A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - Az uj német kereskedelmi törvénykönyv tervezete

306 A JOG Az uj német kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Irta: Dr. MESSINGER SIMON ügyvéd Budapest, (Vége.) Nemcsak Németországban, hanem minálunk is gyakran (utoljára a f. é. június havában tartott országos kereskedelmi kongressuson) sürün emelkedtek hangok a cégvalóság elvének szigorúbb keresztülvitele iránt. A tervezet a régi cégek érdekében fenntartja ugyan azt a szabályt, mely szerint az üzlet átruházása esetén az előbbi tulajdonos beleegyezésével a régi cég is átruházható, de tekintettel azon tévedésekre, melyekre a régi cég változatlan használata a tényleges tulajdonos személyét illetőleg vezethet s melyek nem egyszer visszaélésekre használtattak fel, az életbeléptetési törvényben az ipartörvény vonatkozó rendelkezéseinek olyképeni kiegészítése céloztatik, miszerint nyilt üzlettel biró iparosok (kereskedők), kötelesek személyes nevüket a bolt külső részén vagy bejáratán tisztán olvashatóan alkalmazni. Ha nő az üzlet tulajdonosa, ugy a feliratban vezeték neve mellett legalább egy teljesen kiirt elő nevét tartozik kitenni. Ugyanezen rendelkezések állnak a közkereseti, betéti és részvényekre alakult betéti társaságokra is, melyeknél a személyesen íelelős társtagok nevei és pedig ha kettőnél több van, legalább kettőé teendő ki. Hasonló intézkedések nálunk is kívánatosak volnának és a kereskedelmi körök óhajának felelnének meg. Hogy valamely üzlet átvevőjére minő feltételek mellett hárulnak át az előbbi tulajdonos tartozásai és követelései, arra nézve a jelenlegi német keresk. tkönyv. .nem intézkedik. A mi keresk. törvényünk 20. §-a is csak annyit mond, hogy a hitelezőket az átvevővel szemben kereseti jog csak akkor illeti, ha az átvevő a cég addigi kötelezettségeit magára vállalta. Ezen rendelkezés nem óvja meg eléggé a hitelezők érdekeit, kiknek, ha az átvevő maga nem jelenti ki, alig van módjukban biztos értesülést szerezni arról, vájjon az átvevő a cég tartozásait is átvállalta-e, ily értesülés hiányában pedig az átvevő ellen esetleg indított per teljesen bizonytalan kimenetelű. A tervezet célszerű újítást állit fel azon vélelem alakjában, hogy a ki valamely általa megszerzett üzletet az addigi cég alatt a jogutódlás kitüntetésével vagy a nélkül tovább vezet, az előbbi tulajdonos hitelezőivel szemben annak addigi üzleti tartozásaiért felelős. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az átadó vagy átvevő szokásos módon közzétették, hogy az üzlet megszerzője annak tartozásait nem vállalta át. A mennyiben a céget nem folytatja, ugy az üzlet átvevője a korábbi üzleti tartozásokért csak az esetben felel, ha különös kötelező ok fennforog, különösen ha a tartozások átvállalását szokásos módon közzétette. Az üzleti követelésekaz adósokkal szemben szintén az átvevőre átmenteknek vélelmeztetnek, ha az addigi tulajdonos a cég tovább vezetésébe beleegyezett és az ellenkező nem tétetett közzé. (23. §.) A tervezet a cégvezetőkre vonatkozó eddigi szabályokat egy vitás kérdés eldöntése végett azzal egészíti ki, hogy a cégvezetői jogosítvány az üzlettulajdonosnak több vállalata közül egyre korlátozható, de csak akkor, ha azok különböző cég alatt folytattatnak. (45. §.) Lényegesek a kereskedelmi ut a zók jogkörére vonatkozó újítások. Egyrészt az egyébként önnálló kereskedőnek tekintendő utazó ügynökökre nézve megállapíttatik, hogy harmadik személyekkel, tehát különösen a vevőkkel szemben, kik nem kutathatják, vájjon állandó meghatalmazott vagy ügynök-e a velük szerződő utazó, kereskedelmi utazóknak tekintendők; másrészt eltérőleg áz eddigi jogtól, kimondja a tervezet, hogy az utazó vagy ügynök a vételár felvételére, fizetési haladékok utólagos engedélyezésére, valamint megkötött ügylet feltételeinek egyébkénti megváltoztatására, csakis különös meghatalmazás esetén van jogosítva; áruk kifogásolása vagy rendelkezésre bocsátása vagy más hasönló nyilatkozatok azonban a jelenlevő utazóval vagy ügynökkel szemben is hatályosan tehetők. (51. §.) A kereskedő segédek és tanoncok jogi állását a tervezet részletesebben szabályozza, mint a jelenlegi törvény. Megadja mindenek előtt a kereskedősegéd fogalmának meghatározását, mely a mi törvénykönyvünkben is hiányzik. A tervezet szerint keraskedősegéd az, a ki kereskedelmi iparban kereskedői szolgálatok teljesítésére ellenszolgáltatás mellett alkalmazva van. Szolgálatainak terjedelmére és tern észetére valamint díjazására nézve külön megállapodás hiányában a helyi szokás irányadó. Kereskedelmi utazónak felfogadott segéd kétség esetén nem tartozik más szogálatokat teljesíteni, mint a melyek utazásaira vonatkoznak. (54. §.) Az utóbbi vélelemmel talán nem fognak az összes érdekelt körök egyetérteni; ha mégis megmaradna a törvényben, alkalmasint arra fog vezetni, hogy minden utazót kevés kivétellel szerződésileg fognak a főnökök belépése alkalmával arra kötelezni, hogy az utazások által el nem foglalt idejét az üzlet érdekében más szolgálatokkal hasznosítsa. A keresk, HvJ.ivy n;m urt-tlmaí külön intézkedéseket azon esetre, ha a kereskedősegéd egyáltalán nem vagy nem kizárólag állandó fizetéssel, hanem provisio mellett van alkalmazva A tervezet e hézagot akként tölti ki, hogy a keresk. ügynökök provisio igényére vonatkozó rendelkezéseit lényegileg a kereskedősegédek provisiójára is kiterjeszti. Lényeges újítások a kereskedősegédek helyzetének megkönnyítése érdekében, hogy a felmondási idő szerződésileg sem állapitható meg 4 hétnél rövidebbre (61. §.) és azon korlátozás, melyet a tervezet a szerződési kikötés alakjában gyakran előforduló versenytilalommal szemben felállít. Gyakran nagyon is indokolt és jogosult az olyan megállapodás, melylyel a kereskedő biztosítani kívánja magát arra nézve, hogy valamely szolgálatából kilépő alkalmazottja az üzlet viszonyainak ismeretét s vevőközönségének ismeretségét, ne használja ki közvetlenül volt szolgálatadója hátrányára. Viszont azonban az ilyen kikötés oly messze is terjedhet, hogy a kilépő segéd kenyérkeresetét teszi lehetetlenné. Ily esetekre rendeli a tervezet 67 §-a, hogy a bíró a méltányosság elveinek figyelembe vételével a tilalmat hatálytalannak jelentheti ki, a mennyiben az időre, helyre és tárgyra vonatkozó korlátozás oly mérvű, hogy a segéd létfentartása méltánytalanul megnehezittetik. A tervezet megkülönbözteti a keresk. ügynököt a keresk. alkusztól. Míg az első, a nélkül, hogy mint kereskedősegéd volna alkalmazva, állandóan azzal van megbízva, hogy más üzlete részére ügyleteket közvetítsen vagy más nevében ügyleteket megkössön (75. §.), addig alkusznak azt tekinti, a ki állandó megbízás nélkül iparszerüleg más részére áruk vagy értékpapírok vételére vagy eladására, biztosításra, fuvarozásra, hajókölcsönre, hajóbérletre vagy a keresk. forgalom tárgyaira vonatkozó szerződéseket közvetít. (82. §.) A főkülömbség tehát abban rejlik, hogy az illető közvetítő állandó vagy pedig esetről-esetre nyert megbízás alapján jár-e el. A keresk. forgalomban szokásos megállapodások nyomán halad a tervezet, midőn ellenkező kikötés hiányában az ügynök részére minden tevékenysége által létrejött ügylet után biztosítja ugyan a provisiót, de eladási ügyletek közvetítésénél kétség esetén csak a vételár befolyása után és annak arányában. Az ügynök akkor is igényelheti jutalékát, ha az ügylet foganatosítása a másik szerződő fél személyében rejlő kényszerítő ok nélkül abbamaradt. (77. §.) Ha az ügynök kifejezetten bizonyos kerület részére rendeltetett, ugy kétség esetén jutaléka jár neki oly ügyletek után is, melyeket megbízója ezen kerületben az ő közreműködése nélkül közvetlenül kötött (78. §.) Az ügynök csak megbízójától, az alkusz ellenben mindkét szerződő féltől igényelhet közvetítési dijat. A tervezet második könyve a keresk. t ársa s á gokr ó 1 szól, melyekhez a közkereseti társaság, a betéti társaság, a részvényekre alakult betéti társaság és az 1892. ápril. 20.-ki törvényben szabályozott, korlátolt felelősségű társaságok tartoznak. Mellőzi az alkalmi egyesülést, ellenben felemlít végül az u. n. csöndes társaságot, melyet már a jelenlegi ker. tkönyv is ismer. A közkereseti társaságokról szóló fejezet ujitást tartalmaz az eddigi jogfelfogással szemben. Igenlő értelemben dönti el azt a vitás kérdést, hogy a társaság képviselete szabályozható-e azon az alapon, hogy az egyes társasági tagok csakis egy cégvezetővel együtt jogosíttatnak fel a társaság képviseletére. (113. §.) Megadja a lehetőséget, hogy valamely társasági tagtól atársaság képviseletére való joga akarata ellenére is fontos okoknál fogva bírói uton megvonassák. (115. §.) Elejti a jelenlegi keresk. tkv. 122. §-át, mely szerint a társaság csődje esetén annak hitelezői csak a társasági csődvagyonból ki nem kerülő hiánylat erejéig, tehát csak subsidiariter, fordulhatnak az egyes társasági tagok ellen, minek következménye az, hogy a mai jog szerint a társasági hitelezők csak a társaság csődjének lebonyolítása után támadhatják meg keresettel az egyes társasági tagokat és kénytelenek követelésüket a társaság csődtömege ellen bejelenteni, mivel különben azt a hányadot, melyet a társasági csödvagyon felosztása folytán kaptak volna, az egyes tagok ellen nem érvényesíthetik. Megkönnyíti a tervezet az örökös helyzetét, ki a mai jog szerint abban az esetben, ha a társasági szerződésben a társaságnak az örökössel való folytatása kiköttetett, olybá tekintetik, mint a ki az örökhagyó helyébe lépett és ezzel a társasági tartozásokért a felelőséget egész vagyonával elvállalta. Ezen méltánytalan felfogással szemben a tervezet megadja az örökösnek azt a jogot, hogy örökségével, mint vagyonbetéttel, a társaság külső tagja maradhasson, a menynyiben erre nézve 3 hónapon belül nvilatkozik. (126. §.) y A tervezet megváltoztatja a részvénytársaságokra vonatkozó szabályok beosztását és míg eddig a keresk. társaság megelőzi a részvénytársaságot és a tkv. az utóbbi szabályozásánál gyakran a részvényekre alakult betéti társaságra utal addig a tervezetben elsőhelyre a részvénytársaságok szabályozása van állítva. Az 1884. július 18-ki részvény-novella beválván alapvető újításokat az érvényben levő részvény jogrendszerében a tervezet nem tartalmaz, mindazonáltal a részletekben számos érdekes újítással lép elő. Szigorítja a részvénytársaságok alapítása körüli eljárás megvizsgálására vonatkozó szabályokat. (178—180 86} Eltérőleg az eddigi jogtól, mely szerint a részvényesek a'részvénytársaság céljához egyébbel, mint a részvények névértékének befizetésével, járulni nem tartoznak, megengedi, hogy a társasági szerződésben illetve alapszabályokban a részvényesek ezenfelül