A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Ügyvédek országos gyülése

272 A JOG amely másodfokú fórummá tette törvényszékeinket s a sommás perek legnagyobb része elől elzárta a táblákat és a curiát, talán e tekintetben a legáldásosabb, mert hiszen a per gyors és olcsóbb befejezése kívánatos mindkét félre nézve, akiknek az az érdekük, hogy az a vitás kérdés, amelyben birói ítéletet provokálnak, hamar meg legyen oldva. A jogbiztonság, a kereskedelem, a forgalom érdeke is sürgeti ezt, mert egyáltalán nem irreleváns e tekintetekben sem, hogy a magyar bíróság tud-e, bir-e rövid idő alatt véget vetni helyes ítéletével a jogvitának? Azonban távol legyen tőlünk, hogy a gyorsaság és olcsóság előnyeivel megérjük és ne követeljük az uj eljárás mellet is azt, a mi talán még fontosabb: az alaposságot, azt t. i., hogy azok az ítéletek, a melyeket a járásbíróságok és törvényszékek sommás perekben hoznak, minden tekintetben kiállják a bírálatot. Mert mit ér az olyan ítélet, amelyet gyorsan és elég olcsón hoznak, ha az gyenge, ha megrendül általa a jogrendszer, ha igazságtalan, felszínes és tudatlanság szülötte ? Akkor inkább két év múlva legyen vége a pernek, mintsem olyan vége legyen, a mely sérti a törvényt, az igazságot s amelyben ugy sem lehet józanul megnyugodni. Az uj eljárás mellett tehát — mivel a gyorsaság és olcsóság előnyeit biztosítja — arra kell törekedni, hogy az alaposságot minden lehető eszközzel megteremteni igyekezzünk! És erre annál inkább és annál sürgősebben kell törekedni, mert immár konstatálható az a jelenség is, hogy alsó bíróságaink azuj eljárás követelményeinek nem bírnak annyira megfelelni, a mennyire ezt feltétlenül kívánni kell. Áll ez különösen a járásbíróságokra, a melyek amúgy is tul voltak terhelve munkával, az uj sommás törvény, majd az uj örökösödési eljárás folytán pedig teendőjük rohamos emelkedést mutat s majd mindegyik járásbíróság restanciákkal küzd, dacára annak, hogy személyzete csaknem emberfeletti munkát végez. Itt az ideje tehát, hogy nemcsak a jogszolgáltatás biztonsága, de túlterhelt alsóbiróságaink könnyítése céljából is észszerű reformokról sürgősen gondoskodjunk. Ezt pedig csak két eszközzel lehet elérni. Az egyik az, hogy a királyi járásbíróságok létszámát szaporítani kell, mert a szóbeliség folytán terhes a közönségre, ha messziről tartozik a bíróság székhelyére járni; pedig ez ma már az uj hagyatéki eljárás folytán is mind gyakrabban előfordul. Ez iránt különben is jól vannak hangolva a felettes hatóságok s az utóbbi idők tapasztalata kell, hogy gyors reformra késztesse őket. A járásbíróságok szaporítása azonban nemcsak nehéz, de igen költséges is és évekbe kerül. Pedig a segítséggel idáig várni nem lehet. Nincs tehát egyéb hátra, mint a meglévő járásbíróságok birói és kezelőszemélyzetét szaporítani! Ez gyors, olcsó és mondhatni — szintoly helyes! Ha a különösen megterhelt járásbíróságok birói karát 1—2 taggal megszaporítjuk, nagy változás áll be és a sommás törvény összes előnyeit hamarosan és biztosan érezni fogja jogkereső közönségünk. A másik mód, a melylyel erős, képzett, kitűnő alsó bíróságokat lehet teremteni az, hogy a bírákat mostani állomáshelyükön és megszokott munkakörükben kell előléptetni! Ezzel elejét veszszük annak az interregnumnak, a mely a birák gyakori előléptetése és áthelyezése folytán majd minden évben, majd mindegyik bíróságnál támad s a mely kizökkenti az ügyek elintézését a helyes mederből és hónapokig alig elintézhető restanciák okozója. De azért is helyes az ilyen előléptetés, mert az a biró megismeri ügykörét, egészen beleéli magát a törvények és az eljárási szabályok szellemébe, routinirt lesz s megbízható, ügyes, gyorskezü bíróvá válik. Nem megvetendő előnyök pedig mindezek, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy mai jogrendszerünk szerint az első folyamodásu bíróságoknak kell a legerősebbnek lenniök s ha látjuk, hogy rájuk vár a jövőben a legfontosabb és a legnehezebb feladat. Az uj országgyűlés első és legsürgősebb teendője lesz tehát (és ezt méiy tisztelettel ajánljuk az igazságügyminiszter urnák mindenre kiterjedő figyelmébe is), hogy teremtsünk uj járásbíróságokat, illetve szaporítsuk meg az alsófoku birák létszámát és honosítsuk meg a helyben való fokozatos előléptetés helyes rendszerét. Ha mindezt a bölcs tanúságot megszívlelik illetékes köreink, a magyar jogszolgáltatás ellen sok panasz elnémul nemsokára. Ügyvédek országos gyűlése. (Első nap.) A bpesti ügyvédi kamara uj palotájában szept. 18-án ült össze az ügyvédek congresszusa, melyben az orság minden részéből összesereglett ügyvédek élénk részt vettek. Eljött a kongresszusra Erdély Sándor igazságügyminiszter is, a kit lelkes éljenzéssel fogadtak, mikor Plósz Sándor államtitkár és Lányi Bertalan miniszteri tanácsos kíséretében a terembe lépett. Az ülést Hódos sy Imre, az előkészítő bizottság elnöke nyitotta meg. a következő beszéddel: Tisztelt uraim ! A nemzet ünnepéhez a magyar ügyvédi kar hozzá kiván járulni. Ez okból történt, hogy eme országos ügyvédgyülés erre az időpontra lett egybehiva. Üdvözlöm az egybegyűlt kartárs urakat és üdvözlöm első sorban az igen t. igazságügyminiszter urat, (Éljenzés) a ki megjelenésével gyűlésünket megtisztelni szives volt. Fontos kérdéseket fogunk tárgyalni; teljes objektivitással, kizárólag az igazságszolgáltatásnak és az ügyvédi karnak ezzel párhuzamos érdekei lesznek ránk nézve mértékadók. Távol lesz tőlünk minden keresett ellenkezés, de véleményünket, nézeteinket nyílt őszintességgel, szabadon fogjuk kifejezni és távol lesz tőlünk minden hízelgő alkalmazkodás. (Helyeslés.) A hízelgő alkalmazkodás a hatalom kezelőivel szemben kényelmesebb dolog. A nyilt őszinteség, a hatalommal szemben a legterhesebb föladat. Megmondotta ezt már a rómaiak legnagyobb történetirója: Suadere principi quod oporteat, multa laboris; assentatio erga principem quemcunque sine affectu peragitur. De a magyar ügyvédi kar nem azt nézi, hogy mi a dolog könnyebb vége, nem azt nézi, hogy mi kényelmesebb, hanem nézi, hogy mi a kötelessége, mivel szolgálhatja a közügyet, mi méltó hozzá és azért van az, mint mondám, hogy mi kerülve ugyan minden keresett ellenkezést, de kerülni fogunk minden alkalmazkodást is és nyíltan, egyenesen, őszintén fogjuk kimondani véleményünket. (Helyeslés.) Reméljük, hogy ama nézetek, a melyeket e gyűlés nyilvánítani fog, olyanok lesznek, hogy az igazságügyi kormány azokkal szintén egyet fog érthetni. Megtörténhetik azonban, hogy eltérések lesznek, ez utóbbi esetben a t. igazságügyminiszter ur ezt csak annak tulajdonítsa, hogy mi a nyilt, egyenes, őszinte szót ugy magunkhoz, mint különösen ama férfias jellemhez és egyéniséghez tartottuk a legméltóbbnak, a mely az ő sajátja. (Éljenzés.) Ismételve üdvözlöm az egybegyűlt kartárs urakat és a t. igazságügyminiszter urat, biztosítván őt mindnyájunk őszinte tiszteletéről és rokonszenvéről. (Éljenzés.) Nyomban e beszéd után fölkelt Erdély miniszter s általános figyelem közt a következő szép beszéddel üdvözölte az ügyvédeket: Tisztelt uraim! Engedjék meg, hogy e gyűlésük megnyitása után én első sorban egy pár percre figyelmüket igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönöm a szives fogadást; engedjék meg azonban, hogy én is a kormány részéről szivem mélyéből gyökeredző hazafias örömömnek adjak kifejezést a kongresszus összejövetele tekintetében. (Éljenzés.) Alig volt időszak, a mely a kongresszus megtartására opportunusabb lett volna mint éppen a mostani. A magyar igazságügy nagy reform-korszakát éli, az igazságügy minden terén a nagy alkotás serény munkája folyik. Ez a század különösen kedvezett nemzetünknek, igen sok, igen nagy szellemű férfiúval áldott meg bennünket és ezeknek egyike, közvetetlen elődöm néhány évvel ezelőtt hatalmas szóval inaugurálta a magyar igazságügy reform-korszakát, (éljenzés.) Irányt adott, keretet teremtett és ma ebben az irányban, ebben a keretben az áldásos reformok árja föltartóztathatatlanul halad előre. Nincs ennek a nemzetnek egyetlen fia, a kinek e nagy munkából magát kivonnia szabad lenne, de a legnagyobb kötelességek hárulnak az ügyvédi karra, Magyarország ügyvédeire. Részükről már csak a közömbösség is bűn számba menne. (Igaz! Ugy van!) A magyar ügyvédi karnak legnagyobb kötelessége az igazságügyi reformok iránti lelkesedést bevinni a magyar nagy közvéleménybe, hogy onnan aztán elementáris erővel törve előre, sürgesse a kormányt, a törvényhozást az alkotások megvalósítására. (Éljenzés.) Ebben a célzatban, ennek a célnak elérésére nagy eszköz ez a kongresszus. E cél tudatában ismételve üdvözlőm önöket, t. uraim (Éljenzés.) szóljanak ékesen, lelkesen a magyar igazságügy reformja érdekébe, de szóljanak mindig azon a nyelven a melyet ez országban mindenki megért, szóljanak az igazságnak, a meggyőződésnek, a haza szeretetnek mindent meghódító, behízelgő nyelvén. Rekeszszék ki uraim, tanácskozó termükből a mindennapi pártpolitikát, mert ez nem alkalmas eszköz arra, hogy igazságügyi kérdésekben erős, nagy közvéleményt alkosson (Éljenzés), pedig a ránk váró nagy munkában egyesült erővel összetartó együttes működésre van szükségünk, merítsék a közrebocsátandó eszméket és elveket a külföldi tudományok, a külföldi tapasztalatok által megtermékenyített magyar földből. Mi sok hálával tartozunk szomszédainkés a nyugat-európai civilizált népeknek. Sokat tanultunk tőlük, a szükségben kölcsönöztünk is. A helyzet ma már egészen más. Az önálló magyar jogfejlődés teremtett anyagot eleget, a mely feldolgozásra vár, dolgozza fel azt magyar vér, magyar agyvelő. (Helyeslés.) Jól tudom, hogy nehéz, igen nehéz munka, de ha látjuk, hogy a magyar közéletnek minden terén az önálló magyar kultúra mily örvendetesen domborodik ki, meg vagyok győződve, hogy mi^ sem fogunk visszariadni attól, hogy az önálló magyar' jogfejlődés nagy és magasztos céljának minden erőnket és minden tehetségünket oda áldozzuk és szenteljük. A célra szegzett szemmel, SZÍVÓS kitartással, ernyedetlen buzgó munkálkodással nincs nehézség, a mit legyőzni nem lehetne. Támogassuk egymást lelkesültséggel az ügy iránt, támogassuk egymást, a mint az elnök ur hangsúlyozta, objektív kritikával. Ha ezt teszszük. a célt biztosan elfogjuk érni, ha széthuzuuk, nem haladunk. En, tisztelt uraim, nagyon sajnálom, hogy tanácskozásaikban tovább részt nem vehetek, a kötelességem máshová parancsol. Megkértem azonban tisztelt barátaimat, Plósz Sándor igazságügyminiszteri államtitkárt (Éljenzés, j és Lányi Bertalan igazságügyministeri tanácsost (Éljenzés.), hogy tanácskozásaikban