A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - Adalék a végrehajtási igényperekhez

308 A JOG ipara körében másféle ügyletet köt saját nevében másnak számlájára. (380. §.) Az áru megvizsgálására és a hiányok közlésére vonatkozó szabályokat a tervezet, eltérőleg a mai jogtól, a bizományos által megbízója részére vásárolt és ennek beküldött árukra is kiterjeszti, a bizományosnak is érdekében állván, hogy az áru kifogásolásáról azonnal értesüljön. (363. §.) A közraktári ügylet a keresk. tkönyvben eddig nem volt szabályozva. A tervezet pótolja e hiányt, a mennyiben egyrészt a közraktári ügyletet a kereskedelmi alapügyletek közé sorolja, másrészt szabályozásának külön cimet szentel, melyben azonban csak a raktározásra és áruk megőrzésére vonatkozólag rendelkezik és mellőzi a közraktári jegyek oly fontos intézményének részletesebb kifejtését. A;tervezet nem fogadja el a Franciaországban keletkezett, nálunk és Ausztriában is érvényben levő u. n. kétj e'g y-r e n d s z e r t és ezzel lehetetlenné teszi a közraktári jegyforgalomnak szabad továbbfejlődését. A fuvarozási ügylet szabályozásánál a tervezet figyelembe veszi a vasúti forgalomra vonatkozó berni nemzetközi szerződés rendelkezéseit. A fel a dó —tekintet nélkül arra, vájjon terheli-e vétkesség vagy sem — felelős a fuvarlevélben foglalt adatok helyességéért és teljességéért. (400. §.) Eltérőleg az eddigi jogtól, mely szerint a fuvarozó az áru elveszéséből vagy megsérüléséből származó kárt megtéríteni tartozik, ha csak be nem igazolja, hogy a kárt erőhatalom vagy az áru természetes minősége vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai okozták, a tervezet a fuvarozót felmenti felelőssége alól már akkor is, ha igazolni képes, hogy a kár oly körülményekből származott, melyek rendes fuvarozói gondossággal elháríthatok nem voltak. (403. §.) Ugyenez áll a fuvarozási határidő be nem tartására is. A vasutakra nézve azonban a tervezet az eddigi szabályt fenntartja, a mentesítő okokat még azzal az esettel bővítve, ha a kárra a feladó vétkessége vagy nem a vasút által okozott utasítása a lott okot. (430. §.) A kárösszeg megállapítására nézve a tervezet — eltérve a keresk. törvénytől — nem azt az értéket tekinti irányadóul, melylyel az áru a rendeltetés helyén bi t volna akkor, midőn a kiszolgáltatásnak történni kellett volna, h.nem azt az értéket, melylyel az a feladás helyén és idejében bírt, hozzászámítva a vámok, fuvarok és egyéb költségek címén a kártérítésre jogosult által már kifizetett ősségeket (4lJ4. §.) Ezen futólagos ismertetésnek nem lehetett célja, a tervezet érdemleges bírálatába is bocsátkozni. Tény az, hogy érdekelt körök ne.:i fogadták osztatlan tetszéssel a tervezetet és kereskedelmi sza'clapok közlése szerint a németországi kereskedők nagygyűlése bizottságot küldött ki a kereskedelmi testületek vonatkozó észrevételeinek összegyűjtése, egyeztetése és esetleg uj javaslat szerkesztése végett. De másrészt tagadhatatlan, hogy már ezen tervezet is sok tekintetben tesz eleget, a kereskedelmi forgalom hatalmas fejlődése következtében fokozódott gyakorlati követelményeknek és alkalmas kiindulási pontul és alapul szolgálhat a mai német kereskedelmi jog reformjára irányuló törekvéseknek. }, Adalék a végrehajtási igényperekhez. Irta: dr. LEMBERGER ÁRMIN, bajai ügyvéd. A midőn végrehajtási igényperekről értekezem, szakítani óhajtok az 1868: LIV. t.-c. kegyelméből még a jelenleg érvényben levő végrehajtási törvényünkben is kísértő ama ósdi szellemmel, mely a végrehajtási igényperek számtalan alakzatát az egy tulajdoni igényperrel» kimerítve véli, és a tulajdoni igényre fektetett kereseteken kívül más igénykereset jogosultságát elismerni nem akarja. Végrehajtási igényperek alatt proteusi sokoldalúságukban összeségét értem ama igénypereknek, melyek a foglalási eljárás folyamán, a lefoglalt tárgyak zár alóli fölmentése iránt támasztott bármely jogi érdek alapján indíttatnak meg, és a melyek folyamatba tételénél a gyakorlati élet által sanctionált ama egyedül helyes elv szolgálhat irányadóul, mely legelőször a budapesti kir. itélő Táblának egy 1884. szept. 30-án 21,219. sz. a. kelt határozatába^ (L. P. T. IX: 24) jut konkrét alakban kifejezésre, hogy t. i. «; g é n y k e r e s e t e t mindazon harmadik személy indíthat, ki magának a foglalásnak ténye által jogában'sértetett, és kinek ennélfogvaérde kében áll, h o gy a <t á rgy a k a f o gl al á s a lói felmentessenek" Midőn tehát a kérdéses bíróság ezen elvet állítja fel követendő zsinórmérték^ gyanánt mindazok részére, kik bizonyos lefoglalt táigyak feloldása iránt bármely tekintetben vagyonilag érdekelvék, ugy nemcsak a gyakorlati élet exigentiái iránt táplált helyes jogi érzékkel lerontja ama elavult felfogást, mely az igénykeresetet egyedül a tulajdonjog megvédésére kieszelt jogorvoslatnak, a rei v ndicatio egy különleges nemének tekintette, hanem egyúttal trórra emelte és polgárjogot szerzett modern perrendszerünkben ama mind szélesebb rétegekben hóditó nézetnek, hogy a zár alá vett tárgyaknak a foglalás alóli felmentése iránt felperesekként felléphetnek mindazok, kiknek érdeke megköveteli, hogy a zárlat feloldását egy harmadik személy irányában fennálló jogviszonyuk megóvása, és ezen harmadik személy érdekeinek megvédése céljából igényper utján szorgalmazzák. Mint mar fentebb emlitém a jelenlegi végrehajtási törvénynek sem sikerült jogi terminológiánkból kigyomlálni a .tulajdoni icrénykereset> helytelen megjelölésének bennszakadt gyökerét. Az 1881: LX. t.-c. 89. §-a ugyanis a kiküldött kötelességévé teszi, hogy a foglalási eljárás befejeztével felhívást bocsásson ki, melyben mindazokat, kik a lefoglalt ingósághoz t u 1 aj d o n 1 igényt támaszthatni vélnek, igénykeresetük beadására felhívja. Tisztultabb felfogást tükröz immár vissza a csődtörvény (1881: XVII. t.-c), mely a midőn 42. §-ában a visszakövetelési jogot szabályozza, az igény jogalapjául nemcsak a tulajdonjogot, hanem bármely személyes igényt emlit fel, ezáltal mintegy kijelölvén azon csapást, melyen a foglalás és zár alá vétel iránt érdekletteknek haladniok kell. Az ismertetett álláspontra helyezkedve, óhajtok e cikkemben egy gyakorlatomban felmerült, érdekes és tanulságos végrehajtási igénypert ezen lap olvasóközönségének bemutatni. Egyik ügyfelem 4,000 frt tőke és jár. erejéig zálogjogot szerzett egy gőzmalomra oly helyen, hol, az ingatlan birói elárvereztetése esetén, követelésére nézve kielégítést nem nyert volna. Hogy követelésének bizonyos részét megmentse, magához váltotta az előző jelzálogos hitelezőnek 4,500 frtnyi követelését olykép, hogy arra 1,500 frtot készpénzben kifizetett, minek folytán ezen jelzálogos hitelező a kifizetett 1,500 frtra törlési engedélyt adott, továbbá megengedte, hogy ügyfelem 4,000 frtnyi követelése az ő 3,000 frtra apadt követelését megelőző rangsorozattal bekebeleztessék. Amidőn ez megtörtént, a jelzálogos hitelező beperesitette 3,000 frtnyi követelését és végrehajtásilag felszerelési ingók gyanánt a gőzmalomban levő összes felszerelési tárgyakat az utolsó szegig, tehát nemcsak az elmozdithatókat, hanem azokat is, melyek — niet und nagelfest — a gőzmalom falához vagy padlózatához voltak erősítve. Ügyfelem a foglalásról már oly időben értesült, a midőn az előterjesztés beadására kitűzött határidő lejárt, és tényleg a találó.nra s minden esetre benyújtott előterjesztés, mint elkésett visszautasittatott. Már az előterjesztés beadásakor, minthogy sejtettem, hogy azzal, mint elkésettel, célt nem érek, de mert különben is ügyfelem követelését az előterjesztés bizonytalan sorsától függővé tenni nem akartam, kutatni kezdtem egy hatályosabb jogorvoslat után, melylyel ügyfelem érdekeinek ezen kijátszását meggátolhassam. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy elvégre is a zálogjog nem terjedhet ki pusztán a gőzmalom meztelen négy falára, hanem ki kell annak terjednie annak tartozékaira is, és jogi érzékem nem tudott megnyugodni abban, hogy ily kerülő uton vonja el egyik jelzáloghitelező a többiek elől követelésük kielégítési alapjának javarészét. A gőzmalom ugyanis mintegy 6,000 frtot ért meg, a lefoglalt felszerelési tárgyak becsértéke pedig 2,000 frtra rúgott. Megszerezvén tehát a végrehajtási jegyzőkönyvet, azon alapon, hogy a zálogjog nem pusztán a gőzmalomra, hanem annak tartozékaira is kiterjed s minthogy a jelzálogos hitelező a fennforgó esetben eminenter érdekelve van, hogy a gőzmalom lefoglalt alkatrészei és felszerelvényei a birói zár alól felmentessenek, halasztó hatályú igénykeresetet adtam be. A történeti igazság kedvéért fel kell említenem, hogy a gőzmalom a csajkás — kerületben (a polgárosított katonai hatáőrvidéken) épült, a hol még az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, és e körülmény lényegesen javamra szolgált, bár őszintén megvallva, arról csak a felebbezési eljárás folyamán nyertem tudomást. Okoskodásomat a magyar jog szempontjából is a következőkre alapítottam. Az ausztriai polgári törvénykönyv 457. §-a szerint, mely az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 21. §-a által telekkönyvezett ingatlanokra nézve hatályában fenntartatott, az ingatlanokra szerzett zálogjog kiterjed a zálog növedékére és tartozékaira is. Tartozék alatt pedig értendő az ausztriai polgári törvénykönyv 294. §-a szerint mindaz, a mi valamely dologgal állandó kapcsolatba tétetik, épületeknél különösen, a 266. §. értelmében, mindaz, a mi a földön oly célból emeltetik, hogy mindig rajta maradjon, továbbá mindaz, a mi a földbe, vagy a falhoz van megerősítve, vagy szegezve, u. m. serfőző üstök, pálinkakazánok stb. továbbá azon dolgok is, melyek valamely egésznek állandó haszonvételére szánvák, pl. kutvedrek, kötelek, láncok, oltóeszkö| zök és effélék. Igaz ugyan, hogy az ausztriai polg. törvénykönyvnek a tartozékokról közölt ezen tág fogalmával nem áll összhangzásban a vhtási törv. (1881: LX. t.-c.) 149. §-a, minthogy szerinte az ingatlannal együtt csak azon tartozékok árverezendök el, melyek az ingatlantól állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkevés nélkül el nem választhatók. Hogy a 6,000 frtot érő gőzmalomból 2,000 frtnyi értékű felszerelvények el nem vonhatók a nélkül, hogy a gőzmalom értékében nevezetes értékcsökkenés álljon be, sőt, hogy annak értéke teljesen devalválódjék, az könynyen be volt látható. Erre állapítottam tehát védekezésem súlypontját, annyival inkább, minthogy a lefoglalt tárgyak egy bizo1 nyos része a gőzmalomhoz hozzáerősítve nem volt, és azért állaga | sérelme ^ nélkül onnan eltávolítható lett volna. Védekezésemre | nézve némi támpontot találtam a felsőbíróságok határozataiban is. A Curia ugyanis egy 1887. február 16-án 255. sz. a. hozott határozatában (I). t. XVII. 24.) kimondotta: .Gőzgépek és gőzkazánok a gőzmalomnak oly lényeges alkotó részeit képezik, melyek az ingatlan értékére döntő befolyással bírnak és melyek ennélfogva, mint az ingatlan tartozékai, ettől elkülönítve, mint ingóságok, az egyedül ingókra vezetett végrehajtás folytán, le nem foglalhatok. «Továbbá*: Valamely gőzmalomban létező trieur és tizedes mérleg ingóságokként lefoglalhatok, ha be nem bizonyittatik, hogy ezek nélkül a fődolog használható nem lenne (Bpesti