A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 38. szám - Ázsiai állapotok - A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban

A J akadály. Mert a helyi esküdtek az ottani terheltek nyelvét leginkább értik ; a mi kis hiány pedig felmerül, tolmács utján pótolható. A szaksajtóban és általában a zsurnalisztikában és a jogügyi bizottságban is felmerült nyilatkozatokból merített közvélemény alapján az a meggyőződésem, hogy ma Magyarországon büntető perrentartást esküdtszék nélkül alkotni nem lehet. (Általánvs helyeslés.) Van e javaslatnak egy másik uj intézménye: ez az ügyész nyomozó hatósága. (Halljuk ! Halljuk !) Ez intézmény jósága mellett nem akarok hivatkozni a tudománynak a gyakorlat által igazolt elveire, a külföld legtöbb államára, melyben ez az intézmény jónak bizonyult. Ez intézménynek felvételére engem főleg hazánk különleges viszonyai és az élet tapasztalatai indítanak. Elismerem azonban, hogy ennek az intézménynek igen sok ellenzői támadtak és pedig pártkülönbség nélkül. Ugy a szabadelvű pártban mint az ellenzék pártjaiban ellenezték azt oly egyének, kiknek véleményeire súlyt helyezek. Énnekem ezen intézmény jósága tekintetében a meggyőződésem tiszta és meg nem ingatható, azonban azon nagy érdeknek, a mely ezen javaslatnak törvényerőre emelésében rejlik, az országnak teendő nagy szolgálattal szemben én a meggyőződésemet, ha szükség van rá, képes vagvok alárendelni. (Élénk általános helyeslés és éljenzés.) Ha és a mennyiben ez irányban indítvány tétetnék, nem fogom ellenezni azt, hogy e kérdésben a javaslat az igazságügyi bizottságnak visszaadassék, fentartva természetesen, hogy ettől függetlenül a javaslat tárgyalása tovább folytattassék. (Élénk általános helyeslés.) Tehettem azt annál könnyebben, mert meg vagyok róla győződve, hogy igen rövid idő alatt az ellenzők is meg fognak arról győződni, hogy ezen intézménynek a magyar törvénykönyvbe bele kell jönnie. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) üzzel. t. Ház, mai beszédemnek végére értein. Ne vegyék nekem rossz néven, hogy a törvény megalkotásának nemcsak igazságszolgáltatási, de politikai szempontbői is nagy fontosságát és az én nézetem szerint halaszthatlanul sürgős voltát beszedem folyamán ismételve hangsúlyoztam. Ez nekem meggyőződésem. (Helyeslés jobbfelöl.) A jognak az az egysége az állam egységének, konszolidácziójának legbiztosabb talpköve. Ezen tétel valódisága el van ismerve általánosan. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl, i Hivatkozom e tekintetben a német birodalom példájára. Ez a nagy. hatalmas állam, a mely egységének, önálló fejlődésének annyi nagy. korlátlan hatalmi eszközével rendelkezik, az egységes polgári törvénykönyv m egalkotását, habár megelőzőleg az egész birodalomban a legeltérőbb és ellentétes nézetet fejtették ki, a döntés percében egyhangú megnyugvással nemcsak, de a fejedelemmel az élén, a hazafias öröm zajos kifejezésével fogadta: ugy tekintette azt, mint az államhatalomnak, az állam nagyságának egyik megalapítóját, mint egy fényes, ujabb győzelmet ennek a célnak elérésére. És ez így van helyesen. így kell annak történnie nálunk is. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mert nagy. a nemzetek sorsát etőbbrevivö alkotások nem jönnek soha létre, ha az eltérő nézetek kicsinykedésein az utolsó percekben tul nem emelkedünk, ha lelkünkben a hazaszeretet lángra nem gyul. i Altalános tetszés és helyeslés.) Az eltérő nézetek az ember természetében feküsznek. Nekem ez ellen nincs semmi kifogásom, de az a nemzet, melynek fiaiban a saját meggyőződésükhöz való ragaszkodás túlhaladja a hazaszeretet, az a nemzet, melynél az utolsó percekben az eltérő nézeteket a hazaszeretet egygyé olvasztani nem képes, az nagyot alkotni soha sem fog. (Igaz ! Ugy van : a jobb és szélsőbaloldalon.) Az előre nem halad, az el fog pusztulni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Meg van ez irva Magyarország történetében elégszer. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszan tartó élénk helyeslés, tetszés és taps a jobboldalon, éljenzés a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Ünneplőbe kellett volna ma ide jönnünk, amidőn egy nagy alkotással százados mulasztást akarunk pótolni. Az elismerés meleg szavaival adózik ugy az előadónak, mint az igazságügy-miniszternek, kik beszédeikkel valódi szabadelvű férfiaknak tüntették fel magukat. (Éljenzés jobbról.) Hogy a mostani, de főleg a régebbi rendszer mennyire kötötte a birót, arra nézve anekdotába is beillő érdekes példát hozhat fel. Az ötvenes években bevisznek egy hullát a Rókus-kórházba. Az orvos boncolás végett megjelenik a kórházban a Gerichts-adjunct-tal. Belevág a hullába, mire az felsziszszen. A Gerichtsadjunkt erre igy szól : «Ne mozogjon barátom, hiszen a boncolási végzés már jogerőre emelkedett.» (Nagy derültség.) Hosszasan hicálja ezut in az esküdtszékre vonatkozó rendelkezéseket. Elhibázottnak tartja, hogy a bűnvádi perrendtartást, bár abban az elv ki van mondva, anélkül akarják reformálni, hogy e reformmal egyidejűleg az esküdtszéket is felállítanák. 0 a junktim kimondását szűkségesnek tartja. Felhívja a miniszter figyelmét az anomáliákra, melyek a kereskedelmi vétségek elbírálásánál szerfölött gyakorta előfordulnak s arra kéri, hogyha már e területet a büntető perrendtartásba nem vette be, e vétségekről legalább rendelettel intézkedjék. Sajnálatraméltó jelenségnek tartja, hogy a büntető perreudtartás nem öleli fel a katonai büntető törvény reformját is ; azt az alkotmányos keretek között nemcsak nem reformálja, hanem a 30-ik szakaszban, úgyszólván szankcionálja. Sujtóbb elitélés alig lehetséges a mi közjogi rendszerünkre nézve, mint az, hogy a midőn egy bizonyos reformot az egész nemzet, az egész törvényhozás, mindenki óhajt, akkor ez óhajjal szemben a legelőkelőbb jogászok seregének a non possumust kell hangoztatnia. Biz ez megszégyenítő az egész nemzetre nézve. A törvényjavaslat érdekében ő a legnagyobb áldozatra kész : de van a javaslatnak egy olyan fejezete, mely oly nagy áldozatot követel, minőt ők semmi körülmények között sem hozhatnak meg. Ez a fejezet az ügyészi hatáskörről szól. Alkotmányos államban, hol pártok küzdenek egymás ellen, szenvedélyek dúlnak, az állam egy közegének ilyen hatalmat a kezébe adni nem lehet. E pont tekintetében magyarázatra, korrektivumra van szükség, mert a királyi ügyész nyomozási hatalmának elve a javaslatnak legfőbb elveit dönti halomra. Határozati javaslatot nyújt be. hogy az ügyészi hatáskörre vonatkozó fejezet megfelelő átalakítás céljából utasittassék vissza az igazságügyi bizottsághoz (Zajos helyeslés balfelől.) Ragályi Lajos : Elismeréssel adózik az előadónak mélyreható. 265 alapos beszédeért és a miniszternek férfias, békülékenység szellemétől áthatott szavaiért. Az ő magatartásuk bizonyítéka annak, hogy ott, ahol az országnak nagy és fontos érdekeiről van szó. a napi politikának semmi helye nincs, az ő és pártfeleinek nézetei egyeznek azokkal, melyeket az előadó kifejtett s ezért ők ^javaslatot a részletes tárgyalás apjául feltétlenül elfogadják. (Helyeslés jobbról.; A javaslat hibáiról szólva már most kötelességének tartja hangsúlyozni, hogy ha az igazságügyi kormány az esküdtszékek szervezetéről szóló javaslatot változatlanul kívánná fentartani, semmi körülmények között sem szavazza meg, mert az ilyképp szervezett esküdtszékek mellett az egyéni jog és szabadság a kormány hatalmi érdekének lesz minden tekintetben alárendelve. (Igaz! Ugy van! balfelől.i A javaslat hibáiról különben Polónyi felszólalását mindenben magáévá teszi, mert a javaslatnak azon hibáit, melyeket felsorolt, ő is hibáknak tartja. Csak egyre hivja fel még a Ház figyelmét, az ügyészi hatáskör tekintetében, amelynek túltengése nézete szerint a legnagyobb hibája a javaslatnak Az előadó arra hivatkozott, hogy a nagyközönségnek megvan a biztositéka abban, hogy az ügyész hyerarchikus hatalma alatt áll a főügyésznek, illetőleg az igazságügyminiszternek. De hol a biztosíték, hogy ezek saját érdekeiket minden körülmények között alá tudnák rendelni a közérdeknek. A Zrínyiek, kik saját életük feláldozásával hajlandók egy nagy eszmének adózni, a mai társadalomban ritk.ik. Nem akarja az ügyészt abba a helyzetbe hozni, hogy kísértéseknek legyen kitéve, hogy saját hatalmi körüket a polgárok egyéni jogainak és szabadságának megsértésére felhasználhassák, ezért örömmel járul P o 1 ó n|y i határozati javaslatához, a javaslatot pedig a miniszter nyilatkozata alapján elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) H a v i á r Dániel a hallott szakszerű fejtegetések után csak röviden akar nyilatkozni. Nem helyeselheti az ügyészi megbízottak rendszerét és szeretné, ha lehetséges volna e rendszert megváltoztatni. Kifejti ezután : a vád és védelem egyenlősége e javaslatban , nem valósul meg. Az a kivétel, hogy bizonyos indokolt esetben a terheltnek vagy védőjének az iratokba való betekintést sem engedi meg az rllető bíróság, sem az együttes értekezést, általánossá fog válni. Az lesz tehát szabály, ami kivételnek volt komtemplálva, hogy a legtöbb esetben nem jut hozzá bizonyos fokozatán az eljárásnak sem a terhelt, sem a védelem azokhoz az adatokhoz, amikhez a helyes bűnvádi jogszolgáltatás érdekében szükségük van. Kifogása van a vádelvre nézve is, mert a javaslat hódol a fakultatív vádelvnek, amennyiben bizonyos bűncselekményekre nézve nem mondja ki a kötelező vádat, a közvetlen idézésnek ad helyet. A felebbezés tekintetében a javaslat általánosságban megszorítja az eddigi eljárást: részben ezt indokoltnak tartja, de azt már nem helyesli, hogy oly esetet ismer és megenged, ahol a vádlónak csak egyetlen egy fóruma van és ahol ez ellen felebbezési fórumot nem engedélyez. Ez a javaslat 381. szakasza. A kir. ügyészi hatáskörnek a nyomozásra való nagymérvű kiterjesztését tartja ő is a javaslat legnagyobb hibájának. A hierarchikus szervezet, a felülről való függés és az utasítások feltétlen elfogadása iránt való kötelezettség nem hogy biztosítékot szolgáltatna, de lehetőleg legnagyobb gyengeségét képezi az ügyészi szervezetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A jelentés hangsúlyozza, hogy itt van a parlamentáris miniszteri felelősség. Nem akar tiszteletlenségnek adni kifejezést, de a képviselőházat nem látja emelkedettnek arra, hogy a minisztert vád alá helyezné törvénytelen intézkedései miatt. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) A párt, melyhez tartozik, azon felfogásban osztozik, hogy ha a javaslat 84. szakaszban foglalt rendelkezés módosítást nem szenvedne, harmadszori olvasásban kénytelen lenne a javaslat ellen érvényesíteni szavazatát. A javaslat legfontosabb részének tartja az esküdtbirósági intézmény behozatalát. Hosszasan fejtegeti a népbirói intézmény kérdésének fontosságát. Végül kijelenti: Miután a javaslat rendkívül sok előnyt biztosit az államnak s az államban élő polgároknak, különösen, hogy a vádelvre támaszkodik, a szóbeliséget és közvetlenséget ''rvényesiti, a nyilvánosságot elismeri, azonfelül, mivel részletesen megállapítja a letartóztatásnak, a vizsgálati fogságba helyezésnek eseteit, mivel az e tekintetben elkövetett visszaéléseket akár tévedésből, akár szándékosan történtek legyen, kevesbíteni fogja, mivel a vádnak és védelemnek bizonyos mérvben mégis egyenlőséget biztosit, mivel az ártatlanul kérdőre vont letartóztatottnak esetleg büntetést kiállónak kártalanításáról gondoskodik, emberséges elvből kifolyólag, habár vannak hátrányai is és rendelkezései, kijelenti, hogy a javaslatot a maga és a párt nevében elfogadja általánosságban a részletes tárgyalás alap,ául. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon, i Issekutz Győző a maga és pártja nevében elfogalja általánosságban a javaslatot. Dicsérettel emlékezik meg ezután a miniszter beszédéről, amelyben oly konciliánsnak mutatkozott. Az igazságügyi bizottságban és a zsurnalisztikában eleget nyilatkozott már a javaslatokról, de még is kötelessége foglalkozni ezzel. Reflektál elsőben is azokra a kifogásokra, melyeket itt e házban a javaslat ellen felhoztak s amely hibák tényleg a javaslatban nincsenek meg. Haviárnak nincs igaza akkor, mikor az ügyészi megbízottak rendszere ellen nyilatkozik. Ami a népbiróságot illeti a mi viszonyaink közt annak meghonosítását célszerűnek nem tartja. P o 1 ó n y i n a*k azt a beszédét, hogy a katonai büntető-eljárás reformja a közjogi alap miatt nem volt keresztülvihető, nem oszthatja. Hogy ez a reform eddig nem volt keresztülvihető, annak oka nem a közjogi alapban, hanem a hatalom kezelőiben keresendő. Az esküdtszék intézményét helyesli, de azt hiszi, hogy a szervezettől fog függni, vájjon az esküdtbiróságok meg fognak-e felelni felelősségterhes kötelességüknek, vagy pedig a hatalom eszközeivé válnak-e. A javaslat hibáival nem óhajt foglalkozni. Az ügyész nyomozó hatalmának kérdésével az igazságügyi miniszter kijelentései után foglalkozni szintén nem kiván. (Helyeslés balról.) (Folytatása következik).