A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 40. szám - Az országos ügyvédgyülés és a birák - Az 1893: XVIII t -c. 165. §. 1. pontjának értelmezéséhez

280 A. JOG Ebből folyólag természetesen el kell vetnünk ama javaslatokat, melyek az ügyvédi állás elnyerését az eddigi helyzethez képest megkönnyítik. Ilyennek tartjuk a kötelező szigorlatok eltörlését, a mely után a jogvégzett egyéneknek sokkal jelentékenyebb tömege tódulna az ügyvédi irodák felé, mint jelenleg, a midőn sokakat mégis visszatart a magas és költséges szellemi minősítés megszerzésének nem egy akadálya. Eme tételből azonban a keresett gyógyszer, a contrario már levonható, mert ha a minősítés leszállítása a pályánkra tódulókat szaporítja, még kétségtelenebb, hogy a minősítés emelése a pályára tódulást csökkenteni fogja. A létszám csökkenése, vagy legalább lényeges szaporodásának meggátlása az ügyvédi kar létfeltéteteleit kedvezőbben alakítja, ennek ismét a jogászi és erkölcsi színvonal emelkedése lesz szükségszerű következése. A mondva csinált perek nem fognak szaporodni, söt elenyésznek. Az ügyvéd személyében nem fog annyira és annyiszor előtérbe nyomulni az egyéni érdek, mint inkább a jogászi felfogás és az igazság keresése. A kar tekintélye lépésről lépésre növekedni fog. Akkor a bíróságok sem fpgnak oly idegenkedve nézni az ügyvédi kar kebeléből hozzájuk bevonuló elemekre. És mindezt könnyen ellehetne érni, egyszerű és természetes eszközzel. Nem szükséges mindjárt a ((numerus clausus» kényszer-zubbonyára gondolni, de nem szükséges a legszelídebb gátemelésnél a szabadelvüség szent szavából üres trombitáló jelszót csinálni sem. Ily szelid gátemelés volna az ügyvédi joggyakorlatnak f> évre emelése. A mai három év úgyis kevés egy ifjúnak teljes gyakorlati kiképzésére, mert ennek felét szigorlatokra készüléssel és hadgyakorlatokkal kell eltölteni. A jogélet mezeje pedig folyton tágul és mindig több anyagot ölel fel. A gyakorlati évek felemelését ez is indokolja. Mivel pedig szükséges volna magának az uj nemzedéknek érdekében is. hogy a gyakorlat éveit egészen a gyakorlatnak szentelje, leghelyesebbnek látszik a gyakorlati évek oly megszorítása, Jiogy az utolsó 2 vagy 3 évet a jelölt csakis jogtudori fokának elnyerésétől számithatja. Az ügyvédgyülés határozatai mellett az ügyvédi kar egyre komolyodó nehéz helyzetét és ennek eme. most előadott orvosszerét ajánljuk a majdani ügyvédgyülés előkészítőinek és addig is igazságügyi politikánk intézőinek bölcs és körültekintő figyelmébe. z országos ügyvédgyülés és a birák. Irta: KELEMEN ERNŐ, kisvárdai jbiró. «A Jog» f. é. 37-ik számában megjelent iránycikk méltatva a hazai ügyvédek millenáris mozgalmát, az ügyvédi és birói kai egymáshoz való viszonyának az ujabb igazságszolgáltatás irányához való s megfelelő' módosítása, szabályozása kérdésében az előkészítő választmány által első lépésül kijelölt intézkedést: a birói és az ügyvédi képesítésnek egyesítését örömmel üdvözli. Örömmel üdvözli azért, mert ez az intézkedés azt fogja eredményezni előreláthatólag, hogy a két hivatásra egyaránt képesítendő ujabb jogásznemzedék tömegesebben keresheti fel a birói pályát, hol a küszöbön álló modern átalakulások a legkiválóbb erők részére is szép működési tért nyitnak meg. A birói és ügyvédi kar egyenlő képesítését örömmel üdvözöljük mi is, de nem abból, vagy legalább is nem csak abból az okból, a mint a jelzett cikk t. ismeretlen irója, hanem és főképen azért, mert eddig is félszeg intézkedésnek tartottuk azt, hogy kisebb alaki képesítést követelnek attól, a ki az összehalmozott tagadások, állitások, bizonyítékok, valószínűsítések, formailag igaz, anyagilag valótlanságok özöne felett ítél, kiválasztja a tisztát a salakból, mint az ügynek előkészítőjétől. Nem akarunk ezzel levonni az ügyvédi működésnek sem decorumából, sem értékéből, s épen azért, ha a fenti kijelentésünkért valaki az ügyvédi functio ráfogott kisebbítéséért akarna támadni, a támadást előre is visszautasítjuk, sőt mi hangoztatjuk a két kar egyöntetű, egyenlő erejű működésének helyes theoriáját s annak megvalósulását várva várjuk. Nem hiszszük azonban, hogy az az eredménye lenne, a mit tőle a cikk t. irója vár, sőt azt hiszem nem csalódunk, ha az ellenkező bekövetkezését jósoljuk is; de meglehet, egyikünknek sem lesz igaza, s megmarad a statusquo. Ugyanis nagyon sokan vannak, s bizonyosan lesznek is olyanok mindig a birói karban, a kik egy- vagy mások miatt a különben is gyarlón dotált birói állást, nem lévén kilátásuk az előléptetésre, felcserélik az igaz hogy fáradságos, de jövedelmező ügyvédi pályával, a hol a kisebb fáradság is nagyobb jutalmat ád mint a bíróságnál töltött s legmegfeszitettebb munkásság is. Hogy ez igy lesz, s nem megfordítva, mutatja az eddigi eredmény, a mikor az ügyvédnek mindeniknek nyitva állott a birói pálya, S tisztelet a kevés kivételnek, mégis csak a gyengébbje iparkodott volna a bíróságokhoz, a tehetségesebbje meg bizony a létra magasabb fokán kerekedett s ha oda el nem jutott: maradt a ól jövedelmező s ha már az alap meg van vetve, gondtalan söt sok esetben teljesen fáradság nélkül való előbbi pályáján. (Az uj képesítés tehát nem szabadit fel ügyvédet, hanem igenis felszabadítja a bírót arra, hogy a szellemileg is terhes s anyagilag nyomorúságos állapotot megpróbálja felcserélni a szabadabb s reményteljesebb ügyvédi pályával, eddig pedig le volt kötve ha dolga után akart élni a birói székhez, mert képesítése nem engedte az ügyvédségre. Ez azt hiszem állításomat elég világosan bizonyítja. De tegyük, fel, hogy az ügyvédi pályát ezután többen elhagyják a bíróiért, akkor is ott vagyunk a hol voltunk; mert a menynyivel többen átjönnek az ügyvédiről, mint eddig, annyian viszont átmennek a bíróiról, s igy az a lelkigyönyörüségünk nem lesz meg, hogy az ügyvédek számát kevesbítsük! Biztosítékokat kíván a cikk t. irója a birói karnak az ügyvédi karból való felfrissítésére nézve is. Hát ezt sem ellenezzük sőt örömmel veszszük, bár szükségesnek nem tartjuk, s ismerjük a magyar birói kart oly szellemi színvonalon, még a külföldi bíróságok legtöbbjét szembe állítva is, a mely önmagából is kiegészíti magát, s igy bár szívesen veszszük a szellemi frissítőket, de azon az áldozat árán, a mint a javaslat óhajtaná, hogy t. i. az ügyvédi gyakorlatban töltött idő a nyugdíj alapját képező szolgálati időbe betudassék, kivihetetlennek is tartjuk financiális szempontból, de nem is óhajtjuk, még kivételesen sem; mert ha ez a javaslat életbe lépne, néhány esztendő alatt csak elvétve akadna olyan ifjú ember, a ki a bíróságnál ölné el csekély fizetésért idejét, s a jegyzői, meg az albirói status alig lehetne betölthető, mert mindenki azt tartaná, hogy előbb megszedem magam, s aztán megyek a birói pályára, hisz úgyis számit az ügyvédségben eltöltött idő is a nyugdíjnál s azért a néhány évi állami szolgálatért jó lesz a teljes birói nyugdijat is, meg az ügyvédséggel megszerzett javakat is együtt élvezni. Hát biz e nem volna rosz az ügyvédekre, de nem lenne benne köszönet a mai birói nemzedékre, ha még oly óriási tőkével gazdagítja is elméleti és gyakotlati ismeretekben a birói kart az a biróvá kinevezett gyakorló ügyvéd. No de ez sem áll ám mindig, sőt több esetben nem, mint igen. Ezt mutatja legalább a gyakorlati élet s eltekintve a kevés kivételektől, a birói karba lépett ügyvédek — eddig legalább — nem bizonyultak olyan szellemi tőkének, a mely indokolttá tenné az állam budgetjének jelentékeny megterhelését. Ennek tulajdonithatja azután a cikk t. irója azt, hogy azok a törvényes garanciák, a melyek a felsőbb fokú birói állások betöltésénél figyelembe veendők, az ügyvédi karból átlépett biroknál nem nyernek, mert nem nyerhetnek teljes mértékű alkalmazást, s nem az idő rövidségének. De nincs is a kívánságban kellő méltányosság s valljuk meg az igazat, kissé talán a szerénység véghatára felé közeleg, bár az ügyvédi kar saját jól feltogott szempontjából s érdekéből igen is kívánatos. De hát uraim! mit csináljunk akkor mi birók, a kik az állam keserves kenyerén kezdtük meg szolgálatunkat, sokan díjtalan gyakornoksággal, majd 30 frt segélydijjal küzködve a jogvégzettség, sokan az ügyvédével egyenlő qualificatió elnyerése után is? Talán kiadjuk a szánkból azt a sovány falatot, a mit 10—15 évi munkálkodás után talán a legtöbben megérdemeltünk, s a 24 éves korban már önálló praxist folytató ügyvédnek 5 év múlva örömmel ajánljuk fel a felsőbb birói széket, mert hát nagy szellemi tőkét hoz közénk?... Ezt uraim ne kívánják, s ha mint a cikk t. irója is mondja, rendezett vagyoni viszonyok között a birói sovány pályára lép az ügyvéd, ne akarjon ott többnek látszani mint a mennyit ér, s ne gondoljuk, hogy az a birói kar, a melyről —hogy elég nagy tekintélyre hivatkozzam — Szilágyi Dezső azt mondotta az ország szine előtt: «a mint látom és értesülve vagyok, a fiatal nemzedék, mely a birói szolgálatba lépett, e nemzedék ambitiója és törekvése az objectiv szemlélőt is szép reményekre jogosítja* (Lásd a képviselőház 1893. május 9. ülés naplóját) mégis csak megérdemli, hogy legalább ne akarjuk útját vágni a megérdemlett haladásának, s hogy abban a birói karban is van ép annyi szellemi tőke, a mi erősen kamatozhatna az ügyvédi karban, mint a mennyit kölcsön adhatna az ügyvédi kar a bírónak. Uraim, legyünk méltányosak! Az 1893: XVIII t -c. 165. §. 1. pontjának értelmezéséhez. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. *A Jog* mult 1895. évi lapjait szabad időmben lapozgatni kezdettem, nemcsak azért, mert azok gazdag tartalma sok élvezetet nyújt, hanem főleg jegyzeteim completálása végett; hisz évközben a biró sokszor annyira el van foglalva, hogy figyelmét fontos jogi discussiók is elkerülik. Ekként figyelmessé lettem a Sp ectato r által felvetett azon kérdésre, mely - A Jog> 1895. évi 5. száma 40. lapján foglaltatik, hogy: miként kell érteni az 1893: XVIII. t.-c. 165. §. 1. pontját ? A kérdés, melylyel annak idején magam is foglalkoztam, kíváncsiságot ébresztett bennem, s igy tovább kezdtem lapozgatni a végből, hogy megtudjam, hogy hozászólott jogász kartársaim minő véleményben vannak. j Igy a 7. számban (55. lap) olvastam dr. E mm an uel Győző ur véleményét; a 8. számban (62. lap) a kérdést felvetett Spec-