A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 36. szám - Ázsiai állapotok. Válasz - A községi biráskodás alá eső fizetésmeghagyási ügyekből keletkezett perekben hozott ítéletek végrehajtásáról

A JOG 247 után bizonyos időre szóló váltónál saját maga irányában való hatálylyal bemutatási időt szabhat. Evvel a törvényileg engedett korlátozások teljesen ki vannak merítve és csak ezek tekinthetők kizárólag engedélyezetteknek. Mindezek alapján bátran állithatjuk, hogy a forgatmányhoz csatolt oly megjegyzés, melynek célja a forgató kötelezettségét a váltóösszeg tekintetében korlátozni, váltójogilag érvénytelen és mint nem létező tekintendő s ezekből folyólag a jelen esetben D. aláírásához esatolt megjegyzés dacára, nézetem szerint az egész váltóösszegért felelős s a takarékpénztár helyesen járt el, mikor 100 frttal megkináltatván, D.-nek vagy a helyette közbenjáróként fellépő E. névbecsülőnek a felajánlott 100 frtnak a váltón való nyugtatását felajánlotta s a váltó kiadását megtagadta. Ázsiai állapotok. _X (Válasz.) Irta : JELEiNTSlK ISTVÁN kir. táblai címmel és jeléggel felruházott kir. tszéki biró, Nagyváradon. A «J o g-> 35. számában a fenti cim alatt megjeleni cikk névtelen írója erősen megtámadja a nagyváradi kir. tszék elnökét teljesen alaptalanul azért, hogy a nevezett kir. tszéknél 600 dbon teltili polgári per elintézetlenül hever; hogy ez a nagyszámú polgári per csakugyan elintézetlen, az való, azonban ennek a megtámadott kir. tszéki elnök legtávolabbról sem okozója. Cikkíró azt róvja fel a megtámadott kir. tszéki elnöknek, hogy ennél a kir. tszéknél egy külön bíró vezeti a bünfenyitő ügyeket, egy másik pedig a polgári felebbezési tanácsot, s hogy mindkettőnek van egy-egy helyettese, a kik elnöki teendőket is végeznek a két szakban; nem állítja, de soraiból azt kell következtetni, hogy a kir. tszéki elnöknek kellene vezetni az emiitett két tanácsot, vagy azoknak egyikét, vagy másikát legalább is; ez azonban lehetetlen, mert a nagyváradi kir. tszék ugy területre, mint lélekszámra, valamint ügyforgalomra nézve a budapesti kir. tszék után az országban legnagyobb, s a kisebb ügyforgalmu kir. tszékekkel párhuzamba nem állitható; megtámadott kir. tszéki elnök teljesen eleget tesz hivatalos kötelezettségének akkor, midőn 5,000 db. elnöki ügyet elintéz, s a kir. tszék polgári tanácsaiban elnököl, I 1 kir. járásbíróságot 3 hónapnyi időt igénybe vevőleg évenkint megvizsgál, a felekkel érintkezik, s az átalános felügyeletet gyakorolja, ennél többet tőle kívánni nem lehet. Hogy a büntető ügyeket vezető bírónak egy helyettese is van, a ki elnöki teendőket is végez, abban találja magyarázatát, hogy a nagyváradi kir. tszék büntető osztályának évenkint 800 körüli bünperben kell a végtárgyalást megtartani, illetve azokban ítéletet hozni, hogy ezt egy tanácsban elvégezni lehetne, azt állítani is képtelenség, megjegyzem azonban, hogy ez az elnökösködő második biró előadói teendőkkel is foglalkoztatva van. A polgári felebbezési tanács elnökének alólirt személyében történt kinevezését a Nmg. m. kir. igazságügyi miniszter ur eszközölte, annak e minőségben foglalkoztatása tehát a megtámadott kir. tszéki elnök ellen megrovás tárgyául nem szolgálhat, valamint az sem, hogy a kir. tszéki elnök a felebbezési tanács elnökének egy helyettest rendelt ki, mert ezt tennie a sommás bírói ügyviteli szabályok 68. §-a által előirt kötelessége; s hogy ez az 500 ! dbot évenkint meghaladó felebbezett ügyekben a tanácselnöknek I segédkezik, az természetes, de ezt, legalább 1895-ik évben akképen i teljesítette, hogy e mellett még 5,615. polgári ügydarabot intézett el. Halva született ideálnak kell nyilvánítanom cikkírónak kifejezett azt a véleményét, mely szerint az összehalmozódott 600 dbon felüli polgári pert akképen mondja elintézendönek, hogy azt per 30—40 drb 18 biró között osztaná szét, s az akkor hat hét alatt el lenne intézve; mert itt feledi, vagy nem tudja, hogy a kir. tvszéknek telekkönyvi s büntető ügyekkel foglalkozó birái, ugy- I szinte a vizsgálóbírók is tul vannak terhelve, hátránynyal küzde- I nek, s ez az ilyetén szétosztás ezen osztályoknál tenné a hátrányt | elviselhetlenné; e mellett a szakszerű foglalkozásnál fogva minden j biró polgári ügyekkel, legalább sikeresen foglalkoztatható aligha lenne; de különben is evvel a felosztással 210—280. polgári hát- i rányper jutna az ezenkívül is túlterhelt annak a 7 polgári bírónak, a kinek kezén az összegyűlt, legnagyobb munkásságuk mellett, mert ezt az egyet legalább cikkíró kifejezetten elismeri. A baj igaz, hogy meg van, de erre nézve cikkíró bűnbakul a kir. tszék elnökét igazságtalanul állítja oda; elmondom én, a ki 25 éve vagyok bírája ennek a törvényszéknek s így a körülményeket ismerem, hogy a baj alapja mi; évekkel ezelőtt már tul volt ez a kir. tvszék terhelve, a mi annál érezhetőbb volt, mert néhány öregebb, időközben nyugdíjazott birója is volt, a kik a dolog természeténél fogva a fiatalabbakkal munkaeredményre versenyezni képesek nem voltak, ezeknek nyugdíjazása alkalmával az állások nem töltettek be azonnal és így a hátrány évről-évre szaporodott, s a sommás törvény életbe léptetése alkalmával az 1894, évi november 1-én a kir. tvszék nagy hátránynyal küzdött; a sommás törvény életbe léptetése alkalmából az addig is tul nagy munkaanyag évenkint r,00, s néhány felebbezett perrel szaporodott, minek feldolgozására az 1896. év elejéig 3, azóta pedig 5 olyan polgári biró osztatott be, a kiknek évenkint 5,000—6,000 polgári ügydarab osztatott ki, majdnem két év óta ilyen körülmények közt küzd a kir. tvszék polgári osztálya, s hogy igy a hátrány összegyűlt, azt ahhoz értő ember csak természetesnek fogja találni, s a hátrány okozójául a kir. tvszék elnökét tekinteni csak akkor lehetne, ha ezeket a körülményeket felügyelő hatóságának a kir. ítélőtáblai elnök ur ő méltóságának, s a Nmg. m. kir. igazságügyi minister urnák fel nem jelentette volna; azonban előbbi a kir. tvszék ügykezelésének vizsgálata alkalmával s más uton is, ugy szinte utóbbi mindezekről tudomással birt, miként a Nmg. m. kir. igazságügyi minister ur az ügyvédi kamarának e tárgyban nála járt küldöttség előtt nyilatkozott. A baj oka tehát egyedül és kizárólag a kir. tvszék bíráinak korlátolt számában keresendő, a mit legfényesebben az bizonyít, hogy igazságügyminister ur ő Nmga ezt belátva, a folyó 1896. évben a birák létszámát négy biró kinevezésével megszaporította, e négy biró közül egy állását a folyó évi március havában elfoglalta, de csupán egy hónapig működött, s megbetegedett, azóta nem működik, a f. é. augusztus hóban kinevezett 3 biró közül pedig csak egy foglalta el eddigi állását, e szaporítással eddig eredményt felmutatni nem lehet. A hátrány miatt tehát cikkíró alaptalanul bántalmazza a I kir. tvszék elnökének szerinte is tiszteletre méltó személyét, s ezért a cikk tartalmát s irányát személyes okokra vezetem vissza. | A községi biráskodás alá esö fizetésmeghagyási ügyekből keletkezett perekben hozott Ítéletek végrehajtásáról.*) Irta: dr. BENCSIK JÁNOS orosházi kir. aljárásbiró. Ugy a sommás, mint a fizetésmeghagyási törvény kifejezetten rendelkezik arra nézve, hogy a községi bíróságtól a járásbírósághoz vitt perekben hozott ítéletek, illetőleg a fizetésmeghagyás végrehajtása az 1877: XXII. t.-c. értelmében eszközöltessék. A dolog természete azt hozza magával, hogy ha már a törvényhozó ugy a bagatell-perek, mint az ennek kikerülésével alakult 20 frton aluli fizetésmeghagyások végrehajtásánál az 1877: XXII. t.-c. intézkedéseit jelölte meg irányadóknak és követendőknek, akkor nem akarhatott más eljárást követni a 20 frton aluli, bagatellbiróság elé tartozó, de a fizetés meghagyási ügyből a járásbíróságnál alakult perekben hozott Ítéletek végrehajtására nézve sem. Erre nézve azonban a törvényhozó kifejezetten nem rendelkezett. A fizetésmeghagyási törvény 17. §-a kimondja, hogy a per esetére a községi bíróság hatáskörébe tartozó fizetésmeghagyási ügyekből (a járásbíróság előtt) alakult jjerekben a sommás eljárás szabályai az 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §-ának 3. és 4. pontjaiban foglalt eltérésekkel alkalmazandók. Az idézett §. 3. pontja szerint az ilyen sommás perekben a képviseltetés esetében felmerülő költségekre az 1877: XXII. t.-c. 36. §-ának intézkedései alkalmazandók; vagyis a kényszerképviselet esetét kivéve a meghatalmazott által való képviseltetés folytán felmerült költségtöbblet az ellenfél terhére semmi esetben sem állapitható meg, — 4. pontja szerint pedig a járásbíróság Ítélete ellen felebbvitelnek helye nincsen. Ugyanezen §. 5. pontja a járásbíróság elé a községi bíróságtól került perekre nézve ekként rendelkezik: «az 1877: XXII. t.-c. értelmében foganatosítandó végrehajtás az ítéletben rendelendő el». Az a körülmény aztán, hogy sem a sommás, sem a fizetésmeghagyási törvény nem rendelkezett a fizetésmeghagyásból keletkezett sommás perbeli ítélet végrehajtásáról, a gyakorlati életben két ellentétes magyarázatot szül mégis. Az ilyen perekben ugyanis egyik bíróság, sőt biró is az 1881: 60. t.-c, másik az 1877: t.-c. szerint rendeli el a végrehajtást. Tudjuk, hogy a sok gáncsot élt bagatell-törvény az olcsóság, gyorsaság, hozzáférhetőség igazságügyi politikai követelményeinek a lehető legszélesebb mérvű tekintetbe vételével alkottatott meg; abból a fontos közgazdasági okból folyólag, hogy a legszegényebb osztály a perek költségeitől és az eljárás komplikáltságától minél inkább megóvassék. Ha ezt elfogadjuk, akkor az a kérdés: volt-e egyéb oka a törvényhozónak az 1877: XXII. t.-c. intézkedéseinek a sommás bíróság előtti perekre való kiterjesztésénél mint a fenntebbi jól eltalált közgazdasági érdek ? Bizonyára világos, hogy nem volt. Sőt következetességből is alkalmaznia kellett, (az 1893: 19. t.-c. ló. és 22. §-ában tényleg alkalmazta is) a fizetésmeghagyási eljárásban is. Ha tehát a törvényhozó azért nem rendelkezett a fizetési meghagyásból alakult bagatell-birósági ügyekben hozott ítéletek végrehajtásáról, mert az 1881 : 60. t.-c. szabályait kívánta alkalmazni, ugy lényegesen eltért a mindkét rendszerben elfogadott sarkalatos elvtől s kutatnunk kell annak okát. Azonban erre sem jogtechnikai, sem jogpolitikai okot nem találunk s igy az analógia szabályánál fogva ki kell mondanunk, hogy ezek az ítéletek is az 1877: XXII. t.-c. értelmében hajtandók végre annyival is inkább, mert hiszen ez és az 1881: 60. t.-c. közt szembetűnő nagy a különbség. A helyes törvénymagyarázatnak első sorban a hiányos törvény keretében kell maradnia s a törvényhozó intentióját csak akkor kutatni, ha a szövegmagyarázat a homályt el nem oszlatja. A fenntebbieket mi is csak azért vetettük fel, mert azokat azok, kik a *) Tárgyhalmaz miatt elkésett. A szerkesztőség.