A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 38. szám - Ázsiai állapotok - A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban

264 A JOG A kereskedelmi törvény intézkedései értelmében most is képzelhető eset arra nézve, hogy a biztosítási kötvény csupán ajánlat jellegével bir. Ha ugyanis a biztosítási kötvény nem felel meg a biztosítási ajánlat feltételeinek, akkor a k. t. 319. §-a szerint az ilyen kötvény ujajánlatnak tekintendő, melynek alapján a biztosító intézet a k. t. 315. §-a értelmében 'annyi ideig marad kötelezve, mennyi rendes körülmények közt a válaszadásra szükséges.» Miért ne lehessen tehát a biztosítási kötvényt általános szabály erejénél fogva ajánlatnak decretálni ?! De ha elméleti szempontból teljesen hel\telén is a mi javaslatunk, akkor sem habozunk feláldozni a tudományos formát a szem előtt tartott gyakorlati célnak! Ázsiai állapotok*) Fenti cim alatt e lapok augusztus 30-iki számában, a nagyváradi kir. törvényszék felől irt cikkemre, e lapok szeptember 6-iki számban Jelen esik István kir. táblai biró ur válaszol; e válaszra kényte en vagyok röviden egy pár megjegyzést tenni különösen azért, mert már a Nagyváradon megjelenő «Szabadság» cimü lapban, az általam megtámadott törvényszék, illetőleg törvényszéki elnök ur védelmét magában foglaló cikkben i s az lett mondva, hogy támadásom személyes okokra vezethető vissza, s ugyanezt hangoztatja Jelencsik István táblabíró ur is, válasza végén. Mindkét cikkíró ur erős tévedésben van, mert ha jelen sorok Íróját jobban ismernék s e cikk Írójául nem azt tartanák, mint a kinek Nagyváradon gondolják, akkor nyomban reá jönnek, hogy e cikk írójának legcsekélyebb oka sincs a törvényszéki elnök iránti animositással lenni, mert soha nem volt alkalma az elnök ur részéről igaztalanságot sem maga, sem más irányában tapasztalni, a mint az elnök ur részéről soha senki igaztalanságot, tapintatlanságot vagy roszakaratot nem érezhetett, mert tisztesség, igazságosság, előkelő finom modor tekintetében az elnök ur magát senki által tulszárnyaltatni nem engedte és nem engedi. Mindezeket röviden, előbbi cikkemben fel is hoztam, s így épen az elnök személyének fenti részletesebb jellemzéséből is következtetve, mindenki kizártnak fogja tartani, hogy tollamat egyéb mint objectiv kritikája, a tényleg fenforgó súlyos bajoknak, nem vezette. Meg kell említenem még, hogy előbbi cikkem megírásakor — mint annak tartalmából különben ki is olvasható — az azóta betöltött 3 birói állással kevesebb volt a nagyváradi törvényszéknél s igy a mit akkor 18 bíróra írtam 21 biróra értendő. Jelencsik biró ur igen helyesen következtet soraimból, midőn azt állítja, hogy az a véleményem, miképen egyik tanácsot az elnöknek kellene vezetni; ugy van, mert az 5,000 számra menő elnöki ügyek elintézéséhez — különben helyesen — egy oly jegyzővel rendelkezik, hogy e mellett egy tanácsot állandóan el lehet vezetni; hiszen láttuk még akkor is, midőn a nagyváradi kir. tábla tul volt halmozva, a táblai elnök — a mellett, hogy elnöki teendőket is végzett, felügyeleti hatóságot is gyakorolt, — rendesen egyik osztálynál a tanácselnökséget is vitte ! Félreértett Jelencsik István táblai biró ur, ha azt gondolja, hogy ő megtámadva lett azért, mert ő s nem a tszéki elnök a sommás felebbezési tanácselnöke; hiszen Jelencsik uraz igazságügyi kormány által lett ezen állásra kinevezve s erre őt nemcsak e cikk szerény irója, hanem a nagyváradi jogászvilág legméltóbbnak tartotta, mert a mint cikkeim igazolják a «fiat justitia pereat mundus» elvének feltétlen hive lévén, nem fogja hizelgésnek venni, ha kimondom, hogy nem hiszem, miképen az ország egyetlen sommás felebbviteli bírósága oly magas színvonalon állana, mint az, a melyet megtámadom vezet, s ebben főérdeme épen ezen tanács elnökének van, mint a ki minden idejét arra fordítja, hogy az a nélkül is bő birói tapasztalat s magas jogi képzettségével, az emberileg elérhető igazság érvényre jusson. Nem tartom halva született eszmének, hogy a restanciák leggyorsabban, csak az általam javasolt módon szüntethetők meg, mert radicalis bajt csak radicalis szerrel lehet orvosolni; az igazságszolgáltatás nem fogja megérezni, ha a törvényszék összes bírái hat hétig uj ügyet nem fognak elintézni, vagy legalább is kevesebb káruk lesz ezzel a feleknek, mint volt s van folytonosan azzal, hogy a régi rendes perek elintézetlenül hevernek. A baj forrása tényleg az volt, hogy időközben nyugdíjazott bíráknál gyűltek össze a perek s ez állások nem lettek azonnal betöltve, de ki volt annak az oka, hogy ezen összegyűlt perek addig is, míg az uj állások betöltettek, a birói szekrényben maradtak ? hiszen akkor még nem volt oly sok a restancia, akkor 5—6 biró közt való szétosztással lehetett volna segíteni. Nem akarom ezen localisnak látszó, de tényleg az ország igazságszolgáltatásának kiegészítő részét képező kérdéssel e lapok olvasóit tovább is untatni, csak azt jelentem ki ismételten, hogy véleményemtől nem tántorított el a választ iró ur s az elnök ur védelmére többek részéről felhozni hallott okok közt, hetven éven tul való korát és általam is részletesen felsorolt személyes tulajdonságait fogadom el. * Ezzel a vitát befejezettnek nyilvánítjuk. Belföld. A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban. A szept. i-iki ülésben Er dé 1 y Sándor igazságügyminiszter mindenek előtt hazafias örömének ad kifejezést afölött, hogy ez a törvényjavaslat száz éves küzdelem után végre a törvényhozás elé került. A tudás, a munka és a fáradság, — úgymond — amelyet elődeink az ö javasj lataikba belefektettek, kárba nem veszett. Az előttünk fekvő törvényJ javaslatot ugyanaz a szellem lengi át, amely az 1843-ik törvényjavasI latnak volt szülő anyja: önálló, magyar és szabadelvű. Én e javaslatot, sok esztendő előkészítő retortáján tul, a királyi j szentesítéssel ellátva, benyújtásra készen találtam. Ismertem jól. volt alkalmam befolyást gyakorolni az alapelvek megállapításába, rendelkezéseire, azokat magaméinak vallhatom. Mégis mielőtt egy ujabb, alapos és mondhatom, igen fáradságos revíziónak tárgyává azt nem tettem, addig azt a törvényhozásnak be nem mutattam : Énnekem — folytatja — aki a javaslatnak minden részletét alaI posan ismerem, lelkem mélyén gyökerező meggyőződésem az, hogy a magyar törvényhozás erre a javaslatra a szankcióját teljes megnyugvásJ sal reá adhatja. (Élénk helyeslés jobbfelöl) hogy létrejöjjön ismét egy I nagy alkotás, amely ez ország egységének, konszolidációjának egyik legb;ztosabb alapkövét fogja képezni s amely egyszersmind az államI polgárok szabadságának, az állampolgárok egyenlőségének is előkellő j biztosítékot fog nyújtani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a javaslat a vádelven alapszik. Én nem hiszem, hogy ebben az országban akadna ma számbavehető jogász, vagy politikus, ki ettől eltérőleg, a magyar büntető perrendtartást a nyomozási rendszeren kívánná felépíteni. (Helyeslés.) E két rendszer között rég döntött az élet és a tudomány. A nyomozási rendszer évszázadokon keresztül lenyűgözve tartotta a józan büntető igazságszolgáltatást Európaszerte; ma nincsen modern állam, melyben a büntető perrendtartás ezen a rendszeren alapulna. (Igaz ! Ugy van !) Magyarországban a gyakorlat a vádelvet fejlesztette ki. mert nálunk a kiváltságos osztályokat illetőleg már évszázadok óta törvénybe van iktatva a vádelv. Ugy mutathatunk erre, mint a magyar nép jelleméből kifejlődött elvre. (Igaz! Ugy van!) A tervezet rendelkezései szerint a büntető eljárás csak vád alapján indítható. A vádat a birótól különálló, önálló, független közeg : az ügyész, a pót- vagy főmagánvádló képviseli. Vizsgálat csak oly cselekmény iránt vihető keresztül, mely vád tárgyává tétetett és csak oly személy ellen, ki ellen vád van emelve. A biró oly cselekmény felett, mely vád tárgyává nincs téve, nem ítélhet és ha a vádló a vádat elejtette, a biró a büntető eljárást megszüntetni köteles. Az ügyész a vád képviseletét megtagadhatja. A vádló és a terhelt a perben egyenlő jogokkal vannak felruházva mindaddig a határig, mig azt a kolluzió kikerülése feltétlenül meg nem kívánja. Ennek a törvényjavaslatnak a másik sarkalatos főelve: a közvetlenség és a szóbeliség. (Halljuk ! Halljuk !) Ez, t. ház, az egész javaslaton végig keresztül van vive a legszélsőbb határig és megvagyok röla győződve, hogy ezen elvnek keresztülvitele itt e házban tüzetesebb védelemre nem szorul. Szintén az ország közvéleményével számolt le a javaslat akkor, midőn a nyilvánosságot az egész vonalon érvényre juttatta. E tekintetben a korlátozás igen csekély mérvű és csak ott van az eljárás korlátozva, a hol a közerkölcsiség vagy valamely fontosabb állami érdek azt kívánja. Keresztül van vive a bizonyítékok szabad mérlegelése, a hivatali védelem kötelessége és keresztül van vive a védelem szabadsága, mert a terhelt már a nyomozás szakában is védőt rendelhet. Van azonban ennek a javaslatnak egy további, szintén sarkalatos és ekszisztenciális intézkedése, a mely már nem találkozott ezzel a teljes egyhangúsággal (Halljuk! Halljuk!), értem az esküdtszéki bíráskodást. (Halljuk ! Halljuk !) Az esküdtszéki bíráskodásnak vannak ellenzői; nagy megnyugvásomra szolgál azonban konstatálhatni azt, hogy igen elenyésző számmai és azok sem állanak tulajdonképen elvi állásponton, hanem az ország viszonyaiból merített opportunitási okokból érvelnek. Az esküdtszék feletti vita visszavezethető abba a régi időbe, a midőn a humánus büntető_ perrendtartás kérdésével a tudomány foglalkozni kezdett. Évek hosszú során át az érvek felhalmozódtak egyik a másikra. Ez érvek némelyike már sablonszerű; én nem kívánok azokkal tüzetetesebben foglalkozni, csak a magam nézetét és meggyőződését fejezem ki, ami abban összepontosul, hogy én szerintem a büntető igazságszolgáltatásban a pszichológia kell, hogy irányadó legyen. (Helyeslés.) Ezen a téren pedig a paragrafusokban felállított szabályok által korlátozott biró a legjobb tehetség, a legjobb igyekezet mellett sem képes a való igazságot ugy megközelíteni, mint a lélekre ható benyomások alapján szabadon itélő esküdtszék. (Ugy van !) Még azokban az egyes esetekben is, amelyekre az esküdtszék ellenzői mint igazságszolgáltatási, mint esküdtbirósági ítélkezési atrocitásokra hivatkoznak, alapos vizsgálat utján fel lehet találni az igazságnak lélektani momentumokon alapuló logikáját. (Helyeslés.) Az ellenvetések másik része, amire én részemről nagyobb súlyt helyezek, azok a kifogások, amelyek az ország viszonyaiból merittetnek. Ezek között első helyen áll az az aggály, hogy nem rendelkezünk elegendő esküdtbirói képességgel biró egyénnel, de az a valóban meglepő, mondható óriás haladás, amelyet e téren a statisztika mutat, meg. nyugtathat mindenkit abban a tekintetben, hogy az ország minden részében esküdtbirói képességgel biró egyén van elegendő számmal. (Helyeslés.) De ha éppen eleinte az esküdtbirói terhek könnyitése végett azt találnám szükségesnek, az igazságszolgáltatás minden hátránya nélkül megtörténhetik, hogy két törvényszék területe egyesitessék. Ezúttal nincs egyébre szükség, mint az esküdtbíróság hatáskörének megállapításánál pontosan mérlegelni azt, hogy az esküdtbirósághoz egyelőre csak a legfontosabb bűncselekmények utaltassanak és ez is csak kizárólag abból az okból, hogy egyelőre az esküdtbirák tulterheltetése miatt a nagy közönségben az intézmény ellen ellenszenv ne keletkezzék. A másik, szintén figyelemreméltó és fontos ellenvetés a nemzetiségi viszonyokból van merítve. E tekintetben is azonban a statisztika megnyugtató adatokat szolgáltat. Magyarul beszélő, irni, olvasni tudó esküdt az ország minden vidékén és ott is, hol a nemzetiségek nagyobb tömegekben laknak, van elegendő számban. (Ugy van') A mi pedig a terheltek nyelvének megértését illeti, e tekintetben sem forog fenn nagy