A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 38. szám - Bolgár igazságügy. [II. Új büntető törvénykönyv]

266 A JOG Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy.*) (Rövid visszapillantás. —«I. Törvényelőkészítő bizottságok. II. Uj büntető törvénykönyv. — III. Sajtótörvényi és büntető eljárási novella. — IV. Örökségi törvény s a polg. prdtts. némely szakaszainak módosítása. — V. A birói létszám szaporítása, a bíróságok tevékenységének emelése s ügyviteli szabályok. — VI. Kodifikáló bizottság és kataszteri enquéte. — Vessely kapitány tervei. — Zárszó.) II. Törvénnyé lett tehát a fenti három tervezetből ezúttal csak a büntető törvénytervezet. Jóllehet e törvénykönyv a magyar minta ulán készült, mégis egyben lényegesen eltér tőle, t. i. a büntetendő cselekmények felosztásában. Büntetőtörvényünk ugyanis a kettős fel oszt át á s t elfogadta ugy mint azt a németalföldi és Olasz bűntetőkodexek ismerik. Helyes volt-e nemzeti szempontunkból a hármas felosztást melyet az azelőt érvényben volt török büntetőtörvény is ismert, elejteni, azt e helyen nem akarom vitatni, de nézetem szerint mindazokat, kik nálunk a kettős felosztás, mellett voltak, erre főleg az a körülmény indíthatta, hogy vizsgálóbiráink s bíráink bűntény (zlodieanie) és vétség (presztuplenie) közötti különbséget már elejétől fogva, csupa kényelmességből, konokul meellőzték s így beleélte magát egy téves gyakorlat, mely csak kétféle büntetendő cselekményt ismert t. i. a vétségeket és kihágásokat (prestupki, narusenia). Ezen indok ugyan nincs kimondva a kormány előterjesztésében, de a bolgár Judicatura*) álláspontjából ez a kettős felosztásnak tulajdonképeni indoka. Különben a kormány előterjesztése ekkép indokolja a kettős felosztást: «Elrrféleti szemponttól nincs indokolva a büntetendő cselekményeket két vagy három kategóriára osztani, mert az elmélet szerint valamennyi büntetendő cselekmény különbség nélkül egy és ugyanazon jellemző mozzanatokat mutat fel; a tudomány nem birta meghatározni a vonalat, mely a bűntetteket a vétségektől és a vétségeket a kihágásoktól megkülönbözteti, eme különböztetések mindenkor többé kevésbé mesterkéltek. A hármas felosztás mérvesszője gyanánt rendesen az általános büntetés tekintetik, mely egy büntetendő cselekményre megállapíttatik. Ezen criterium helytelen, mert a büntetést a büntetendő cselekmény fontossága szerint meg kell határozni és nem a cselekmény jellegét a büntetés szerint, mely reá meg van állapitva. Ezenkívül a büntetés nem szolgálhat a felosztás mérvéül, mert az nem valami bizonyos hanem váltakozó az államok, idők s a népek által üldözött célok szerint. Arra, hogy az egyik büntetendő cselekményre eme büntetés alkalmaztatik a másikra meg más, nem lehet tudományos osztályozást telépiteni. De bármennyire nehéz legyen is a büntetendő cselekmények különböző nemeinek alfelosztását eszközölni, mégis a vétségek és kihágások között egy különbség észrevehető, mely az utóbbiak és a büntettek között nem létezik. Ezen különbség jellemző' mozzanata a kettős felosztásnak és onnan ered, hogy a vétségeknek általában nyilvános állami jelentőségük van, holott a kihágások helyi érdekkel vagy rendőri jelleggel birnak. Az előbbiek általánosan ismert szabályokat sértenek, melyek az emberek és államok legfontosabb javait illetik, az utóbbiak ellenben sértik az illem és rend szabályait s eféle muló érdekeket.* Belső beosztását tekintve a bolgár büntető törvénykönyv, általában a magyar btkv. rendszerét követi, habár e részben is, mint alább látni fogjuk, az egyes büntetendő cselekmények egymás utáni sorozásával alapos ok nélkül eltér. Tartalmaz pedig a btkv. mindössze 544 szakaszt két könyvre felosztva, melynek elseje (1—í)7 §§i tárgyalja az általános határozatokat, másodika pedig (98—537 §§) a büntetendő cselekményeket. Ez utóbbi könyv követve a kettős felosztást, két főrészben a v é t s ége ke t s azok büntetését (98—4í5 §§)s a kihágásokat s azok büntetését (558—544), átmeneti intézkedéseket és lényeges s művészeti (technikai] kifejezések illetve fogalmak (u. m. kiskorúság, büntetendő cselekmény, hatóság, hatósági közeg sat) értelmezését tartalmazza. A magyar btkv ez értelmezéseket tudvalevőleg a megfelelő bűntetteknél és vétségeknél megadja. A bolgár btkv. (13. §.) csak öt főbüntetést ismer: 1. halálbüntetést; 2. szigorú sötét börtönt (sztrog temnicsen zatvor) (mely, a másutt divó fegyházi és súlyos börtön), 3. sötét börtön (temnicsen zatvor), 4. fogház (zapiranie) és 5. pénzbüntetés igloba) és háromféle mellékbüntetés u m. polgári és politikai jogok elvesztését, bizonyos tárgyak elkobzását és az ítélet kihirdetését. A halálbüntetés, mely nálunk is zárt helyen kötél által hajtatik végre, csak három illetve négy esetben jön elhatározásba és pedig felségsértés (98. §. 1. p. magyar btkv. 126. §. 1. p.) esetén azzal a toldással, hogy a trónörökös meggyilkolása vagy megölése, avagy e büntettek megkísérlése is idetartozik; továbbá gyilkosság (247. §. második bekezdés), rablógyilkosság (328. §.) és alternative gyújtogatás esetében összekötve gyilkossággal, rablással vagy zendüléssel (385. §.), mely utóbbi esetben halálbüntetés helyett életfogytiglani sötét börtön is megállapítható. Magától értetődik, hogy a btkv. 61. §-ának intézkedése, mely a magyar btkv. 92-ik §-ának megfelel (minimum alá*) Előző cikk a «J o g» 36. sz. szállás s a büntetési nem átváltoztatása túlnyomó enyhítő körülmények fenforgása esetén) a fenti négy esetben is érintetlen maradt. Ezen eseten kivül a halálbüntetés törvény szerint (57- 59. §§,) nem alkalmazható, ha a vádlott kiskorú azaz 21 éven alóli vagy ha az ítélet végrehajtásakor 65-ik életévén már tul van. Előbbi esetben 10 éven felüli, de 17 éven alóli kiskorúak, 5—10 évig terjedő sötét börtönnel büntettetnek, 17 éven felüli, de 21 éven alóli kiskorúak pedig szigorú sötét tömlöccel 15 évig, utóbbi esetben pedig a halálbüntetés élethossziglani szigorú sötét börtönre változtatik át. A tervezet a női elitélteket is felszabadította a halálbüntetéstől, de ezen intézkedést a nemzetgyűlés el nem fogadta. A szigorú sötét börtön jóllehet tartamát s a munkakényszert tekintve a másutt divó fegyházbüntetésnek megfelel, de attól lényegesen abban tér el, hogy éjjeli magánelzárásban csakis azok részesülnek, a kik legalább öt évre el vannak Ítélve, de ezek is csak annyiban amennyiben lehet (16 §.) Nappali magánelzárástbüntető törvénykönyvünknem ismer. Törvényhozónk e részben tekintettel volt azon körülményre, hogy talán még sok idő fog eltelni, mig nálunk külön épületek az uj büntető törvény szabályai szerint lesznek berendezve*) E büntetés — ha korlátolt idejű — legkisebb tartama egy év, leghosszabb tartama 15 év. Az egyszerű sötét börtönbüntetés legkisebb tartania egy nap, leghosszabb tartama három év (18 §). E nembeli fegyencek is éjjel — lehetőleg — elkülönítve magánelzárásban tartandók. A fogház legkisebb tartama egy nap, leghosszabb tartama három hónap. Ezen büntetés is külön e célra építendő fogházban töltendő ki. (26. §.) A pénzbüntetés legkisebb összege öt frank. A többi e részbeni intézkedések (28. §.) azonosak a magyar bt. 53. §-ának rendelkezéseivel. Eme rövid összeállításból látni, hogy a büntetés nemek s ezek tartamát illetőleg a mi büntető törvényünk enyhébb a magyarnál. Ugyanaz észrevehető a különös rész összehasonlításánál is t. i. az egyes vétségeknél. Ugyancsak a mellékbüntetéseket illetőleg megjegyzendő, hogy büntetőtörvényünk, habár a magyar büntetőtörvényben (54—61 §§.) e részben megállapított elveket elfogadta, mégis az az elitélt javára azon megszorítást tartalmazza a hivatalvesztésre nézve, hogy annak időbeli nimimuma két év, maximuna pedig csak öt év (35 §.) tehát fele annak mit a magyar bt. (27 §.) megenged. Büntetőtörvénykönyvünk e mellett külön eljárást (88—96 §§.) ismer az elvesztett jogok visszaállítására (rehabilitatio). Az erre vonatkozó kérvény csak öt évvel a börtönből történt elbocsátás vagy megkegyelmezés után nyújtható be az illetékes törvényszéki ügyészhez. Az egyszerű sötét börtönre elitéltek részére a fenti határidő három évre leszállittatik; ellenben visszaesőkre nézve e határidő 6 évtől 10 évig terjed. Az ügyész körülményes nyomozás megejtése után az iratokat átküldi a főtörvényszékhez. Ez utóbbi a kérvényező avagy képviselőjének s a főügyésznek meghallgatása után teljes tanácsülésben végérvényesen határoz. Ha a kérvénynek nem adatik hely, a jogok visszaállítása I iránti kérvény csak két év múlva újítható meg. A bűnvádi eljárás megindítása elévül (72. §.) 20, 15, 10 és I 5 év elteltével, a szerint a mint az elkövetett vétségre halál büntetés, legalább illetve legfölebb 10 évig tartó szigorú sötét börtön- avagy csak sötét börtön tekintet nélkül tartamára van megállapítva. Ha az elkövetett büntetendő cselelekmény kihágás volt, a bűnvádi eljárás elévül egy év elteltével. A büntetés végrehajtása pedig elévül: 25, 20, 15, 10 és két év elteltével, a szerint amint az Ítéletben megállapított büntetés halál, legalább 10 évi szigorú börtöri legalább illetve legfölebb öt évi ugyanazon börtön, avagy ha a liünös kihágásért lett elitélve. A feltételes szabadságra b o c s á t á s intézményét a mi büntetőtörvénykönyvünk (20—25 §§.) is megengedi, körülbelül ugyanazon feltételek alatt, mint a magyar büntetőtörvénykönyv a 43—51. §§-ai. A tervezet átdolgozásánál a szakbizottságban szóba került a feltételes elitélés intézménye is, de tekintettel társadalmi viszonyainkra s népünk alacsony fokú művelődésére, ezen máskülönben üdvösnek látszó intézményt — mely egyébiránt még próbáját kell, hogy kiállja, előrehaladtabb államokban — fel nem vehettük, a képviselő kamarának pedig eszeágában sem volt azzal foglalkozni. Ennyi büntetőtörvénykönyvünk általános részét illetőleg. A mi a különös részt illeti, a mi büntetőtörvényünk is kerülte a büntetendő cselekmények ama tudományos osztályozását, milyent például a francia és belga büntető törvénykönyvekben találunk, hanem anémet, magyar, németalföldi *) Semmitöszékünk (büntető osztálya) legtöbb Ítéleteiben illetve végzésekben és döntvényeiben a bűntényeket szintén csak vétségeknek nevezi. Nyelvészeink azt mondják, hogy" a «zlodicianie» (bűntény) szó nem bolgár (?) hanem ó-szláv és orosz s igy bolgárul, a «presztuclenie» (vétség) szö «büntettet» is jelent. Fides penes auctorem. A szerző. *) Éppen a napokban—július hó elején — Teodorof igazságügymimster egy bizottságot nevezett ki. melynek feladata tervezetet és szabályzatot elkészíteni egy építendő központi szigorú sötét börtön részére. A szerző.