A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Tanulságok

A J többi nagyobb fontosságú eseteket — egy évben a kir. ügyészségnek összesen legalább 42—50 esetben magának kellene a nyomozást, még pedig többnyire a helyszínére való kiutazással teljesíteni. Számítsunk már most minden egyes esetre átlag csak négy napot és bizonyítva látjuk, hogy a kir. ügyészség a nyomozások teljesítésével egy évben 170 napon át volt elfoglalva, mely szám közel az év felének felel meg. Ezen idő sokat számit, mert nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kir. ügyészségnek vállaira közvádlói teendői mellett, a központi és járásbirósági fogházaknak az ellenőrzése, a járásbíróságok btő igazságügyi administrativ teendőinek a megvizsgálása, az eddig kellően nem egyszerűsített administratio, a pénzkezelés s egyéb felelőséggel járó teendők gondja nehezedik. Ha ezek mellett még azt is kívánjuk, hogy az ügyészség tagjai szellemi haladásuk kedvéért valamit tanuljanak is: lehetetlen be nem látnunk, hogy a kir. ügyészség tagjai számának a szaporítása, bünperrendtartási törvényjavaslatunk helyes végrehajtásának oly mellözhetlen postulatuma, mely előtt az igazságügyi kormány el nem zárkózhatik. A hivatalból üldözendő büntetendő cselekmények eseteiben a vádat a kir. ügyészség képviseli s ennek meghallgatása nélkül érdemleges határozat nem hozható (javaslat 33. §,), e mellett azonban a javaslat a tettesek üldözése vagy büntetlenül hagyására nézve a kir. ügyészséget teljhatalommal nem ruházta fel, mert: a kir. ügyészségnek a vádemelést megtagadó határozata ellen a sértettnek záros határidő alatt a főügyészhez felfolyamodást engedélyez és hogy a vád képviseletét mint pótmagánvádló átveheti (42. §.) akkor, ha a kir. ügyészség vádját az eljárás alatt elejtené. A javaslat a feleknek ügyféli jogokat biztosit, a kir. ügyészséget azonban mint a materialis igazság harcosát, a mely a vádlott javára is felebbezéssel (383. §.) illetve semmiségi panaszszal (430. §.) élni kötelezve van, puszta ügyfélnek nem tekinti. Lássuk továbbá a javaslat többi szakaszait, a melyek a kir. ügyészség jogait érintik. Mindjárt a javaslat 154. §-a, melyet a képviselőház igazságügyi bizottsága is fentartott, a jelenlegi állapotot megváltoztatva, akként intézkedik, hogy az előzetesen letartóztatott és vizsgálati fogoly ellenében szükségesnek mutatkozó vagy az eljárás célját veszélyeztető összebeszélésnek megakadályozására valamint a fogházi rend fentartására szükséges intézkedések, illetve az erre vonatkozó szabályok megtartására a vizsgálóbíró köteles felügyelni, a ki a letartóztatottak és a vizsgálati foglyok levelezését ellenőrzi, valamint a hozzájuk érkező küldemények kézbesítése s a náluk tehető látogatások engedélyezése iránt határozni illetékes. Ha a törvényjavaslat ezen szakasza törvényerőre emelkedik, akkor a fogházrendtartást is kell nagyobbára módosítani, mert most az előzetes letartóztatottak és a vizsgálati foglyok levelezéseit, ugy a nála tehető látogatások megengedhetőségét a vizsgálóbíró a kir. ügyész hozzájárulásával, vagy mondjuk a praxisban megfordítva, a mennyiben a levelek a kir. ügyész kezébe kerülnek első sorban s a foglyok hozzátartozói vagy egyéb látogatói szintén a kir. ügyészt keresik fel — engedélyezi illetve intézi el. A kir. ügyész ezen eddigi jogai a bünperrendtartásban respectálandók volnának, mert a fogházi rend, fegyelem, tisztaság stb. felett egyedül ö van hivatva első sorban felügyelni s tudtán kívül a felügyeletére bízott fogházba még a törvényszéki vizsgálóbírónak sem szabad kénye-kedve szerint bejárni. Ezen tilalom nem derogálhat a vizsgálóbírónak, mert ha szüksége van valamely előzetesen letartóztatottra vagy vizsgálati fogolyra, azt rövid uton elővezettettheti s ha valamit a vizsgálat érdekében a fogházi rend, biztonság vagy más tekintetből eszközlendőnek vél, forduljon rövid uton a kir. ügyészhez, de hogy a fogházi szabályok betartását ő ellenőrizze s quasi mint főügyész szerepeljen, az valóban sokszor igen ferde helyzetet s előreláthatólag súrlódásokat teremtene. Két dudás egy csárdában nem fér meg. A 155. §. megengedi az előzetesen letartóztatott és vizsgálati fogolynak azt a kényelmet, a mely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezni, magát saját költségén élelmezni, továbbá saját ruháiban járni illetve ágyneműjét használni, sőt végül rendes foglalatosságát is — ha ez a letartóztatás céljával és a fogházi renddel nem ellenkezik — űzheti. Hogy erre az engedélyt ki van hivatva megadni, a törvényjavaslat nem nyújt felvilágosítást s mi ennél a szakasznál is azt hiszszük, legcélszerűbb volna, ha ezen jog gyakorlása a vizsgálóbírónak csak azon esetben adatnék meg, ha ez iránt az ügyészszel egyetértve határozhat; ha ez iránybani véleményük eltérő, a kedvezmény nem volna engedélyezhető. Nemcsak a vizsgálóbíró, de a kir. ügyész is ismeri az előzetesen letartóztatottak és vizsgálati foglyok eseteinek körülményeit s akár collusió veszélye miatt, akár más indokból történt a letartóztatás: a javaslat 154. és 155. §-aiban emiitett kedvezmények engedélyezése a fogház felügyeletével megbízott kir. ügyész mellőzésével ép ugy nem helyes, a mint hibás a javaslat 156. §-ának azon rendelkezése, hogy a vizsgálati fogolyra bilincset csak a vizsgálóbíró rendeletére alkalmazhatni. Ha ez fentartatik, akkor a fegyelmi hatalmat és a fogházfelügyelő feletti rendelkezést legalább részben a vizsgálóbíróra kell ruházni. A bíróság és ügyészség hatásköre határai pontosan megjelölendők, mert habár az ítélőtáblák elnökei és a főügyészek gondosan őrködnek a fölött, hogy a felügyeletükre bizott bíróságok, OG 271 illetve ügyészségek tagjai ne szolgáltassanak okot megzavarására annak a jó egyetértésnek, kölcsönös tiszteletnek és jóakaratnak, mely a bíróságok és a kir. ügyészségek között kívánatos és mulhatlanul szükséges: mégis előfordultak s előfordulnak a jövőben is majd esetek, a melyek a jó összhangot megzavarják. Ennek elkerülése végett fektetünk súlyt a bíróság és ügyészség hatásköre határainak preeis megjelölésére. Nem támadható meg azon correctivum, hogy a főügyészt mind a vádlott terhére mint javára külön felebbezés joga illeti, (javaslat 383. §.) akár felebbezett a kir. ügyész akár nem, de szó fér már a javaslat 396. §-hoz, mely azt rendeli, hogy az olyan ügynek az iratai, a melyben a vádlott terhére egyedül a kir. ügyész élt felebbezéssel, a kir. itélö-tábla mellett működő főügyésznek küldendők meg, a ki vagy hozzájárul a kir. ügyész felebbezéséhez s akkor ennek felemlitésével az iratokat a kir. itélő-táblához teszi át, ellenkező esetben pedig annak kijelentésével, hogy a kir. ügyész felebbezését visszavonja, a törvényszékhez küldi viszsza. A javaslat ezen §-át, egy kis irályi módosítástól eltekintve, az igazságügyi bizottság is elfogadta. Hogy erre a gyámkodásra a töryényszékek mellett működő kir. ügyészi tagok rászolgáltak volna, nem hisszük. Mert az első folyamodásu bíróságok mellett alkalmazott kir. ügyészi tagok működése, értjük különösen a fontosabb ügyeket, oly ellenőrzés alatt all, hogy annak nem csak az esetleges túlbuzgóságból eredhető nem indokolt felebbezések halmazása, de minden egyéb tulhajtás is majdnem kizártnak jelentkezik; hiszen minden súlyosabb beszámitásu cselekmény, ugy mint: gyilkosság, gyújtogatás, izgatás stb. vádja esetében a kir. főügyészek az ügy állása iránt kimerítő jelentéseket kapnak ügyészeiktől, sőt némely esetben a vádinditványt benyújtása előtt átvizsgálják s az ügyészség csak helybenhagyás után nyújthatja be. Ha tehát a főügyész a kellően indokolt vádinditványt helyesnek találta s az ilyen ügy ekként végtárgyalásra került, ritka eset, hogy ilyen ügyben a kir. ügyészség a bizonyítási eljárás adatai alapján a vádat elejthesse; és ha fenntartott vádja ellenére a törvényszék mégis felmentő téletet hoz, az ilyen ügynek a kir. itélő-táblához való felebbezése igen kevés kivétellel indokolt. A mint tehát a javaslatnak a kir. főügyészek felebbezési jogáról szóló dispositióit ("i83. §.) kifogásolni nem lehet, ugy más részt a javaslat 396. §-ának preventivái a gondnokság alá való helyezéssel határosak. Bünperrendtartásunk nagy lépést tett előre, a midőn a törvényszékek hatáskörébe tartozó kisebb sulyu vétségek tekintetében (382. §. 2. pont) a felebbezést korlátozza. Ezen korlátozás által a kir. itélő-táblák teendői ezen tekintetből kisebbedni fognak s habár a javaslat a 396. §-nak az indokolásán könnyen átsiklik, részünkről kik a fellebbezhetés korlátait lehetőleg alacsonyabban vélnök felállítani, el nem fojthatjuk azon aggodalmunkat: hogy éppen ezen gyámkodás szülője lészen annak: hogy az üldözés látszatának, de talán már ezen gyanú árnyékának az elhárítása végett is, kivált a kezdők, a felebbezés bejelentése miatt zavarba jönnek. Talán ritkán fordulnak elő majd ilyen esetek, de előfordulni fognak. A kir. itélő-tábláknál voltak és vannak restantiák s távol áll tőlünk feltenni, hogy a javaslat 396. §-ának a felebbezést korlátozó intézkedései a hátralékok apasztását célozná és ha még is a fent kifejtettekre való figyelemmel ezen szakasz módosítását kívánatosnak tartjuk, tesszük azt azért, mert ezt a módosítást a kir. ügyészség hivatalos állásának a természete ugy kívánja és mert ezzel a főügyésznek elenőrző és helyreigazító halásköre korlátozva nincsen. A javaslat XXIX. fejezete, mely a járásbíróság előtti eljárást tárgyazza, az 521. §-ban a közvád képviseletével a járásbíróság előtt az ügyészségi megbízottakat tervezi felruházni, a kik iránt más törvény fog intézkedni; azt azonban tudjuk, hogy az ilyen ügyészi megbízottak a vádhatóságot csak a járásbíróságok előtt fogják képviselni, hogy a kir. ügyészségnek alá lesznek rendelve és végül, hogy a kir. ügyészség felhívása folytán kötelezve lesznek adatokat és értesítéseket beszerezni. Tény, hogy az ügyészi megbízottak teendői fontosak lesznek, hogy elméleti és gyakorlati szakképzettség nélkül alig válhatnak be s ennél fogva előreláthatólag ezek kiválasztása illetve kineveztetése az igazságügyi miniszternek sok gondot fog okozni. Erre majd rátérünk más alkalomból. Tanulságok. Irta: dr. RAFFAY FERENC Cegléden. Az uj sommás törvény egyike azoknak a szerencsés törvényhozási alkotásoknak, amelyek a magyar jogszolgáltatás terén korszakot alkottak és mélyreható változásokat vontak maguk után. Az alatt az aránylag rövid idő alatt, amióta életben van, hiszen annak még két éve sincs, ez pedig egy uj törvény összes hatásainak megbirálására mégis csak rövid idő, szóval mióta uj törvény alapján ítélkeznek bíróságaink a sommás ügyekben, kitűnt, hogy a perek gyors és olcsó lebonyolításához hatalmas léptekkel közeledünk. Ez pedig nem megvetendő előny, kivált ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy régi eljárásunk valóságos melegágya és éltetó'jé volt a húzásnak és halasztásnak s nem egy csekély fontosságú, 50—60 frtos per évekig húzódott és járta meg nem egyszer a legfelsőbb bíróságokat. Az a helyes rendszer,