A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 41. szám - A becsületsértés vétségei rohamos leszállításának módja

A J Kétségtelen tehát, hogy a végrehajtásokat elrendelték annélkül, hogy meggyőződést szereztek volna arról, hogy az itélet kézbesítve lett-e és az jogerőre emelkedett-e ? Tehát bírói mulasztás történt és ezen birói mulasztás folytán felperesnek jogorvoslattal magáról el nem hárítható kára származott, a felmerült kétrendbeli végrehajtás kérvényi és foglalás megkísérlés i költségei soha vissza nem térülő kárát képezik, a mely csak fegyelmi eljárás utján orvosolható. Mindezeket bőven előadva és okmányokkal igazolva megkértem a fegyelmi eljárást; de a kir. Ítélőtábla és a kir. Curia is elutasított az 1871. évi VIII.t.-C. 74. §-ára hivatkozva azért; mert az eljáró biró ténykedésétől egy éven belül a feljelentést nem tettem meg. Ezen határozat sérti az én jogi érzékemet és szeretném ha megnyugtató felvilágosítást nyerhetnék. Én feljelentésemben az 1871. évi VIII. t.-c. 20. 66. 68. 09 és 72. §-ai alapján a következő indokokra támaszkodtam. Fegyelmi eljárásnak csak akkor van helye, ha jogorvoslattal el nemt hárítható kár származott és a kár létezését a fegyelmi eljárás kérő feljelentésben kell igazolni. Kétségtelen, hogy felemnek a kára akkor következelt be, a midőn a kir. tábla a zálogjog bekeblezését elrendelő végzést megsemmisítette, illetőleg akkor, a midőn ezen táblai végzés kézbesítve lett; mert hiszen azon végzés kézbesítéséig a bekeblezést elrendelő végzés érvényben volt, tehát kár addig nem volt. A táblai végzés kézbesítését meg kellett várni és a fegyelmi kérvényhez be kellett csatolni; mert csak ezzel lehetett igazolni a kárt. Azonban ezen táblai végzés a járásbíróság utolsó ténykedésétől számított egy éven belül nem lett ám kézbesítve, tehát egy éven belül a kérvényt beadni sem lehetett; mert ha a táblai végzést be nem várom és a kérvényt nélküle adom be, ugy kérvényemet azért kell elutasítani; mert akkor még a végrehajtást elrendelő végzés illetőleg a végrehajtási zálogjog érvényben volt és felemnek kárát nem tudtam volna igazolni. Már most aztán felemnek kára sem igy sem ugy meg ne térüljön és a fegyelmi törvény csak irott malaszt lenne, olyan valami a mi esetleg egy kézbesítő ténykedésétől függjön, ezt én el nem hihetem. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy mégis a bíróságok tévedtek a törvény magyaráztakor. Ha azonban nem tévedtek volna és a törvény csakugyan ugy magyarázandó, akkor ezen segíteni kell; mert nem lehet a véletlen esélyeinek kitenni a jogkereső közönséget. Meg kellene változtatni oly formán, hogy fegyelmi eljárást a származott kárnak tudomásra jutásától számított egy éven belül lehet kérni. Ezzel elég lenne téve a károsodott fél igényének is és a biró feje felett sem függne soká a fegyelmi eljáráshozi joga a káros félnek. A becsületsértés vétségei rohamos leszállításának módja. Irta : Dr. LESZLÉNYI IMRE ügyvéd Budapesten ) 261. §. A ki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meggyalázó cselekményt követ el, a becsületsértés vétségét követi el, stb.i Vissza emlékezve arra, hogy a büntető tvkv. behozatala alkalmával hány tanító, hány gazda és háziasszony szenvedett meg nem érdemlett büntetést a könnyű testi sértés vétségét megállapító 301. utolsó pontja, vagy a becsületsértés vétségét megállapító 261. §. alapján — míg nem a törvénykezési gyakorlat az éleinek ellenszegülést nem tűrő követelései folytán — az iskolai és házi fenyítés és korholás jogát visszaállította, kutatva kell keresni alkalmat és módot arra, hogy a sáska módra elszaporodó és a nélkülözhetlen birói létszámot elfoglaló becsületsértési panaszoknak végét vessen oly személyek között, a kiknél sem a sértő sem a sértettnek a társadalmi tisztességről, tisztességes kifejezés mód és viselkedésről fogalma sincsen, kiknek szavajárása szerint minden második szó káromlás, szitok, ocsmányság és kik, ha egymással más szóval és hangon érintkeznének, egymást fel se ismernék. A meggyalázás nagyon relatív fogalom. A társadalomhoz tartozó nőre nézve egy kíhivó pillantás sértés, ellenben egy különben becsületes és tisztességes paraszt leányra nézve még kézzel fogható bókok sem képeznek mást, mint udvarlást. Éppen ugy állunk a becsületsértő kitejezésekkel. A gyakorlat mindezeket — ugyan tévesen — absolut szempont alá veszi, holott viszonylag osan kellene mérlegelni t. i. kitől és kire vonatkoztattak, és erre a törvényszakasz elég módot nyújt, fenhagyván az ítélő bírónak az eset körülményei szerint meghatározni, sértésnek tekintendő-e panaszosra nézve vagy nem: Tett is már a törvénykezési gyakorlat egy lépést a helyes irány felé, a mennyiben kimondotta, hogy káromlás nem sértés és káromlás alá sok mindenfélét lehet felvenni — de nem tette meg a második elhatározó lépést t. i. hogy az incriminált cselekmény vagy kifejezést viszonylag minősitendőnek kimondotta volna, pedig ha a lármás, illetve kiabáló hangon odavetett és kétségtelenül a másik fél lefokozására és feltűnés okozására számított kifakadások — mint a milyen a káromlás is szokott lenni — jobb elemmel szemben sem képez becsületsértést, akkor kétségtelenül a társadalom salakjánál csak az vehető becsületsérOG tésnek, ami azt saját szemében saját szörü embereknél devalválhatja. A büntető eljárásnak nem lehet célja eszköze lenni a magánboszunak, már pedig ezen emberek között azzá lesz, mert ezek legnagyobb egykedvűséggel szokták zsebre tenni az invektiv kifejezéseket és csak akkor lépnek fei bünperrel, ha valamely érdekösszeütközésbe is jönnek a sértővel, vagy vele szembe eklatánsán rövidebbet húzták. Amit saját erejükből nem tudtak elvégezni, elvégeztetik az államhatalommal, az ellenfél lenyügözését. Igazolja ezt azon önelégültség, melylyel távoznak, ha sikerült az ellenfelet 5 frt birság vagy egy napi elzárásra ítéltetni. Mondhat utóbb az ellenfél nekik annyi becsületsértőt és rágalmazót, hogy kerülne belőle egy hajórakománynyal, ez őket és becsületüket nem alterálja, ők csak boszuvágyból perelnek, annak sikerétől hiznak. Már pedig eszközzé sülyeszteni az igazságszolgáltatást nem szabad é.s a mint a bírónak alkalma van megállapítani, hogy panaszos panaszoltói ugyan oly kifejezéseket eltűrt anélkül; hogy bocsánatkérést követelt vagy panaszt tett, tisztában lehet azzal, hogy oly egyének állanak szemközt, a kiknél az társadalmi szólásmód és helyesen teszi, ha a panaszt mint bűnvádi eljárásra alkalmatlant félre teszi vagy elutasítja, hacsak különös körülmények a vélelem ellenkezőjére nem engednek sejteni. Ép oly kevéssé fogadandó el a becsületsértési panasz további eljárási alapul, ha az incriminált kifejezés a felek társadalmi érintkezésében — köztapasztalatilag — szokásos (kéjnök, szeméthordók, malterhcrdó lányok stb.) mert ezek maguk is evidensen ezen helyzetben lévén, melylyel a másikat terhelni látszanak, világos, hogy nincs is szándékuk ezzel a másik felet lealacsonyítani, hanem ez náluk csak káromlás számba megy, a káromlás pedig nem becsületsértés. Igazolja eme felfogásom helyességét a büntető törvénykönyv indokolása is mely imigyen szól: A becsület nem absolut, hanem lényege úgymint béltartalma azon viszony által ha tároz tátik meg, melyben a társadalom tagjai egymás iránt léteznek (Anyaggyüjtemény II. kötet 431. lap.) És ezen alapon állanak a Nm. m. kir. Curiának 3,464/88 2,554 88 28,912/82 sz. a. határozatai (Márkus döntvénytár ad 261. §. 89- 13. sz.) melyek ha a kir. jbiróságok által figyelembe vétetnének, a napot lopó panaszos csőcselék túlnyomó részét el lehetne kergetni vagy a bíróságnak alaptalan zaklatásától és ostromlásától elszoktatni. A biróság nem arra való, hogy olyan felek között állapítson meg becsületsértést, a mely felek előtt eme fajtája a becsületnek teljesen idegen dolog. Ellenben hivatása lenne a bíróságnak szigorúan büntetni érdemesebb esetekben, mert csak az által, hogy az intelligentia becsületsértés esetén csak nevetségesnek látszó elégtételt kap, szorittatik a köztekintély rovására az önsegély és párbaj útjára, mert azon 10—15 frtos büntetés, mely a biróság által kiszabatik, nem hogy megtorlása az elkövetett becsületsértésnek, hanem ellenkezőleg a hatóság által elkövetett, tehát még érzékenyebb ujabbi lealacsonyitás. Belföld. A bűnvádi eljárási törvényjavaslat a képviselőházban szept. io-én Elnök: A 141 :'§. van napirenden. A vita nem volt berekesztve: kiván még valaki szólni? Szalay Károly pártolja Visontai módositványát. Erdély Sándor igazságügyminiszter rövid indokolás után ellenzi a benyújtott módositványokat s az eredeti szöveg elfogadását kéri. (Helyeslés jobbról.) I' o 1 ó n y i Géza a kérdés feltevéséhez szól s arra kéri az elnököt, hogy Visontai javaslatát külön osztva engedje szavazás alá. A maga javaslatát visszavonja. Elnök: De hát hol kívánja képviselő ur ketté vágni a javaslatot? (Élénk derültség). P o 1 ó n y i Géza megmagyarázza óhajtását. A szakaszt ezután teljesen változatlanul fogadta el a ház. A 143. és 145. §-t Chorin Ferenc módositával fogadja el a ház. A 154. §-t Mérey Lajos felszólalása után fogadták el. A 177. 178. és 180. §§-okat a bizottság módosításával fogadták el. A193.§-nál Mérey Lajos stiláris módosítását elfogadta a ház. A 222. pontnál Polónyi Géza módosítást nyújt be, hogy a ki a szakaszban körülirt bűncselekmények miatt elitéltetett, az eskületétel eltiltasséktől. Erdély Sándor miniszter a módosítást elfogadja, valamint a ház is. A 238. §-t a bizottság pótszövegezésében fogadták el. A 250. §-nál Polónyi Géza megakadályozandónak tartja, hogy szakértők az eredeti okiratokat különböző jegyzetekkel el ne éktelenitsék. Erdély Sándor igazságügy miniszter kijelenti, hogy ez a törvénybe nem tartozik, de rendeleti uton intézkedni fog az anomália megszüntetésére. Polónyi Géza visszavonja a módositványát, mire a ház az eredeti szöveget fogadta el.