A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 38. szám - A biztosítasi ügynökök. Második közlemény

A JOG sehol a világon, mely a törvény parancsoló rendelkezésein kivül még külön, részben a törvény subsidiarius rendelkezéseitől eltérő, részben a törvényben nem is emiitett feltételekre és kikötésekre ne alapítaná a biztosítási kötvénybén rejlő szerződést. Ritka eset, hogy a biztosított közvetlen érintkezés utján állapítja meg közösen a biztositóval ezeket a törvényen kívüli feltéleleket; rendszerint Írásbeli ajánlatot tesz a biztosított, melyet a biztosító, ha elfogadja, rendszerint a szerződési feltételekkel ellátott kötvény kiállítása által fogadja cl. S mivel törvény szerint az ily módon létesülő szerződés perfectiójáuoz nem szükséges, hogy a biztosítási kötvény a biztosítottnak kézbesittessék, illetőleg utóbbi által elfogadtassák, perfect lévén az már a kötvény kiállítása által: ennélfogva a jelenlegi rendszer mellett a legtöbb esetben a s z e rzödés abizto'sitottra nézve márlétrejött, mégmielőtt a szerződés feltételeit tényleg ismerné. Magától értetődik, hogy azon eseteket tartjuk itt szem előtt, melyekben az ajánlati nyomtatványok között a biztosítási kötvény feltételei nem szerepelnek, a mi tisztán a biztosító intézet tetszésétől függ. Ily körülmények között természetes, hogy az ügynök visszaéléseinek tág tér áll nyitva; bármi kívánsága legyen a biztosítást vevőnek, a lelkiismeretlen ügynök bátran megígérheti, hogy annak teljesítése a kötvényben tog kifejezésre jutni, és ilyenkor csupán *formaiság> betartásának mondja az ügynök, ha a biztosítási ajánlatba az illető kívánságot föl nem veszi. A kötvény átvételekor hasztalan tenne a biztosított kifogást a szerződés feltételei ellen, mivelhogy ezeknek már az ajánlatban általános záradék utján, de azok ismerete nélkül, magát előre alávetette. A szerződés perfectionálásának stádiumában tehát az akarat nyilvánítás alakj a és sorrendje folytán a szerződő felek szerepei olyannyira egyenlőtlenek, a biztosítóintézet olyannyira érezteti a nálánál gyengébb biztosítottal praedomináló helyzetét, és ez utóbbinak védtetensége a szerződés kötésének stádiumában olyannyira kiszolgáltatja őt az ügynök élelmességének és a hatalmas intézet érdekeinek, hogy nézetünk szerint mindaddig, mig ezen az egyenlőtlenségen a törvényhozás változtatni nem fog, addig a biztosítási ügynökök visszaéléseivel szemben a közönség érdekei — a biztosítási intézmény kára nélkül — hatályosan meg nem védelmezhetők. Törvényhozásilag megváltoztatandónak tartjuk ez okból a biztosítási szerződés kötése körüli szerepeit a szerződő feleknek olykép, hogy a biztositástkeresőfélajánlataönmagábanvéve, amenynyiben legalább az első díjrészlet le nem fizettetik, ne tekintessék valóságos ajánlatnak kereskedelmi jogi értelemben, hanem csupán felhívásnak a biztosítási szerződés feltételeinek megállapítására. Aki biztosítási ajánlatot tesz, ezzel csak annak adott légyen kifejezést, hogy azon biztosító társulattal, melyhez intézte, biztosítási szerződés kötése végett éri ntkezésbe kiván lépni azon declaratió alapul vételével, mely az ajánlatában foglaltatik. A biztosító intézet ha az ügyletbe belebocsátkozni kiván, tartozzék az ajánlatban (felhívásban) kitett határidő alatt, esetleg az ajánlat i fel hívási vételétől számítandó bizonyos rövid záros határidő (pl. életbiztosításnál 14. nap, kárbiztositásnál 3 nap) alatt szerződéskötésiszán dékátazáltal kifejezni, hogy abiztositási szerződést (kö tvéri y t) az ajánlattevő (felhívó) kezéhez juttatja, melyet ez utóbbi vagy kifejezetten vagy legalá bbaz első díjrészlet le fi zetése általel f oga d, illetőlegvissza utasit, vagy pedig hallgatag el fogadj a az által,hogy akézhez v ételtől számitottbizonyoszároshatáridő i3 napi alatt nem nyilatkozik. A tulajdonképeni biztosítási ajánlat tehát e szerint — kivéve ha a biztosított már előbb legalább egy díjrészletet lefizetett — a biztositótól származnék, a biztosított pedig, ismerve egész terjedelmében az általa kötendő szerződést, annak elfogadása iránt nyilt szemmel nyilatkozhatik, ilyeténképen meg lévén védve az ügynök veszedelmes hitegetése és Ígéretei ellen. Az első díjrészlet kifizetése, garanciája a szabad akarat elhatározásnak, valamint a biztosítási kötvény kézbesítése utáni 3 napi idő, mely alatt a kötvény visszautasítható, garancia arra, hogy a biztosítandó fél az ügynök befolyásától menten alaposan tájékozhatta magát a kötendő szerződés előnyei és hátrányai tekintetében. A kereskedelmi törvénynek ily értelemben való módosítása azonban észszerűen csak ugy lehetséges, ha egyúttal megszüntettetik a k. t. 4B8 §-ának azon rendelkezése, mely szerint az •Írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő ... az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése^ továbbá: «a bevezetés megtörténtnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította;* vagyis ha a törvényben elejtetnék azon álláspont, mely a biztosítási ügylet érvényességéhez nemcsak az Írásbeli szerződést és az ezt helyettesítő biztosítási kötvényt, hanem az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyvébe történt tényleges vagy véleményezett bevezetését is elégségesnek tartja.* A törvény ezen rendi lkezésének elejtése általános biztosítási jogi szempontból is kívánatos, miként ezt Dr. Beck Hugó*) meggyőző érveléssel kimutatja. «Ha figyelembe veszszük mondja Dr. Beck> — hogy a törvény a felek jogviszonyait nem szabályozza kimerítően, hanem azon feltevésből indulván ki, hogy a szerződök egymásközti viszonyának részletes és tüzetes rendes zése a szerződésnek tartandó fenn, néhány imperativ rendelkezémellett, csupán egyes subsidiárius intézkedéseket tartalmaz és igy az ügyletek elbírálásához a mulhatlanul szükséges alapot sem nyújtja, akkor szembetűnő lesz a törvény azon határozmányának célszerütlensége, mely lehetővé teszi egy ügylet érvényes létrejöttét annélkül, hogy a felek jogviszonyainak szabályozásáról kellően gondoskodnék.» A biztosítási szerződés érvényességének a tiszta Írásbeliséghez (írásbeli szerződés, illetőleg ezt helyettesítő kötvényhezi kötése tehát önálló jelentőséggel is biró reform értékével bírna ugy a biztosított valamint a biztosító érdekében; annál inkább kapcsolható össze az ily értelmű módosítása a törvénynek azzal a módosítással, melyet a szerződéskötés módja, a szerződés perfectiónálásának technikája tekintetében kívánatosnak jeleztünk. Igaz, sok ellenvetés tehető a kifejtett reformjavaslat ellen, de azt hiszszük, mind az ellenvetések a biztosító egyoldalú és pillanatnyi érdeke szempontjából származhatnak csak, anélkül, hogy a biztosítási intézmény állandó érdekével igazolhatók lennének. A biztosító, ha a kötvény kiállítása megszűnik zárcselekménye lenni a biztosítási szerződés perfectionálásának, elesik ugyanazon biztosítási ügyletektől, melyeket az ügynök ravaszsággal vagy tolakodással «felhajtott; - ámde az ilyen természetű ügyletek ugy sem birnak az állandóság jellegével, s rendszerint rövid idő múlva storniroztatnak. Innét származik, hogy a biztosítási ügyletek körülbelül fele része rövid fenállás után megszűnik. A biztosító tehát elvesztené az első díjrészletet, melyet a jelenlegi szerződéskötési rendszer mellett rendszerint megvehet a biztosított feleken, más részt azonban sokkal biztosabbá válnék a komoly alapon biztosítottak létszámára és az általuk eszközlendő díjfizetésekre alapított számítás és ezzel sokkal szolidabbá válnék az egész biztosítási ügy, ha az ügynökök élelmessége nem szaporítja az életképtelen ügyletek számát. Még a biztositó pillanatnyi haszna szempontjából is aránylag minimális lenne az ő vesztesége az egészségtelen ügy' letek számának csökkenése által, miután az első díjrészlet ragy része amúgy is az ügynök zsebébe foly és illetőleg az ügynök j provisiója erejéig egészben vagy részben a biztosítottnak azt j elengedi. Az üzletkezelés technikája, különösen a könyvelés | szempontjából sem látunk nehézséget javaslatunk alkalmazása esetében, miután e részben a helyzet csak annyiban változnék, hogy az ügylet véglegesítése a biztosítási szerződésnek a biztosított általi kilejezett elfogadásának vagy az első díjrészlet kifizetésének időpontjáig s illetőleg hallgatás esetében legfelebb 4—5 napig a kötvény kiállítása után még függőben tartatik, a biztositó intézet tehát ezen idő alatt hátrány nélkül nyilvántarthatja az általa kötvény kiállítása által ajánlott ügyleteket ép ugy, miként a jelenlegi rendszer mellett a biztosított is 48 óráig bizonytalanságban van az iránt, vájjon el fog-e az ő biztosítási ajánlata a biztositó részéről fogadtatni. Javaslatunk késlelteti a biztosítási ügylet megkötésének előkészitését, ezt elismerjük. Ebben azonban nem látunk okot a reform mellőzésére, mert eltekintve attól, hogy a biztosítást kereső fél a fent javasolt 1 í, illetve 3 nap helyett tetszése szerinti rövid határidőt szabhat a biztositónak a biztosítási szerződés (kötvény) kézbesítésére, a biztosítottra nézve nem jár hátránynyal, ha a biztosítási szerződés megkötése néhány nappal később történik, «mert hisz a biztosítás bármily ágánál néhány nap rendszerint nem döntő, módjában ésakaratában állván a biztosítottnak akkor és oly időben terjeszteni be az ajánlatot, hogy az ügylet azon időben legyen megkötve, a mely időben a kockázat viselését a biztositóra kívánja áthárítani* valódi hátrány tehát a biztositóra nézve nem származhatik a jelenlegi biztosítási szerződéskötési rendszernek kifejtett megváltoztatásából s e részben legfelebb azon kérdés merülhetne fel, hogy ki viselje azon költségeket, melyek a biztositó intézet terhére a kötvény kézbesítése időpontjáig felmerültek, azon esetben, ha a biztosítást kereső az ügyletet meg nem köti? A kárbiztositásnál ezen költségek oly csekélyek, hogy külön intézkedést nem igényelnek, ellenben az életbiztosítási ügyleteknél az orvosi vizsgálat által felmerülő költségek viselésére a biztosítást kereső fél lenne kötelezendő, miután az ügylet megkötésére, illetőleg a biztosítási kötvényben rejlő ajánlat megtételére ő hívta fel az intézetet. Belátjuk, a doctrinair szempont tiltakozik az ellen, hogy az aiáirt kötvény (szerződés) átadása csak ajánlatnak tekintessék, a biztosítást kereső fél ajánlata pedig ne ruháztassék fel a valóságos ajánlat jogi hatályával; ámde azt tartjuk, hogy a gyakorlati élet követelményeit nem lehet mindig valamely jogászi chablon Procrustes-ágyába szorítani és ha választanunk kell, inkább áldozzuk fel a formát, ha ezzel az anyagi igazságnak és a közjólétnek tehetünk szolgálatot. Amúgy is annyira eltér a biztosítási ügylet minden egyéb ügylettől, a létesítés körüli formák és a kényszerítő törvényes intézkedések tekintetében, hogy a törvényhozás csupán szaporítaná abiztositási ügylet különlegességeit,ha a biztosítási ajánlatot és ennek kötvény kiállítása általi elfogadását a kereskedelmi értelemben vett ajánlat és ennek elfogadására nézve fenálló törvényes intézkedésektől teljesen eltérő alapon szabályozná. •Dr.Beck Hugó : Tanulmányok a Biztosítási Jogból 115. és köv. II. * Dr Be ck Hugó u. o 117. 1.