A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 3. szám - A végrehajtási kérvény példányainak száma

22 A JOG szóló fejezet még el nem intézett 109—129. §§-ainak tárgyalását (előadó Chorin Ferenc). A 110. §. ama rendelkezéséből, mely szerint a «vádtanács a vádló és a vizsgálóbíró meghallgatása után a vizsgálat teljesítését fontos okból, vagy túlnyomó célszerűségi tekintetekből a székhelyén kivül levő járásbíróságra ruházhatja», törölte a bizottság «a vádló és vizsgálóbíró meghallgatása után* szavakat. — A 111. §-ot, mely szerint a tényállás megállapítására a tettes kipuhatolása céljából halaszthatlanul szükséges vizsgálati cselekményeket a kir. ügyészség indítványa alapján bármely vizsgálóbíró és járásbíróság is köteles teljesíteni, törölte a bizottság. A 122. §. azon rendelkezését, mely szerint a vizsgálati cselekvényről vezetendő jegyzőkönyvön vakarással, törléssel, vagy toldással nem szabad lényegesen változtatni, akként módosította a bizottság, hogy a jegyzőkönyvön vakarás nem történhetik, a mennyiben pedig törlés vagy toldás szüksége merül föl, az, hogy mi töröltetett vagy toldatott a jegyzőkönyvhöz, külön fölemlitendő. — A 125. §. ama rendelkezésénél, mely szerint a vádló és a védő a terheltnek és a tanuknak kihallgatásánál rendszerint nem lehet jelen, indítványba hozatott annak kimondása, hogy a tanuk kihallgatásához a terhelt megidézendő. Ugyané §-nál indítványozták, hogy oly esetben, midőn mind a vádló, mind a terhelt és védője megidézendő oly tanú vagy szakértő kihallgatására, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem jelenhet meg — az érintkezési és okiratbetekintési tilalom felfüggesztessék. A bizottság mellőzte mindkét indítványt és a szakaszt változatlanul fogadta el. A 126. §-t akként módosították, hogy a vizsgálóbíró a birói szemle, házkutatás, lefoglalás, iratok átkutatása és a szakértők kihallgatása idejéről és helyéről a halasztást nem tűrő sürgősség esetét kivéve a vádlót, a terheltet és a védőt értesiti. — A 127. ama rendelkezésébe, mely szerint a fogva lévő terheltet abból a célból, hogy az előző két §-ban felsorolt cselekményeknél jelen lehessen, letartóztatása helyéről nem szabad más községbe kisértetni, felvették azt, hogy a fogva levő terhelt más községbe kisértetése «akarata ellenére* nem történhetik. Ugyané §.— ama rendelkezése, mely szerint a vizsgálóbíró a 125. §-ban fölsorolt cselekvények foganatosításánál is eltávolíthatja a terheltet mindazokban az esetekben, melyekben alaposan kell tartani attól, hogy jelenlétében valamely tanú nem tesz a valósággal megegyező nyilatkozatot, megtoldatott azzal, hogy köteles azonban az ily tanú vallomásának tartalmát a terhelttel közölni s azon kérdésekre nézve, melyeket a terhelt a tanúhoz intézni kiván, a tanút pótlólag kihallgatni. A 128—129. §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, az ülés véget ért. Mizériák a budapesti ügyészségnél. A budapesti kir. ügyészség már elkészült az 1895. évi ügydarabokról szóló kimutatással, a melyből meggyőződhetünk, hogy a bűnügyi följelentések és ezekkel együtt a vizsgálati foglyok száma az előbbi évekhez viszonyítva ijesztő módon szaporodik. 1894. évben az iktatói szám 38,000 volt és 1895-ben már 41,700, tehát 3,700 a többlet. 1893. évben 7,000 uj följelentés érkezett az ügyészséghez, 1894-ben 8870 és 1895-ben 9,000, vagyis a mult évben 2,000 följelentéssel több érkezett, mint 1893-ban. Ez óriási munka-anyaggal szemben a kir. ügyészek száma 1893-ban 12 volt és dacára annak, hogy két év alatt aránytalanul növekedett az ügyiratok száma, ügyészt csupán egyet neveztek ki a mult évben; igy van aztán, hogy mig 1893-ban mindenik ügyésznek csupán 580 ügydarabot kellett évente elvégeznie, addig ma már 700 ügydarab érkezik egy-egy ügyészhez. Már most ha tekintetbe veszszük, hogy ugyanazon személy ellen beérkezett több följelentés csak egy számot kap, ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy a budapesti törvényszéknél naponta 3—4 tanácsülés van és igy 3—4 ügyész állandóan végtárgyalásokon van elfoglalva, ezenkívül ujabban a sajtóügyek is rendkívül sok munkát adnak az ügyészségnek, akkor beláthatjuk, hogy ez az állapot tarthatatlan, még pedig első sorban az igazságszolgáltatás szempontjából. Ugyanis ennek a következménye aztán, hogy a hátralékos ügydarabok száma folyton szaporodik és habár az ügyészség óriási tevékenységet fejt ki, az aránytalanul sok munkaanyagot nem képes földolgozni s igy gyakran előfordul, hogy egy vizsgálati fogoly, a kit csupán lopás, sikkasztás, vagy csalás vétsége terhel, hónapokig ül vizsgálati fokságban. A törvényszék aztán ugy igyekszik a bajon segíteni, hogy az illető egyén büntetését a vizsgálati fogság által teljesen kitöltöttnek veszi. De ennek a következménye az is, hogy miután a kir. ügyész a halomszámra beérkezett följelentés mindenikében nem képes a rendes időn belül indítványt tenni, első sorban a nagyobb büncselekménynyel terhelt vagy az intelligensebb elem ellen irányuló följelentést veszi elő, a mi természetesen a kisebb bűnösök rovására történik. Nyilt kérdések és feleletek. Bekeblezési illeték. (Kérdés) Végrehajtási zálogjog telekkönyvi bekebelezése után lerovandó-e az jll. díjjegyzék 16. tételének B. pontja alatt körülirt 7/10% illeték? S ha igen, mily alakban? A végrehajtási kérvényre ragasztandó bélvegek által-e, vagy pedig kirovás utján ? R. L. A B. T. K. 277. §-áról. (Kérdés.) Egy jogerős büntető Ítéletben X. vádlott becsületsértés vétségében elmarasztaltatván, a 277. §. alapján az ítéletnek az illető helyen egyedül megjelenő lapban való közlese is elrendeltetett (persze vádlott költségénj. A bíró magánvádlonak adta ki az ítéletet közöltetés végett, de a lap kiadója azt közölni vonakodván, magánvádló a bírósághoz visszaterjesztette s annak hivatalból való közöltetését kérte. Az illető lapkiadó azonban az ítéletet közzétenni még most sem hajlandó, midőn azt a birosag küldi be közlés végett. Vájjon lehet-e valamiképen rákényszeríteni ezen ítélet közlésére, vagy pedig meggátolhatja-e a lapkiadó szeszélye egy jogerős ítélet s a 277. § végrehajtását. Felkérem e lap t. olvasóit, közöljék b. véleményeiket e kérdések felől mielőbb és tüzetesen. Fiskális. Sérelem. A nagyilondai kir. járásbíróság. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe) A nagyilondai járásbíróság — kerülete nagy örömére — 1896. év január l-jétől tkkvi hatósági ügykörrel ruháztatott fel. E hatósági ügykör teendőinek ellátására egy tkvvezetői és egy írnoki állomás rendszeresittetett; na még egy szolgai állomás. Az ily ügyben előzőleg folytatni szokott tárgyalások alkalmával kilátásba volt helyezve egy aljegyzői állás rendszeresítése is, a mi elmaradt. Ez még — egyelőre — hagyján volna, de hogy egy 53 községet magában íoglaló telekkönyvi hatósághoz egy dijnok ne engedélyeztessék, erről még csak álmodni sem mertünk; azonban tiszteletreméltó elnökünk 2,453—895. sz. következő tartalmú leiratából: «dijnoki állás rendszeritése felsőbb helyről nem engedélyeztetett* erről is és pedig a közérdek szempontjából szólva, igen sajnosán győződtünk meg. Talán még laikusnak sem szükséges felemlíteni, hogy egy tkvi hatóságnál csak a megrendelendő tkvi másolatok elkészítése igénybe veheti egy dijnok állandó elfoglaltságát, sőt az uj hagyatéki eljárást tekintve — merem állítani — tényleg igénybe is fogja venni. Kérdem: ki fogja az ezen felüli, a tkvi ügyellátással köztudomás szerint járó tengernyi irási teendőket végezni? az irnok nem, mert ez iktatási, kiadói, nyilvántartási és ég tudja mi egyéb itt fel nem sorolható teendőkkel bőségesen ellátva lesz. A most meglevő egy bírósági dijnok, eddigi elfoglaltságára tekintettel, semmi esetre sem. Ily tárgyú panasz rendes végszava: «Óhajtandó, hogy ez állapot illetékes helyen mielőbb orvosoltassék*. Tehát ez a «mielőbb* tapasztalat szerint, sajnos csak akkor szokott bekövetkezni, mikor már nyakig gyűlt a munkahátralék. Tudom, hogy ily utoni fellépésnek eredménye vajmi kevés szokott lenni, de látva az illetékes körök ily szükkeblüségét, más mód hiányában lelkem keserűségét ez uton kell kiöntsem és a nagy közönség nevében ez uton is fenhangon kérnem, hogy a nagyilondai tkvi hatósághoz nem «mielőbb», hanem annak életbeléptetésével egyidejűleg egy dijnok is engedélyeztessék. J u s t u s . Vegyesek. A Magyar Jogászegyletnek f. hó 11-ikére hirdetett ülése közbejött akadály folytán 18-ára halasztatott. A m. kir. Curiához berendelt kisegitő birák közül Szentkirályi, Grecsák és Thiring a IV. váltótanácsba, Piukovits Ödön biró pedig a VII. polgári tanácsba osztatott be. A budapesti ügyvédi körben f. hó 9-én nagy hallgatóság előtt tartotta meg felolvasását Tóth Gáspár kartársunk a házassági akadályokról és a házassági bontó okokról. A felolvasót zajosan megéljenezték. A körben csütörtökön vita estély lesz, melyben szólásra fel vannak jegyezve: dr. Márkus Dezső törvényszéki biró, Sztehlo Kornél ügyvéd. Magyar ügyvéd felolvasása a bécsi jogászegyletben. Sztehlo Kornél kartársunkat az a kitüntetés érte, hogy meghívást kapott a bécsi Juristenverein-től, tartana felolvasást az uj házassági jogról. Sztehlo a legnagyobb készséggel eleget tesz a felhívásnak és f. évi február hó 5-én fogja Bécsben a felolvasást megtartani. A budapesti ügyvédi kar több tagja ugyanakkor Bécsbe rándul, hogy jelen legyen a felolvasásnál. A m. kir. Curiának érdekes Ítélete érkezett le a budapesti törvényszékhez olyan váló-, helyesen házassági bontóperben, melyet még a házassági törvény hatályba lépte előtt látott el Ítélettel az első- és másodbiróság, mely azonban a legfelső bíróság felülvizsgálata alá már ezen időpont után került. A törvényszék a zsidó vallású felek között létrejött házassági köteléket — alpe* Nem áll, mert igazságügyminiszterünk nem egyszer adta példáját annak, hogy a szaksajtó felszólalását figyelemre méltatta. Várjuk tehát ezen sérelem orvoslását is. A szerkesztőség.