A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 41. szám - Miként magyarázandó az 1871 évi VlII-ik törvénycikk

288 A. JOú (1439 : XVI t. c.) később az ország rendéi ujabb és ujabb határozatokat hoztak, mert a kir. jövedelmek csökkenésének gátat kivántak vetni (1514: I. II. III. 1608 k. e: XXII és 1791. VII.) Koronás jószágok voltak a visegrádi, óbudai, diósgyőri, huszti és tiszai kerületi uradalmak, melyek az 1868 : V. t. c. alapján megvásárolt gödöllői uradalommal nyertek kiegészitést.1 A koronajószágok, melyek jövedelme felett a koronás király minden időben szabadon rendelkezhetett, azon idő óta, hogy őfelségének a magyar királynak legmagasabb udvartartási költségei az országyülés által az országos bevételek terhére évi határozott összegben állapíttattak meg - és az állami költségvetésbe évről évre felvétetnek, épen oly kezelés alá kerültek mint a többi kincstári jószágok, minél fogva a jogi természetük és rendeltetésüknél fogva különböző koronás és kincstári jószágok jövedelme jelenleg országos bevételt képez. Ez a körülmény és az, hogy a kincstári és korona uradalmi jószágok bevétele az országos bevételek kimutatásaiban megkülönböztetve nincs, s hogy huzamosabb idő óta az állami költségvetés vonatkozó tételeinél a koronái jószágok jövedelme kincstári birtokok bevétele* képen szerepel, már is oly tévnézet elterjedésére adott okot, mintha a koronái és kincstári jószágok közötti különbség elenyészett volna, illetőleg, hogy a koronajószágok tulajdonjoga is a kir. államkincstárt illetné.*) Kétségtelen, hogy alkotmány-politikai szempontból felettébb előnyös leendene a koronái és kincstári jószágok közötti különbség megszüntetése s e jószágok jogi képviseleteinek és kezelésének egyesítése, azonban ehez feltétlenül törvényhozási kijelentés kellene, vagyis törvényben lenne kimondandó, hogy a koronái és kincstárijószágok állami javak cime alatt egyesittetneks azok jövedelme a törvényhozásánál időről-időre megajánlandó legmagasabb királyi udvartartási költségek fedezésére szolgál. Közjogi és politikai fejtegetésekbe bocsátkozni nem óhajtok, csupán azt kivánom jelezni, hogy a menynyiben a koronái és kincstári jószágokat ez ideig törvény nem egyesitette, különböző jogi természetüket el nem törölte, nem helyes 1) hogy állami költségvetéseinkben a koronaf és kincstári jószágok jövedelme összefoglalva mutattatik ki, 2) nem helyeselhető, hogy egy idő óta a koronajószágokból különös törvényhozási jóváhagyás nélkül elidegenítések történnek, 3) nem helyeselhető, hogy a koronái javak a kellő jogi képviseletet nélkülözik. Bármily tontos a felvetett kérdés, nem szólanék ahhoz, ha a telekkönyvi biró ügykörét is nem érintené, minthogy azonban azt közelről érinti és ezen érintkezésnél bonyodalmak mutatkoznak, nyilvánvaló, hogy a helyzet tisztázásra szorul. a.) Az állami költségvetésben évről évre előfordul, hogy «átmeneti bevételek* cime alatt állami javak eladása vétetik előirányzatba. Ily költségvetések alapján, melyek különben a törvényhozás által is elfogadtattak, a pénzügyminiszter időnként nemcsak kincstári, hanem gyakran koronauradalmi ingatlanok eladását is létesiti. Az utóbbi esetben, t. i. midőn koronauradalmi ingatlanok vannak szóban, habár az adásvételi szerződés a kir. pénzügyminiszter megerősítését birja is, a telekkönyvi bírónak az ily alapon érvényesíttetni kivánt tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet el kell utasítania: mert az állami költségvetésben állami javak eladása lett engedélyezve. mert ezen engedélyezés is szabálytalan, miután az ingatlanok kellő megjelölése hiányzik. mert állami javak cime alatt az 1514: 1. 2. 3; 1608: K. e. XII; 1791: VII. 1869. XXV. t-c. által meghatározott jellegű s különleges rendeltetésű koronái jószágok nem érthetők, hanem csupán a kir. kincstári ingatlanok. mert koronái ingatlanok eladásához esetről esetre a törvényhozás világos és határozott beleegyezése szükséges. Minden ily esetben tehát a pénzügyminiszter tekintélye szenved csorbát, mert a kir. pénzügyminiszter részéről megerősített adásvételi szerződés telekkönyvi foganatosítást nem nyerhet. b.) A koronái jószágok jogi képviseletét homály fedi, mert a koronauradalmi ügyészségek, melyek a koronauradalmak jogügyeinek vitelére voltak hivatva, megszüntetve lettek. Tagadhatatlan, hogy ez idő szerint a kir. kincstári jogügyi igazgatóság látja el a koronái jószágok jogügyeit, de, hogy mily cimen, mely alapon én részemről rá jönni nem tudtam. A kir. kincstári jogügyi igazgatóság és a kincstári ügyészség szolgálati utasításában (kiadva lett ő Felsége jóváhagyásával a m. kir. pénzügyminiszter által 49,240/1883. a. alatt) egy szó nincs arról, hogy a koronajószágok jogügyeinek ellátása akár a kincstári jogügyi igazgatóságra, akár a kir. kincstári ügyészségre bízatott volna. A kir. igazságügyminiszter 16,791/1870. sz. rendeletéből pedig, mely a kincstári jogi képviselet ujjá szervezésére* vonatkozik, épp az ellenkező t. i. az tűnik ki,hogy a koronái uraI A m. kir.földmivelésügyi ministérium birtokstatistikai kiaványaiban egy betűnyi emlités sincs téve a, koronái pertagokról, bizonyos azonban, hogy a kincstári birtokok terjedelme stb kimutatásaiba van befoglalva, vagyis egyesítve dalinak jogi ügyeinek ellátása a koronauradalmi ügyészségnél hagyatott (lásd idézettrendelet ll-ik pont) Figyelembe véve most már azt, hogy a koronauradalmi ügyészségek időközileg megszüntetve lettek, s hogy eddig a m. kir. igazságügyminiszter a kir. bíróságokkal nem közölte, hogy a koronajószágok jogügyeinek ellátását mily hatóság vette át, kérdezem, elfogadható-e a kir. kincstári jogügyi igazgatóság a kir. koronái jószágok jogügyei képviselőjéül ? Ily körülmények közt, a mennyiben a képviseleti jog is kifogás alá esik, természetes, hogy a kir. kincstári jogügyi igazgatóságnak a koronái ingatlanokra vonatkozó oly beadványai, melyekben koronauradalmi ingatlanok felosztása vagy a kir. korona tulajdonjogának a kir. államkincstár nevére történő helyesbítése (?) van kérve, a telekkönyvi biró részéről elutasittatnak.*) A koronái és kincstári érdekek jogi képviseletének a gyakorlatban keresztül vitt (kifogás alá eső) egyesítése, az államköjtségvetés idézett tételei, a koronái és kincstári ingatlanoknak «államjavak* gyűjtő névvel való hivatalos jelölése oda mutatnak, mintha irányadó körökben e különböző jogi természetű javak egyesítése tervbe lenne véve. A már is felmerült bonyodalmak eloszlatása mindenesetre kívánatossá tenné, hog) a törvényhozás e kérdéssel mielőbb foglalkozzék. A kincstári és koronái javaknak állami javak cime alatt leendő egyesítése annál inkább indokolt lenne, mert annyi változást hozott létre a haladó idő, hogy ma már a kincstári jószágok tekintetében nem tölthetők be törvényeink rendelkezései. 5.) Óhajtandó a törvényhozás intézkedése azért is, mert esetleg elfogja oszlatni azok nyugtalanságát, kik közelebbi időben koronái jószágokból vásároltak, mert a koronajavak, melyeket törvényeink a koronás király állandó jövedelméül határoztak, a koronától a törvényhozás világos engedélye nélkül 6.) soha élnem szakithatók, mert ha azokegyébként bármi cimen amások birtokába uttattak volna, a korona ügyvéde által per utján is visszaszerzendők. (I,. 1439. XVI. 1514: I. II. III. stb. törv. cikkeket.) Miként magyarázandó az 1871 évi VlII-ik törvénycikk. — Irta: Dr. KRISANICH JÓZSEF ügyvéd Kaposvár. Ugy látszik, hogy az általános törekvés oda irányul, miszerint az elavult vagy rosznak bizonyult törvények a tapasztalás folytán jobbakkal pótoltassanak. A bírói felelősség mai nap már szintén nem tekintetik nebántsvirágnak, modernisálódunk e téren is. Ha itt is hiány tapasztaltatik, miért ne lehetne azt is törvényalkotással pótolni? De előadom a tényállást, a mely engem arra a meggyőződésre juttatott, hogy az 1871. évi VIII. t.-c. is átdolgozást igényel! Felperes, mondjuk A., megjelenik személyesen a járásbíróságnál és megperli B. alperest 37 frt tőke és jár. iránti követelése megfizetése iránt. A tárgyalásra kitűzött határidőben felperes ismét személyesen jelent meg és a meg nem jelent alperest marasztalni kéri. Alperes ellen makacssági Ítélet lett hozva. Idő multával felperes ismét személyesen jelent meg a bíróságnál és a hozott Ítélet alapján végrehajtást kért. A végrehajtás elrendeltetett az ingókra; de a foglalás ingó hiányában teljesíthető nem volt, miről a nemleges jegyzőkönyv beterjesztetett a bírósághoz. Felperes pere után tudakozódni újból megjelent személyesen a bíróságnál, ott a kellő felvilágosítást megkapta azon biztatással, ha alperesnek ingatlana van, ugy menjen el egy ügyvédhez és kérjen az ingatlanra végrehajtást. Felperes megbízása alapján az ingatlanra megkértem a végrehajtást és a végrehajtási zálogjog be is kebleztetett, azonban alperes a bekeblező végzés ellen felfolyamodással élt és ennek alapján a kir. itélő tábla a végrehajtási zálogjog kitörlését rendelte el; mert az itélet kézbesítéséről szóló vevény a járásbíróságnál annak értesítése szerint feltalálható nem volt; sőt a közjegyzőnek jelentése szerint az itélet kézbesítés végett kiküldve sem lett. Szerintem a járásbíróság postakönyvét is meg kellett volna ») A koronajavakat egyébiránt Il-ik Ulászló Vll-ik rendelvénye sorolja elő részletesebben. 2) Lásd az 1870: V. 1873: III. 1879. XLIII. és 1889. XXXIX. törv. cikkeket. 3) Lásd egyidejűleg «Telekkönyvi judicaturaw cim alatt folyóiratunk jelen számában közlött bírósági határozatokat. 4) A kir. kincstári jogügyi igazgatósig a koronái és kincstári jószágok közötti jogi különbséget aligha tartja szem előtt; volt rá több eset. hogy koronauradalom tulajdonjogának «a kir. államkincstár)) javára leendő kiigazítását kérte. Nyilvánvaló, hogy az ily kérelem a kir. pénzügyminiszter felhatalmazásának bemutatása dacára sem teljesíthető. 5) Kihalás és hűtlenség eseteiben időről-időre tetemes vagyon szállott a kir. kincstárra, az ekképpen háromlott vagyont a király nem csak adományozni, ajándékozni jogosult volt, de törvényeink értelmében azt adományozni kellett. ,n-n$ £ koronajavak elidegenítését, vagy a koronátóli elválasztását az 1608 K. e.és az 1791: VII. t. cikkek az országgyűléstől teszik függővé: minélfogva az örökre elidegeníthetetlenség tilalma fictió. Ide mutat az is hogy az 1790: VII. t. c. által a munkácsi uradalom, mely most a erf Schonborn család tulajdona, a koronajavak létszámából törv. hozásí uton kitorultetett és a tiszai kerület által helyettesittetett. E tiszai kerületre vonatkozik a későbbi 1870. XXVI. t-c.