A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - Orvosolható birói tévedés?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 42. számához. Köztörvényi ügyekben. A pécsi kir. ítélőtábla 2. polgári határozata. A végrehajtási törvény 185. §-a alapján foganatosított árverés után tett utoajánlat kérdése. «A pécsi egyesült külvárosi takarékpénztár felszámolásban» végrehajtatónak. S. Ferenc végrehajtást szenvedő ellen folytatott végrehajtási ügyében 1895. augusztus 1. napján megtartott árverésen a patacsi 277. számú telekjegykönyvben 1,650. hrszám alatt felvett és 86 frt kikiáltási árral árverés alá bocsátott ingatlant V. A. 500 frtért megvette s miután a vételárra a bánatpénzen felül befizetést nem teljesített, egyik érdekelt fél kérelmére a végrehajtási törvény 185. §-a értelmében 7,034'96. szám alatt kibocsátott árverési hirdetmény alapján 1896. évi május hó 13. napján tartott árverésen az emiitett ingatlan, mely időközben a patacsi 340. számú betétben 2,145 1. hrszám vétetett fel 50 forint vételárban újból eladatott. Ez ujabb árverés után F. S. 1896. május hó 28. napján utóajánlatot adván be. ezzel az elsó'biróság által elutasittatott, mi ellen utóajánlatot tevő felfolyamodással élt. A pécsi kir. Ítélőtábla szüneti tanácsa az utóajánlat elfogadása tárgyában felmerült vitás kérdésben az 1896. évi július hó 7. napján 2,149. szám alatt hozott, a határozattárba felveendő határozatában kimondotta, hogy: utóajánlatnak a végrehajtási törvény 187. §-a értelmében a késedelmes árverési vevő ellen a végrehajtási törvény I85. §-a alapján foganatosított árverés után is van helye. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 187. §-ával életbeléptetett utóajánlati intézmény meghonosításánál a törvényhozást azon indok vezérelte, hogy gyakran elegendő venni szándékozók hiányában ingatlanok igen olcsó áron adatnak el és sokan, kik az árverés eredményéről utólagosan nyernek értesülést, hajlandók a birtok valódi értékét megközelítő magasabb ígéretet tenni, a mi ugy a végrehajtást szenvedőnek, mint a jelzálogos hitelezőknek érdekében áll. Minthogy a végrehajtási törvény emiitett szakasza általánosságban rendelkezik, hogy utóajánlat az «árverés> napjától számított 15 nap alatt beadható: ebből, valamint az említett szakasz utolsó bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, hogy az e szakasz szerint megtartott ujabb árverés után utóajánlatnak nincsen helye, okszerűen az következik, hogy az árverési vevő ellen a végrehajtási törvény 185. §-a alapján foganatosított ujabb árverés után törvényes időben beadott szabályszerű utóajánlatnak van helye. Kelt Pécsett, 1896. évi július hó 7. napján. Hitelesíttetett 1896. évi július hó 13. napján. Ha a háznak több egymást követő tulajdonosa gyakorolta a szomszéd udvaron levő kútnak használatát, ez által nem személyes, hanem telki szolgalom birtokoltatott el. A nagykanizsai kir. törvényszék 11894. ápril 26. 3,409. sz. a.) Győrfy János ügyvéd által képviselt V. Jánosné szül. W. Lujza felperesnek Rémese Gábor ügyvéd által képviselt A.József alperes ellen kuthasználat megszüntetése iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetének és egyszersmind az alperes viszonkeresetének is részben hely adatván, alperes tartozik tűrni, hogy a felperes a légrádi 1,141. sz. tjkvben A+17. sorsz. 11. hrsz. a. felvett ingatlanra az azon épült kúthoz vezető deszkakerítést saját költségén lebonthassa és e helyett a felperes tulajdonát képező 11. hrsz. és az ettől délre közvetlenül mellette fekvő légrádi 12. hrsz. ingatlan közös határvonalokra a 9,291. sz. kérvényhez D) alatt csatolt vázrajzon bj betűvel megjelölt pontozott vonalon a deszkakerítést ismét felállíthassa, de mégis ugy, hogy ezen az újonnan felállítandó deszkakerítésen a felperes egy embernek a kúthoz vizmérés céljából való átjárásra alkalmas szélességű és magasságú nyílást, ajtóval vagy ajtó nélkül föntartani köteles és alperesnek a 11. hrsz. ingatlanon a fent emiitett vázrajzban a) betűvel jelölt helyen fekvő kut közös használatához vizmérés céljából való személyes szolgalmi joga elismertetik és a felperes tartozik tűrni, hogy az alperes ellen ezen kuthasználati szolgalmi jogát a légrádi 1,141. sz. tjkvben A4-1. sorsz. 11. hrsz. a. felvett ingatlanra bekebeleztethesse stb. A felperesnek kereseti, az alperesnek pedig viszonkereseti kérelmük, a mennyiben ezek a fönebb megitélteket meghaladják, kölcsönösen elutasittatnak stb. Indokok: A perben kivett tanúvallomások igazolják azt, hogy a felperes területén levő s a perben említett kutat az alperes és ennek jogelőde, kinek az alperes örököse, több évtizeden át és minden esetre 32 évi időn tul szakadatlanul használták s hogy a Budapest, 1896 október hó 18. kut jelen alakjában az 1870. évben legnagyobb részt az alperes költségén lett, miután az előbb bedűlt, helyreállítva és kijavítva és mig előbb az átjárás a kúthoz a szomszéd telekről a kerítésen volt ajtón keresztül történt, addig a kerítés a D) alatt felperes által bemutatott vázrajzon feltüntetett alakjában ugyancsak az 1870. évben a kut helyreállítása után lett fölállítva. Tekintve, hogy a kerítés a mai alakjában egyenesen az udvarban a 11. hrsz. területen beljebb fekvő kúthoz vezet sa két belsőség között levő deszkakerítésen ez által a folytonosságnak egy tetemes félbeszakítása keletkezik, mely első tekintetre szembeötlő s melynek felismerhetetlen célja az, hogy a kut használata a déli oldalon levő szomszéd számára szabadon nyitva tartassák, nem hivatkozhatik a felperes arra, hogy ő a telekkönyvek közhitelességében bízva szerzett korlátlan tulajdonjogot és az alperesnek a kúthoz való jogairól nem bírt tudomással, mert ha az 1887. évben, még pedig a perhez IX. alatt besorozott iratok szerint Légrádon kelt szerződéssel megvett ház udvarát csak egyszer is megtekintette, a tényállást észre kellett vennie s éppen ugy alkalma volt, mint a hogy érdekében is állott, az alperes jogainak miben létéről alapos tudomást szerezni. Ennélfogva az alperes viszonkeresetének e részben helyt adni és a több mint 32 évi birtok alapján elbirtoklás által a kut közös használatához szerzett szolgalom jogát a felperes ellen is bíróilag elismerni sőt annak tlkvi bekebelezésére feljogosítani kellett. Mivel azonban bármely szolgalom a dolog természete szerint szoros magyarázatu s a szolgalmakat kiterjeszteni nem szabad, sőt a mennyiben természetük és rendeltetésük célja engedi, azokat korlátolni kell; mivel továbbá az alperesnek joga a keletkezett szolgalomnál fogva többre nem terjedhet annál, hogy a kutat vizmérés céljából használhassa és neki ez a használat a fennforgó körülmények és a méltányos célszerűség szerint lehetővé tétessék, egyébként azonban a tulajdonost az ő tulajdonával való szabad rendelkezésben nem gátolhatja, ennélfogva felperes keresetének e részben helyt adni s alperest annak tűrésére kötelezni kellett, hogy a felperes a deszkakerítést akként állithassa fel, hogy az által a két szomszédos beltelek egymástól teljesen elkerítve legyen, s alperesnek, mint a ki jelenleg a déli, szomszédban levő beltelek birtokában van, e több mint 32 évi gyakorlat által elfogadott uton vagyis az udvaron keresztül a kerítésen fentartandó nyíláson át a kut használatát lehetővé tegye és fenn kellett tartani a felperesnek azt a jogát is, hogy ezen nyílásra tetszése szerint ajtót is tehessen, csak az átjárást az alperes érdekében meg ne akadályozza. Igaz ugyan, hogy a kuthasználat joga legtermészetesebben telki és pedig szorosabb értelemben házi szolgalom volna, mely tehát nem az alperes személyében, hanem a 12. hrsz. szomszédos belsőség mint uralgó telekhez és annak mindenkori tulajdonosához lehetne kötve, minthogy azonban a használat joga mint személyes szolgalom is kifejlődhetik és ez az állandó időtartamú telki szolgalomnál kevesebb; minthogy továbbá a fentebbi szolgalom csak elbirtoklás által és a jog korlátainak tüzetes meghatározása nélkül fejlődik ki és az alperes is viszonkeresetében ezen szolgalmat nem az uralgó telek és annak mindenkori tulajdonosa számára mint telki, hanem csak a maga számára mint személyes használati szolgalmat vette keresetbe s kérelmén túlterjeszkedni még akkor sem lehetne, ha egyébként meglehetett volna is állapítani a telki szolgalom létezését, ennélfogva az alperes szolgalmi jogát csakis mint személyi szolgalmat kellett megállapítani, sőt annak mint ilyennek a telekkönyvi bekebelezésére lehetett csak jogosítani. A mennyiben pedig alperes viszonkeresetében, a jeJen állapotnak egészben fentartását vette követelésbe, felperest pedig keresetének az ítélet szerint megítélt részét meghaladó követelésével, a fent már előadott okokból kölcsönösen elutasítani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. okt. 24. 4,159. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét abban a nem felebbezett részében, melylyel felperes keresetével részben elutasittatott, nem érinti, alperes által felebbezett egyéb részében pedig, vonatkozóan felhozott indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1896. január 16. 507. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság ítélete a megítélt szolgalmi jog minőségére nézve megváltoztatik akkép, hogy az alperes részére megítélt kuthasználati személyes szolgalmi jog helyett az alperes, mint a 12. hrsz. ház tulajdonosa részére a kut használat telki szolgalmi joga ítéltetik meg és az alperes ennek megfelelően feljogosittatik, hogy a telekkönyvi hatóságnál ennek a telki szolgalmi jognak bekebelezését kérelmezhesse; egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az alperes viszonkeresesét arra alapította, hogy