A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - A bírósági végrehajtók országos kongresszusa

298 A JOG kivételt képeznek az országos fegyintézetek és kerületi börtönök, a hol a letartóztatottak házilagos élelmezése van behozva. Értesülésünk szerint az igazságügyi kormány a kir. bírósági fogházakban ( törvényszéki és járásbirósági) a letartóztatottak élelmezésének javítása céljából tárgyalásokat indított meg. Ezen tárgyalások célja az, hogy a rabélelmezést a jelenlegi költségek keretén belől jobbá és lehetőleg olcsóbbá tegyék és ennek elérhetése végett a házilagos élelmezést honosítsák meg. Erre az igazságügyi kormányt nyilván az eddigi tapasztalatok, a számvevőség adatai, a rovancsolások és az illetékes egyénektől bekivánt jelentések ösztönözhették. A tervbe vett újítás valóban figyelmet érdemel, mert kétségtelenül két fontos cél megvalósítására iparkodik: a letartóztatottakat jobb és táplálóbb eledellel ellátnié s emellett még egynéhány ezer forintot megtakarítani. Nem állítjuk, hogy azok, a kik a bírósági fogházakban letartóztatottak élelmezését ellenőrizni hivatvák (ügyészek illetve járásbirák) nem elég gondosan járnak el, és mégis dacára annak hogy ezek a factorok megteszik kötelességüket, az élelmezés nem mindenütt egyformán jó és ahhoz több helyen még meglehetősen drága is. Kétségtelen, hogy az államnak a megzavart jogrendet helyre kell állítania ; ám bűnhődjék az, a ki a társadalomban a rendet megzavarta, de legyen a reászabott büntetés végrehajtása is minden irányban igazságos, és épen azért gondoskodnia kell az államnak arról, hogy azon egyén, kit a törvény szabványai értelmében büntetéssel sujt, kit rövidebb vagy hosszabb időre személyes szabadságától megfoszt, fogva tartása ideje alatt ne szenvedjen testi épségében, sem a fogház, börtön vagy fegyintézet primitív volta sem az élelmezés hiányossága miatt oly kárt, melyért a felelősséget elvállalni képtelen. Ezt korunk humanistikus felfogása imperative így rendeli. Hogy van az országban még több oly fogház, különösen törvényszéki, a mely a követelményeknek meg nem felel, teljesen rossz és palliativ intézkedésekkel sehogy sem javítható, azt tudjuk, e téren még az igazságügyi kormánynak tovább alig halasztható kötelességei vannak s e téren a javítások eszközlése pénzügyi viszonyaink jobbra fordultával successive biztos kilátásba is van helyezve; ép ezért nem szándékunk most rossz törvényszéki fogházaink állapotát itt részletesen feltárni, már azért sem, mert meg vagyunk győződve arról, hogy igazságügyi kormányunknak ezeken a miseriákon segíteni komoly a szándéka. Mi most egyedül a rabélelmezésnek tervbe vett házilagos eszközlésével kívánunk röviden foglalkozni. Valóban, bármilyen csekélynek látszik is azon összeg, melyet az államkincstár a bírósági fogházakban letartóztatottak élelmeztetéseért az élelmezési vállalkozónak fejenként és naponként fizet, alig szenved kétséget, hogy a törvényszéki fogházakban letartóztatottak élelmezésénél, házilagos élelmezés mellett nemcsak megtakarítás, de a mi fő, azon cél is éretnék el, hogy az ilyen módon előállított ételek jobbak és táplálóbbak volnának. A rabélelmezési vállalkozó például Lőcsén, ma ugy a központban mint a járásbirósági fogházakban letartóztatottakért fejenként és naponként 13 45 krt kap az államkincstárból s miután a járásbirósági fogházaknál a letartóztatottak élelmezését maga el nem láthatja, ott megbízottakra van utalva, a kiknek 20—23 krt kénytelen fizetni s ehhez képest nem is képzelhető, hogy nagyobb nyerességgel ne dolgozzék, mert különben nem volna képes a vidékre havonként 20—35 sőt néha 50 frtot ráfizetni s e mellett még hasznot is húzni. A rabélelmezésnek házilagos kezelésbe vétele azonban helyesen csak ugy eszközölhető, ha a kir. törvényszéki és a kir. járásbirósági fogházakban letartóztatottak élelmezése teljesen széjjelválasztatik, még pedig legcélszerűbben akként: hogy a törvényszéki fogházakban a vállalati rendszer meghagyatnék, ugy azonban, hogy a vállalkozó az ételek elkészítéséhez illetve előállításához előirt nyersanyagot (esetleg a fát is betudva) szolgáltatna, a főzést pedig a rabok közül kiválasztott 2—3. egyén eszközölné. Attól nem kell tartani, hogy az ételt a rabszakácsok elrontják, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy az ételek elkészítését évek óta eszközlő rabszakácsoknak már saját érdekükben is főiparkodásuk, lehetőleg legjobban főzni, mert tudják, hogy ellenük, ha valamely éleit elrontanának, a letartóztatottak nagyobb része azonnal panaszt emelne. Ellenben a húsnál, véleményünk szerint a házilagos kezelésnél sem lesz különbség s feltéve hogy lesz, igen csekély; mert egy adag hus nyers állapotban Ifi. főtt állapotban lO^decagram s miután a kir. ügyészség éber ellenőrzést gyakorol, illetve gyakoroltat arra, hogy a kifőtt tiszta húsnak (csontok nélkül) az adagja az előirt mértéknek megfeleljen, véleményünk szerint magánál a húsnál, ennek kifőzését is tekintve, az élelmezőnek alig lehet haszna. A legnagyobb nehézség a járásbirósági fogházaknál jelentkezik, mert a járásbirósági fogházőrők, kik most az élelmezési vállalkozótól nagyobb hasznot húznak, nem szívesen fogadnák az újítást, de nem is volna méltányos hogy a járásbirósági foglyokélelmezését a helyi piaci árak alapján elvállalni köteleztessenek. Nézetünk szerint a járásbirósági fogházőrők részére, az ottani fogolylétszám csekélységére való tekintettel (természetesen csak általánosságban szólunk i az átlagár jóval nagyobb összegben volna meghatározandó, de figyelmen kívül nem hagyható azon körülmény sem, hogy a főzést nem maguk a fogházőrők de nejeik eszközük s miután ezen többnyire szegény emberektől a főzetésnek ingyen való teljesítését követelni nem lehet, kell hogy ezek ezen fáradozásukért bizonyos, esetleg negyedévenként a körülményekhez mérten meghatározandó jutalomban részesittetnének: mert azt, hogy a terhes szolgálatáért bizony szerény fizetéssel dotált fogházőr neje a foglyok ingyenes szakácsnéja legyen, az állam nem kívánhatja. Igaz, hogy a vidéken nőtlen fogházőrők is vannak alkalmazva, de ezen egynéhány áthelyezéssel, természetesen az őrök érdekeinek sértése nélkül segíteni lehetne, mert a központi nős fogházőrök egyike másika szívesen kimegy a járásbírósághoz az élelmezés ily értelmébeni teljesítése végett már azért is, mert tudja, hogy ott olcsóbban él meg mint a központban. Hátra volna végre még két kérdés, úgymint: a beteg foglyok élelmezése és a vállalkozó által beszállított nyers anyagok ellenőrzése. Mindkettőre könnyű a felelet. A beteg foglyok élelmének tisztán rabmunkával való előállíttatása nehézségbe nem ütközik, mert hiszen ma is a törvényszéki fogházakban a beteg letartóztatottak élelmét a rabszakácsok főzik s valóban oly jól és Ízlésesen, hogy dicséretükre válik. A mi pedig végül a vállalkozó által beszállított nyers anyagokat, élelmi cikkeket és italokat illeti, ezekre nézve nem kell attól tartani, hogy azokból az őrszemélyzet a befőzés előtt valamit eltulajdonít, mert az említett nyers anyagok addig míg reájuk a befőzéskor szükség lesz az élés kamrában, melynek kulcsa a fogházfelügyelőnél vagy fogházőrmesternél volna őrzendő, tartattnának. Ezzel az esetleges visszaélésnek legbiztosabban vehetni elejét, mert nem szabad megfelejtkeznünk arról sem, hogy maguk a rabszakácsok legjobban ügyelnek arra, hogy az előírás szerint nekik kiosztandó élelmi szerek illetve nyers anyagok ugy minőségben mint mennyiség tekintetében kifogástalanok legyenek. Ha tehát az igazságügyi kormány a letatóztatottaknak házilagos élelmezés behozatalával jobb és olcsóbb eledelt akar juttatni, ebben őt nézetünk szerint mi sem akadályozza. Belföld. A bírósági végrehajtók országos kongresszusa. Az alkotmány-utcai törvényszéki palota árverési nagytermében f. hó 10-én tartották meg Magyarország bírósági végrehajtói kongresszusukat. Nagy számmal rándultak fel erre a kongresszusra az ország minden részéből a bírósági végrehajtók. A kongresszust Fábián Ferenc nyitotta meg, üdvözölvén a szép számban megjelent kartársakat. Javaslatára háromtagú küldöttség ment Boronkay Ignác kir. táblabiróért, a ki a kongresszus védnökségét elvállalta. Boronkay lelkes éljenzés mellett nyitotta meg a kongresszus tanácskozásait. Azután Fábián Ferenc elnók visszapillantást vetett Magyarország múltjára és megemlékezett a legalkotmányosabh magyar királyról, erre pedig rátértek a mapirendre. Az első előadó Radnóty volt, a ki a végrehajtók temérdek sérelmeit és azok orvoslási módjait sorolta fel. Elmondta, hogy óriási munkát kell végezniök csekély díjazásért, nagy sérelmük az az önkényeskedés, a melylyel a fegyelmi pereket a nyakukba akasztják. A legtöbb fegyelmi eljárás nem a felek panaszára történik, hanem a bíróság tagjai akaratából, legtöbbször érdemetlenül. Habár nagy szolgálatokat tesznek az igazságszolgáltatásnak, mégis mint harmadrangú közegeknek tekintik őket. Elannyira, hogy még ama kedvezményekben sem részesülnek, a melyben részesül az utolsó bírósági hivatalszolga. Követeli a napidijak igazságos felemelését és szabatos szolgálati pragmatikát. A végrehajtók minősítését sürgeti és követeli, hogy a végrehajtók gyakorlata kaucióval kapcsoltassék össze. Beszél ezután arról a nagy munkáról, a mit a végrehajtók végeznek és e mellett még semmi tekintélyük sincs. Áttérve a díjszabásokra, konstatálja, hogy a díjszabásoknál is nagy rendellenességek történnek, a mennyiben a likvidáló birák a díjszabásoknál a végrehajtót megkárosítják. Végül azzal a kéréssel fordul a kongresszus tagjaihoz, hogy válasszanak egy bizottságot, amely az elfogadott propoziciókat m -gbeszélje és a következő gyűlés elé terjessze. A kongresszus helyt adott a kérelemnek és megválasztotta a bizottságba a következő tagokat: Sző Hősi Józsefet Segesvárról, Somlyói V. Ignáczot Komáromból, Pituk Titust T.-Sz.Miklósról, Baig Mórt Ipolyságról és Sc hi 11 er Józsefet Beregszászról. A bizottság azonnal összeült és délután négy órakor, a mikor újra megkezdte a tanácskozást a kongresszus, jelentést tett a tanácskozásának eredményéről. A délutáni folytatólagos tanácskozást Fábián Ignác nyitotta meg. Legelsőbben Radnóty adta elő a délelőtt kiküldött bizottság megállapodásait. A bizottság javaslata értelmében kérelmezendő az igazságügyi kormánynál a végrehajtói intézmény államosítása minimális fizetés megállapításával, a végrehajtók állásának kvalifikációhoz való kötése, szolgálati pragmatika szerkesztése, arányos díjszabás, a helyettesítés elvének kimondása, a fuvardíj kérdésének rendezése, a végrehajtókra az az adó rovassék ki, a mely általában a tisztviselőkre kivettetik, és ne harmadosztályú kereseti adó alá vonassanak stb. „ , AjaV1aI 3t°rk kÖfÜ1 élénk Vita indult meg> a melyben részt vettek Zoldy, Geszty, Somlyói, Fritz Mór, F aludy Károly,