A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 3. szám - A váltói zálogjog érvényesítésének kérdéséhez

20 A JOG meg nem jelenés következményei alkalmazandók, — sőt az sem kifogásolható, miszerint ilyenkor a költségviselés kötelezettsége a meg nem jelent fél helyett eljárt személyt terheli, mert ez pl. az alaptalanul beavatkozó rokonok viszszaéléseinek határt szab. Ámde a felperesre vonatkozó rendelkezés nemcsak hogy nem indokolható, hanem nézetem szerint a 17. § értelmével helyes összhangban nem áll és nyilván téves. Ha ugyanis a meghatalmazás nélkül indított kereset e hiány pótlása végett visszaadatott és a kitűzött záros határidő alatt meghatalmazással elszerelve újból beterjesztve nem lett, — valamint ha a járásbíróság székhelyén lakó felperes a meghatalmazást az idézés folytán nem pótolta, — akkora 17. és 18. §-ok értelme szerint idézés ki nem bocsátható; — a bíróságnak tehát nem is állhat módjában a ki nem tűzött tárgyalást elhalasztani, a felperes helyett fellépett személyt az eljárásban való részvételre bocsátani és a meghatalmazás nélkül indított keresetet hivatalból megszüntetni. De nem állhat elő ennek a lehetősége akkor sem, ha a felperes helyett fellépett személy a keresetet jegyzőkönyvbe mondotta (!*. §;), mert a bíróság az illetőt ily esetben is a kereset hiányaira figyelmeztetni köteles és mert tekintettel arra, hogy a 7. §. 1—3. pontjaiban felsorolt személyek a fél helyett szintén csak meghatalmazás alapján léphetnek fel; a felperes meghatalmazás nélküli keresete ez esetben sem kerülhet tárgyalás alá. Ennélfogva a törvény 8-ik S-ánakameghatalmazás utólagos igazolására vonatkozó kedvezményében akeresetfolytán közvetlenül megtartottsommás tárgyalásnál felperes (a 17-ik §-b a n előirt és ártárgyalás kitűzését megelőző kötelező birói intézkedések miatt) soha nem részesíthető. Ezt a kedvezményt felperes tehát csak kivételesen, vagyis az egyezségi kísérletre való idézés esetében (21. §) és a fizetési meghagyás folytán peressé alakult ügyben kitűzött tárgyaláson 11893. évi XIX. t.-c.) élvezheti, mert ott nincs kizárva az, hogy az eljárás a felperes nevében fellépett személy kezdeményezésére folyamatba tétessék, - még pedig a sommás eljárásról szóló törvény 21. §-ához képest akkor, ha a határnapra mind a két fél megjelent, a felperessé vált idéző fél azonban nem személyesen, hanem a 7. §. 1—3. pontjában felsorolt, de meghatalmazással el nem látott személyek valamelyike által képviselve, a fizetési meghagyási eljárás során pedig a törvény 20. §-ához képest a 17. § szerint megtartandó tárgyaláson. A tárgyalt kérdésre nézve előadottakból kifolyólag nem szenvedhet kétséget, miként a meghatalmazás igazolásának elmulasztásából származó következmények a törvényhozó szándéka szerint is felperesre és alperesre nézve egyaránt a mulasztás-orvoslás rendszerének, illetve e rendszer elméletének megfelelően lettek volna szabályozandók és ezért semmivel sem lehet indokolni azt, hogy az alperesi mulasztásnak elhárítása végett törvényileg biztosított kedvezmény — miután ezt a gyakorlati keresztülvihetőség nem akadályozza és meg sem nehezíti — a felperesre ki ne terjesztessék. A felperes mulasztását époly menthető okok igazolhatják, mint az alperesét; a törvény 7. §-ában tág körre kiterjesztett helyes képviseleti rendszerből kifolyólag naponta számos eset fordulhat elő, mikor a felperesi minőségben fellépni kivánó fél jogai személyes érvényesítésében akadályozva van. Az illető tudja, hogy rokona, gazdatisztje vagy üzleti alkalmazottja peres ügyeiben eljárhat; halaszthatatlan életbevágó egyéb ügyei rendezése miatt rögtönösen el kell utaznia, de habár tudja azt is, hogy a távol külföldön több helyen hosszú időt fog eltölteni és hogy hazaérkeztéig több oly követelés behajtásáról kell gondoskodnia, melyeknél a késedelem veszélylyel járhat, megnyugvással távozik el, mert a képviseletére jogosultsággal biró személy peres ügyeinek minden részletébe be van avatva. Tegyük fel,'hogy még azt is tudja, miszerint alkalmazottja csakis meghatalmazás alapján járhat el, miután azonban elutazása alkalmával még nincs tájékozva az iránt, mely adósai ellen kell sürgősen fellépnie, vagy mily követelések fognak távolléte alatt gyorsan változó üzletforgalmában keletkezni: megbízottja részére szabályszerű meghatalmazást ki nem állithat. íme ez egy gyakran előfordulható példa. Az illető fél, ha a törvényben részére biztosítani szándékolt kedvezményről tudomással nem bir, ügyvédhez fordult volna; a törvény kedvezménye folytán azonban ezt teljesen feleslegesnek tartja. Öntudatosan, megfontolva és értelmesen cselekszik s mindezek dacára — a menynyiben alkalmazottja az egyezségre való idézéssel vagy fizetési meghagyás utján célt nem érhet — az anyagi hátrányokat el nem kerüli, mert a szabályszerű meghatalmazásoka sürgős ügyek elintézése végett rövid néhány napra (18. §.) kitűzött záros határidő alatt be nem mutathatók, a mennyiben pedig később érkeznek a megbízott kezeihez, többé anyagi eredménynyel nem használhatók. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy az epochalis jelentőségű reform-törvénybe becsúszott szerkesztési hiba sürgős kijavitását a közérdek kívánja s ez, igénytelen nézetem szerint talán űgy volna eszközölhető, ha a felperes meghatalmazásának hiánya esetén a fellépett személynek a tárgyaláson való részvétele — ugy a mint ezt a polgári perrendtartás tervezetének 111. §-a bölcsen javasolja — esetleg a költségre és károkra nézve nyújtandó biztosíték letételétől tétetnék függővé. Ez a törvény alapelveinek, egyéb hasonló rendelkezéseinek és a mulasztás orvoslására nézve elfogadott rendszernek teljesen megfelelne, de megfelelne a hivatkozott szakasz egyéb tekintetben is, mert ennek értelmében oly esetben, a mikor a bíróság a fél érdekében fellépett személy képviseleti jogosultságáról biztos tudomást szerez, őt biztosíték nélkül is az eljárásba való részvételre bocsáthatja, magának a félnek pedig a meghatalmazás pótlására, vagyis helyesebben a helyette fellépett személy, sőt a megbízás nélküli ügyvivő eljárásának jóváhagyására megfelelő időt engedni és oltalmat nyújtani köteles. A költség megtérítés kötelezettségével járó kisebb mulasztások következményei a tárgyalás egész folyamában, ugy az első, valamint a felebbezési bíróságnál is mindannyiszor beállhatnak, valahányszor a tárgyalás elhalasztása bármelyik félnek oly ujabb előterjesztései folytán szükségessé válik, melyek a bíróság meggyőződése szerint előbb is lettek volna felhozhatók. Es tagadhatatlan, hogy ezek a legenyhébb következmények, melyek a mulasztó felet sújthatják és hogy e következmények alkalmazása minden esetben feltétlenül indokolt; mert hiszen bármennyire menthető oka legyen is a félnek késedelme igazolására, saját mulasztása alapján még sem kívánhatja azt jogosan, hogy az ő érdekében elhalasztott tárgyalás költségeivel ellenfele terheltessék, a ki a halasztásra — ha az érdemben pervesztes volt is — egyáltalában nem szolgáltatott okot. A sommás törvénynek emiitett rendelkezései különben nem is ujak perrendünkben, mely az igazolási eljárás költségeire nézve ugyanezt az elvet már az 1881. évi novellában érvényre emelte. A mulasztás kérdésével szoros kapcsolatban áll s ezért nem hagyható e helyütt figyelmen kívül a törvénynek a bíróság előtti beismerés fogalmát és mérlegelését szabályozó reformja, mely a bíróság előtti beismerést nem tekinti többé bizonyítási eszk ö z n e k, hanem a modern perjogi irány álláspontja alapján, abban a félnek egy oly öntudatos cselekményét látja, melylyel ez a peranyag határait korlátozza azzal, hogy azt a kört, a melyben az ellene folytatott bizonyításnak mozognia kell, ö maga szűkebbre szorítja. Ez alapon kimondja a törvény, hogy azt, a mit a bizonyító fél ellenfele a birói eljárás folyamában beismer, bizonyítani nem szükséges; de a beismerésnek most körülirt fogalmából természetszerűen következik, hogy beismertnek csak azt lehet tekinteni, a mit beismerni a félnek az ő kétségbevonhatatlan akarata és nyilatkozatának félre nem magyarázható értelme szerint valóban szándékában v ol t. Világosan látható ebből, hogy a hallgatag beismerés fogalma a szóbeliség elvével össze nem egyeztethető s ezért azt a törvény a sommás perből egészen kiküszöbölte, a beismerő nyilatkozat értelmének szabad megítélését az összes körülmények mérlegelése alapján a bíróra bízta, a ki a beismerés visszavonása esetén a félnek erre vonatkozó nyilatkozatát a per eldöntésénél a körülményekhez képest egészen figyelmen kivül hagyhatja és esetleg a nyilatkozat tartalmában rejlő tévedésnek vagy a beismert tényállás ellenkezőjének bizonyítását követelheti, sőt erre egyenesen kötelezve van (37. §). E szerint a félnek a bíróság előtt tett nyilatkozataiból kifolyólag mulasztás elő nem állhat. Nem származik továbbá mulasztás abból sem, ha a fél a köztudomásű és a bíróság előtt hivatalos tudomása alapján ismert tények tekintetében bizonyítékait elő nem adja (62 §.), mi a köztudomású tényeket illetőleg az 1868. évi perrendtartásnak megfelel és e tekintetben a sommás eljárásról szóló törvénynek a rendes perekre is kiterjesztett szabálya csak abban tér el a régi perrendtől, hogy a köztudomású tényeket a bíróság most már hivatalból veszi figyelembe. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a perben alkalmazást nyerhető más államban érvényes jogszabályokra, valamely helyi vagy különszerü szokásra, avagy helyhatósági szabályokra történik hivatkozás, melyeket a bíróság ismer, mert ilyenkor ugy a sommás mint a rendes perben itélő bíróság saját tudomását hivatalból figyelembe venni tartozik, de sőt általában a mikor a bizonyítás a felet terheli is, a jogszabályok megismerése végett, ha ez módjában állt, a perben fel nem hozott forrásokat is felhasználhatja és az e célra szükséges lépéseket hivatalból megteheti (63. §). A váltói zálogjog érvényesítésének kérdéséhez. Irta : Dr. BRUCK J. GYULA Budapesten. l)r. Admeto Géza ügyvéd urnák a*Jog» egyik előző számában ezen cím alatt megjelent cikkéhez néhány megjegyzésem volna A fölvetett kérdés elég érdekes s igy remélem, hogy a t szerkesztőség nem tagadja meg tőlem a tért, melyet ezen cikkem elfoglaland. Első megjegyzésem az, hogy a 1. cikkíró ur a kérdést nem minden oldalról világította meg. Nevezetesen nem felelt dr Admeto ur a főkérdésre, hogy t. i. mi uton-módon történik ezen esetben a váltóbirtokos kielégítése; ugyanolyan végrehajtási lépé-