A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 41. szám - Bolgár igazságügy. [VI. Kodifikáló bizottság és kataszteri enquéte. VII. Jogi fakultás]

A JOG 291 Sándor magyar igazságügyminiszter u Nagyméltóságától, a ki is oly kegyes és előzékeny volt valamint a magyar állandó kodif. bizottság szabályzatát, ugy az ide vonatkozó ügyviteli szabályokat is nekünk átküldeni s igy tervezetünk alapjául a magyart használtuk. Az idő rövidsége miatt azonban a tervezet nem kerülhet második olvasás alá, hanem részletes megvitatása a jövő ülésszakra fenmaradt, de elfogadása már most is biztosítva van, mert a tervezet nagy tetszéssel fogadtatott a képviselők által s ellene aligha fog valaki komolyan opponálni, hacsak Karavelofs pár szál követője. E tervezetre is, mihelyt az törvény lesz, vissza fogok térni, most csak azt akarom megjegyezni, hogy nálunk a kodifikáló bizottságot ugy akarják létesíteni, hogy az a kormányzat minden ágára vonatkozzék s nemcsak a szorosan vett jogi kodifikációra. Van azután egy második verzió is, hogy t. i. ezen bizottság helyett mindjárt rendszeres államtanács alakitassék, de e célra szükség volna az alkotmányt megváltoztatni, a mi pedig tudvalevőleg már nagyobb nehézségekkel jár. Elvégre az országunkra oly szükséges kataszteri felmérés kérdése is előtérbe lépett. Ingatlan birtokviszonyaink bizonytalansága, mindennemű telekkönyv hiánya, a határok és területek megbizhatlansága, jelenlegi földadó-rendszer kezdetlegessége s több eféle nemzetgazddszati és financiális körülmények és viszásságok már rég érleltették a kataszteri felmérés eszméjét, hogy azután kataszteri alapon telekkönyvek behozattassanak. Már 1887-ben Nácsovics akkori pénzügyminiszter lépéseket tett e tekintetben, de főleg pénzügyi akadályokra talált. A kataszter keresztülvitelét lényegesen megnehezítette azon körülmény is, hogy egyáltalában nem voltak és nincsenek ma sem saját földmérőink (geometereink) s igy külföldi erőkhöz kell folyamodnunk. Időközben azonban egyes tisztek el lettek küldve a bécsi földrajzi intézetbe topográfiát tanulni. Ezen topográfiában avatott tisztek vezetése alatt egy külön tanfolyam nyittatott Szófiában, a hadügyminisztérium kebelében, melyben minden évben 15 uj növendék államköltségen topográfiában oktatást nyer. Igy tehát lassanként egy szerény személyzet kiképeztetik a jövendő kataszteri felméréshez. Természetesen bolgár mérnök vagy tiszt, a ki képes volna az ország kataszteri felmérését vezetni, ez idő szerint még nincs és nem is lesz oly hamar, de szerencsések vagyunk Wessely Viktor 86-dik ezredbeli osztrák-magyar kapitány személyében, (ki annak idején Bosznia és Hercegovina kataszteri felmérésénél mint osztályvezető működött s munkálatai fölött a szakvilágban igen elterjedt müvet is irt) egy kész vezetőt s igazgatót birni. Ezen, minden tekintetben kitűnő kapitány, (a ki minden hadsereg díszére válhatik) önszorgalomból a bolgár kataszteri kérdéssel foglalkozik s már három éve. hogy e téren ernyedetlenül működik s a bolgár kormánynak— általam — igen fontos tervezeteket, táblázatokat, utasításokat küldet. Wessely munkálatai általános elismerésben részesülnek s azoknak köszönhető, hogy pénzügyminiszterünk elvégre indíttatva érezte magát2) bizottságot összehívni, melynek: feladata a kataszteri felmérés kérdésének általános megvitatása mellett, különösen Wessely terveit tanulmányozni. Fájdalom, hogy ezen országunkra nézve életkérdést képező ügyben is a kicsinyes szempontok kezdenek érvényesülni, amenynyiben bizonyos urak, csakhogy idegen tiszté ne legyen a dicsőség, azon igyekeznek, hogy Wessely terveinek és indítványának értékét leszállítsák.31 Wessely ur ugyanis, tekintettel arra, hogy pénzügyi viszonyaink kívánatossá teszik lehetőleg rövid időközben és nem nagy kiadásokkal katasztert felállítani, a Boszniában és Hercegovinában oly kitűnően bevált felmérési módszert ajánlotta s az reánk nézve annál elfogadhatóbb, mert a török uralomból fennmaradt birtokviszonyok egészen hasonlóak a bosnyákokéhoz. A kérdéses bizottság (egy állami mérnök és két tiszt) eddig még nem terjesztette be véleményét, mert egyidejűleg a német, svájci, szerbiai, tuniszi stb. kataszteri utasításokat akarja tanulmányozni; hát ha azt kiböngészi, hogy a kérdéses insztrukciók szerint még olcsóbban és pontosabban lehet felmérni, mint ahogy Wessely ur tervezi. Minthogy azonban a pénzügyminiszter előre kijelentette, hogy a kataszteri felméréshez minél előbb hozzá kell fogni, s hogy e célra nagy összegek nem állanak rendelkezésre s igy azon felmérési rendszer követendő, mely mellett a kataszter pontos, aránylag gyorsan keresztülvezetendő s olcsó is legyen, implicite a Boszniában és Hercegovinában alkalmazott felmérési mód és eljárás elfogadása valószínű. Utóvégre nincs is teá szükség, hogy kopár s csekély értéket képviselő területek s földek minuciosus pontossággal felmérettessenek, a fődolog, hogy már 2) Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a miniszter elhatározását nagy részben számos cikkeim, melyeket a kataszter és telekkönyvvezető szükségéről jogi szaklapunkban írtam, gyorsították, mert az is igaz, hogy Gesov pénzügyminiszter, kinek angol és francia rokonszenvei ismeretesek (ö maga angol intézetekben nevelkedett) szivesebben nézné, ha angol vagy francia szakemberekkel tehetné magát érintkezésbe. A szerző. 3) Jellemző, hogy a fönnebb emiitett idegen, különösen magyarfalásáról általánosan ismert Odzsákov Péter, Wessely ur munkálatait politikai (!) okokból s azért is támadja meg, mert Wessely ur — szerinte — honvédtiszt (!), pedig Wessely ur sohasem volt a honvédségnél és ha volna is, az csak megtiszteltetés volna reá nézve. Magától értetődik, hogy Odzs akov kifakadásait nem hagytuk kellő válasz nélkül. A szerző. egyszer kataszterünk legyen, s annak alapján telekkönyveink, mert különben hiába igyekezünk a földhitelt emelni. Remény van tehát, hogy Wessely kapitány ur tervei, ellenesei dacára győzni fognak, mondom remény, mert nincs kizárva, hogy utolsó pilllanatban a minisztert is O d z s a k o v-féle emberek félrekapacitálják. VII. Még itteni jogi fakultásunkról akarok valamit | közölni. E fakultáson fenállása óta (1892/3) máig csak rendkij vüli tanárok (felsőbb bírák és ügyvédek) működtek, kik leckénként 10 frknyi jutalmat kaptak. Minthogy azonban e rendkívüli tanárok ez által rendes foglalkozásuktól elvonatnak, más oldalról pedig épen emiatt nem szánhatják magukat a tanszéknek amint kellene, ez által pedig ugy rendes foglalkozásuk, valamint előadásuk is szenved, — közoktatásügyi miniszterünk (Velicskov Szilárd) elhatározta, hogy a jövő 1896/7-i tanévre rendes tanárokat nevez ki legalább a főbb tanszékek (római jog, magánjog, közjog és büntetőjog) számára s e célra már pályázatot is hirdetett. Természetesen kathedrára képzett tanárjelöltek a belföldből ez idő szerint még alig fognak jelentkezhetni s igy valamely Szlávország (Oroszország, Szerbia, Cseh- vagy Horvátország) tanáraihoz fog kelleni folyamodni. Magától értetődik azonban, hogy ezen külföldi jelöltek nem érik be a törvényben megállapított szerény tanári fizetéssel (a levonások után évente 6,468 frank vagyis 2,930 frtj, hanem szerződésileg kikötnek maguknak kétszerte akkora jutalmazást. Hogy tehát a jövőben egy belföldi tanártörzs kiképeztessék, ösztöndijak rendszeresittettek, melyek bizonyos számú kitűnő sikerrel végzett jogászainknak adatnak a végből, hogy magukat a külföldön jogtanári pályára kiképezzék és speciálizálják. Nagy baj, hogy még ma sincs megállapítva egy valamire való vizsgarendszer, a joghallgatók minden félév végén (összesen van 6 félév) csak egyszerű colloquiumokat adván az illető tanár előtt s ezen kezdetleges s minden ellenőrzés nélküli vizsgák alapján kiadatik nekik az abszolutórium, mely őket mindjárt bírákká vagy ügyvédekké képesiti. Ez pedig még nagyobb baj, mert elözönli bíróságainkat s az ügyvédséget gyakorlat nélküli s az ügyekben kárt okozó fiatal s hozzá rendszeresen elő sem készített jogászokkal. Mindezen visszásságoknak hivatva lesznek véget vetni a legközelebb életbelépteteudő vizsgarendszer, más részről pedig az uj hivatalnoki és bíróság szervezeti törvény, a mennyiben szigorú nyilvános államvizsgán kivül a hivatalnok vagy birójelöltnek 2 vagy 3 évig fog kelleni gyakorlaton lenni s a gyakorlat befejeztével az illető képesítési vizsgát letenni. Egyáltalában most már minden téren lesz lehetséges czélszerü újításokat tenni; a kormány figyelme — hála az égnek — nem lévén többé lekötve külföldi nemzetközi veszélyekkel, akadályokkal vagy nehézségekkel. Csak egy volna kívánatos, hogy a belső pártviszályok megszűnjenek, s ha már egyszer országunkat is okvetlenül parlamentáris módon kell kormányozni, ugy legalább egy egészséges és elvi alapon nyugvó pártélet kifejlődjék, nem pedig, mint fájdalom most látjuk, ellenzéki férfiainknak egyetlen és főcéljok ministerekké lenni s miniszterségök révén bizonyos az ország érdekét mellőző anyagi célokat elérni. Ezen sajátságos parlamenti állapotok közepette tündöklő csillagként kiemelődik egy népet boldogító monarcha minden tulajdonságaival bőven megáldott fejedelmünk I. Ferdinánd O kir. Fensége. Benne van összes reményünk s vigaszunk, hogy a mint ő két évvel ezelőtt egy zsarnoki s az országot tönkre tevő rendszer elmozdítása után, államférfiaink legjobbjait tudta kiszemelni tanácsadóiul, ugy a jövőben is a már egyszer megkezdett s az ország javát biztosító uton tovább fog haladni s akkor Bulgáriára csak békés és boldog korszak várhat. (Vége.) Dr. Schischmanov Sí. Milán. a bolgár legfőbb semmitőszék alelnöke Szófiában. Irodalom. «A közigazgatási bíróságról szóló törvény (1896. évi XXVI. törv.-c.) jegyzetekkel és útmutatóval." Irta Zabulik László kolozsi polgármester. «Athenaeum» r. társaság kiadása. E könyv a szárazan és könnyű szerrel összeállított törvénymagyarázatoknál sokkal magasabb igényeket kiván kielégíteni. A törvényt alapul véve, minden egyes szakaszhoz ismertetést, gyakorlati példákkal megvilágított magyarázatokat csatol; miután a könyv elején megismertetett bennünket a közigazgatási bíróság lényegével és rendeltetésével. Ezt a részt oly élénken és érdekesen irta meg szerző, hogy valóban fokozódott kíváncsisággal térünk át a részletekre, hol majdnem minden egyes gyakorlati esetet felsorolva találunk, a melyek csak előfordulhatnak. De épen ebben van a legnagyobb értéke szerző könyvének, mert különösen most, az első szervezésnél, tévedésbe lehetünk az egyes gyakorlati esetekre vonatkozó jogorvoslatok felől, mivel a törvény csak a biróság hatáskörét vonja meg, de hogy az ügyek hányadik fórumon kerülnek a közigazgatási bírósághoz és melyek az előző hatóságok, arra nézve a törvényben útmutatást nem találunk. Előreláthatólag az első években számos ügyet illetéktelenség folytán vissza fog utasítani a közigazgatási biróság, sajnos, hogy többször bizony a felek érdekeinek rovására. Szerző könyvében különösen a közigazgatási biróság illetékességi köre van nagy pontossággal és lehetőleg kimerítően megmagyarázva, az eljárási szabályok pedig gyakorlati példák alapján vannak ismertetve. A közel négyszáz oldalra terjedő kötetnek, melynek különösen a községi előljárósá-