A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Bolgár igazságügy. [III. Sajtótörvényi és büntető eljárási novella]

154 A J o v nének, < Lausbüberei»-nek mondotta, ámbár igaz, hogy ez egymagában véve, miután az csak az alperes fia K. I. eljárására vonatkozott, K. I.-nak szoros értelemben vett egyéni becsületét nem sértette, de mivel felperes K. I-ot, a ki az alperessel szemben fennálló fiúi köteléknél s ezzel szoros összefüggésben levő bizalomnál és annálfogva, hogy felperessel egyenlő cégvezetői jogosultsággal volt felruházva, az alperes K. A. helyettesének volna tekinthető, valamint annálfogva, hogy felperes nem is állította illetve tagadta, hogy K. I. önálló háztartással birna s atyjával K. A-al nem egy háztartásban él és hogy nagykorú lenne és igyK. A-nak nem családtagja lenne, tehát ezek szerint alperes helyettese és családtagja, a gyár hivatalnoki s egyéb személyzete jelenlétében vonatott felperes által kérdőre s azok előtt jellemeztetett a fentebb leirt eljárása ^Lausbüberei^-nek, a mely felperesi eljárás nyilván a főnök fiának és családtagjának a személyzet előtti pellengérre állítását s meghazudtolását célozta nemcsak, de ezen felperes által használt kifejezésnek többszöri ismétlése arra is következtetést enged, hogy felperesnek célzatos és öntudatos eljárása ily körülmények között K. I. egyéni becsületének lealázására irányult, mindezekkel beigazoltnak volt veendő, hogy felperes az alperesi cég főnökének, ha nem is helyettese, de fia és családtagja ellen súlyos becsületsértést követett el és így "a felmondás nélküli elbocsátása felperesnek helyén való volt. Megjegyeztetik itt, hogy alperesnek ezen felhozott állítása, mely szerint felperes az ő üzletének érdekét veszélyeztette az által, hogy a kazánhatóságnál tett jelentése alapján a gyár működése rövid időre beszüntetve lett, figyelembe még felperes beismerése mellett sem jöhet, miután felperes a bejelentés által csak kötelességet teljesített, a melylyel alperes üzletének érdekét annál kevésbé veszélyeztette, mert jelentésének tartalma valónak bizonyult. A súlyos becsületsértés fenforgása következtében felperesnek nincs jogában a B) alatti bérszerződés hatályának tartamára tehát sem fizetést sem nyeremény-jutalékot követelni, a mely utóbbi még. ha alperes fizetésre kötelezhető volna is, nem lenne felperesnek megítélhető azon oknál fogva, mert mig egyrészről keresetében több évi üzleti nyereség átlagát követeli, holott a dolog természeténél fogva a nyeremény-jutalék mindig csak az illető üzleti év nyeresége után jár, addig másrészről a nyereség bizonyos hányadában részesülő segéd (commis interessé) követelheti ugyan a főnöktől a mérleg előterjesztését, de arra, hogy a főnök az előterjesztett mérleget okmányokkal is támogassa avagy könyveit felmutassa, követelhetési joga nincs, miután a commis interessé nem üzlettárs, hanem csak legfeljebb az a joga van neki, a mi egy betéti társaság kültagját megilleti t. i. a btkv. 135. §-a alapján a mérleg előterjesztését s egyéb adatoknak közlését perenkivüli eljárással követelheti, a mely azonban a szolgálati viszony megszűntének a fentebbi módon történt megállapításával meghaladva van s ugyancsak ebből kifolyólag felperes azon kereseti kérelme, hogy a szolgálatot felmondás nélkül ő volt jogosítva elhagyni, megállapittassék, mellőztetett. A győri kir. ítélőtábla: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét abban a részében, mely szerint az elsőbiróság felperest 11,644 frt 71 kr. üzleti nyereség, kárpótlás és kamata iránti keresetével elutasította, helybenhagyja; egyéb részeiben azonban azt megváltoztatja s alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 2,316 frt 67 kr. tőkét, ennek 6°o kamatát 15 nap alatt fizessen meg. Indokok: A kereskedelmi törvény a cégvezető jogviszonyát ugy a cég főnöke, mint harmadik személyekkel szemben a kereskedő segédektől elkülönítetten az V. címben szabályozza; a cégvezető mint legtágasabb hatáskörrel biró kereskedelmi meghatalmazott tehát e különleges állásánál fogva, pusztán cégvezetői személyes viszonyát és ^ cégvezetésre nyert megbízás esetleges visszavonását illetőleg nem tartozik azok közé a kereskedő segédek közé, a kiknek a cég főnökéhez való eme viszonya felett az 1884: XVII. t.-c. 176. §-a értelmében első sorban az iparhatóság volna hivatva határozni. Erre mutat az 1884: XVII. t.-c.' 92. §-ának második és harmadik kikezdése is, melyekben mindazok a kereskedői segédek, a kiknek szolgálati viszonyaira az ipartörvény kiterjed, köztük az üzletvezetők is, fel vannak sorolva, de a cégvezető megnevezve nincs. De nincs kizárva az, hogy a cégvezetőre nézve is, a menynyiben a cég főnökéhez a cégvezetői megbízáson felül még más szolgálati viszonyban is áll, az e szolgálati viszony megszűnéséből származólag szolgálati fizetéséhez való igényei tekintetében a kereskedő segédekre megállapított törvényes szabályok legyenek alkalmazhatók; a mit a keresk. törv. 51. §-a is világosan kifejez ezzel a szavaival: a cégvezetés és kereskedelmi meghatalmazás a fennálló szolgálati viszonyból eredő jogok sérelme nélkül bármikor visszavonható^ Felperes, mint alperes üzletének volt cégvezetője, a ki az alábbiak szerint alperes üzletében ezenfelül külön szolgálati viszonyban is állott, a szolgálati viszony megszüntetéséből eredő igényét fix fizetésére vonatkozólag az iparhatóság előtt érvényessé tette is, az a körülmény pedig, hogy a fizetésen felül szerződésileg kikötött s az üzlet tiszta jövedelméből neki kijáró nyereségjutalék iránti követelését az iparharóság előtt nem érvényesítette, hanem annak érvényesítését külön per útjára fentartotta, egyáltalán nem ok felperes vonatkozó keresetének visszautasítására; mert állandóan követett bírói gyakorlatunk szerint az iparhatóságok csak a határozott összegben megállapított szolgálati járandóságok felett vannak hivatva saját hatáskörükben Ítélkezni, ellenben a határozott összegben ki nem kötött bizonytalan és az üzleti esélyektől függő nyereményjutalék felett a határozathozatal, függetlenül az iparhatóság előtti eljárástól, a bíróságokat illeti meg, a mennyiben a nyereményjutalékok megállapításával járó kérdéseket az iparhatóságok az előttük használható bizonyítékokkal meg sem oldhatják, de különben is a segéd, a mennyiben részére a tiszta nyeremény bizonyos része van kikötve, e nyereményrészlet tekintetében az üzlettulajdonosnak társává válik s nyereményjutaléka nem is fizetésszámba megy, erre nézve az 1884: XVII. t.-c. 176. §-a nem alkalmazható. Ép igy elesik az a másik alperesi kifogás is, hogy e per időelőtti és jelenleg elbírálható nem lenne, mivel a felperes és M. I. által a győri kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság előtt 6,260'91. sz. a. cégvezetői jogosultság elismerése, ellenesetben szerződések felbontása, 25,000 frt kártérítés és járuléka iránt indított rendes per, a melyben alperes felperesnek a szolgálatból való elbocsátását viszonkeresetileg érvényesítette, még jogerejü elintézést nem nyert. Mert a kir. tábla az irattárában fekvő s rövid uton betekintett vonatkozó periratokból meggyőződést szerzett arról, hogy a felhívott perben alperest viszonkeresetével a 4,868/92. sz. kir. törvényszéki, 5,652/92. sz. kir. ítélőtáblai és 1,830/92, sz. curiai ítéletekkel jogérvényesen elutasították és ekként nem forog fenn többé akadály arra nézve, hogy a fel- és alperes közötti szolgálati viszonyból származó követelés irántTnditott jelen per önállóan elbírálható legyen. A per érdemét illetőleg felperes ugy keresetében, mint a per folyamán arra az álláspontra helyezkedik, hogy közte és alperes közötti szolgálati viszony nem állott fenn, hanem mivel a B) és C) alatti egyidőben létrejött szerződések együttesen szabályoznák a bérleti és személyes jogviszonyt, közöttük lényegileg csak társas viszony keletkezett. Magából a C) alatti szerződés tartalmából azonban nyilvánvaló, hogy a C) alatti szerződés, melylyel alperes mint főnök felperest fix fizetéssel és nyereményjutalékkal alkalmazza, eltekintve a B) a. szerződésben megállapított bérleti viszonynak egyes pontjaira vonatkozó részletesebb szabályozásától, lényegileg szolgálati szerződést képez, de magának felperesnek előadásából és a tanú vallomásaiból is világos, hogy felperes alperesnek üzletében nem pusztán cégvezető volt, hanem a gyár üzemének vezetése körül is szolgálatokat teljesített, üzletvezetőként működött, a mely szolgálati viszonyából eredő követelésére tehát az ipartörvény III. fejezetének c) altételében foglaltak, megfelelő alkalmazást nyernek. A fel nem mondhatásnak a C) a. szerződésben történt kikötése az 1884: évi XVII. t.-c. 92. í^-ának megtelelőleg a szerződő felekre nézve azzal a kötelezettséggel jár, hogy habár maga a cégvezetésre adott meghatalmazás a keresk. törvkv. 51. §-a értelmében bármikor is visszavonható, a közöttük fennálló szolgálati viszonyt a szerződésben megállapított időtartam alatt önkényüleg meg nem szüntethetik, de a felmondhatatlanság kikötése nem zárja ki a szolgálati viszony felbonthatóságát, abban az esetben, ha az 1884: XVII. t.-c. 94. §-ában meghatározott azoknak az eseteknek valamelyike fenforog, a melyek a főnöknek a segéd azonnal való elbocsátásához a jogot megadják. Ebben a perben tehát az bírálandó el, vájjon fenforog-e oly törvényes ok, a mely miatt a szolgálati szerződés felbontható és felperes az alperes szolgálatából jogosan elbocsátható volt? Alperes a szolgálati szerződés felbontására nézve törvényes okul azt hozza fel, hogy felperes az ő t. i. alperes fiának, tehát családtagjának és üzleti helyettesének üzleti rendelkezését, «Lausbüberei»-nek nevezte s ez által üzleti helyettese és családtagja ellen súlyos becsületsértést követett el. A peres feleknek lényegtelen eltéréssel egyértelmű előadása és a kihallgatott Sch. R. gyárvezetőnek vallomása azt a tényállást igazolja, hogy felperes alperes fiának K. I-nak, azt az eljárását, mint reá nézve sértő feltevést nevezte «Lausbüberei»-nek, mely szerint alperes fia a gyárvezetőnek megtiltotta a felperes által adandó oly utasítások teljesítését, a melyek gyárvezetőnek lelkiismerete szerint az üzletnek és üzemnek hátrányára szolgálhatnak. A C) alatti szerződés szerint alperes fia K. I., alperes üzletében, felperes és M. I.-va! együtt «collectiv procuristá»-nak lett felfogadva s arról, hogy K.I. cégvezető társai felett bizonyos előjoggal birna, vagy fölényt gyakorolhatna, a szerződésben még említés sem történt; sőt a mennyiben az alkalmazott cégvezetők részére kikötött évi fizetés nagysága a cégvezetők közötti különbségre nézve mérvadóul szolgálhatna, a K. I. részére az L) alatti nyilatkozat szerint cégvezető társainál alacsonyabban megállapított fizetésből éppen az ellenkezőre lehetne következtetni. I£. I. tehát mint felperessel egyenlő joggal és hatáskörrel biró cégvezetőtárs már e viszonynál fogva sem tekinthető az üzlet főnökének egyedüli helyetteséül. De nem tekinthető az ipartörvény 94. §-ának b) pontja szerinti értelemben alperes családtagjának sem, ugy koránál, önálló foglalkozásánál fogva és azért, mert nem él alperessel egy háztartásban. A felperes által K. I.-val szemben használt <Lausbüberei* kifejezés, a mig egyrészt nem is K. I. személye ellen irányult, hanem az ő sértő feltevésének minteg) megtorlásául és a hatáskörét túllépő cégvezetőtárs jogosulatlan és helytelen eljárásának kritikai jellemzéséül tekinthető, addig másrészt oly súlyos , becsületsértést, mely az ipartörvény 94. §-ának b) pontja értelmé: ben a szolgálatból való azonnali elbocsátás törvényes okául szolgálhatna, nem képez. Ezek szerint tehát alperes felperest a szol-