A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 34. szám - Mikép lehet a per tárgyának értékénél fogva sommás eljárás alá nem tartozó pert a sommás bíróság elé vinni? - Felelet. Az ügyvédjelölt felmondási ideje

A JOG 239 Az 1882. évi 22,021. sz. a. kiadott igazságügyniiniszteri rendelet szerint, mely a 39,425,1881. sz. ig. ni. rendelet Ki. §-nak í>. pontját módosította, a kiutaló végzés jogerőre emelkedése napjától számítandó 8. napig az álla m-k i n c s t á r kamatot fizetni köteles. E szerint a kiutaló végzésbt n a töke után járó kamatot nem is lehet kiszámítani. A kiutalványozást teljesítő hatóság annak meghozatalakor azon időpontot, hogy mikor emelkedik jogerőre a kiutaló végzése, előre nem tudhatja. Itt merülhetne fel azon kérdés: mikor, mely napon emelkedik jogerőre a kiutaló végzés, mely naptól számítandó a záros 8 napos határidő ? Igaz ugyan, hogy ezen kérdésre a hivatkozott alap s pótrendeletek határozott feleletet nem adnak. Ha azonban az alaprendelet módosított 17. tj-at és a méltányosságot szem elől el nem tévesztjük, nem lehet kétségünk az iránt, hogy a kiutaló végzés jogereje nem esik össze annak kelet napjával, hanem a kézbesítés napjától számítandó. Ez természetes is, mert hiszen a rendelet a kiutaló végzést perrendszeriien kézbesíteni rendeli, mindaddig tehát, mig minden érdekelt félnek ki nem kézbesittetett, jogerősségéről szólni nem lehet. A felfolyamodási határidő a kézbesítés napjától lévén számítandó, mi természetesebb mint az, hogy a felfolyamodási határnap eredménytelen lejáratával áll be a jogerősség napja. Minthogy én a felhívott rendeleteknek a fentebbi értelmet vélem tulajdonítani, a megbeszélés tárgyává lett kérdéses legnjabbi rendeletnek a t. cikkíró ur által felfedezett káros hatását nem látom. És ennek következtében nem érthetek egyet abban, hogy a bíróságok pótutalvány hozatalára kárhoztassanak. A bíróságok nagyon is tul vannak halmozva a munkával, s így minden törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a munka kevesbbedjék, ne pedig ellenkezően szaporittassék cél és szükség nélkül. Mikép lehet a per tárgyának értékénél fogva sommás eljárás alá nem tartozó pert a sommás bíróság elé vinni? Irta: D- O. L., Budapest. Erre nézve jó tanácscsal szolgál a budapnsti kir. törvényszék II. polgári felebbezési tanácsának a következő esetben hozott E 81'96. számú végzése: Fogorvos fogorvosi műtétek fejében járó dijak iránt 22 frt erejéig pert indított a járásbíróság előtt. Alperes az első tárgyaláson becsatolva felperesnek a perindítás előtt hozzá intézett felszólító levelét, melyben tőle a műtétekért 20 forintot kér, ezzel igazolja, hogy felperes ellene csak 20 frtot érvényesíthet és a járásbíróság hatásköre ellen emel kifogást, melynek a biróság, minthogy a 20 frton aluli perek a bagatell bírósághoz tartoznak, természetesen helyt ad s a pert megszünteti. Felperes fel folyamodása folytán a felebbezési tanács a járásbíróság végzését megváltoztatja, a járásbíróság hatáskörét megállapítja, utasítja a járásbiióságot, hogy a kereset érdemleges tárgyalására határnapot tűzzön s ezen végzését következőképen indokolja: «A birói hatáskör és illetékesség ellen emelt pergátló kifogások elbírálására a kereseti álláspont irányadó. • Minthogy pedig felperes keresetét 22 frt készpénz összeg megfizetése iránt indította; <minthogy továbbá az ily összegű személyes keresetek elbírálására az 1893. XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontja értelmében a kir. járásbíróság bír hatáskörrel; • minthogy végül annak elbírálása, hogy felperes mily összegű követeléssel bir, a per érdemére tartozik: • ennélfogva a fellolyamodásnak helyt adni, a kir. járásbíróság hatáskörét megállapítani s a per érdemleges tárgyalását elrendelni kellett». Kereskedők, ügyvédek, kik annyira támadtatok a Curia G0. számú teljes ülésü döntvénye ellen, mely a 20 frton aluli kereskedelmi ügyletekből folyó pereket is a bagatell bíróságok hatáskörébe utalta, indítsátok meg pereiteket ugy, hogy 20 frton aluli követeléseiteket csekély összeggel 20 frton felüli összegre emelitek s ekkor a sommás bíróság fog nektek Ítéletet adni. A pergátló kifogástól nem kell félni, de még attól sem, hogy a perköltségeket kölcsönösen meg fogják szüntetni, mert a sommás eljárási törvény 110. §-a alperest felperesnek csekélyebb részben való pervesztesége esetén is az összes perköltségek, vagy azok egy részében mondja elmarasztalandónak! Ez a consequentiája volna a felebbezési tanács ezen felfogásának. De vájjon jogilag megállhat-e az ? Azt hiszem, hogy nem! Mert ha igaz is, hogy a pergátló kifogások elbírálására a kereseti álláspont az irányadó, de ha alperes a kereseti álláspont helytelen voltát igazolhatja — s ez nem tartozik az ügy érdemébe — ugy a pergátló kifogás ezen helyesbített álláspont szerint bírálandó el. De a felebbezési tanács felfogása teljesen illuzoriussá teszi a sommás eljárási törvénynek a pergátló hatásköri kifogásra vonatkozó rendelkezéseit, mert a perben álló fél azokkal sohasem élhetne. A törvény tudvalevőleg rendeli, hogy a pergátló kifogást a kereset előadása után köteles alperes előadni s azzal érdemleges ellenkérelmének előterjesztése folytán csak annyiban élhet, a mennyiben oly akadályokra vonatkozik, melyek a biróság részéről az Ítélethozatal előtt az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendők. (27. §.) Ily hivatalból figyelembe veendő akadályt pedig a törvény c s a k k e tt ő t ismer (ugyanezen szakasz 6-ik bekezdése), ha t. i. a kereseti jog érvényesítése egyáltalán nem tartozik polgári perutra; 2. ha a felek valamelyike önképviseletre nem jogosult, illetőleg, hogy törvényes képviselője mellőzve van vagy nincsen igazolva. Azt azonban, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a biróság nem illetékes, a biró nem veheti hivatalból figyelembe. Ily kép tehát, ha a felperes nagyobb összegre perel, mint a mennyi neki tényleg jár, ha később alperes érdemleges védekezése után a helyes, 2U frton aluli összegre szállítja is le keresea tét, hatásköri kifogásnak nem lenne foganatja. Nyilt kérdések és feleletek. ^'(Felelet). y( Az ügyvédjelölt felmondási ideje. Az ezen lapok 32.számában felvetett azon kérdésre nézve, hogy az ügyvédjelöltnek mennyi a felmondási ideje, illetve ok nélküli azonnali elbocsátás esetén mennyi időre eső járandóságait van joga követelni, — épen nem könnyű a felelet. Specialiter ügyvédjelöltre vonatkozó birói határozat előttünk sem lévén ismeretes, csak az általános jogi elvekre és a hason foglalkozásúakra hozott határozatokra alapithatjuk válaszunkat. Nézetünk szerint mindenekelőtt azt kell tekintetbe venni, vájjon határozott időtartamra szólott-e a szolgálati szerződés, vagy sem ? Ha az előbbi eset forogna fenn, ami nem valószínű, hogy pl. az alkalmazás ugy történt, miszerint az 1896. év december 31-ig tart, ez esetben ezen időtartamra végig megilleti az elfogadható ok nélkül elbocsátottat a járandósága. Ha azonban csak hónapszámra megállapított fizetéssel volt alkalmazva, ugy a felmondási idejére nézve a gyakorlat felette ingadozó. Gyakorlati esetek vannak a szellemi foglalkozású, szolgálati szerződésben állók közül a hírlapírókra nézve. Azonban ezek az esetek is homlokegyenest ellenkeznek egymással a tekintetben, hogy mig a régebbi esetekben ezekre nézve a Curia per analógiám, a kereskedelmi és ipari alkalmazottakra fentálló törvényes intézkedések alkalmazásával, az elfoglalt állás több vagy kevesebb fontossága szerint 6 heti és 3 havi felmondást itélt meg, addig az ujabb praxis a jelzett törvényes intézkedéseket oly kivételes határozmányoknak nyilvánította, melyek megszorítással értelmezendők és így a szellemi foglalkozású alkalmazottakra analógia utján ki nem terjeszthetők. Ilyen alkalmazottakra tehát azt vette a Curia irányadónak, hogy hét, hónap, negyedév vagy évszámra lettek-e felvéve és a felmondási időt ezek szerint, egy hét, egy hó, három hó, vagy egy évben (pl. gazdatiszteknél) szokta megállapítani. Ezen gyakorlat szerint tehát egy havi felmondási ideje lenne az ügyvédjelöltnek, lévén az renr.szerint hónapszámra felvéve. Megjegyzendőnek találom azonban, hogy ez a gyakorlat sem tekinthető végleg megállapodottnak és mellette elég gyakori az az álláspont, mely szerint törvény hiányában az az irányadó, mennyi a szokásos felmondási idő ? Ez pedig — legalább itt a fővárosban ez a szokás, — 15 nap, miért is esetleg csak ennyi lesz megítélhető. Mindenesetre sajnálatos, hogy ilyen kénlésben ennyire bizonytalan a jog, és az ügyvédi kamaráknak módjukban, —talán kötelességükben is, — állana ennek a bizonytalanságnak megszüntetése végett a szükséges lépéseket megtenni. Dr. Deutsch Tgndcz. Budapest. Irodalom. Jogi ismeretek. Tankönyv a felső kereskedelmi iskolák számára. 1896. Irta: dr. Vadas József felső kereskedelmi iskolai tanár. A megjelent mü ily irányban hazai jogirodalmunkban az első s azért is szerzőnek a mü megírásánál számos nehézséggel kellett küzdeni illetőleg az úttörő munkáját végezni. A «Jogi ismeretek » a vallás- és közoktatás ügyi m. kir. miniszternek a felső kereskedelmi iskolák szervezetéről 1895. évi 41,001. sz. a. kiadott rendelet folytán láttak napvilágot. E rendelettel a felső kereskedelmi iskolák tantervébe a váltó-, kereskedelmi- és iparjog helyébe a «jogi ismeretek* vétettek fel, mely nevezet alatt mindazon köz-, közigazgatási-, magán-, váltó-, kereskedelmi-, csőd- és iparjognak és a vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmazó törvények rövid ismerete illetőleg népszerű ismertetése értendő, melyekre «a kereskedőnek és iparosnak* — mint szerző előszavában mondja — «a mindennapi élet csaknem minden órájában szüksége van s mely nélkül a felső kereskedelmi iskolai tanulóból a magyar viszonyok iránt érdeklő magyar érzelmű, hazafias gondolkozású kereskedő, iparos vagy hivatalnok nem lehet*. Ennek megfelelőleg szerző müvének I., II. és III. részében a köz-, közigazgatási-, magán-, váltó-, kereskedelmi- és csődjognak legfőbb intézményeit és az