A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - Az uj német kereskedelmi törvénykönyv tervezete

A JOG 307 visszatérő, nem készpénzbenállószolgáltatásokra köteleztessenek, mely esetben a részvények átruházhatásához a társaság beleegyezése szükséges. | 1897. §.) A tervezet ezen intézkedése ipari vállalatoknak egy fontos ágára, nevezetesen azon répaeukorgyárakra volt tekintettel, melyeknek részvényesei kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy részvényeik arányában bizonyos földterületen cukorrépát termelnek és ezt alapszabályszerüleg meghatározott vagy esetleg módosítható ár ellenében a társaságnak szállítják. Az Í88L évi részvény-novella azon visszaéléseknek, melyek az alapitóknak újonnan kiadott részvényekre nézve fentartott előjogából származtak, azzal akart gátat vetni hogy az ily kikötéseket, a mennyiben a közgyűlésnek a részvénytöke felemelésére vonatkozó határozatát megelőzőleg történtek, hatálytalanoknak jelentette ki. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ennek dacára az alaptöke felemelése gyakran használtatott ki, nyerészkedési célokra egy aránylag csekély számú részesedési csoport javára, mely aztán az átvett részvényeket jelentékeny felpénzel vitte a tőzsdére. Ezt joghatályos elővételi jog előzetes kikötése nélkül is el lehet érni, mert tekintve, hogy az érvényben levő jog szerint a részvényesek nincsenek jogosítva az uj részvények egy részének átengedését követelni és az igazgatóság közgyűlési határozat hiányában az uj részvényeket szabadon értékesítheti, a társaság közegeire irányadó befolyással bíró egyének érdekeinek egyoldalú előmozdítása mindig keresztülvihető. Ennek elejét veendő, a tervezet 257. ij.-a azon esetre, ha a közgyűlés maga nem rendelkezett eltérően, minden részvényesnek megadja a jogot, hogy az uj részvényekbőlazeddigi alaptökében való részesedésénekmegfelelő számú daraboknak átengedésére igényt támaszthasson. Két részvénytársaság egyesülése esetére a beolvadó társaság vagyona a hitelezők kívánatára elkülönítve kezelendő (279. §.) Ha valamely részvénytársaság ily módon megszűnt, a vagyon átadására vonatkozó közgyűlési határozat az átvevő társaság ellen irányuló keresettel támadható meg. (280. §.) A tervezet szerint minden társasági tagnak, valamint az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak és az áilamhatóságnak is jogában áll kereset utján a részvénytársaság semmisnek nyilvánítását követelni, ha a társasági szerződés lényeges kellékei tekintetében hiányok forognak fenn (281. §.), Viszont azonban mód van nyújtva arra is, hogy a társasági szerződés oly hiányai, melyek annak semmiségét vonnák maguk után, közgyűlési határozat utján utólag orvosoltassanak. (282. §.) A tervezet harmadik könyve a k er e s k e d e 1 m i ügyletekről szól és itt lényegesen eltér a jelenlegi jogtól. Mig ez a keresk. ügyletek három nemét különbözteti meg, t. i. a tárgyilagos, az alanyi és a járulékos keresk. ügyleteket, addig a tervezet a tárgyilagos keresk. ügyletek jogi fogalmát teljesen mellőzi, az alapügyleteket, melyek a kereskedelmi ipar tárgyát képezik, már az 1. §-ban sorolja fel és 315. §-ában a keresk. ügyletek fogalmát akként határozza meg, hogy keresk. ügyletek a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi iparának folytatásához tartoznak. A keresk. ügyletek tehát a kereskedői minőségen alapulnak és a kereskedői üzlet körére szorítkoznak, kizárva ez által a kereskedelmi törvény speciális rendelkezéseinek alkalmazását oly ügyletekre, melyeket nem kereskedők kötnek s melyek a mai jog szerint tárgyilagos í (feltétlen) kereskedelmi ügyleteknek lennének tekintendők. A jelenlegi törvénynek számos a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó rendelkezését mellőzi a tervezet, tekintettel arra, hogy ugyanezen tárgyak már az általános polgári törvénykönyvben nyertek szabályozást. Ellenben részletesebben kifejti a folyó számlái viszonyt, melyről a fennálló törvény csak annyit mond, hogy az, a kinek javára a számla lezárásánál egyenleg mutatkozik, ennek összege után kamatokat követelhet és hogy ellenkező megállapodás hiányában egyszer évenként (a m. ker. tkv. szerint az üzleti év végén) történik a számla lezárása. Ezzel szemben a tervezet mindenek előtt megállapítja a folyó számlái szerződés lényegét, mely oly üz:eti összeköttetést feltételez, melyre nézve kiköttetett hogy annak tartama alatt az abból származó kölcsönös igények és szolgáltatások rendes időközökben elszámolás és az egyik vagy másik fél javára kitűnő egyenleg megállapítása utján fognak rendeztetni. (326. §.) Ebből a viszonyból a tervezet, bizonyos természetű követeléseket, nevezetesen zálog, kezesség által vagy más módon biztosított, továbbá váltókon vagy más értékpapirokon alapuló követeléseket kizár, ha csak a felek ellenkező értelemben nem állapodtak meg vagy üzleti összeköttetésükből ellenkező szándékuk nem következtethető. (327. §.) Valamely biztosított követelésnek a folyó számlába voló felvétele nem szünteti meg a biztosítékot, de természetesen ez csakis a biztosított köve- ' telés erejéig áll; ha a számlaegyenleg annál kisebb volna, ennek | erejéig szolgálhat a hitelezőnek kielégítési alapul. Ha valamelyik | fél hitelezője az ennek javára mutatkozó egyenleget lefoglalta, i ugy azt a összeget igényelheti, mely a foglalás időpontjában illette j meg az adóst, de nem követelheti előbb, mintsem az adós maga követelhette volna, ha a foglalás időpontjában felmondta volna a folyó számlái viszonyt. (328. §.) Azon elvnek, hogy kereskedelmi ügyleteknél a s ze rz ő d é s é r vé n y e s s ég e semmiféle alakisághoz nincs kötve, néhány uj korlátozását indítványozza a tervezet indokolása, nevezetesen a kereskedelmi üzlet körére is alkalmazandónak találja az általános polgári tkönyv 307. §.-át, mely szerint oly szerződések érvényéhez, melyek által ingatlan tulajdonjogának átruházása iránti kötelezettség vállaltatik, bírói vagy közjegyzői okirat szükséges; nem ellenzi továbbá a tervezet azt, hogy kezesség vállalásához is írásbeli szerződés szükségeltessék, miként a német birodalmi tanács bizottsága indítványozta. Ellenben felmenti a tervezet 33 í . §.-a a polg. tkönyvben erre nézve megállapított i r á sbeliség alól az adóssági Ígéretet vagy tartozás elismerését, a menyiben az az a d ó s részéről kereskedelmi ügyletet képez. A megtartási jog szabályozásánál érdekes részletet tartalmaz a 340 §., mely szerint a megtartási jog oly tárgyakra is gyakorolható, melyeknek tulajdonjoga az adósról ideiglenesen a hitelezőre szállt át, de ismét az adósra ruházandó vissza. Ide tartozik különösen az az eset, midőn a vevő a már tulajdonába átment és kifizetett árut az eladónak rendelkezésére bocsátja. A német judikatura szerint a jogos kifogással élő vevő követelheti ugyan a fizetett vételár visszatérítését, de nem gyakorolhat megtartási jogot ennek erejéig a birtokában levő árura, mert ez már nincs az eladó tulajdonában. Ilyen és hasonló visszásságokon óhajt segíteni a tervezet fenti rendelkezésével. A vételügyletnek egy a vasüveg- és más gyári iparok terén az ipari forgalom ujabb fejlődése folytán képződött és gyakran előforduló neme az, midőn a felek az eladó által szállítandó áruk mennyiségét és minőségét bizonyos alapárak meghatározása mellett csak általánosságban állapítják meg és a mértékek, az alak és egyéb részletek előírása a vevőnek tartatik fenn. fSpecificationskauf) Erről a német ker. tkönyv nem szól — ( A magyar sem) - és ajogi szabályozás ezen hiánya a gyakorlatban számosjogvitára vezetett, különösen azon kérdés tekintetében, hogy minők a jogkövetkezményei annak, ha a vevőt a specificatio tekintetében késedelem terheli. Kétségtelen ugyan, hogy ezzel a vevő átvételi késedelembe esik és az eladót a kényszereladás joga illeti meg, de vitás, hogy ezt miképen van jogosítva gyakorolni? Ugy-e, hogy az uj vevőnek álljon jogában a méreteket előírni ? Ugy-e, hogy az eladő azt az árt követelhesse, mely a legolcsóbb specificatio mellett éretnék el ? Vagy ugy-e hogy az eladó maga legyen jogosítva a késedelmes vevő helyett a specificaliót megejteni, tehát tetszése szerinti méreteket szállítani ? Mig az eddigi német birói gyakorlat az első megoldási módot követi, addig a tervezet az utolsót választja azzal a korlátozással, hogy az eladó köteles az általa szándékolt specificatióról a késedelmes vevőt értesíteni és csak az esetben állapithatja meg maga a méreteket, ha a kitűzött határidőn belül a vevő nem adja meg azokat. Természetesen ezen rendelkezések csak azon esetre vonatkoznak, ha az eladó a késedelmes vevővel szemben kényszereladást kiván eszközölni, de jogában áll e helyett kártérítést követelni vagy a szerződéstől egyszerűen elállni (346. §.) A teljesítési késedelem következményeire a tervezet a keresk. törvény intézkedései helyett a polg. tkönyv általános érvényű szabályait alkalmazza, melyek fenntartják a nem késedelmes fél részére biztosított vagylagos jogokat u. m. teljesítés és a késedelmes teljesítésből eredő kártérítés, nem teljesítés miatti kártérítés vagy e szerződéstől való elállás iránt, de azzal a módosítással, hogy mig eddig csak a vevő igényelhette kártérítés címén a kikötött vételár és a teljesítési határidőben fenálló kereskedelmi ár közötti külömbözetet, az eladó ellenben (fixügyletek kivételével) kényszereladást tartozott eszközölni, addig a tervezet az eladónak is megadja a jogot, hogy egyszerűen a külömbözetet követelhesse, kényszereladás esetén pedig feljogosítja az eladót, hogy az esetleg a kikötött vételáron felől befolyó többletet megtarthassa. (347. §.) Az átvett áru azonnali megTizsgálásá.ra és a hiányok késedelem nélküli közlésére vonatkozó szabályt a tervezet egyrészt kiterjeszti a helyi ügyletekre is, másrészt azonban korlátozza azon esetekre, midőn az adásvétel mindkét félre nézve kereskedelmi ügylet. (348. §.) Az eladó nem hivatkozhatik a kifogásolási jog elévülésére, ha valamely hiányt rosszhiszemüleg elhallgatott, i Ez idő szerint e kivétel csak csalás esetére áll.) Az az elv, hogy az áru elfogadottnak tekintendő, ha az azonnali megvizsgálás és hiányközlés elmulasztatik, az általános birói gyakorlat szerint csupán minőségi hiányokra vonatkozik, nem pedig arra az esetre is, ha más áru vagy más mennyiségben szállíttatott, mintsem kiköttetett. A tervezet ezen, gyakran subtilis megkülönböztetésekre vezető és ingatag alapú szabályt elejti és a hiányközlés kötelezettségét ezen esetekre is kiterjeszti, ha csak a szállított áru oly jelentékenyen és nyilvánvalóan nem tér el a megrendeléstől, hogy az eladónak a vevő jóváhagyását kizártnak kellett tekintenie. (350. §.) A tervezet indokolása maga is belátja, hogy az a megkülönböztetési alap is ingatag és nézetünk szerint a gyakorlat sem fog ezen az alapon üdvös eredményekhez vezethetni. A m a r h akereskedés terén nem a kereskedelmi törvény, hanem a polg. tkönyv intézkedései alkalmazandók. (354. i;. i A tervezet szerint bizományos az, aki iparszerüleg azzal foglalkozik, hogy árukat vagy értékpapírokat másnak számlájára saját nevében vesz vagy elad. (355. §.) A bizományi üzlet önálló alapjellegét tehát a vételi és eladási bizomány képezi, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy a bizományi üzletre vonatkozó szabályok akkor is alkalmazandók, ha a bizományos ke/eskedelmi