A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 44. szám - Vidéki visszhang az ügyvédgyülésre

Tizenötödik évfolyam. 44. szám. B udapest, 1896november 1. Szerkesztőség: J( Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. JLJk _^ | g Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 írt 60 kr. Kiadóhivatal: (E"I5TT MAGYAR ÜGYVÉDI KOZLŐNT) FÉI6' ^ _ 8« _ « „ „..<. . , BKTILAP AZ IBAZSÍflCnY ÉRDJEINEK KRPT'íKLETÉRB A HAGTIR ESTOI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Í&ZLÓNYK _ . . \ ., Kudolf-rakpart 3. sz. ' Egész € _ 6 c — « S/imos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok viss,a nem adatnak. Dr- KÉVAI LAJOS "/f STILLER m6r AZ előfizetési pénzek Felelős szerkesztő" Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendöls y\/r „ „ • „ , • „ . ^ „ „ „ „ A _ küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Vidéki visszhang az ügy védgyülésre. Irta : Peregrinus, — Adalék a btkv. 280. §-ához. Irta: dr. H eil Faustin, kir. táblai biró Budapest. — A közjegyzői állások szaporitása kérdéséhez. Irta: dr. Nozdrovicky Ferenc, közjegyzőh. Magyar-Ovár. — Belföld. (Vizsgálóbirák kirendelése.) — Ausztria és külföld. (A tizedik ausztriai ügyvédgyülés.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Megsemmisítési kereset váltóügyekben.Irta :dr. V a n o v i c s János ügyvéd Turocz-Szt.-Márton.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKl.Lk.KLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ((Budapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok.) Vidéki visszhang az ügyvédgyülésre. Irta: PEREGRINUS. Az országos ügyvédgyülés lezajlása után szükségesnek látszik, hogy annak eredményei és keltett hangulata felett ne oak a fővárosból, hanem a haza különböző vidékeiről is hangozzék vissza a biráló szó. hogy a méltatás annál hivebb és teljesebb legyen. Nem képzelhetek közeli vagy távoli szemlélőt, kit a gyűlés lefolyása lelkesedésre nem ragadott volna. De meggyőződtem arról is. hogy a ragyogó fény mellől az árnyék sem hiányozhatik. Ezt az. a ki a vitában csak csekélyebb tevékeny részt vett és a távoli peripheriára visszatér, jobban veheti észre. Mi lehetett célja a nagy gyűlésnek ? Nyilvánvalóan nem más, mint: a karszellemnek nemes irányban fejlesztése és terjesztése, befelé színvonalának, kifelé tekintélyének emelése, a (sokszor mostoha) törvényhozás és kormány jóakaratának közvetlen vagy a közvélemény nyomása áttal közvetett meghódítása, végre egyúttal államunk ezredéves fennállásának megünneplése. Ez utóbbi kétségtelenül sikerült is, de csorbította egyszersmind a többi célok teljes elérését. Ugyanis az ügyvédgyülésnek mint országosnak nemcsak szellemi béltartalmával kellene hatnia, hiszen karunk hazafias és magos színvonalú törekvései nem ujak és még sem diadalmaskodtak még. hanem hatnia kellett volna a gyűlésnek külső megjelenése, nagy száma, valamint az ország összes vidékeinek arányos részvétele által annál is inkább, mivel karunk kép visel tetése nem alapult mandátumon és nem pótolja azon (csak az általánosabb természetű jogászgyülésnél fenforogható) körülmény sem. hogy különböző hivatásköröket egyesítene magában. JÍ.S mit láttunk r Azt. hogy négyezernyolcszáz ügyvéd közül alig volt a gyűlésen négyszáz és — ami még rosszabb — egész nagy vidékek, egész kamarai területek egyáltalában minden képviselet nélkül voltak. Ennek eredménye nem lehet más, mint az. hogy a gyűlés nem az ügyvédj kar testének, hanem a fővárosi ügyvédek mozgalmasabb része és néhány vidéki ügyvéd véletlenül összeverődött csoportjának tekintetik csak. Ezen külső eredmény több okra vezethető vissza. Az egyik ok a gyűlés kedvezőtlen időpontja, a mennyiben a kiállítás-megnyitási, valamint a június 8 — 10-ki epochalis ünnepélyek a vidék ügyvédeinek legtöbbjét és úgyszólván leggazdagabbjait a fővárosba édesgetvén, ezek már nem lehettek hajlandók ujabb idő- és pénzáldozatok meghozatalára. Egy másik ok a tárgysorozat egyenruha kérdése, mely egyfelől nem is illett a többi vitatárgyak komolyságához, másfelől karunk nemzetiségi tagjait előreláthatólag elkedvetlenítette, elriasztotta. Már pedig ezeket megtagadnunk, eltaszítanunk nem lehet, nem szabad, hanem ellenkezőleg hazafias törekvéseinknek megnyerni kötelességünk — becses ellenérték nyújtása által, mely ellenérték nem lehet más, mint karunk érdekeinek az alább irt módon való megóvása. A harmadik ok. melyet számos vidéki ügyvéd Lapunk mai száma bizalmas körben hangoztatott, a fővárosi hangadó kartársak közül némely fiatalabbnak gőgös magatartása, mely saját tapasztalatom szerint a gyűlés vége felé oly jelenetet idézett cl<"'. mely könnyen sivító kimenetelűvé lehetett volna. Pedig a vidéki ügyvéd sok oly természetű egyénnel, helyzettel és viszonynyal ismerkedik meg majd minden nap, mely a fővárosinak csak elvétve vagy talán soha sem is fordul elő. Hogy kritikus jogászi szemmel is nézi a vidéki, arról is tanúskodnak a fővárosi szaklapok szerkesztői és a kir. Curia közölt határozatai, illetve indokolásai. A vidéki ügyvédekre nehezedik is a kar minden baja és mig a fővárosban a biró és ügyvéd között esetleg kitört harc az ügyvédnek népszerűséget, tehát előnyt szerez, addig a vidéki ügyvéd ilyen harcban legtöbbnyíre a legyőzött, néha megsemmisített fél. Ennél fogva, ha a fővárosi ügyvédeket —az önképzés kedvezőbb föltételei következtében — megilleti is a vezérszerep, méltánylást érdemel más felől a vidékinek véleménye még akkor is, ha az illető nem is kamarai elnök, de még előadó sem. Negyedik csorbító ok: a tanácskozás rendén, sőt az ismerkedő estélyen is itt-ott nemcsak tartalomra, de hangra és modorra nézve is kifejezésre jutott ingerültség és guny a kormány, a törvényhozás, sőt a kir. Curia ellen is, még pedig nem a Jókai Mór vagy Pulszky Ferenc meleg humora, hanem úgyszólván a gyűlölettől izzó sarkazmusé. mely kígyómarás sem igazságosnak, sem az ügyvédi kar részére rokonszenvet szerzőnek nem mondható. Es ez annál méltánytalanabb, mivel az utóbbi két igazságügyminiszter kétségtelen jóakaratot tanúsított ez ügyvédi kar irányában. Ötödik csorbító ok: a tárgysorozat számbeli tulbősége az aránylag rövid gyűlési időhöz viszonyítva, a mi azt eredményezte, hogy némelyik alárendeltebb vagy nem is actuális kérdés széles mederben tárgyaltatott, más fontosabb kérdés vagy eszme alig juthatott kifejezésre, sőt a napi rendre tűzött egyik kérdésnél az előadón kivül mást szólásra sem engedtek. És itt rá kell mutatni azon intézkedésnek célszerütlenségére, mely szerint már akkor kérheti ö (mond öt) tag a vita berekesztését, midőn az előadón kivül még senki sem jutott szóhoz. Ilyen eljárás nem mondható vitának, hanem egyszerűen néma szavazásnak, mi végett Budapestre utazni nem érdemes. A mi a vita és határozat hiányosságát illeti, nézetem szerint két jelenség az, mely legnagyobb figyelmet és beható méltatást érdemel. Az egyik jelenség az, hogy nem egy, de két fontos határozat is hozatott, mely eltekintve attól, hogy a némelyektől utópikusnak tartatik, a gyakorlatban semmiképen sem lesz keresztülvihető egy országos központi szerv nélkül; e két elhatározott intézmény: az országos segély- és nyugdíjintézet és az ügyvédségbe való felvételt függetlenül kezelő autonómia. A mi. az országos segélyés nyugdijalap létesítését és kezelését illeti, annak már fogalm á b a n is benne van az országos jelleg és egy központi bizottság vagy igazgatóságnak szükségessége, de egyszersmind ezen központi directoriumnak az egyes kamarákkal való állandó érintkezésnek elkér ülhetlensége. Még szükségesebbnek fog mutatkozni az egyes kamaráknak egy országos gócpont felé vonzódása az ügyvédségbe való felvétel tekintetében. E sorok irója végtelenül sajnálná a kir. Curiától való teljes elszakadást ; de ha mégis a törvényhozás is elfogadná (a mi még kétséges), akkor csakhamar fogjuk tapasztalni, hogy cseberből vederbe kerültünk. Mert hogy csak a kormány, törvényhozás és kir. Curia állanának gyarló emberekből, az ügyvédi kamarák és választmányok ellenben csupa csalhatatlan és önzetlen lényekből, azt ön ámítás nélkül elhinni lehetetlen. És ha a legképzettebb és 1 '1 oldalra terjed.