A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Ügyvédek országos gyülése

A JOG 273 vegyenek részt, kísérjék figyelemmel a felmerülő eszméket és enuneiációkat, én a magam részéről azokat alapos tanulmányozás tárgyává fogom tenni (Éljenzés.) és a mennyiben az ország nagy érdekeivel összeegyeztethetők lesznek, azoknak megvalósítására fogok törekedni, mert biztosithatom önöket uraim, hogy a magyar kormány az ügyvédségnek Magyarország kulturális és vitális érdekeire kiható nagy fontosságának teljes tudatában van és hogy mindazt, a mi az ügyvédség emelésére, gyarapítására szükséges, azt igen-igen szivén viseli. Üdv legyen e kongresszus működésén, legyen működése áldásos. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps követte a miniszter beszédét, ki nemsokára ezután eltávozott. Az ügyvédek a távozó minisztert tüntetőleg éljenezték. Most Nagy Dezső dr. a budapesti ügyvédi kamara titkára ismertette az 1885. és az 1894. évi ügyvédgyülés határozatait, azután az elnökválasztásra került a sor. Elnökké egyhangúlag Győry Eleket, alelnökké Hlatky Endrét a nagyváradi és Rózsa Izsót a szegedi ügyvédi kamara elnökét választolták meg. Győri Elek elfoglalván az elnöki helyet, hosszabb beszéddel üdvözölte a kongresszust. • Összejöttünk úgymond, hogy miként korábbi üléseinken is tettük, gátat emelve küszöbünkön a politikai pártélet hullámainak, tanácskozzunk oly ügyekről, melyeknek a helyes megoldása egyszersmind az állam és a nagyközönség érdeke. Mind a kettőnek elsőrendű érdeke, hogy azok, kik hivatva vannak minden hatalom és tekintély érdekében tévedések és helytelen intézkedések káros hatásainak elhárításában közreműködni, az emberi szenvedélyek és egyéb gyarlóságok harcában sértett jog védelmére kelni, ennek minél hatályosabb teljesítésére kellő mértékben legyenek az erőkifejtés lehetőségével, tekintélylyel, függetlenséggel és szabadsággal fölruházva. Lehetetlen e helyen, ez alkalommal, ez összegyülekezésöknél meg nem emlékeznem arról, a mi hálával tölti el a Gondviselés iránt minden igaz hazafi kebelét, a mi önérzetes tudatként él mindnyájunk szivében és önkénytelenül nyilvánulásra tör. Aliról, hogy hazánk az idők utjának ezredéves pálya meghaladását jelző mértföldmutatójánál áll, annyi vész, vihar után ezredéves fönnállását ünnepelheti, hogy annyi balszerencse közt, oly sok viszály után él nemzet e hazán és meg nem törve indul uj idők útjára. Visszatekintve a múltra s nevezetesen az ügyvédség múltjára, eddigelé még az utóbbi korszakokban is gyér nyomokon indulha tunk. Annyit látunk, hogy mindenütt föltünedeznek az ügyvédség iránti elfogultságnak, hivatása félreismerésének, működése korlátozásának nyomai, a viszontagságos idők, a hiányos igazságszolgáltatás, az elnyomás, a szabad szót soha sem szívesen tűrő önkény virágzásának következményei. Másrészről azonban önérzettel hivatkozhatunk arra, hogy nemcsak megfelelőbb szervezetünk óta, de a legmostohább viszonyok között is, mily buzgó és hazafias tevékenységet fejtettek ki karunk tagjai, a közélet és a társadalmi munkásság majdnem minden terén, hazánk hány jelese emelkedett ki soraiból, kiknek az ügyvédi hivatás, az ügyvédség szelleme adta meg a lendületet; mily számos tagját látjuk a karnak a nemzeti nyelv és a kultúra harcosai közt szellemi működés s anyagi áldozatok terén egyaránt. Ezt tudva, egyszersmind reménynyel és bizalommal indulhatunk a jövő útjára. > Végezetül hálával és lelkesedéssel emlékezik meg a koronás királyról (a kongresszus tagjai fölállanak), a kinek uralkodása alatt látjuk a jog terén is az igaz reformoknak olyan nyomait, a minőkkel századokra visszanyúlva sem találkozunk. Indítványozza, hogy a kongresszus táviratban nyilvánítsa hódolatát. (Általános helyeslés.; Erre a következő telegrammot küldték el a királynak. «A hazánk ezeréves ünnepén egybegyűlt ügyvédi gyűlés a legmélyebb hódolattal és lelkesülten ad kifejezést ő császári és apostoli királyi felsége iránti törhetetlen hűségének és ragaszkodásának és ama forró óhajának, hogy a mindenható óvja, védje és áldja meg O Felségét.* Most a kongresszés rátért a napirendre. Először az ügyvédi nyugdíj- és segitőügy került tárgyalásra, melynek Robitsek József dr. volt az előadója. Hosszabb megokoló beszéd után Robitsek dr. indítványt terjesztett elő, mely szerint a fönnálló törvények keretében kamaránkint segitő- és nyugdij-alap létesítendő, s hogy a kamarák a tagdíj egy részét ezekre az alapokra fordítsák. Nagy Dezső dr. ('Budapest; szerint nem kamaránként, hanem országosan kell szervezni a nyugdíjügyet s törvényre van szükség, melynek alapján a kamarák az ügyvédi gyám és nyugdíjintézet létesítésére tagjaiktól megfelelő dijat követelhessenek. A következő határozati javaslatot terjeszti elő: Mondja ki az országos ügyvédgyülés, hogy 1. országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítendő; 2. a ki valamely ügyvédi kamarának tagja, kötelezőleg tagja egyszersmind az orsz. ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek; 3. törvényre van szükség, melynek alapján a kamarák az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítése és föntartása céljából tagjaiktól megfelelő dij befizetését követelhessék; 4. Ily törvény hozatala tárgyában fölterjesztés intézendő az igazságügyi kormányhoz, kérvény adandó be a képviselőházhoz; fölszólitás intézendő a kamarákhoz, hogy ezek is hasonló értelemben tegyenek fölterjesztést az igazságügyi kormánynál és kérvényezzenek a képviselőháznál; 5. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet akképpen lesz szervezendő, hogy középponti kormányzat és fölügyelet létesítése mellett, az egyes kamaráknak a gyám- és nyugdíjügyek intézése közül megfelelő autonóm hatáskör biztosíttassák. 6. Addig is, míg az országos gyám- és nyugdíjintézet véglegesen szerveztetnék, fölhivatnak a kamarák, hogy annak alapján saját területükön gyűléseket eszközöljenek. A gyűlés túlnyomó többsége Nagy Dezső dr. indítványát fogadta el. Ennek az ügynek elintézése után a tanácskozást délutáni negyedfél óráig fölfüggesztették. A délutáni ülésen az ügyvédi rendtartás reformjáról tanácskoztak. Ennek előadója Sik Sándor dr. volt, a ki a következő indítványt tette: "Mondja ki az orsz. ügyvédgyülés: Óhajtja, hogy az igazságügyi kormány az ügyvédrendtartás reformját a törvényhozás által sürgősen megoldandó föladatok közé fölvegye: s hogy az uj lavaslatba intézkedés vétessék föl arról, hogy az ügyvédségbe való fölvétel kérdésében kizárólag az ügyvédi kamara határozzon autonómiájának hatáskörében és pedig nemcsak a formai kvalifikáció alapján, hanem az ügyvédi hivatás követelményeinek megfelelő erkölcsi előföltételek szabad mérlegelése alapján is. (Éljenzés.) Rónay János dr. (Balázsfalva) elfogadja az előadó indítványát, de azt a következő pótinditványnyal egészíti ki: «Ha ez az intézkedés a törvényhozásnál keresztülvihető nem volna, akkor oly intézkedéssel pótoltassék, mely szerint az ügyvédségbe való fölvétel kérdésében beadott fölebbezés fölött egy hét tagból álló vegyes bizottság határozzon. Ennek elnökét és 3 tagját az igazságügyminister nevezi ki a Curia tagjai közül, alelnökét és 3 tagját pedig az ügyvédi kamarából veszi. Pap József dr. (Budapest) a fölvételt illetőleg meghagyni kívánja a Curiához való fölebbezést. A gyűlés Sik Sándor dr. indítványát fogadta el. Következett Stassik Ferenc dr. (Nagy-Becskerek) indítványa, mely igy szól: «Szerveztessék egy egységes, szigorított s a jogtudorságot helyettesítő elméleti államvizsga; s a bírói és ügyvédi képesítés az annak letétele után betöltött három évi jogyakorlattól és egy egységes, ugyan ama fórum előtt leteendő gyakorlati államvizsgálattól — nagy államvizsgálattól — tétessék függővé. Schwartz Gusztáv dr. egyetemi tanár a kötelező doktorátus föntartásáért szállt sikra, s óva intette a gyűlést, nehogy határozatával veszedelmes térre vigye az ifjúság kiképezését. Nagy Dezső dr. a mellett van, hogy a bírák és ügyvédek kvalifikációja egyforma legyen; az előadó indítványának első részét elhagyandónak tartja. Báttaszéki Lajos dr. szintén az oklevelek ugyanazonossága mellett nyilatkozik, a jövőben csak azt nevezzék ki bírónak, a kinek ügyvédi diplomája van. A kongresszus elfogadta Nagy Dezső dr. módosítását, a mely szerint a birói és ügyvédi képesítés ugy e vizsga tárgyai, mint a vizsgálófórum szempontjából egyesittessék. * * * (Második nap.) Az országos ügyvédgyülés szept. 19-én folytatta és be is fejezte tanácskozásait. Az ülésen Győry Elek elnökölt. Először Hlatky Endre, a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke szólalt föl s indítványt terjesztett elő, hogy a birói kart állandóan és rendszeresen az ügyvédek sorából egészítsék ki s emezek gyakorlatát, ha biróvá nevezik ki őket a szolgálati időbe beszámítsák. Ez főképpen az igazságszolgáltatás érdeke, mert az ügyvéd, a ki minduntalan érintkezik a felekkel, jobban ismeri az életet, mint a bíró, a ki hivatalában ül. Indítványa egyébiránt igy szól: Mondja ki az országos ügyvédgyülés, hogy: 1. az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek tartja, hogy a birói kar, annak minden fokán, az ügyvédi karból állandóan és rendszeresen kiegészíttessék s hogy az arány, a mely szerint a kiegészítésnek történni kell, törvény által legalább 10°,o-ban állapíttassák meg ; mondja ki továbbá az ügyvédgyülés, hogy: 2. az ügyvédnek biróvá való kinevezése esetében az ügyvédeknek az ügyvédi gyakorlatban töltött időből a nyugdíjnak alapul veendő szolgálati időbe a 10 éven alul eltöltött idő egészen, azonfelül eltöltött idő pedig 10 évnek számítva betudassék. Pártos Béla (Budapest; az indítványnak csak az első részét pártolja, de ellenzi a nyugdijidőre vonatkozó kívánságot mert, ez szerinte az önzés, a kapzsiság (Ellentmondás) gyanújába keverné az ügyvédeket. Nagy Dezső dr. (Budapest) utal arra, hogy a kamarák sokszor foglalkoztak már a szőnyegen levő kérdéssel. Mikor az ügyvédi oklevél elnyerését megnehezítették, ennek üdvös hatása volt az ügyvédségre, mert csak az iparkodóbbak, tehetségesebbek mentek az ügyvédi pályára, a kevésbbé igyekvők és tehetségesek a bírósághoz mentek. Azon kell lennünk, hogy az igazságügyi szervezet egy élő, egységes szervezet legyen, a mihez első lépés, ha egységesitik a birói, ügyvédi és ügyészi képesítést. Ujabban már meg is történt a közeledés az egységesítés felé.