A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 3. szám - A vizsgálóbirói intézmény - és még valami

18 A JOC ben az országgyűlés nyíltan kijelenti az adómegajánlás alkalmából, hogy ha a fejedelem az ország szabadságait vissza nem adja, többé semmi adót nem fognak megajánlani. A modern alkotmányozók által oly nagy diadallal hirdetett adó- és ujoncmegajánlási jog nálunk a legeclatánsabb históriai fejlemény, a mely a XV-ik századtól fogva gradatim szerezte meg azon helyet, melyre e fontos jogot az 1790/91 : XIX. t.-c. helyezi. (Megjegyeztetvén, hogy nálunk a subsidium fogalma alá esett nemcsak a pénz, hanem a katonai létszám ajánlata is.) Az országgyűlés ily fontos hatalmi tényköre mellett egyéb garantiák is fejlődnek. Bagehot irja: «Chez les peuples capables d'étre libres, ce caractére religieux ne donnáit jamais au roi une puissance despotique. Son autorité n'avait; il est vrai, aucune limité imposée par la loi: ce mot de loi mérne n'aurait pu se traduire dans la langue de l'epoque . . . Mi volt tehát ekkor a garantia ... Le roi se rendait au milieu de son peuple assemblé, sous prétexte de lui annoncer sa volonté, mais, en realité, c'était pour lui táter le pouls . . Son a itorité et son pouvoir avaient des limites qu'il découvrait selon que ses ordres etaient recus avec acclamation, ou étaient accueillis, sóit par des murmures, sóit par un silence signincatifa. Ez az állapot nem tartott sokáig, a XIII ik század első felében a törvényes szerződésnek mint garantiának már ugyanazon értelme van, ha nem is korunk pracis terminológiájának megfelelően, — mint melyet mi annak ma tulajdonitunk. Ezzel kezdődnek a további garantiák fejleményei. Itt már fölébred a nemzet jogi öntudatában az, hogy nem elég jogokkal birni, de ama jogoknak érvényt is kell szerezni. Az aranybulla és magna charta megalkotói már jól tudják : «Wenn die Staatsgewalt die von ihr selber erlassenen Gesetze mit Füssen tritt — die Achtung vor dem Recht kann untén nicht gedeihen, wenn es oben darán fehlt. Das Rechtsgefühl bedarf der Verwirklichung, damit es erstarke, es kann sich nicht entwickeln, wenn die thatsachliche Welt den Anforderungen, die es erhebt, Hohn spricht». (I hering. Zweck im Recht I. 379. 1.) Ily értelemben lőn megalkotva a magna charta 61-ik szakasza s az aranybulla hirneves ellenállási záradéka. Más biztosítékokra az akkori kedélyek nem voltak érettek, de akkor nyomós és fontos alkotmányi garantiákul szolgáltak. Majd a törvény értelme s hatályának fölismerése, a vallásnak mint tényezőnek a politikai életbe lett átvitele hozta létre alkotmányunknak még ma is létező egyik legnagyobb garantiáját t. i. a diploma inauguralét s a koronázási esküt s e kettővel kapcsolatosan fejlődött a koronázási alkotmány, biztositékszerü jelentősége, a mely fokozatosan előtérbe lépve, lassan, de következetesen elgyengité az aranybulla záradékaféle garantiákat ; a XVII-ik század végén az aranybulla ellenállási záradékának már nem volt semmi értelme, az eltörlő törvény nélkül is hatályát vesztette volna. Tudjuk azonban azt is, hogy a koronázás és alkotmányos attribútumai nem uj dolgok, V-ik Istvánról már ismeretes, mikép esküt tőn. (Nos igitur in die coronationis nostrae liaronibus et universi regni nostri nobilibus praestitum juramentum infallibiliter volentes observare. C. D. V. 36. 1.) Tárgyamra nézve nagy fontosságú az 1298. évi 41. t.-c. s az ahhoz való bevezetés. A bevezetés igy szól : ((Magyarország fenséges királyának Andrásnak megkoronázása idejében, ha nem is minden szabadsága és conditiója, — legalább azonban azon szabadságok és conditiók nevezetesebbjei és szükségesebbjei előadattak és Urunk királyunk pecsétjével megerősíttettek)). A 41. t.-cikkben pedig ez áll : ((Elhatároztuk s örök törvényképen megállapítottuk, hogy Urunk királyunk tartsa meg az egyháznak és az ország lakosainak az ő megkoronáztatásakor Írásban kifejezett szabadságait)). (Kovachich Supl. ad Vest: Com : I. 89 — 136. 1.) A magyar alkotmányfejlődés tehát a XlII-ik században fölismeri a törvény megtaitására irányuló garantiáknak ma is divó módozatait, — a XIV. és XV-ik századok pedig egy befejezett rendszerré jegeciték azt. A Habsburgok trónraléptével leghatalmasabb garantiáink,mint az országgyűlés subsidium megajánlási joga — a koronázás minden követelményei- s következményeivel — az uralkodó tanácsosainak felelőssége (1291: XXXI., 1298: XXIII., 1507 : VII.) már tények voltak. Mig az előző két garantia érvénye csak emelkedett s csak nyert hatályában, addig a harmadik nálunk valódi érvényt csak 1818-ban nyert, — de ez elv ki volt mondva, azt nálunk nem imitátorok szőtték a törvény szövegébe, hanem a nemzeti jog fejleményeiből meriték. A nyilvánosság, a birói függetlenség elve benn volt a magyar közjogban, de annak formáiban rejlő erők a mai értékükben még nem functionáltak. A sajtószabadság nem létezett. Midőn pedig a nemzeti alkotmányosság, a közjogi existentia, legjobban volt nyomva ugy nálunk mint Angliában, akkor fejlődött ki az alkotmány leghatalmasabb garantiája : a municipalismus. Jogosan elmondhatjuk Bagehottal: «Notre liberté est fille des resistances opposées pendant plusieurs siécles avec plus ou moins de legalité, plus ou moins d'audace, au pouvoir executif . . Dans la lutte contre la couronne l'e s p r i t 1 o c a 1 servait de renfort et d'appui. Ce sont les corporations locales, les comtés, les bourgs, qui ont nőmmé les membres des premiers parlaments ; et c'est parceque ces centres locaux etaient libres, que les parlaments l'ont aussi été.» Mivel nálunk is a megyék nagy helyhatósági jogokat s szabadságokat élveztek. — ennek szelleme átment az országI gyűlés tanácskozásaiba, — és a mit az országgyűlés nyomott I alkotmányi viszonyok közt nem tehetett, elvégezték azt a megyék. Befolyásolták az utasítási rendszernél fogva az országgyűlést, ellenőrizték másodsorban a főkormányszékeket. Az 1545: XXXIII., 1635: XVIII-ik t.cikkekre támaszkodva, a főkormányszékek törvényellenes rendeleteit egyszerűen félretették. — mig az országgyűlésen a törvénytelen eljárás ellen gravamenekkel (az angol alkotmány szerint grievances) éltek. A megyék eme kivételes hatalmával szemben a központi kormánynak nem maradt egyéb választása, mint vagy visszatérni a törvényes útra, vagy az alkotmány ellen nyilt harcra kelni, melynek kimenetele mindig kétes. Angliában I. Károlyt 11 évi parlament nélküli uralkodás után, a municipiumok SZÍVÓS ellenállása kénytelenité parlamentet egybehívni; viszont a második Stuart-reactió idején is (1660—1688) ismét a grófságok, megyék ellenállásán tört meg a törvényellenes uralom s az alkotmányos élet visszatérését mindig a municipiumokban támadt mozgalom jelezte. Mai napság azonban a municipiumok ily nagy politikai hatalmára többé szükség nincs, igen találón írja Bagehot: «Les exigences materielles de notre epoque demandent que l'executif sóit fort; sans cela les peuples souftrent sous le rapport du bien-étre, de la santé, de la vigueur. Une nation qui se dit libre ne dóit point redouter les empiétements du pouvoir executif, car la condition mérne de la liberté pour un peuple c'est qu'il se gouverne lui mérne, et l'executif n'est pas autre chose que le corps politique, dont le peuple se sert pour se gouverner». A koronázás és törvényes következményei, — a ministeri felelősség — a parlament mai hatalmi körzete — a nyilvánosság, a birói függetlenség, a sajtószabadság, a rég kifejlett alkotmányosság talaján a leghatalmasabb garantiák arra nézve, hogy a törvények nem csak alkotmányos mód hozatnak meg, de azok érvényt is nyernek s a törvényben biztositott jogoknak élvezete, a törvényből eredő kötelezettségek mindenkit egyenlőn illetnek s terhelnek. «A municipiumokban, Dárdai Sándorral szólva, senki sem keresi többé azon hatalmi tényezőt, mely a hatalmat az állami kormányzattal megosztotta, — jelenleg a törvényhatóságokban mindenki csak közigazgatási szervezetet lát, — a parlamenti képviselet s a korlátlanul szabad sajtó mellett ez idő szerint a törvényhatóságok politikai actiója majdnem teljesen fölösleges, de azért mindegyikünk érzi, hogy e jogot részükre fenn kell tartani, a mely jog esetleg oly arányban növekedhetik fontosságában, a mely arányban az előbbi biztosítékok netalán erejüket veszitenék». (1886. I/III.) Hasonló hatású garantiákat tehát mondva csinálni nem lehet, az angol s magyar alkotmány garantiáit a helyzet alkotta, növelte, a helyzet változtatta meg s enyésztette el. A garantiák' mindig a nemzetből eredtek, s adott viszonyok ellen lettek fordítva adott körülmények közt, ebben van hatásuk titka ; mindezeket lemásolni, más viszonyokra alkalmazni nem lehet. Ep ennek eredménytelensége hitette el az alkotmányok theoretikusaival, hogy alkotmányi garantiákról beszélni többé nem lehet s nem helyes — azonban a két legszabadabb nép alkotmányi evolutiója s garantiáihoz való szigorú ragasz mindeme theoriáknak a leghathatósabb cáfolatai. kodása A vizsgálóbírói intézmény valami. es meg Irta: KECSKEMÉTI BÁLINT, antalfalvai kir. biró. Többfelől nyilvánosságra jutott nyilatkozatokból az látszik kiderülni, hogy az 1891: XVII. t.-c. által megalapított, későbbi rendeletek által pedig tovább fejlesztett vizsgálóbírói intézmény az elet tüzpróbáját nehezen birja ki s ha mai alakjában fentartható