A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Bolgár igazságügy. [III. Sajtótörvényi és büntető eljárási novella]

\ JOG 155 gálati viszonyból származó igényeinek teljes kielégítése nélkül szolgálatából elLiocsájtani jogosítva nem volt, minélfogva felperesnek a szerződésileg biztosított fizetésre és nyereményjutalékra való igénye fennáll és pedig az ipartörvény 92. §-a értelmében a szolgálati viszonynak a C) a. szerződésben kikötött felmondhatlatisága következtében a kikötött szerződéstartam egész hátralévő idejére, azaz 1893. évi május hó 31-ig. Felperes fiix fizetése 3,000 frtban lévén megállapítva, ennek az évi fizetésnek, mely a felek előadása szerint havonkénti utólagos részletekben volt kiszolgáltatandó, a szolgálatból történt elbocsátás napjától, vagyis 1892. évi augusztus hó 22-től 1893. évi május hó 31-ig terjedő időre eső hányada, azaz havonkint 250 frt és ennek az összegnek az esedékesség napjától folyó 6°/o késedelmi kamata tehát felperes részére meg volt ítélendő. Az üzleti nyereség 30°'o-a felperest és M. I-t együttesen illette a C) a. szerződés szerint. Mivel azonban M. I. ugy M) alatti nyilatkozatában, mint az erre tanuként történt kihallgatásakor tett vallomásában határozottan kijelentette, hogy felperes'jogositva van az üzleti nyereség 15%-át alperestől magának követelni: ennélfogva felperesnek az üzleti nyereség 15üo-ára irányuló keresete M. I. perbe vonása nélkül is elbírálható, A C) alatti szerződés -t. pontja szerint a tiszta nyereség a minden évben június 1-ével kezdődő és a következő év május 31-ével végződő üzleti év végén ugyancsak a 4. alatti pontban körülirt módon összeállítandó mérleg alapján állapítandó meo- és utólag, legkésőbb az üzleti év vége után 1 hó múlva fizetendő ki. Felperes az 1892'3. évi tényleges üzleti nyereség 15" 0-ának megítélését nem az 1892 3. üzletév megállapított mérlege alapján, a mely a kereset indításakor még elkészítve nem is lehetett, kéri. hanem az 1888.. 1889. és 1890. évek üzleti nyereségeinek átlaga szerint akarja kiszámítani, holott a C) alatti szerződés világos tartalma szerint a nyereségjutaléknak ily módon való átlagozása teljesen jogosulatlan. Mégis minthogy felperes keresetében helyesen az 1892/3. üzletév nyereményjutalékát követelte és csak a nyereményjutalék kiszámításának módjára nézve terjesztett elő helytelen kérelmet, az 1892. évi június i-töl 1893. évi május 31-ig terjedő üzleti évre eső tényleges üzleti nyereség 15°,o-ára «onatkozó követelési joga, tekintettel arra is, hogy a per folyamán ahhoz való igénye beállott és igy követelési joga megnyílt, elvileg meg volt állapítandó. Ide vonatkozó keresetével azonban mégis el volt utasítandó, mert annak bizonyítása, hogy az 1892,3. üzletév nyereséggel végződött, valamint az üzleti nyereség mennyiségének bizonyítása felperest terhelte, felperes azonban ez irányban semmit sem bizonyított s nem bizonyít javára az alperes által a póttárgyalás folyamán bemutatott 1892/3. évi mérleg sem, mivel ez üzleti veszteséget tüntet fel. Igaz, hogy e beterjesztett mérleg mint alperes cég egyoldalú feljegyzése nem zárja ki azt, hogy az helytelenül lett felvéve és hogy annak tartalma ellenére az 1892,3. üzletév nyereséget eredményezett. Minthogy azonban a nyereség és annak mennyisége a fentebbiek szerint felperes által bizonyítandó kérdést képezett, minthogy továbbá felperes abbeli kérelmének, hogy alperes cég könyveinek felmutatására legyen kötelezendő, helyt adni szintén nem lehet: felperesnek jutalékigénye ezúttal összegszerüleg meg nem állapitható. A könyvek felmutatását pedig felperes csak a mérleg hamis voltának bizonyítása céljából kívánta a nélkül, hogy a könyvek határozott tartalmát vitatta és ily határozott tartalom vitatása mellett valamely határozott összegű üzleti nyereség eredményét állította volna; e nélkül pedig az alperesi könyvek felmutatását elrendelni teljesen céltalan volna, a mennyiben a könyvek felmutatásának megtagadása felperesre eredménynyel nem járna. A keresk. törv, 34. §-a ugyanis a felmutatás elmulasztásának következményeként csak azt állapítja meg, hogy a könyveknek vitatott tartalma a vonakodó fél ellen bizonyítottnak tekintendő. Minthogy pedig felperes a könyveknek bizonyos határozott tartalmát a perben nem vitatta, a könyvek felmutatásának elmulasztása esetében sem lehetne felperes részére nyereményjutalék cimen semmit sem megállapítani. A m. kir. Curia: Agyőri kir. Ítélőtáblának fentebbi keletű és számú ítélete az 1895. XXXVI. t.-c. 1. szakaszában alapuló azzal a módositással, hogy az alperesi cég a marasztalási összeg után 1895. július hó 1. napjától kezdve csak 5%> kamatot tartozik fizetni, egyebekben a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1895. július hó 1. 993.j Bűnügyekben. A rom. kath. hitfelekezetnek az egyházi diszbe öltözött lelkész által vezetett búcsújárás az isteni tisztelet egy nemét képezvén, az ilyen menetnek erőszakos megzavarása a btkv igo- §-ába ütköző vétségének tényálladékát megállapítja. A nyitrai kir. törvényszék: Szabadlábon levő J. P. evang. szürszabó vádlott, a btkv. 190. §-ába ütköző vallás elleni vétségben bűnösnek mondatik ki s azért a btkv. 190. §. alapján az Ítéletnek foganatbavételétől számítandó 1 havi fogházbüntetésre, mint fő és az államkincstár részére 15 nap végrehajtás terhe alatt fizetendő az 1892. XXXII. t.-cikkben meghatározott célokra fordítandó' és a btkv. 53. §. alapján behajthatlanság esetén további 5 napi fogházra átváltoztatandó 50 frt pénz, mind mellékbüntetésre Ítéltetik. 11 J. P. vádlott köteles 15 nap végrehajtás terhe alatt dr. Sz. P. feljelentő ügyvédnek a feljelentés szerkesztéseért 5 frtot fizetni. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataiból beigazolást nyert, hogy 1894. május 18-án a Sasvárról visszatérő bucsumenet Szenicen a csacsói uton egyházi ének- és zeneszóval az i egyházi diszbe öltözött T. G. plébános kíséretében teljes egyházi J pompával és szokás szerint bevonult. A bucsumenet elvonult Sz. K. lakása mellett és J. P. az ott álló kocsiján ugrándozni és tapsolni kezdett, utóbb pedig a bucsumenet sorai közé hajtatott, annak | közepén állíttatott meg s ez által a bucsumenetet teljesen megzai várta ugy, hogy az kénytelen volt megállani, az ének és zene j abbanhagyafott és csak a rend helyreállta után vonult tovább a i templomba. J. P. vádlottat az összes meghitelt tanuk, úgymint T. G., j Sz. K., L. A., F. E., özv. A. A. és J. J. kik valamennyien látták. | nogy J- P- célzatosan és erőszakkal behatolt a bucsumenetbe, hogy | azt megzavarja, terhelik. Vádlott ezzel szemben azzal védekezik hogy j teljesen részeg volt és semmiről sincs tudomása. Mithogy azonban vádlott az összes tanuk egybehangzó vali lomása szerint a még teljesen egészében levő templom felé haladó I búcsújáró körmenetbe belehatolt és a Sz. K. részéről történt I figyelmeztetés dacára meg nem állott, olyannyira, hogy a bucsui menet közepéig hatolt, szekerének rúdja pedig az ott haladó T. i G. plébánost majdnem földöntötte; minthogy vádlott ezen tényke| dése által az összes tanuk vallomása szerint ittas állapotban ugyan, i de nem beszámithatlan állapotban a bucsumenetet szándékosan j megzavarta és ezen szándékát az által, hogy Sz. K. tanúnak azt j mondta, hogy ő megmutatja ezeknek, utóbb pedig Sz. K. és V. , A. tanuk egybehangzó vallomása szerint, mikor már megállították kocsiját, azt mondja, hogy ö nem katholikus, hanem lutheránus s azért ezt teheti: — szóval — s az által, hogy ő sem figyelmeztetés sem kérésre megállani nem akart, sőt ugy Sz. K-nak, ki lovait visszatartotta, a gyeplőt kezéből kiragadta, mint J. F.-t mikor az lovait már a bucsumenetben feltartóztatni akarta, ostorával megütötte, F. E. pedig, ki több asszonynyal belekapaszkodott az istrángokba figyelembe sem vette és tovább hajtott, lovait mindhárom esetben a taniík vallomása szerint ostorcsapásokkal hajszolva tettel nyilvánította és minthogy vádlott ezen ténykedése a btkv. 190. §. álladékát állapítja meg, azért a btkv. 190. §-ban volt bűnösnek kimondandó. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete és azon körülmény, hogy ittas volt, enyhitő, azon körülmény, hogy vádlott feltartóztatás dacára behajtott a bucsumenetbe és ténykedése által a bucsumenetben részvevők testi épségét veszélyeztette, súlyosító j körülménynek lett beszámítva. Vádlottnak a dr. Sz. P. feljelentő ügyvéd részére a feljelentésért fizetendő 5 frtban való marasztaltatása bűnösségének jogszerű folyománya. A pozsonyi kir. ítélőtábla: A vádlottnak büntetését 2 heti j fogházra és behajthatlanság esetében 2 napi fogházzal helyettesi| tendő 20 frt pénzbüntetésre leszállítja; egyszersmind pedig a vádI lottat a feljelentő képviselője dr. Sz. P. ügyvéd részére a feljelentés szerkesztéséért megállapított 5 frt megfizetésének kötelezettsége alól felmenti, egyebekben azonban az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja, Ind okok: A róm. kath. hitfelekezetnek az egyházi diszbe öltözött lelkész által vezetett búcsújárás az isteni tisztelet egy nemét képezvén, az ilyen menetnek erőszakos szándékos megzavarása a btkv. 190. §-ába ütköző vétségének tényálladékát megállapítja. Minthogy pedig a végtárgyalás alkalmával hihallgatott tanuk esküvel is megerősített vallomásával igazolva van, hogy a vádlott a f. évi május 15-én Sasvárról jött és Szenic község csacsói utján át a templom felé vonult bucsumenet sorai közé kocsival erőszakosan a menet s illetve az azzal egybekötött egyházi szertartás megzavarására irányuló szándékkal hajtott és egészen a menet közepéig hatolt, hol a búcsúsok által lovai feltartoztatva és kifogva lettek, a mi által az egyházi szertartást és a hívek áhitatosságát megháborította: ittas állapota pedig a kihallgatott tanuk vallomása szerint, nemkülönben cselekedeteiből következtetve nem lehetett oly mérvű, mely őt szabad elhatározási képességétől teljesen megfosztotta volna s ennélfogva cselekményének beszámithatóságát kizárná: az elsőbiróságnak a vádlott bűnösségét megállapító ítélete helyben volt hagyandó. A vádlott eddigi kifogástalan magaviseletének, büntetlen előéletének és nagyobb mérvű ittasságának, mint nyomós enyhitő körülménynek nagyobb méltatásával azonban a vádlottra elsőbiróságilag kimért büntetés megfelelően le volt szállítandó. A feljelentés ügyvéd által való szerkesztésének szükségszerűsége kimutatva nem lévén, a büntető eljárásból nem szükségszerűen felmerült költséggel pedig a vádlott terhelhető nem lévén, a vádlottat feljelentés szerkesztéséért megállapított ügyvédi dij megfizetésének kötelezettsége alól fel kellett menteni. A m. kir. Curia: A kir Ítélőtábla ítélete a vádlott főbüntetésére vonatkozólag megváltoztattatik és figyelemmel a vádlott terhére felhozott súlyosító körülményeken kivül még arra a súlyosító körülményre is, hogy a vádlott a vádbeli cselekményt akkép követte el, hogy ez által másoknak még testi épségét is veszélyeztette, a főbüntetés tekintetében a kir. törvényszék ítélete, egyebekben azonban a kir. Ítélőtábla ítélete felhozott és