A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - Az uj német kereskedelmi törvénykönyv tervezete

29ö A. JOú elévülést megszakító hatálya fenmarad-e, ha felperes keresetét az 1868: LIV. t.-c. 69. §-a értelmében visszaveszi, vagy ha a per az 1893; XVIII. t..c. 52. §-a szerint az elmulasztott tárgyalástól számítandó három év elteltével megszűnik ? Más szóval ily esetekben a visszavétel vagy a megszűnés időpontjától kezdve uj elévülési idő kezdődik-e, avagy a visszavett vagy megszűnt per olybá vétetik-e, mintha meg sem volt volna indítva s az elévülés ideje háboritlanul tovább folyik. A jogtudományban mind a két álláspontnak vannak s pedig előkelő hívei. Itt mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a törvényhozásoknak csak egynémelyike (a francia, a genfi) ismeri a pernek azt a megszűnési módját, a mely nálunk az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-ában szabályozva van s a mely ugyanazon törvény 215. §-a szerint a rendes eljárásban is alkalmazást nyer; ennek folytán elsőben a visszavett keresetre vonatkozólag fejtjük ki nézetünket s a megszűnt perről külön szólunk. A régibb jogtudósok, a kik avisszavett keresetnek benyújtásával az elévülést megszakitottnak tekintették, abból indultak ki, hogy az elévülés indoka a poena negligentiae; ha a jogosított a maga részéről elmulasztja kelló'idó'ben megtenni a szükséges lépést, hogy jogának érvényt szerez-hessen, akkor bűnhődjék annak elvesztésével. A jogosított azonban a kereset indításával megszűnik negiglens lenni, mert hisz jogának érvényesítésére a bíróság segélyét veszi igénybe; a kereset indításával tehát be van fejezve az elévülés megszakítása. ') Az elévülés megszakítása mellett állást foglaló jelenkori írók, ámbára poena negligentiae indokát elvetik és az elévülés jogpolitikaiindokául a kötelezettnek érdekeit elismerik, mégis azzal érvelnek, hogy a jogosított a kereset indításával tiltakozó szavát emeli jogának elveszése ellenében s ezt a tiltakozást nem lehet mellőzni, még akkor sem, ha utóbb felperes keresetét visszavette, avagy ha azzal nem érdemleges okokból elutsittatott. aAz a jogrendszer, mely a negatív praeiudicialis keresetet ismeri, a mely tehát a kötelezettnek a jogosított tiltakozása ellenében az állított jogviszony nem létezése iránt indítandó keresetet lehetővé teszi, hogy a jogvitát befejezésre juttassa, fölöslegesen és célszerűtlenül intézkedik, ha az elévülés megszakításának el nem ismerése által a feleket a per folytatására kényszerili oly esetben, a mikor azok azt folytatni nem akarják. 2) Az ellenkező és általunk is helyeselt felfogás szerint az elévülés megszakítására nem elégséges csupán a keresetnek megindítása, hanem szükséges, hogy a folyamatba tett per bírói eldöntés alá kerüljön. 3) Az elévülés jogintézménye ugyanis a P 1 a n c k. Lehrbuch des deutschen Civilprocessrechts I. 60. §. kötelezett érdekében és javára létezik abból az okból, mivel idő folytán a jogszüntető tények bizonyítása nagyon nehézzé, nem ritkán lehetetlenné válik, mert az adós bizonyítékai veszendőbe mennek: a tanuk emlékezetéből a történtek kitörlődnek, a tanuk el is halnak, az okiratok elveszelődnek, különféle okokból megsemmisülnek stb. Ehhez járul még az az általános tapasztalat, hogy hosszú idő multával érvényesíteni próbált jogok nem szoktak alaposak lenni. Az elévülés jogintézményének tehát az a feladata, hogy a jogélet terén bizonyosságot és biztonságot teremtsen, a kötelezettet megvédve a jogosítottnak huzavona eljárásával szemben, a ki jogának érvényesítését kényétől függő időtartamra ki akarja tolni. Ezt elismeri Dernburg és Regelsberger is; de vájjon megvalósitható-e az elévülésnek most vázolt feladata, ha a jogosított által emelt, de visszavett kereset, egymagában elégséges az elévülés megszakítására és arra, hogy a kötelezett bizonyítékait egy újra kezdődő elévülési időtartamon át féltékenyen őrizze? Bizonyára nem. A mi Dernburgnak azt az érvelését illeti, hogy felperes tiltakozásával, mint az elévülést megszakító cselekményével szemben, alperesnek módjában áll felperest negatív praeiudicialis keresettel a jogvita befejezésére kényszeríteni, arra nézve az az ellenvetés, hogy miért kelljen a kötelezettet uj per indítására kényszeríteni, a mikor felperes érdekeinek a megóvásáról van szó? A felperes által indított de visszavett per joghatályának általunk helyeselt szabályozása által a kérdés egyszerűbben megoldható, nincs szükség két perre s mégis hatályosan meg van védve mindegyik fél érdeke. Ha a jogosított az elévülést meg akarja akadályozni, vigye keresztül a pert; ha pedig ezt nem teszi, viselje eljárásának következményeit. Az ujabb törvényhozások is ezen az állásponton vannak. A mult század végén készült porosz Landrecht szerkesztői még a poena negligentiae elvét vallották s ennek megfelelően a Landrecht I. 9. 551. §-a az elévülést megszakitottnak mondja, mihelyt a kereset az illetékes birónál benyujtatott; *) ellenben az osztrák polgári törvénykönyv az 1,497. §-ban már ugy intézkedik, hogy >) Aschrott Gruchot: Beitrage zur Erláuterung des deutschen Rechts cimü folyóiratában. 28 kötet. 68(> lap. a) Dernburg. Pandekten I. 148. §. és Lehrbuch des Preussischen Privatrechts I. 168. §. Regelsberger. Pandekten 184. g. 3) Unger. System des öst. alig. Privatrecht II. 121. §. Stubenrauch. Commentar zum alig. öst. bürgerlichen Gesetzbuche. II. 617. 1. 4) A Reichs'gericht azonban kijelentette, hogy a kereset visszavétele esetén, tekintettel a német birodalmi prtt. 243. §-ára, porosz jog szerint sem lehet szó elévülés megszakitásáról. mert a visszavett kereset olyannak tekintendő, mintha be sem lett volna adva. (Entscheidungen des Reichsgerichts in Civilsachen 33. 105.) <.... az elévülés félbeszakad, ha az, ki arra hivatkozni akar.... a jogosított által megpereltetik és a kereset kellően folytattatik. A zürichi magánjogi törvény szerint (1,070 §.) a kereset az elévülést csak akkor szakítja meg, ha felperes a pert lefolytatja; a Irancia code 2,247. §-a és a szász magánjogi törvénykönyv 166. §-a értelmében a visszavett kereset az elévülést meg nem szakitja. A német birodalmi magánjogi codex 212. §-a szintén ezt a rendelkezést tartalmazza, azzal a hozzáadással, hogy ha a jogosított a visszavételtől számított hat hónap alatt ujabb keresetet indít, akkor az elévülés megszakítása az első kereset indításától számítandó. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy a pernek az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-a értelmében való megszűnése esetén az elévülésnek a keresetindítás által történt megszakítása hatályos maradjon-e s uj elévülés vegye-e kezdetét, avagy a per megszűntével az elévülés megszakítása is megszűnjék s az elévülés tovább folyjon, arra nézve az a válaszunk, hogy a pernek az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-a értelmében való megszűnése esetén az elévülés megszakításának nincs helye és a kereset indítása előtt megkezdett elévülés tovább folyik. Ezen felfogás helyessége mellett szól első sorban az, hogy a francia jogban, a honnan sommás törvényünk az 52. §-ban szabályzóit per megszűnésnek intézményét átvette, a per megszűnésének (péremtion d'istance) a code civile 2,247. i;-a szerint ugyanazon joghatálya van, mint a melyet mi fentebb az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-ának tulajdonítunk, t. i. hogy ha felperes az eljárást három évig szünetelni hagyja, a per maga elévül, megszűnik, de viszont a magánjogi elévülés meg nem szakitottnak tekintendő (code civile 2,247. §. code de proced. 397. és következő §-ai.) A megszűnt per most emiitett joghatályának helyessége mellett szól az is, hogy a nem érdemleges okból-elutasított keresetnek szintén nincs elévülést megszakító joghatálya. 6) íme, mindkét esetben, a mikor a per nem vezet eredményre, mert nem eredményez érdemleges Ítéletet, a kereset indítása egymagában nem alkalmas az elévülés megszakítására. Ennél fogva méltánytalan, célszerűtlen is volna az elévülés megszakítása tekintetében különbséget tenni a nem érdemleges okból történt elutasítás és a határnap elmulasztása miatt megszűnt per között, hisz az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-a értelmében megszűnt per sem vezetett eredményre, s mégis ebben az esetben a keresetindítás ténye kivételes joghatálylyal ruháztatnék fel, a mely mellett semmiféle jogi ok fel nem hozható s a mely ellen a legfőbb érv az elévülésnek fentebb vázolt jogpolitikai indoka. Ha az elévülés célja a huzamos időn át tartó tényleges állapotnak biztosítása és a kötelezettnek, a ki hosszú idő multával bizonyítékai felett már nem mindig rendelkezhetik, megvédelmezése, akkor ez a cél a megszűnt per joghatályának megállapításánál is befolyásos tényező marad. Itt is, épugy mint a kereset visszavételénél, a kötelezett nincs megvédve az uj elévülés megkezdődése által ellenfele huzavona eljárásával szemben, mert az újonnan kezdődő elévülés a kötelezettet bizonyítékainak az uj időtartamon át való őrizésére kényszeríti s számára esetleg oly helyzetet teremthet, ép az időnek hosszura nyúlása által, hogy bizonyítékaitól a miatt esik el. A kötelezett ugyanezt elkerülheti az által, hogy a szünetelő per folytatását kéri; ez azonban nem méltányos kívánalom, mert a tárgyalásról mindkét félnek elmaradása felperes beleegyezése nélkül nem lehetséges, ha tehát felperes módot nyújtott a per szünetelésére, őt illeti az ebből reá hárulható jogi következménynek kellő időben való megakadályozása is. Az elmulasztott tárgyalástól számítandó három év elteltével a kereset indítása által támasztott és a per folyamatban léte által fenntartott magánjogi és perjogi hatályok megszűnnek,, mert maga a per is megszűnik, vagy a mint fictio alkalmazásával mondhatjuk, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-a értelmében megszűnt per olybá veendő, mintha meg sem volt volna indítva. Ha felperes ezt meg akarja akadályozni, ám kérje kellő időben az ujabb határnap kitűzését. Az uj német kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Irta: Dr. MESSINGER SIMON ügyvéd Budapest. Kereskedelmi törvénykönyvünk 20 évi fennállás után már több tekintetben igényel módositást és kiegészítést s a szakkörök már ismételten fejezték ki erre vonatkozó óhajaikat. Minthogy a mi kereskedelmi törvénykönyvünk a német kereskedelmi törvény alapulvétele mellett készült, kettősen érdekel bennünket a kereskedelmi törvénynek Németországban készülő revisiója. A német birodalmi igazságügyi hivatal által készített tervezet létesülését első sorban azon változott viszonyoknak köszönheti, melyeket a magánjog terén az általános polgári törvénykönyv teremtett. A revisió feladata tehát egyrészt abban áll, hogy a kereskedelmi törvény rendelkezései a polgári törvénykönyv tartalmával összhangba hozassanak, másrészt abban, hogy egyszersmind a kereskedelmi törvény több mint 30 évi fennállása alatt gyűjtött tapasz6) Francia törvénykönyv 1,247. §. Szász törvénykönyv 166. 1 Német birodalmi törvénykönyv 212. §.