A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - Előkészítő szolgálat - Megszakitja-e az elévülést a visszavett vagy megszűnt per? 1868: LIV. t.-c. 69. §; 1893: XVIII. t.-c. 52. §

Tizenötödik évfolyam. 42. szám. Budapest, 1896 október Ifi. Szerkesztőség: TT • Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. _ I w Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (ME,5TT MAGTAR ÖGTVÉDI KÖZLÖNY) "E*YED É™ - *F*™ *R v n . lf , , , BETILAP ÍZ IGiZSÍGÜCT ÉRDEKEINEK KÉPTISBLETÉR.K i MAGTÁR ÜSTTŐDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS ÍÜZJEfiYZŐ! KÁR ÍÖZLÖNYK A V., Kudolf-rakpart o. sz. 1 ' Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR Az előfizetési pénzek A ,—- M M Felelős szerkesztő 7 Dr STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvanynyal kiadóhivatalhoz intézendők. TVT«.~:«1«~ m „ ... küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM: Előkészítő szolgálat. Irta:Gálffy Lajos kir. büntető tszéki aljegyző Budapest. Megszakitja-e az elévülést a visszavett vagy megszűnt per ? Irta : G a á r Vilmos igazságügyministeri segédtitkár. Az uj német keresk. törvénykönyv tervezete Irta: dr. Messinger Simon ügyvéd Budapest. — A letartóztatottak házilagos élelmezése. Irta : E i s e r t h István kir. ügyész Lőcsén. — Belföld. (A birósági végrehajtók országos kongresszusa). Sérelem. (Orvosolható birói tévedés ? Irta : dr. S c h m i d t József ügyvéd Medgyes.) — Irodalom. (Ügyvédi határidő napló az 1897. évre Szerkesztette: Pajor Rezső budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázató!-.) Előkészítő szolgálat Irta: GÁLFFY LAJOS kir. büntető tszéki aljegyző Budapest. Október elsején öt éve lesz, hogy a birósági joggyakornokok, aljegyzők és jegyzők gyakorlati kiképzését szabályozó 4,192/1891. sz. igazságügyministeri rendelet hatályba lépett. Nem érdektelen e nagy horderejű rendelet 5 év alatti hatására visszapi'lantást vetni most, midőn a segédszemélyzet évenként ismétlődő uj beosztása is épen folyamatban van. Jóllehet annak idején az egész jogász közvélemény, mint a haladás tényezőjét fogadta ezen rendeletet; még sem hiányoztak egyes ócsárló hangok, állítván, hogy jobb volt a régi rendszer. Jobb volt — a mint mondják — mert a joggyakornok, aljegyző és jegyző az igazságügy csak egy ágában képezhette magát; míg ma a vándor rendszer mellett mindent tanul, mindenbe gyakorolhatja magát, de semmit sem tanul meg jól, a helyett, hogy egyet jól megfogna, sokat markol s keveset fog. Jobb volt — a mint mondják — a biróra nézve is, ma a bírónak instructornak kell lenni, minden évben egy-két tanulatlan, járatlan fiatal embert kell kiképezni, a mi sem a jogkereső közönségnek, sem a bírónak, sem a segédnek nincs előnyére. És még több argumentummal élnek annak igazolására, hogy jobb volt a régi egyoldalúság, vagy a mint ők nevezik a munkamegosztás. Hiszen tagadhatatlan, hogy a munkamegosztásnak, nagy előnyei vannak, de tagadhatatlan az is, hogy az minden téren nem érvényesülhet. Ilyen a jogi működés, mely annál tökéletesebb, minél nagyobb ismereten alapul, a jogtudomány minden ágazata szerves összefüggésben levén egymással. A rendelet 25. §-a azt mondja, hogy «az előkészítő szolgálat főcélja az aljegyzők és joggyakornokoknak az igazságügy minden ágára kiterjedő kiképzésében áll, és hogy ebből folyólag helyén nincs az aljegyzők és joggyakornokok oly nemű foglalkoztatása, mely ennek a célnak figyelmen kívül I hagyásával csupán a birák, kir. ügyészek vagy birósági hivatalnokok segélyére és teendőik megkönnyítésére szolgálna.)) Azért volt szükség tehát a rendeletre, mert az előkészítő szolgálat folyamán az igazságügy legtöbb ága. legtöbb esetben figyelmen kívül hagyatott. Ha összehasonlítást teszünk az 5 év előtti és a mai s állapotok közt, lehetetlen észre nem venni a rendelet jótékony hatását az egész vonalon. A rendelet a birósági segédszemélyzet részére egy iskolát teremtett, a melyben a ki komolyan veszi dolgát oly gyakorlatra tehet szert, a milyenre sehol más téren. A nemesebb collegiálitás emelése, és épen vándor természete által ez a rendszer felszabadította a segédszemélyzetet egyesek kizárólagos hatalma alól. A joggyakornokok, aljegyzők és jegyzők képessége megLapunk mai száma Ítélésének szélesebb alapol adott, ma nem kénytelen a felettes hatóság emberek sorsát csupán egy szál vélemény után intézni. Ks ha tekintjük a régi rendszer alapját képező azon elvet, hogy kiki abba a szakba képezze magát, a melyre legnagyobb hajlama és képessége van, még e tekintetben is a rendelet mellett szól a legtöbb ok; a régi rendszer mellett nem is tudhatta meg soha a joggyakornok és aljegyző, hogy tulajdonképen mire van hajlama és képessége, mert a mely szakhoz egyszer beosztatott, rendesen ott is maradt az előkészítő szolgálat egész tartama alatt. így aztán lett belőle jó telekkönyvi vagy jövedék kihágási referens, inaskodó segéd, egyéb semmi és ha kineveztetett vagy áthelyeztetett: az uj világban meg volt akadva. \is különös, mégis közkedveltségnek örvendett ez az állapot, a mely körülmény, — hiába beszélnek a munkamegosztás liivei — tisztán és kizárólag kényelmi szempontokra vezethető vissza. A birónak kényelmesebb volt két három éves gyakorlattal bíró segéddel dolgoztatni, az már mindent tudott, és a segédnek kényelmesebb volt abban a szakban maradni, hol már 2—3 évet töltött és azon biró mellett, kinek szokásait ismerte. A szellemi eltörpitésnek, a szellemi befalazásnak ez a rendszere még nem szűnt meg teljesen, hol egyes birák kényelmére, hol egyes segédek szük látköre miatt ma is előfordul. —• bár szórványosan — hogy az előkészítő szolgálat alatt, két évig is ugyanazon osztályban hagyatik némely joggyakornok és aljegyző. Különösen a rendelet 35. §-ának második bekezdése nem hajtatott még eddig végre, a mely szerint: «Az előkészítő szolgálatnak a 29 §. harmadik bekezdésében emiitett ideje akár egészben akár részben kir. ügyészségnél tölthető.» Még arra eset nem volt, hogy joggyakornok vagy aljegyző előkészítő szolgálatra a kir. ügyészséghez osztatott volna be, pedig az ügyészi ismeretek különösen a büntető ügyszakra hajlammal biró és abban dolgozó segédek kiképzésére csak jó hatású lenne. Az igazságszolgáltatás érdeke tehát nem azt kívánja, hogy a rendelet megszorittassék, hanem hogy az a legteljesebb mérvben végrehajtassák. Sőt tovább menve szinte kívánatosnak tartanám, hogy az ügyvédjelöltekre is oly törvény, oly szabályzat nyerjen alkalmazást, hogy a három évi joggyakorlatból legalább egy év kizárólag bíróságnál legyen töltendő. Hogy mi lenne az eredménye, ha ezen most felvetett eszme valósággá válnék, azt hiszem nem szükség bővebben fejtegetni, csak annyit jegyzek meg, hogy a jó ügyvédnek egyszersmint és első sorban birónak is kell lenni, mert ő a per első bírája, az ehhez való gyakorlatot sehol jobban, mint a bíróságnál meg nem szerezheti, a két kar közötti ellentétek eloszlatásának ez is egyik módja lenne, végre azon hiány is pótolva lenne, a mi különösen a vidéki biróságoknál mutatkozik, hová egyáltalán nem lehet joggyakornokot kapni. Megszakitja-e az elévülést a visszavett vagy megszűnt per? \ (1868: LIV. t.-c. 69. §; 1893: XVIII. t.-c. 52. §.) Irta: Dr. GAAR VILMOS igazságügyminiszteri segédtitkár. A jog (értve alatta az alanyi magánjogot) meghatározott időn át való nem érvényesítés következtében elévül; ezt az elévülést azonban a keresetnek a bíróságnál benyújtása megszakítja, mert a jogosított épen e cselekménye által eminenter jogát érvényesiti. A kérdés most az, vájjon a keresetnek az 1 2 oldalra terjed.