A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 36. szám - Ázsiai állapotok. Válasz - A községi biráskodás alá eső fizetésmeghagyási ügyekből keletkezett perekben hozott ítéletek végrehajtásáról

248 A JOG végrehajtásra az 1881: 60. t.-cikket tartják alkalmazandónak, tapadva a törvény betűihez, nyilván szem elöl tévesztik. Egyébként az 1893: 19. t.-cikkböl magából is kimagyarázhatjuk, hogy ezekben az ügyekben a végrehajtás az 1877: XXII. t.-c. szerint eszközlendö. Vizsgáljuk közelebbről az 1893: 19. t.-cikket. A 15., 16. és 22. §-ok elolvasása után egyszerre szemünkbe tűnik, hogy a fizetésmeghagyási intézményben a községi bíráskodás alá eső ügyekre nézve az 1877: XXII. t.-c. sarkalatos elvei teljesen alkalmazást nyertek, a végrehajtásra, felebbvitelre vonatkozó szabályok tekintetében pedig kifejezetten a sokszor emiitett törvény intézkedései mondattak ki alkalmazandóknak. A 20 frt olyan értékhatárt képez, melyen innen és tul az ügyek más elbánás alá esnek. A 15. §. szerint ugyanis a végrehajtás elrendelésére, foganatosítására s általában a végrehajtási eljárásra a jogorvoslati rendszerrel együtt — községi bíróság elé utalt ügyekben az 1877: XXII. t.-c. szabályai alkalmazandók. Ez a törvény a végrehajtásra csakis az uj intézmény által elkerülhetlenül megkívánt eltérő intézkedéseket tett; nevezetesen kimondotta, hogy a végrehajtási kérelemről jegyzőkönyv veendő fel, ha az nem beadványban tégy példányban) terjesztetik elő; továbbá, hogy a végrehajtást rendelő végzés a végrehajtást szenvedőnek kézbesítendő, végül a sommás eljárás szerint tárgyalandó igényt kereset alakjában a kiküldöttnél kell beadni. Ellenben az eljárás egyszerűségére, hozzáférhetőségére, gyorsaságára és olcsóságára vonatkozó szabályok minden változtatás nélkül kiterjesztettek, illetőleg alkalmaztattak Ugyancsak az idézett §. mondja ki azt is, hogy az ügyek másik osztályánál a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok alkalmazandók, a mik alatt az 1881: 60. t.-c. rendelkezéseit értjük. Kétségtelen tehát, hogy a törvény a 2 frton aluli, községi bírósági ügyekre nézve az eddigi kivételes végrehajtási eljárást tartja érvényben, a mi a községi bíráskodás fentartása mellett annyira természetes, hogy az ellenkezőt szó nélkül hagyni nem lehetne. Az adós a kibocsátott meghagyást az eljárás két phasisában hatálytalaníthatja; nevezetesen a teljesítési határidő lejárta előtt avagy azután. Előbbivel megakadályozta a korlátolt végrehajtási eljárás létrejövetelét, az utóbbival azonban nem. A ló nap eltelte után előterjesztett ellenmondás a korlátolt végrehajtás elrendelésére, foganatosítására hatálylyal nem bír, s csak a további eljárást akasztja meg. Meglehet tehát, hogy a pert már tárgyalja a sommás bír ó, midőn a hitelező az ellenmondás elkésése fulytán kéri a korlátolt végrehajtást. A fizetésmeghagyási ügy birája ezt nem tagadhatja meg, s ha meg nem tagadja, világos, hogy a per megalakulására való tekintet nélkül a végrehajtást a 20 frton aluli ügyben az 1877: XXII. t.-c. szabályai szerint rendeli ej.; a beterjesztett jegyzőkönyvet pedig a periratokhoz való csatolás végett az iktatóhivatalba adja. A sommás birónak pedig tudomásul kell venni az eddigi eljárást, mert a törvény 17. §-a előírja, hogy, ha az ellenmondás következtében megtartott tárgyalás alapján végrehajtható marasztaló Ítéletet hozott (17. §.j: a bíróság hivatalból kimondja, hogy a kielégítési végrehajtás az előbbi korlátozás nélkül folytatandó stb. A korlátlan végrehajtás kimondásakor pedig bizonyára nem helyezheti hatályon kívül a fizetésmeghagyási ügy birájának végzését, melyben az már kimondotta, hogy a végrehajtás az 1877: XXII. t.-c. szerint foganatosítandó, hanem ellenkezőleg mintegy kötött kezekkel kell intézkednie az eljárásnak a megkezdett alapon való lefolytathatása iránt; demonstrálnia kell azt, hgy most már a további eljárásnak nincs jogszerű akadálya. Ha azonban az adós 13 napon belül élt ellentmondással, az igy alakult perben hozott itélet végrehajtására nézve már nincs kötve a sommás biró keze, ugy mint az előző esetben. Mint fentebb már mondottuk, a fizetési meghagyási törvény 17. §-a az 1893: 18. t.-c. 225. §-ában a községi bíráskodás alá eső sommás perekre megállapított kivételes szabályok közül csak a képviseltetési költségekre és a felebbvitelre vonatkozó 3. és 4. pontot szabja meg a fizetésmeghagyásból eredő perekre s mig amazokra az 5. pontban a végrehajtásra nézve is tartalmaz dispositiot, itt azt mellőzte s erre nézve kifejezetten rendelkezik. Ez okozza aztán a magyarázat megficamodását. Nézzük tehát első sorban, mit tartalmaz a sommás törvény 225. §-ának 5. pontja. <Az 1877: XXII. t.-c. értelmében foganatosítandó végrehajtás az ítéletben rendelendő el.» Szerintünk a rendelkezés súlypontja azon van itt, hogy a végrehajtás az Ítéletben rendelendő el, a szöveg egyéb (nem mondjuk mellékes) része csak érinti a különös végrehajtási szabályt. így volt ez szövegezendő azért, mert hiszen ez a szakasz épen a sommás eljárás szabályai aluli kivételes intézkedéseket foglalja magában, azokat, a mik a járásbíróság előtti eljárásban a 224. §-ban hatályon kivül lettek helyezve. A 221. §. folytán ki kellett ezt mondani abból a logikai kényszerből, mert a bagatellbirónak el kellett rendelni szintén az Ítéletben a végrehajtást, a járásbirónak tehát, ki a hozott ítéletet egészben vagy részben quasi fentartotta, ne kelljen és ne lehessen súlyosabb helyzetbe sodorni a pernyertes felet, pusztán azért, mert ügye ott nyert jogerős elintézést; ki kellett mondani a sommás és bagatell bíráskodás harmóniába hozatala végett. És hogy ezt a kivételes szabályt csakis erre az esetre korlátozta, annyival inkább érthető, mert hisz a járásbiró előtti eljárást a S. T. hatályon kivül helyezte. Nem igy áll a dolog a fizetésmeghagyási ügyeknél, a hol mint láttuk, a végrehajtás a bagatel ügyekre ugyanazon törvény alapján i eszközlendö és pedig a mint kimutattuk, a perben hozott itélet | után is. Mivel tehát a törvény 15. és 16. §-ában kimondatott a I kivételes végrehajtási szabály, miután a 13. §-ban már az itélet alapján való eljárásranézve is rendelkezik,a végrehajtási eljárásra nézve a 17. §-ban, melyre a 13. §-ban hivatkozik is, felesleges volt a végrehajtási eljárásra való ujabb rendelkezés. A 17. §-ban nem hivatkozhatik az 1893: 18. t.-c. 5. pontjára, mert mint alább látjuk, — ha már a korlátlan végrehajtás foganatosíttatott, — az ! itélet alapján igen, az ítéletben azonban nem lehet a végrehaj' tás iránt rendelkezni s az egyszerű hivatkozás tehát érthetetlen lett volna. Láttuk azt is, hogy az ellenmondással hatálytalanított j fizetési meghagyás csak a perenkivüli institutio karakterét veszti i el, az elévülési időn belülléte meg nem szűnik, amennyiben akár j az adós, akár a hitelező kérelmére a pernek, illetőleg a további I eljárásnak összes részeivel együtt joghatályos anyagát képezi. I A per nem az ellenmondással vagy idézési kérelemmel, hanem i a meghagyás kézbesítésével tekintendő meginditottnak, a fizetési I meghagyás alapján elrendelt végrehajtás a marasztaló itélet esetén joghatályos, annak alapján a végrehajtás hivatalból folytatandó a j bagatell törvény korlátain belül és annak rendelkezései értelmében, az ellenmondás nem hat a végrehajtásra a tulajdoni igény' kereset tekintetében sem. Ha tehát az idézési kérelemmel kiegészített fizetési meghagyás (mert hisz per esetén csak ilyenről lehet szó) létét bár átalakulva folytatja, ugy meg kell őriznie azokat a sajátságokat is, a mint hogy végrehajtás esetén a törvény kifejezett intézkedése szerint tényleg megőrzi, a melyeket a sommás per természete megenged. Megőrzi tehát a végrehajtásra vonatkozó jellegét is, vagyis a községi bíráskodás alá eső fizetésmeghagyási ügyből alakult perben hozott itélet végrehajtása nem eszközölhető más szabály szerint, mint a mely alá maga a per alapjául szolgáló fizetésmeghagyás végrehajtása esett vagy esett volna. Fentebb láttuk, hogy a fizetésmeghagyási 20 frton aluli ügyek végrehajtási szabályait micsoda alapelvek uralják, s kérdjük, vájjon mi volna a ratio legis abban, ha a törvény azt akarná, hogy a fizetésmeghagyásból alakult bagatel-birósági ügyekben hozott ítéletek végrehajtása az 1881: 60. t.-c. szerint teljesíttessék. Hiszen a S. T. 225. íj. 5. pontja már úgyis beleillesztette ezeknél az ügyeknél az 1877: XXII. t.-c. végrehajtási szabályait: miért tenne ezekre kivételt és pedig ezeknek csak egy részére ? Azt hisszük ilyen okot nem lehet találni. Mindezek alapján kimondhatjuk tehát, hogy a községi bíráskodás alá eső, fizetésmeghagyási ügyből alakult perben hozott itélet végrehajtása a fizetésmeghagyási ügyben irányadó 1877: XXII. t.-c. szerint folytatandó le. Annak igazolásául, hogy a tárgyalt kérdésben a felsőbb bíróságok is ellentétes felfogásban vannak, közöljük az alábbi két kir. táblai határozatot: A kassai kir. ítélőtábla (5,268/95 sz. a.) Az első bíróság végzésének neheztelt azt a részét, mely szerint a végrehajtási kérvényben a végrehajtató részéről felszámított munkadijt meg nem állapította, megváltoztatja s ezt a költséget 5 frtban megállapítja, illetőleg a végrehajtást eme költség erejéig is elrendeli stb. Indokok: Az 1893: XIX. t.-c. 17. §-ának, illetőleg az 1893: XVIII. t.-c. 225. §-ának rendelkezéseiből ki nem magyarázható az, hogy a 20 frton aluli fizetési meghagyásból sommás perré alakult ügyekben a járásbirósági itélet alapján kért végrehajtás kérvényezése körül felmerült munkadij-költség az ellenfél terhére megállapítható nem volna. Ugyanis az 1893: 19. t.-c. 17. §-a tekintettel arra, hogy itt nem a községi bíróságnál megindított és onnan a járásbíróság elé vitt, hanem a községi bíróságnál meg nem indított, de a fizetési meghagyásból keletkezett, tehát ettől eltérő tekintet alá eső perről van szó, aként intézkedik, hogy az ily perekben a sommás eljárás szabályai az 1893: 18. t.-c. 225. §-ának 3. és 4. pontjában foglalt eltérésekkel alkalmazandók; a mennyiben azonban e szerint az 1877: XXII. t.-cikknek az idézett t.-c. (1893: 18. t.-c. 225. §-a) 3. pontjában fentartott 36. §-a is csupán a peres eljárásban felmerült költségekre vonatkozott, az 1893: XIX. t.-c. 17. §-ának fentebbi intézkedéséből egyátalán nem vonható következtetés arra, hogy az eljárás olcsóbbá tétele szempontjából keletkezett törvényes intézkedés a végrehajtási eljárásra is kiható volna. Az 1893: 18. t.-c. 225. §-a azt is kimondja, hogy a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt perekben a végrehajtás már az ítéletben elrendelendő; miből következik, hogy a végrehajtást kérni nem kell és hogy e szerint az emiitett ügyekben végrehajtás kérelmi költségről ingókra vezetett végrehajtás esetén szó sem lehet. Ugy, de az 1893: XIX. t.-c. 17. §-a az előbb idézett törvénynek a 225. §-a 5. pontjában foglalt intézkedését át nem vette, következően a fizetési meghagyásból sommás perré alakult ügyekben a végrehajtást a végrehajtási törvény 7. §-ának megfelelően akár szóval, akár írásban kérni kell; minthogy pedig ugyancsak a végrehajtási törvény 11. §-a értelmében a végrehajtási kérvény költségei megállapitandók, nem forgott fenn törvényes indok az azzal felmerült költséget képező munkadíj megállapításának mellőzésére stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (3,773/95. sz. a.) A felfolyamodás mint az 1877: XXII. t.-c. 79. §-a alapján beadott panasz folytán az iratokat az illetékes gy—i kir. törvényszékhez átteszi. Indokok: A fizetési meghagyás által megindított per tárgyának értékére való tekintettel a községi bíróság elé utalt ügyek • közé tartozik; az ily ügyekben pedig az 1893: 19. t.-c. 15. §-a