A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 41. szám - Bolgár igazságügy. [VI. Kodifikáló bizottság és kataszteri enquéte. VII. Jogi fakultás]

A. JOG 163 dani s figyelemmel büntetlen előéletére öt a kimért büntetéssel sújtani kellett, stb. A nagyváradi kir, itélö tábla (1896. évi május hó 19-én 1,562 sz. a,) A kir. itélö tábla a királyi törvényszék Ítéletét indokainál fogva s a cselekmény minősítését illetően még azért is helyben hagyja, mert a szerzett vallomása alapján megállapíthatónak mutatkozik, hogy a vádlott a jogtalan cselekményt részben jogos követelésének kicsikarhatása végett vitte véghez. A magyar királyi Curia (1896. évi augusztus hó 12-én 6,935 sz. a.) Tekintve, hogy az elsöbiróság ítéletének az eljárás eredményével egyezőleg helyes megállapítása szerint a fenyegetés alkalmával a revolver elzárt, ekként ölésre alkalmatlan állapotban volt; tekintve, hogy ennek a megállapításnak a folyományaként el kell togadni a vádlott védelmét, mely szerint ő a revolvert csak ijesztésül használta, de azzal a panaszos életét vagy testi épségét megsérteni nem akarta, habár az elsöbiróság ítéletében előadott módon revolverrel való fenyegetés a btkv. 350. §-ában meghatározott zsarolásnak a btkv. 353. §-ának 1. pontja szerint minősült esetét foglalja magában; de tekintve, hogy ez a cselekmény kényszerítés által követtetik el, azt azonban vádlott a fenyegetéssel csak megkezdette, elérni akarta, de az eredmény tőle nem függő ok miatt nem következhetett be, ekként a vádlott a zsarolást teljesen végre nem hajtotta. Mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott az ellene megállapított zsarolásnak a btkv. 65. §-ában meghatározott kísérletében mondatik ki bűnösnek és a btkv 66 §-ának alkalmazásával a mai alulírott naptól számítva kilenc (9) hónapi börtönre Ítéltetik, melyből a btkv. 94. §-ának értelmében hat (6) hónap kitöltöttnek vétetik, egyéb tekintetben a másodbíróság ítélete az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyben hagyatik. Az elkeseredettség mint tettre inditó ok, valamint az elhatározás és végrehajtás közt eltelt hosszú időn át tanúsított izgalom, mint a bűnös öntudat határa a szándék megfontoltságát szemben azon körülménynyel, hogy vádlott az ölésre irányzott szándék elhatározása után huzamos időn át előbb férje lakása előtt leselkedett, utóbb a végrehajtáshoz alkalmasabb helyet keresett, s onnan is hosszabb időn át lesben állva, tette a lövéseket, miért is vádlott a gyilkosság kísérletének bűntettében volt bűnösnek kimondandó. A budapesti kir. törvényszék (1896. évi január hó 24-én 5,391. sz. a.). Gyilkosság kísérletének bűntettével vádolt K. Jánosné szül. G. Cecília elleni bűnvádi ügyben következőleg ítélt: A kir. törvényszék K. Jánosné szül. G. Cecília vádlott a btkv 279. §-ába ütköző s a 280. §. szerint minősülő szándékos emberülés kísérletének bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért a btkv 280., 66., 279., 57. §§-ok alapján a btkv 91.§-ának alkalmazásával a mai naptól 3 ihárom) évi fegyházra s ennek kitöltésétől számítandó 5 (öt) évi hivatalvesztésre itéli. Eddigi vizsgálati fogsága által fegyház büntetéséből a btkv. 94. §. alapján hat hónapot kitöltöttnek vesz. Indokolás: K. János és G. Cecília 1891-ben házasságra léptek és Tatán telepedtek le, hol K. János a takácsmesterséget űzte. 1893-ban a mesterségével felhagyva, elhagyta Tatát és Budapestre költözött, Tatán hagyván a feleségét is. Budapesten a postánál kapott alkalmazást. 1895. nyarán K. Jánosné férje felöl azt hallotta, hogy Budapesten szeretője van s azzal él. K.-né a dolognak végére akarván járni, 1895. évi július hó 6-án Budapestre jött és megtudván férje hol lakik, ennek lakására ment. Férjét azonban nem találta otthon, hanem ennek lakásadónőjét K. Jánosnét. K.-né férjéről kérdezősködvén arról értesült, hogy csakugyan tart szeretőt. Ezt megtudva, elment az Andrássy-utra és ott a bűnjelül szolgáló hatlövetű forgópisztolyt vett azzal az elhatározással, hogy ha a férje hozzá vissza nem tér, ugy a férjét mint önmagát is agyon fogja lőni. Vasárnap, 1895. évi július hó 7-én ismét elment a férje lakására, kit déli 1 órakor csakugyan otthon is talált és sirva kérte öt, hogy vegye magához vissza, ez azonban tagadólag felelt s hazulról eltávozott. Később K.-né is eltávozván 1895. évi július hó 9-ig egy keddi napig a városban szállás nélkül bolyongott s a postára is elmenvén megtudta, hogy K. mikor jön oda. Kedden még férje lakása körül leselkedve látta, hogy az este 6—7 óra között egy rózsaszínű ruhás nővel jött el a lakásáról, mire elhatározta, hogy a férjét a szeretője szemelátára fogja agyonlőni és e célból elébe akart kerülni, de a tömegben szeme elől elvesztette őket, így szándékát végre nem hajthatta. Ezután ismét a postára ment, ahol megtudta, hogy szerdán július 10-én reggel K. János szolgálatba fog jönni. Reggel 5 órakor K.-né a keleti pályaudvarhoz ment s ott a férjérj várt s a midőn az megérkezett s mellette elment — kétszer utána lőtt, azt azonban nem találta el, őtet pedig elfogták. K. Jánosné ezen tényállás előadása mellett beismeri, hogy neki az volt a szándéka, hogy férjét az életétől megfoszsza s ezen cél elérése végett lőtt arra kétszer. K. János és K. János rendőr szintén igazolják, hogy K. j Jánosné kétszer lőtt K. Jánosra. Tekintve, hogy K.-né maga is azt állítja, hogy férjét megakarta ölni; tekintve, hogy a revolver, melylyel a lövéseket tette, az orvosszakértő próbalövésekre alapított véleménye szerint ll"j lépés távolságig az ember életének kioltására teljesen alkalmas eszköz, tekintve K. János és K. János vallomását mely szerint a lövések 10 lépésen belöli távolságról tétettek, minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy K. Jánosné K. Jánost szándékosan megakarta ölni. Mivel azonban cselekményét, melylyel a szándékolt bűntett véghez vitelét megkezdette, egy rajta kivül álló okból, vagyis azon okból, mivel a férjét el nem találta, be nem végezhette, ennélfogva cselekménye a szándékos emberölés kísérletének bűntettét képezi. Ennélfogva őt tekintettel arra is, hogy a házastársán akarta azt elkövetni, a btkv 280. §-ában meghatározott szándékos emberj ölés kísérletének bűntettében kellett bűnösnek kimondani s tekinI tettel büntetlen előéletére, férje által elhagyatván, ez okbóh kétI ségbeesett állapotára és férjét szeretőjével élni látván, ebből folyólag elkeseredett s izgatott kedélyállapotára, mint enyhítő körült ! ményekre őt a fentebbi módon büntetni kellett. Igaz ugyan, hogy vádlott több napon át foglalkozhatott | azzal az eszmével, hogy férjét le fogja lőni és e célból a cselekI mény véghez vitele előtt 3 nappal a forgópisztolyt megvásárolta, j a kir. törvényszék vádlott cselekményét eltérőleg a kir. ügyészí j indítványtól nem minősítette a btkv 278. §-ba meghatározott j gyilkosság kísérletének bűntettévé azért, mert vádlott cselekményében megállapítható ugyan az ölésre irányozott szándék, de | hogy ezen szándékát vádlott oly nyugodt lelkiállapotban fontolta | volna meg, minő higgadt és nyugodt megfontolást a btkv 278. I §-ában meghatározott gyilkosság bűntettének létrejöttéhez a tör' vény megkíván, azt a kir. törvényszék nemcsak hogy nem látta ! fenforogni, de éppen vádlottnak a cselekmény elkövetése előtti 1 ama magaviseletéből, hogy midőn S. Pál és J. Dánielnél tudakozódott ott, amint ezt a nevezett tanuk a végtárgyaláson hit alatt vallották, vádlott ez alkalommal férje viselkedéséről sirva panaszkodott, egyenesen kizárva látja. Vizsgálati fogsága önhibáján kivül aránylag hosszúnak találtatván, azt fegyház büntetésébe hat hónapnak be kellett számítani stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi április hó 14-én 27,648. sz. a.). A kir. Ítélőtábla a vádbeli cselekmény minősítésénél a btkv 65. §-ának felhívásával a büntetési tételnél pedig a btkv 279. §-ának elhagyásával s azzal a közelebbi meghatározással, illetve módosítással, hogy vádlott fegyházbüntetése a mai naptól számítandó, abból azonban vádlottnak 1895. évi július 13-tól a mai napig terjedő fogsága által mint aránylagos rész a btkv 94. §. alapján 4 (négy) hó vétetik kitöltöttnek, indokolásánál fogva és még azért is helybenhagyja, mert vádlott cselekménye azért sem minősíthető gyilkosság kísérletének, mert az előre megfontolt szándék fenforgását az is kizárja, hogy vádlottnak meg nem cáfolt előadása szerint 1895. évi július hó 10-én véghez vitt merényletet megelőző időt szállás nélkül bolyongva töltötte s így kétségtelen, hogy a merényletet álmatlanság, fáradtság folytán fokozottan felizgatott állapotban követte el, ez pedig a higgadt megfontolást kizárja. A m. kir. Curia (1896. évi augusztus hó 12-én 6,868 sz. a.). Tekintve, hogy vádlott az ölésre irányzott szándék elhatározása s ennek folytán a revolver megszerzése után huzamos időn át előbb férjének lakása előtt leselkedett, utóbb a végrehajtáshoz alkalmasabb helyet keresett s azt kitudakolván onnét ismét huzamosabb időn át lesben állva tette a lövéseket. Az elkeseredettség mint tettre inditó ok, valamint az elhatározás és végrehajtás közt eltelt hosszú időn át tanúsított izgalom mint a bűnös öntudat hatása a szándék megfontoltságát a fenn kiemelt előzményekkel szemben ki nem zárja, hanem csak a törvény engedte legenyhébb büntetés alkalmazásának szolgál okul: mindkét alsóbb bíróság ítéletének részben megváltoztatásával vádlott a btkv 278., és 65. §§-aiban meghatározott gyilkosság kísérletének bűntettében mondatik ki bűnösnek; ezért a btkv 66. §-ának 3. bekezdése alapján a mai alulírott naptól számítva öt (5) évi fegyházra Ítéltetik, melyből a btkv 94. §-a értelmében egy (1) év kitöltöttnek vétetik, egyéb tekintetben a másodbiróság ítélete az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Ügyvédi rendtartási ügyekben Ha az ügyvéd oly bűntett miatt, melyTe mellékbüntetésként hivatalvesztés van megállapítva, jogerősen vád alá helyeztetett (1887: XXVIII. t.-c. 4. §. b) akkor is felfüggesztendő az ügyvédség gyakorlatától, ha időközben magát az ügyvédi lajstromból kitöröltette. A temesvári ügyvédi kamara fegyelmi birósága il8ih>. évi április hó 29-én 229. sz. a.) A 2,098. számú indítványa a temesvári kir. ügyészségnek dr. B. Izidor volt pancsovai ügyvéd elleni fegyelmi ügyben. Határoztatott: A 2,098. sz. kir. ügyészi indítvány azon