A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - A letartóztatottak házilagos élelmezése

A JOG 297 tálatok fclhasználássával a mai forgalom igényelte módosítások és kiegészítések eszközöltessenek. Miként a mi kereskedelmi törvényünkbe, egyáltalán codificált magánjog hiánya folytán, ugy a németbe az egyes országok területén érvényben levő magánjogi törvények különbözősége folytán számos oly természetű rendelkezést kellett felvenni, melyek nem a szorosan vett kereskedelmi forgalomra, hanem az általános polgári jog szabályai alá tartozó viszonyokra vonatkoznak. Ezen viszonyokat az uj polgári törvénykönyv most egységesen szabályozván, az ezekről rendelkező szakaszok a kereskedelmi törvényből kihagyhatok és a tervezetben mellőztetnek. A német kereskedelmi törvény revisiója nem novelláris uton történik, hanem tekintettel a számos változásra, melyek a törvény áttekinthetőségét és szerves összefüggését megzavarnák, ha novella alakjában emelkednének törvényerőre, uj egységes törvénykönyv alakjában vitetik keresztül. Mi, kik a novelláris toldozás foldozás gyakorlati hátrányaival, különösen polgári perjogunk terén tapasztalatból ismerkedtünk meg, csakis helyeslőleg togadhatjuk és követendő példaképen állithatjuk fel a íörvényrevisiónak ezen módját. A revisió nem terjed ki a tengeri jogra, ellenben egészen uj fejezeteket szentel a kereskedelmi ügynökök, a közraktári ügylet és a magánalkuszok jogi viszonyainak, melyek eddigelé a kereskedelmi törvényben szabályozva még nem voltak. Nem vonja be a kereskedelmi törvénykönyv keretébe a korlálolt felelőséggel alakuló társaságot és bejegyzett szövetkezetek jogát, sem pedig a belhajózási és tutajozási jogot, melyeket külön birodalmi törvények szabályoznak. Nézetem szerint célszerű lett volna a törvénykönyv egysége érdekében ezeket is annak keretébe felvenni. A biztosítási és kiadói jog is külön törvények tárgyát képezi, mig a magyar kereskedelmi törvény ezekre is kiterjedt. A tervezet elejti az 1. §.-ban foglalt azon szabályt, mely íegybehangzólag a mi keresk. tkvünk 1. §.-ával) a kereskedelmi jog torrásainak rangsorozatát akként alakítja meg, hogy kereskedelmi ügyekben, ha azok iránt a kereskedelmi törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók s csak ezek hiányában alkalmazandó az általános magánjog. A tervezet ezzel elejét akarta venni annak, hogy az ügyek egy nagy csoportjára nézve az általános polgári törvénykönyv rendelkezései eltérő szokásjog képződése által hatályuktól megfosztassanak, a mi az egységes birodalmi törvény kitűzött célját veszélyeztetné. A jelenlegi német kereskedelmi törvény a kereskedői minőséget az u. n. kereskedelmi alapügyletek (tárgyilagos és alanyi vagy más néven feltétlen és feltételes kereskedelmi ügyletek i iparszerü folytatásához köti. Hogy ezen taxativ felsorolás, mely már eredetileg sem az illető ügyletek különös kereskedelmi természetéből, hanem inkább azok szabályozásának a közérdek szempontjából való szükségeségéből indult ki s mely az idők folyamán felette szűknek bizonyult, menyire nem felel meg a mai forgalom jogos igényeinek, azt a tervezet indokolása számos, némely bár nem minden tekintetben a mi viszonyainkra is alkalmazható példával mutatja ki. így a jelenlegi német ker. törvény szerint az olyan iparosok, kik csak saját terményeiket dolgozzák fel, nem tekintendők kereskedőknek és ennekfolytán p. o. agyagáru vagy porcellángyárak, téglagyárak, cukorgyárak stb., ha a gyártási üzemükhöz szükséges nyerstermékeket maguk állítják elő, ki vannak zárva a kereskedelmi jog köréből. (A mi keresk. törvényünk szerint nem, I.d. 259. §. fi.) pont.; Ugyanez áll az őstermelés bizonyos ágaira p. o. bányavállalatok, ha nem részvénytársulatok vagy korlátolt felelősségű társulatok tartják üzemben, melyeknek a részvénytörvény a kereskedői jelleget feltétlenül megadja, nem birnak cégjoggal és nincsenek kötelezve kereskedői könyveket vezetni, mert a bányaipar nincs felsorolva a kereskedelmi alapügyletek között. (Ellenkezőleg a magyar ker. törvényben; ld. id. p.j Feltétlenül ki vannak zárva a kereskedelmi ügyletek sorából ingatlanokra vonatkozó szerződések, habár számos, tisztán kereskedői módon folytatott nagyszabású vállalat kizárólag és iparszerüen ily üzletekkel foglalkozik. Ide tartoznak főleg az épitési vállalkozók. A német bírói gyakorlat, mely a 275. §. alapján kifejlődött, szintúgy mint a mienk kizárja a kereskedelmi üzletek sorából az ingatlanok íházak, utak, csatornák, vaspályák stb.) előállítására, építésére, sőt gyakran még felszerelésére vonatkozó szerződéseket is. (Nagy. A magyar keresk. jog kézikönyve 445. I.) Németországban ezen szabály következetes alkalmazása konkrét esetben oda vezetett, hogy a legfelsőbb bíróság egy épitési vállalatokra alakult társulattól, mely cégét bejegyeztette, megtagadta a kereskedői minőséget és a cég ellen bejegyzett zálogjogok érvényességét nem ismerte el, ugy, hogy a jelzálogi hitelezők a csőd során elvesztették kielégítési jogukat. Több ujabb törvény már elejtette ezen korlátozásokat. A tervezet tehát szükségét látta annak, hogy a kereskedő fogalmának eddigi meghatározását kibővitse és fenntartva a kereskedelmi alapügyleteket eddigi jogi jelentőségükben, azokon kivül, kik ilyen ügyletekkel iparszerüleg foglalkoznak, kereskedőnek ismer el minden más oly iparost is, kinek vállalata természeténél és terjedelménél fogvakere skedő módjára berendezett üzemet kiván meg és kinekcégea cégjegyzékbe be van vezetve. A tervezet kiterjeszti a kereskedelmi alapügyletek körét is és elejtve a tárgyilagos és alanyi keresk. ügyletek közti megkülönböztetést, a jelenlegi keresk. tkönyv 271. és 272. §§.-aiban felsorolt ügyleteken kivül a hajóvontatás és közraktári ügylet kereskedelmi jellegét is elismeri. Kereskedő az 1. §. értelmében mindenki, ki kereskedelmi ipart üz, keresk' delmi iparnak pedig minden oly iparüzem tekintendő, melynek tárgyát az ugyanott felsorolt ügyletek a kereskedelmi ügyletek valamelyike képezi. Ezt kiegészíti a 2. §„ mely szerint minden ipari vállalat, melynek természete és terjedelme kereskedői módon berendezett üzemet igényel, még ha tárgyát nem is a most emiitett ügyletek valamelyike képezi, kereskedelmi iparnak tekintendő, ha a v á 11 a 1 k o z ó cége a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezettetett; erre pedig az ilyen vállalkozó kötelezve van. Kivételt képez ezen szabály alól a mezei és erdőgazdasági üzem, mely még abban az esetben sem ad tulajdonosának , feltétlenül kereskedői jelleget, ha egyébként a 2. §. alá vonható mellékiparral van is összekötve. Ez esetben jogosítva van az illető cégét bejegyeztetni, de nincs erre kötelezve. Ha cégét bejegyeztette, természetesen kereskedőnek tekintendő és a kereskedelmi törvény rendelkezései reá és az általa kötött ügyletekre is alkalmazandók. A tervezet kihagyta a keresk. tkönyvnek a n ő i kereskedőkre vonatkozó rendelkezéseit s ezek közt különösen a 7. §.-ban foglalt azon korlátozást, mely szerint férjes nők csak férjük beleegyezésével lehetnek kereskedők. E kihagyás azonban nem sokat változtat a mai jogállapoton, mert a polg. tkv. 1,337. §.-ában fen van tartva az ajogaférj részére, hogy nejének ipar gyakorlását megtilthassa, mely tilalom hatálya azonban jóhiszemű harmadik személyekkel szemben a házassági vagyonjogok lajstromába történt bevezetéstől függ. A cégekre, keresk. könyvekre és cégvezetésre vonatkozó rendelkezések nem terjednek ki kézművesekre és oly személyekre, kiknek üzlete a kisipar körét meg nem haladja. (Tervezet, 5. §.) A tervezet nem emliti külön a jelenlegi törvényben felsorolt kufárokat, házalókat, zsibárusokat, korcsmárosokat, közönséges fuvarosokat és hajósokat, hanem általánosságban kiveszi a kisipart és kiskereskedelmet az emiitett, részben terhes, részben csak a nagykereskedői forgalom által megkívánt szabályok hatálya alól, anélkül azonban, hogy — miként egyesek kívánták — azoktól és különösen a kézműves osztálytól, melyet a tervezet is külön kiemel, a kereskedői jelleget egészen megvonta volna. Azonban a tervezet egyúttal enyhiti a kisiparosokra és kiskereskedőkre nézve a keresk. törvény némely intézkedésének szigorát, nevezetesen ki vannak véve a 320.—322. §§-ok hatálya alól, melyek szerint a kezes nem követelheti az egyenes adós előző perlését, szerződési kötbérek le nem szállíthatók és a polg. tkben 6 0Von felül kamatozó kölcsönökre nézve biztosított felmondási jog nem terjed ki kereskedői tartozásokra. Hogy hol van a határ kisés nagyipar, kis-és nagykereskedés közt. azt a tervezet nem mondja s nem is mondhatja meg. Eltérőleg a tervezet indokolásától, mely e tekintetben az a d ('(szolgáltatást tekinti irányadónak és ez alapon óhajtja a kérdésnek az egyes német államok különböző adórendszereire való tekintettel, az egyes állami törvényhozások által leendő szabályozását, abban a nézetben vagyok, hogy erre nézve határozott általános szabályokat felállítani nem lehet. A helyi viszonyok, de még inkább az üzletágak szerint a kis ipar terjedelme más és más megítélés alá eshetik. Nem annyira az adóösszeg magassága, mely gyakran sok az üzlet természetével össze nem függő mellékkörülmény által befolyásoltatik, mint inkább az üzleti forgalom terjedelme, az a körülmény, vájjon az illető vesz-e igénybe üzleti hitelt vagy nem, csak a megrendelő által neki elkészítésre átadott anyagok feldolgozásával foglalkozik-e vagy raktárt is tart és sok más mozzanat veendő minden egyes esetben figyelembe. Itt a céghatóságoknak — a kereskedelmi testületek meghallgatása mellett — sablonszerű általános szabály nélkül minden egyes esetben az eset sajátszerű jellegéhez képest kell eljárniok. A cégjegyzékek vezetésére vonatkozó cím nem tartalmaz lényeges újításokat, a IV. §. kivételével, mely egy a német elméletben és gyakorlatban sokáig folyt vitának vetve véget, akként rendelkezik, hogy az esetben, ha a perbíróság jogerős vagy végrehajtható határozatával a cégjegyzékbe bejelentéshez való hozzájárulás kötelezettsége, vegy valamely jogviszony, melynél fogva bejegyzés eszközlendő, a bejelentésre kötelezett felek valamelyike ellen megállapittatott, ugy ehhez a bejegyzéshez a többi érdekelt fél kérelme elegendő. Viszont ha ugyanígy valamely bejegyzés meg nem engedhetőnek mondatott ki, a bejegyzés nem történhetik meg annak ellenmondásával szemben, kinek javára a határozat hozatott. (Befejező cikk következik.) A letartóztatottak házilagos élelmezése. Irta : EISERTH ISTVÁN kir. ügyész, Lőcsén. A mint tudjuk, nálunk eddig a rabélelmezés úgy a törvényszéki fogházakban valamint az azok hatósága területén épült jarásbirósági fogházakban árlejtés utján, rendszerint három évről három évre biztosíttatott ; az élelmezési vállalkozó a csekély dij mellett rendelkezésére bocsátott rabszakácsokkal naponként annyit füzet, a mennyi az előző napon vele közlött létszámnak megfelel ;