegekből azután 1893. évi július hó 12-én 855 frtot, 1893. évi december hó 6-án 530 frtot, 1894. évi május hó 14-én 700 frot, 1894. évi szeptember havában 800 frtot és 1894 évi december 13-án 835 fortot mindenkor Nagy-Marosról felmon­dott s az ugy a mostani közvetitő hivatalnál az öt esetben utal­ványozott összesen 3,760 frtot 1893. évi július hó 17-én, december hó 9-én és 1894. évi május hó 21-én, október hó 1-én és decem­ber hó 18-án fel is vette. A felsorolt esetek közül C. József és Z. Zoltán a 11 sz. alatt emiitett «Bernát Béla» névre történt hamisítás miatt az 1895. évi június hó 18-án a 35,511/395. sz. a. hozott Ítélettel már jog­érvényesen elitélve lévén nevezettek tehát ezúttal 11, Z. Zoltánné azonban 12 okirathamisitás miatt vonattak bűnvádi felelősségre. Vádlottak az előre bocsájtott tényállásban foglaltakat be­ismerik s vallomásukban egymástól csak némely részletekben térnek el; jelesen C. József azt állítja, hogy a hamisítás eszméje s a rábeszélés Z. Zoltántól és nejétől eredt, mert ezeknek volt anyagi helyzetök zilált s ekkép kívántak magukon segíteni, míg Z. és neje a rábírást C.-nak tulajdonítják, mint hogy ők mint kívülállók a posta-takarékpénztár szervezetével és kezelési szabály­zataival teljesen ismeretlenek lévén a C. József útbaigazítása és kitanitása nélkül a vádbeli cselekmények elkövetésére egyáltalá­ban képtelenek lettek volna s a vizsgálat anyagának szorosabb megfigyelése és a dolog természete csakugyan ezen utóbbi vallo­másoknak ad igazat. Továbbá C.József azt állítja, hogy ő már előre kikötötte, miként a hamisításokban nem fog részt venni s ebből kifolyólag az összes hamisításokat Z-.nek kívánja betudni, Z. Zoltán pedig ezzel szemben | azt vallja hogy a hamisításokat közös egyetértéssel végezték s a • hamis tételek bejegyezése felváltva hol ö hol C. kezétől származik. De ezen ellentétes vallomásoktól el is tekintve, már C.József \ által is beismerte körülmény, hogy az örizete alatt állott személyi számlákat meghamisítás céljából az Z. Zoltán kezei közé juttatta ; s a bejegyzett hamis tételeket saját kézvonásának odajegyzésével : hitelesítette és végével a zárlatnál a központi bélyegzőt használta ! és a hamis számlákat a részben megsemmisített valódiak gyanánt az eredetiek helyére visszahelyezte, őt a hamisítások közvetlen j tényezőjéül tünteti fel. Hasonlókép azon eltérés, hogy C. József a hamisitások révén | felvett pénzösszegekből saját állítása szerint csak az utóbbi ese­i tekben kapott, míg a többiekben csak egy harmadrészt, ellenben ! Z.-ék állítása szerint minden esetben fele rész arányában része­sült, a dolog lényegét és a jogtalanul szerzett haszonban való osztozkodás tényét meg nem másítja. C. József a hamisításokat mint közhivatalnok, hivatali hatás­körében követte el; ennélfogva a vádbeli cselekmények C. Józsefre nézve a btkv 391. §-ába ütköző s a 393. §. szerint minősülő köz­i okirathamisitás bűntettének tényálladékát képezik. Ellenben Z. Zoltán és neje G. Jolán a postakarékpénztár kötelékében nem állván s az általuk véghezvitt 12, illetve utóbbi 2 rendbeli közokirathamisitásnál magánszemélyekül lévén tekin­tendők, ezért, de figyelemmel arra is, hogy a hamisításokat azon célból követték el, hogy ezáltal maguknak jogtalan vagyoni hasz­not szerezzenek, a postatakarékpénztárt pedig vagyonilag megká­rosítsák: reájuk nézve a vonatkozó vádbeli cselekmények a btkv 291. §-ába ütköző s a btkv. 392 §-a szerint minősülő közokirat hamisítás bűntetteinek voltak megállapitdndók. Végül azon 10 esetben melyeknél Z. Zoltánné a férje, tehát más által meghamisított postatakarékpénztári betétkönyvecskét, azok hamisított minőségét tudva, arra használta fel, hogy azok alapján a postatakarékpénztári közvetitő hivataloknál betétfel­mondásokat és pénzfelvételeket eszközöljön, a törvényszék a btkv. 405. §-ában meghatározott okirathamisitás bűntettének tényálla­dékát látta fenforogni. A 12 rendbeli külön névre szóló postakarékpénztári betét­könyvecskével és megfelelő személyi számlával űzött visszaélés és meghamisítást, tekintve, hogy azok különböző időben, helyen, módon, sőt különböző akaratelhatározással követtettek el, meg­annyi külön és önálló bűncselekménynek volt veendő, ellenben az egy és ugyanazon betéti könyvecskének és személyi számlá­nak ismételt meghamisítása csak egy bűncselekmény folytatóla­gos alkatrészéül s az ugyanazon névre szóló betétkönyvecskének és személyi számlának meghamisítása is egymást kiegészítő bűn­cselekményi mozzanatoknak voltak tekintendők, mert az utóbbiak egymást kiegészítő s egymással szükségképpeni oly kapcsolatban álló iratok, hogy azok közül csupán az egyiknek meghamisítása a másiknak mindenben megfelelő egybevágó egyidejű meghami­sítása nélkül a tervbevett visszaélés véghezvitelére nem lett volna alkalmas eszköz. Vádlottakat tettes társakul azért nem lehetett kimondani, mert cselekményeik a törvény különböző rendelkezéseinek meg­szegését képezvén s különböző tételekben szabályozott megtorlás alá vonandók lévén, ily esetekben a btkv 70 és 71. §§-ai alkalma* zásának helye nincs. A vádlottak bűnösségének mérlegelésénél s büntetéseik nemének és mérvének megállapításánál az okozott kár nagysága s a több rendbeli elkövetés, illetve halmazat, továbbá C. Józsefre nézve az is, hogy töle származott a véghezvitel eszméje s hogy az ő hozájárulása nélkül a bűncselekmények el sem lettek volna követhetők, súlyosító, ellenben az őszinte töredelmes beismerés valamennyi vádlottnál, azonkívül Z. Zoltánnéra nézve még a bün­tetlen előélet, a házastársi viszony kényszerítő befolyása, a szorult helyzet, a haszonban való közvetlen részesülés hiánya és nemének viszonylagos tapasztalatlansága is megannyi túlnyomó enyhítő körülményekül vétetvén, a C. Józsefre kiszabott 6 évi fegyház az Z. Zoltánra kiszabott 3 év és 6 hónapi fogház s a Z. Jolánra a btkv 92. §. alkalmazásával megállapított egy évi 6 hónapi börtön btkv 393. illetve 39,296 és 99 §§-ai rendelkezésére való fegyelem­mel arányos és bűnösségük súlyának megfelelő büntetésül volt tekintendő. A mellékbüntetés alkalmazása a btkv 39 és 57. §§-ainak rendelkezésén alapszik, a vizsgálati fogság beszámítását pedig a btkv 94. §.-a indokolja. Végtére a kártérítésre való kötelezés stb. költségekben való marasztalás az elitélésnek jogszerű következményét képezi, stb. Z. Zoltánné az ítélet jogerőre emelkedéséig szabadiára helyez­tetni rendeltetik s így szabadságvesztés büntetése az ítélet foganatba­i vételétől számíttatik. A budapesti kir. itélő tábla (1896. évi április hó 22-én 29,746. sz. a.) A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek Ítéletét részben megváltoztatja C. József, Z. Zoltán vádlottakat a terhökre megálla­pított büntettek helyett a btkv 401. §.-ába ütköző s a 403. §. szerint minősülő tizenegy rendbeli magánokirathamisitás, Z. Iolánt pedig a btkv 401. §-ába ütköző s a 403. §-ának 3. pontja három esetben pedig annak 4. pontja szerint is minősülő tizenkét rend­beli magánokirathamisitás bűntettében mondja ki a btkv 70. £-a értelmében mint társtetteseket bűnösöknek; a C. József vádlottra megállapított fegyházbüntetést a btkv 403., 96., 99. §§-ai alapján tekinti kiszabottnak Z. Zoltánt és Z. Zoltánnét a most hivatkozott

Next

/
Thumbnails
Contents