A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - Orvosolható birói tévedés?

166 A JOG az ő atyja A. János a felperes udvarán levő kútnak használati jogát 1827. évben az alkalommal szerezte meg, a midőn az akkor B. József tulajdonát képezett kereseti ház tőszomszédságában házat épitett. Már ebből a körülményből és még inkább abból a tényből, hogy az atyjának elhalálozása után ezt a használati jogot alperes tovább gyakorolta, kétségtelenül kitűnik, hogy a fenforgó esetben nem személyes és a mi a felperes részéről nem is állíttatott, nem csupán az első jogosított örököseire kiterjesztett személyes jellegű szolgalmi jogról, hanem az alperes jogelőde által épitett ház tulajdonával járó oly jogról van szó, melynek megszerzését éppen csak e ház tulajdona tette szükségessé és melynek csakis e ház tulajdonával kapcsolatosan van értelme és értéke. Ez a jog a telki szolgalmak jogkörébe tartozó házi szolgalmi jognak felel meg és habár az alperes viszonkereseti kérelmében a szolgalmi jogot csak a maga részére kéri megítéltetni, ezt a kérelmet mégis a jelzett telki szolgalmi jog megítélésére irányzottnak kellett elfogadni azért, mert az alperes általánosságban szolgalmi jog megítéléséről tesz említést, a mi a telki szolgalmi jogot is magában foglalja, és mert a viszonkereset megítélésének alapjául felhozott és fent előadott körülmények a telki szolgalmi jog megszerzésének módját és alapját igazolják. Minthogy pedig az elsőbiróság ítéletének indokaiban foglallak szerint alperes a szóban forgó kútra nézve a telki szolgalmi jogot megszerezte: részére mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatásával a telki szolgalmi jogot kellett megítélni; egyebekben azonban a másodbiróság ítéletét helybenhags ni az abban felhozott indokoknál fogva és még azért, mert öreg B. János tanú vallotta ugyan, hogy az alperes a telkéről a kúthoz vezető bekerített utat az akkori tulajdonos öreg B. József tulajdonos beleegyezésével állította fel; minthogy azonban nincs igazolva, hogy B. József ezzel a beleegyezéssel alperes részére az igénybe vett terület tekintetében végleges jogot akart volna nyújtani és azon felül ez a kerítés csak 1870. évben állíttatván fel, alperes elbirtoklásra sikerrel nem hivatkozhatik: az alsóbiróságok e kerités eltávolítását helyesen rendelték el stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperesnek a kt. 43. és 44. §§-ai értelmében megállapított felelősségén az a körülmény mit sem változtathat, hogy üzletvezetője, mint kereskedelmi meghatalmazottnak, jogköre a meghatalmazási szerződés értelmében nem terjed ki arra is, hogy alperes nevében hitelbe bevásárlásokat tehessen. Mert egyrészt az eladó fél a keresk. megbizottól csak annak igazolását követelheti, hogy az üzlet megkötésére jogosítva van, az a jogosítványa az üzletet megkötött kereskedelmi meghatalmazottnak pedig már üzletvezetői minősége által jogosan vélelmeztetett igazoltnak felperes által, míg ezzel szemben az eladó a dolog természeténél fogva nem lehet kötelezve, de nem is állhat mód- ' jában megvizsgálni azt, hogy a meghatalmazótól nyert utasítás minden pontját betartja-e vagy sem. Alperesnek a kereseti áruk vételára erejéig való felelősségét már magában véve az a körülmény is megállapítja, hogy ezek az áruk az alperes tulajdonába tartozó üzletébe, tehát az ö vagyonába beruháztattak. Az aradi kir. törvényszék mint keresk. biróság (1895 évi október hó 11-én 4,441. sz. a.) S z e 11 e s József ügyvéd, mint vb. S. és B. cég csődtömeg gondnoka, felperesnek, Avarfy Ferenc ügyvéd által képviselt F. Eliza ellen 1,194 frt 7fi kr. tőke és jár, iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék mint keresk. biróság felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A keresk. törv. 5. §-a értelmében a kisiparosokra nézve a keresk. törvénynek csupán a cégek, könyvek és cégvezetésre vonatkozó intézkedése esik megszorítás alá. Egyébként pedig a keresk. törvénynek intézkedései a kisiparosokra is alkalmazást nyernek. A keresk. törv. 260. §. második bekezdése értelmében a kisiparosokra csupán az üzletük folytatásaként jelentkező eladásoknem tekintendők kereskedelmi ügyleteknek, de a vételek és különösen a 258. §-nak 1. pontja értelmében az áruvétel mint a jelen kereseti vásárlás is, miután a továbbadási szándék alperes részéről kétségbe nem vonatott, annak tekintendő, mint absolut kereskedelmi ügylet alperesre nézve is kereskedelmi ügyletet képezne. Ugyanazért a keresk. eljárás 5. §-a értelmében a kereseti összegre is tekintettel, a kereskedelmi bírósági hatáskör megáll. E tekintetben alperesi kifogásnak azon okból is, mert a keresk. eljárás 13. §-a szerint elkésetten lett előterjesztve, figyelmen kivül hagyásával tehát, mégis elutasítandó volt felperes azért, mert az alperes által a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 4 ./• alatt hiteles közjegyzői okmányban bemutatott üzletvezetői meghatalmazással, mely ellen felperes semminemű kifogást nem használt, közokiratszerüleg bizonyította alperes, hogy Sch. Dávid ugyanazon egyén, a ki által az árukat, melyeknek vételárából állott elő felperes állítása szerint a kereseti követelés, felperes megrendelteknek és átvetteknek állítja, alperesnek csak korlátolt meghatalmazással a 4 .'• alatt meghatalmazással kirendelt üzletvezetője volt. Minthogy pedig alperes felperes által is beismerten csak szatócsüzlettel birt Kis-Iratoson s mert éppen a hivatkozott 5. §. értelmében a cégvezetésre vonatkozó törvényes rendelkezés a kisiparosokra ki nem terjed, már ez alapon alperes Sch. Dávidot cégvezetői meghatalmazással cégvezetőként ki sem is rendelhette. De a 4 ./• a meghatalmazás szerint ki sem rendelte, mert szatócsnak mint kisiparosnak cége nem is lévén s mert maga felperes sem állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy alperes üzlete a kisiparos körét túlhaladta volna, még ha cégvezetőként rendeltetett volna is ki alperes által, Sch. Dávid ez a többször hivatkozott 5. §-nál fogva ipsa lege hatálylyal nem birna. Ekként éppen a törvény és még a 4./" a. meghatalmazásnál fogva is Sch. Dávid miután a 5. §-ban megállapított korlátozás a kereskedelmi meghatalmazási viszonyt nem érinti, nem tekinthető másnak mint kereskedelmi meghatalmazottnak, a ki a keresk. törv. 43. §-a értelmében csak meghatalmazása korlátain belül járhat el jogérvényesen főnöke nevében s csak ily ügyleteiből kötelezheti főnökét. Ámde a 4 ./• a meghatalmazás c. pontja szerint Sch. Dávid áruknak alperes nevében való hitelben vásárlására meghatalmazást nem nyert, ekként alperest kötelezőleg ily vásárlásokat nem is teljesíthetett. Miután pedig felperes, hogy a vásárlások mind Sch. Dávid által eszközöltettek s maga állítja, hogy alperestől magától megrendelést nem nyert, sem a kiszolgáltaknak állított árukból alperes mit sem vett át: alperes meghatalmazása ellenére kötött ügyletekből eredő követelésekkel nem terhelhető s mert azokat még utólag sem fogadta el saját részére kötötteknek, azok kiegyenlítésére kötelezhető nem volt, már csak azon okból is, mert felperes maga beismerte, hogy alperes csak szatócs üzletet tart Kis-Iratoson, a törvény szerint tudnia kellett, hogy szatócs cégvezetőt nem rendelhet, tudnia kellett, hogy Sch. Dávid nem másként, csak meghatalmazása alapján járhat el, felperesnek érdekében és kötelességében állott volna a meghatalmazás korlátozásai iránt meggyőződést szerezni, amennyiben ezt nem tette, mulasztásának következményeivel is jogosan terhelhető s keresetével elutasítandó s mint pervesztes a perköltségekben is elmarasztalandó volt stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1895 évi december hó 4-én 3,565. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét abban a nem neheztelt részében, mely szerint a keresetre a kereskedelmi bírói hatáskörét megállapította, érintetlenül, az ügy érdemét tárgyazó fellebbezett részében helybenhagyja stb. Indokok: A felperes maga sem állította, hogy az A.) alatt csatolt számlában felsorolt árukat maga az alperes rendelte meg és vette át, hanem azt vitatta és fő esküvel is azt kívánta bizonyítani, hogy az emiitett árukat az alperes üzlete részére, ennek megbízottja Sch. Dávid rendelte meg és vette át, és hogy az A.) alatt csatolt számla szerint elkönyvelt részletfizetéseket a nevezett meghatalmazott az alperes nevében teljesítette. A felperes ekként az áruknak hitelbe vásárlását és átvételét s az alperesnek ezekből a tényekből folyó kötelezettségét a keresk. törv. 43 §-a szerint a főnök és meghalmazottja közt fennforgó megbízási viszonyból származtatván, az alperesnek a nem kifogásolt a 4. n. c.) pontjára alapított azzal a kifogásával szemben, hogy nevében Sch. Dávid nem volt jogosítva hitelbe vásárolni, továbbá azzal a körülménynyel szemben, hogy habár az üzletvezetésre cégvezetési jogosultság nélkül kirendelt kereskedelmi meghatalmazott jogköre az üzlet folytatásával rendszerint járó ügyletekre ki is terjed a keresk. törv. 43. és ezzel egybevágó 52. §-a szerint a jogkör terjedelmének meghatározásában a főnök korlátozva nincs és arra is figyelemmel, hogy az üzletvezetésreadott meghatalmazás törvény szerint beegyzés és közzététel tárgyát nem képezi, a felperes mint harmadik személy, az alperes védekezésével és korlátolt beismerésével szemben az tartozott volna bizonyítani, hogy Sch. Dávid az A.) alatt csatolt számlában felsorolt árukat alperestől nyert megbízása folytán rendelte meg, vagy vette át, ugyanilyen megbízás vagy beleegyezés alapján az alperes üzlete részére. Minthogy azonban a felperes az alperes által tagadott ennek a körülménynek bizonyítására nem vállalkozott, amennyiben a fő esküt nem az emiitett körülményre kínálta, annak bizonyítása nélkül pedig sem az, hogy Sch. Dávid, az alperes üzletvezetője volt, sem az, hogy nevezett az A.) alattiban felsorolt árukat az alperes üzlete részére rendelte meg s azok alperes üzlete részére küldettek el, és hogy Sch. Dávid az áruk vételárára az alperes nevében, de nem megbízásából részletfizetéseket teljesített, nem bír jelentőséggel, az elsőbiróság ezekből az okokból helyesen utasította el a felperest keresetével és mint, stb. A magyar királyi Curia (szeptember hó 2-án 251. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és alperes köteleztetik felperesnek 1,194 frt 76 kr. tőkét, kamatát stb. feltétlenül megfizetni, stb. Indokok: A per adataival jelesül az alperesnek perbeli beismerésével bizonyítva van, hogy alperesnek Kis-Iratos községben két szatócs-és röfösüzlete volt, a melyeknek vezetésével Sch. Dávid volt megbízva, bizonyítva van továbbá, hogy felperes a kereseti árukat az alperes ezen üzlete részére szállította, és hogy azok az alperes fentnevezett üzletvezetője által az alperes üzlete részére át is vétettek és abba beruháztattak. Az alperesnek a per ezen adatai szerint a keresk. törv. 43. és 44. §§-ai értelmében megállapított felelősségén pedig az a körülmény mit sem változtathat, hogy a fentnevezett üzletvezető mint kereskedelmi meghatalmazottnak jogköre a perhez csatolt mégha-