A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 34. szám - Mikép lehet a per tárgyának értékénél fogva sommás eljárás alá nem tartozó pert a sommás bíróság elé vinni? - Felelet. Az ügyvédjelölt felmondási ideje

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 34. számához. Budapest, 1896 augusztus hó 23. Köztörvényi ügyekben. Ha a felebbezési tárgyalás során az tűnik, hogy az önképviseletre nem jogosult félnek nem a törvényes képviselője lépett fel a perben, a felebbezési bíróságnak az elsöbirósági ítélet feloldása mellett nem az 1893: XVIII. t.-c. 1. bekezdése értelmében megszüntető, hanem ezen törvényszakasz 2. bekezdése és a 28. §. szerint félbeszakító végzést kell hoznia, melylyel a képviseletben fenforgó hiány pótlandó. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa (1896. évi június hó 24-én 33. sz. a.) dr. K r a u s z Ferencz ügyvéd által képviselt S. Bernát mint kisk. S. Marianna törv. gyámja felperesnek, Vuchetich Ódon ügyvéd által képviselt M. Ferenc alperes ellen gyermektartási dij iránti sommás perében következő végzést hozott: A másodbiróság végzése annyiban, a mennyiben az általa az elsó'biróság Ítélete feloldatott, helybenhagyatik, a mennyiben azonban az eljárás megszüntetett, megváltoztattatik s e helyett az eljárás felfüggesztetve s az elsó'biróság arra utasittatik, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 8. §-a értelmében járjon el. Indokok: Helyes ugyan a másodbiróság indokolt álláspontja arra nézve, hogy a felperesként fellépő M. Bernát a törvénytelen születésű S..Mariannát az 1887. évi XX. t.-c. 39. §-a értelmében külön gyámhatósági kirendelés nélkül nem képviselheti s a tekintetben is helyesen határozott a másodbiróság, hogy ezen körülmény az 1893. évi XVIII. t.-c. 27. §-a értelmében hivatalból figyelembe veendő akadályt képez és igy az idézett t.-c. 128. §-ának 2. pontja értelmében a meg nem jelent alperes felebbezése alapos. Ezeknél fogva a másodbiróság az elsó'biróság Ítéletét helyesen oldotta fel, ez a körülmény azonban nem vonja maga után azt, hogy az idézett t.-c. 166. §-a értelmében egyszersmind megszüntető végzés hozassék, mert a 166. §. rendeltetése szerint az eljárás csak annyiban szüntetendő meg, a mennyiben azt a 8. §. rendeli; úgyde a megszüntetésről a 8. §-nak csak a 2. és 3. bekezdése rendelkezik, míg a 8. §. első bekezdésében tárgyalt esetben, mely alá a jelen per is tartozik, a hol t. i. önképviseletre nem jogosult félnek nem a törvényes képviselője lépett fel, a képviseletben fennforgó hiány az idézett 8. §. első bekezdése és a 28. §. rendelkezése értelmében pótlandó, melynek eszközölhetése céljából a bíróság nem permegszüntető, hanem megfelelő határidő kitűzése mellett félbeszakító végzést hoz s minthogy az elsó'biróság a törvénynek ide vonatkozó rendelkezéseit mellőzte és ezen hiány a másodbiróságnál a 166. §. utolsó bekezdésének rendelkezéséhez képest, a mennyiben elsőbiróság előtti eljárás hiányzik, a felebbviteli fokok számának megrövidítése nélkül nem pótolható, kellett az elsőbiróságot a másodbiróság végzésének a megjelölt részben való megváltoztatása mellett az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. §-ának első bekezdése értelmében megfelelő eljárásra utasítani. A felek puszta megegyezése a házasság felbontására alapul nem szolgálhat, de ily megegyezés tekintete alá sorozható, a mennyiben az más módon is nem bizonyittatik, vagy legalább nem támogattatik, az az eset is, a midőn az egyik házasfél által válási okul felhozott körülményt a másik fél egyszerűen beismeri. A szolnoki kir. törvényszék (1895. évi november hó 27-én 18,074. sz. a. 1 Szillasy Pál ügyvéd által képviselt E. Regina felperesnek személyesen védekezett S. István alperes ellen köztük létező házassági kötelék felbontása iránti rendes perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék az E. Regina és J. István között Mezőtúron 1894. évi április hó 17-én a mezőtúri evang. reform, lelkész eló'tt kötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-a a) és c) pontja alapján felbontja. J. István alperes vétkességét megállapítja s mindkét félnek megengedi uj házasság kötését stb. Indokok: Felperes alperes elleni váló keresetét engesztelhetetlen gyűlölség cimén indította, a mely engesztelhetetlen gyűlölség a mint a másodízben megtartott békéltetés és tárgyalás során előadta, onnan származik, mert alperes már együttélésük ideje alatt, rövid idővel a házasságuk megkötése után a náluk szolgálatban levő cselédleánynyal szerelmi viszonyt folytatott, a mely viszony fennállott külön élésük ideje alatt is. Minthogy pedig a házasfelek között a bíróság előtt két izben megtartott békéltetések, sőt feleknek ágytól és asztaltól való elválasztása eredményre nem vezettek; minthogy ugy felperes mint alperes is a házasság felbontását mindig állhatatosan kérték, minthogy alperes beismeri, hogy a házassági együttélés alatt is más és még azután is más nővel szerelmi viszonyt folytatott, minthogy az alperes ezen beismert cselekménye által a házassági kötelességeket szándékosan súlyosan megsértette és az erkölcstelen életet megátalkodottan folytatta, végre minthogy a házasfelek között a házasélet békés folytatására a legkisebb remény sem mutatkozik, a házasságvédő is a házasság felbontását nem ellenezte: az 1891. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) és c) pontja alapján a peres felek között kötött házasság felbontandó és az 1894. évi XXXI. t.-c. 85. §-a alapján a házasságot felbontó ok miatt alperes vétkessége megállapítandó volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi február hó 26-án 165. sz. a.) Az elsó'biróság ítélete a házasság felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált részében azzal a kiegészítéssel, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése után az illetékes m.kir.anyakönyvvezetó'vel közlendő, helybenhagyatik. stb. Indokolás: Habár az 1895. évi október hó elsején hatályba lépett 1894. évi XXXI. t.-c. szerint engesztelhetetlen gyűlölet a házasság felbontására okot nem képez, tekintve mégis, hogy az idézett törvény 139. §-a szerint a törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok a korábbi jogszabályok uralma alatt létrejött tények alapján is felbonthatók, ha ezen tények a jelen törvény szerint bontó okot képeznek; Tekintve, hogy alperes a felperesi kereset alapján megtartott tárgyalás alkalmával elismerte felperes ama vádját, hogy alperes a házassági együttélés, valamint a különélés ideje alatt cselédjével tiltott viszonyt folytatott és hogy 1895. évi május hó elsejétől kezdve nejétől külön válva él, tekintve, hogy ezek szerint alperes a házastársi kötelezettségét szándékos magaviselete által súlyosan és oly mérvben sértette meg, hogy felperesre nézve a további életközösség elviselhetetlennek jelentkezik, ez esetben pedig a házasság a másik házastárs kérelmére a fent idézett törvény 80. §-ának a) és c) pontjai alapján felbontható, ugyanazért az elsó'biróság ítéletének a házassági kötelék felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált rendelkezését helybenhagyni kellett, stb. A m. kir. Curia (1896. évi június hó 17-én 1,253. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik és utasittatik az elsőbiróság, hogy kitűzendő tárgyalásra, a lehető törvényes következményekre való figyelmeztetés mellett hívja fel felperest, hogy azt az állítását, miszerint alperes a házas együttélés alatt már, de azután is egy más nővel tilos viszonyban élt, alperes beismerésén kivül más módon is bizonyítsa és egyszersmind, miszerint nevezze meg azt a nőt is; engedje meg alperesnek is, hogy a felperes előadására nyilatkozatát megtehesse, foganatosítsa a netalán ajánlatba hozandó bizonyítási eljárást, a kifejtendö'khöz képest pedig újonnan határozzon. Mert: A feleknek puszta megegyezése a házasság felbontására alapul nem szolgálhat, de ily megegyezés tekintete alá sorozható, amennyiben az más módon is nem bizonyittatik, vagy legalább is nem támogattatik, az az eset is, a midőn az egyik házasfél által válási okul felhozott körülményt a másik fél egyszerűen beismeri; ugyanazért, mert a fennforgó esetben felperesnek azt az állítását, hogy alperes egy idegen nővel tilos viszonyban élt és él, alperes beismerte ugyan, de a bontó okul szolgálható ezt a ténykörülményt a per többi adatai még nem is támogatják, de az az idegen megnevezve sem lett, kellett mindkét alsóbiróság ítéletének feloldásával felperesnek alkalmat nyújtani, hogy annak a nőnek megnevezése mellett az állított tilos viszonyt bizonyítsa és alperes védekezését a törvényes következményekre való tekintettel megtehesse, minthogy az eljárásnak a jelölt irányban való pótlása nélkül a jelen válóper ügye alaposan el nem bírálható. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a váltókereset alapjául szolgált váltó oly visszatérő időszakban előre fizetendő biztosítási dijat képvisel, melynek meg nem fizetése a keresk. törv. 485. §-ának 4. pontja értelmében azt vonja maga után, hogy a vonatkozó tűzkár biztosítási szerződés hatályát veszti, akkor a biztosító a díjfizetés elmulasztásának napjától fogva kockázatot tovább már nem viselvén a megszűnt kockázat ellenértékét képező dijat sem igényelheti. A nagy-kanizsai kir. törvényszék mint váltóbiroság (1895 évi december hó 27-én 1,064 sz. a.) Dr. Tripammer Rezső ügyvéd által képviselt «Első magyar általános biztosító társasága felperesnekKomjáthy Béla ügyvéd által képviselt P. János alperes ellen 2 frt 99 kr. és jár. iránti váltóperében következőleg ítélt: Az alperesi kifogásnak részben elvetése mellett alperes köteles a 9,378/95. sz. sommás végzés alapján 1 frt 49'/2 kr. tőkét, kamatait stb. felperesnek megfizetni. Ellenben 1 frt 49"2 kr. tőke és kamataira nézve az alperesi kifogásnak hely adatik s a 9,573/1895. sz. alatt hozott sommás végzés 1 frt 49Vj kr. tőke és kamatai erejéig hatályon kivül helyeztetik s ezen összeg iránti keresetével felperes elutasittatik stb