A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 2. szám - Az uj sommás eljárás a gyakorlatban

A JOG áll-e vagy sem, ennek a peren kivüli eljárásnak keretébe nem tartozik. (1895. nov. 21. 1,564.) A csödtörv. 143. §. értelmében, mely a pótbejelentéssel élő hitelezőt csak a tömeg s a többi csödhitelezök irányában, de nem a csödhitelezök ügyvédjei irányában kötelezi költség fizetésére, az ügyvédek még abban az esetben sem birnak jogosultsággal, ha valóban csődhitelezöket képviselnek. A budapesti kir. ítélőtábla. (1895. évi nov. 13-án 3,385.) A bűnvádi feljelentést tett csödhitelezök felebbezési joggal birnak a hozott vádhatározat ellen, ha az nem mint feljelentésükben kérték csalárd, hanem vétkes bukásra szól. M. kir. Curia 11895. nov. 7. 9,259,95. B.) Kisebb polg. peres ügyben letett esküt illetőleg is hamis eskü meg nem állapitható, ha az előirt alakszerűségek az eskü letételénél meg nem tartattak. M. kir. Curia (1895. dec. 3-án 9,358. sz.) Bűnügyekben. A közvetlen büntető végtárgyalást rendelő végzés ellen önallo jogorvoslat nem érvényesithető. A m. kir. Curia 1 L895. nov. 1*2. 8,585. sz. a.) a szegedi kir. ítélőtábla végzése megsemmisíttetett s (a szabadkai kir. tvszék előtt lopás büntette miatt vádolt) E. Györgyné vádlottnak felebbezése visszautasittatik. Indokok: A közvetlen idézés mellett elrendelt végtárgyalásnak célja az, hogy a beismeréssel vagy közvetlen fénytanukkal könnyen tisztába hozható kisebb büntetendő cselekmények iránt indított bűnügyek mielőbb befejeztessenek. Ez tehát kizárja, hogy az ily tárgyalást rendelő végzések ellen önálló jogorvoslat érvényesíttessék s annak felfüggesztő hatály tulajdonittassék, hanem az ily felebbezés csak is az ítélet elleni jogorvoslattal együtt érvényesithető. Ehez képest a kir. ítélőtábla szabálytalanul járt el, hogy egy felebbezéssel meg nem támadható végzésnek érdemleges elbírálásába bocsátkozott s igy a végzését meg kellett semmisíteni s vádlott felebbezését pedig vissza kellett utasítani. A vádlott birtokában lévő, tőle lefoglalt és fajtalanságot tartalmazó nyomtatványok és fényképek nem képeznek bizonyítékot arra, hogy azokat nyilvánosan árulni, kiállítani vagy terjeszteni akarta; de ha erre irányzott szándék bizonyítva volna is, a szándékolt vétséget vádlott be nem végezte, mert elfogatása öt ebben megakadályozta, az ebbeli kísérlet pedig nem büntetendő. i'Btk. 268., 248. és 65. §§-ai.) A budapesti büntető kir. járásbíróság (1895. május 22. 20,501. sz. a.i özv. M. Vilmosné és B. Court a btk. 248. § 1-sö bekezdése alá eső szemérem elleni vétségben bűnösöknek mondatnak ki stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895 június 19. 6,269. sz. a.) a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja, özv. M. Vilmosné vádlottat a vád és következményei alól felmenti, stb. Indokok: A rendőrségi jelentés szerint a rendőrség vádlottat akkor fogta el, midőn az Orient szállodába belépni akart. Vádlott birtokában a tőle lefoglalt s fajtalanságot tartalmazó nyomtatványok és fényképek találtattak. Minthogy egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy vádlott a nála talált fajtalan nyomtatványokat és fényképeket a szállodában nyilvánosan árulni, kiállítani vagy terjeszteni akarta és vádlott csak azt ismeri be, hogy a nyomtatványokat egy urnák vitte, a ki őt erre felhívta; minthogy ha a nyilvános árulásra, kiállításra vagy terjesztésre irányzott szándék bizonyítva volna is, a szándékolt vétséget vádlott be nem végezte, mert elfogatása őt ebben megakadályozta; minthogy azért legfelebb a btk. 268. §-ában meghatározott vétségnek kísérletéről lehetne szó, ez a kisérlése pedig a btk. 248. és 65. ij§-ainak egybevető rendelkezései értelmében nem büntetendő; minthogy a vádlott ellen emelt vád kizárólag ezen tényálláson alapszik s vádlott más ténykedéssel sem nem vádoltatott, sem más ténykedés ellene bizonyítást nem nyert, a kir. járásbíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat, őt terhelő büntetendő cselekmény hiányában a vád és következményei alól fel kellett menteni, stb. A visszaesés megállapítására nem elegendő a vádlott azon bemondása, hogy kétszer büntetve volt. A m. kir. Curia: Lopás büntette és vétsége miatt vádolt W. János elleni bűnügyben itélt: Az a körülmény, hogy vádlott 1878. vagy 1879. évben Budapesten a járásbíróságnál lopás miatt hat hétre elitélve és büntetve lett volna, ki nem derittethetett és meg nem állapittathatott, miután a budapesti büntető járásbíróság értesítése szerint, vádlott neve azon kir. járásbíróság könyveiben elő nem fordul: vádlottnak azon előadása tehát, hogy a jelen cselekménye előtt lopásért kétszer volt büntetve és pedig ezek közül egyszer a budapesti kir. járásbíróságnál, a jelen büntetendő cselekménynek a Btk. 338. §-a szerinti minősítésére elegendő alapul egymagában annyival inkább nem szolgálhat, mivel a jelzett időben érvényben volt törvények szerint a járásbíróság hatásköréhez utalt kisebb lopás mint kihágás volt büntetendő, a Btk. 338. §-a értelmében pedig a lopás csak az esetben minősül bűntetté, ha vádlott a lopás elkövetése előtt rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság büntette vagy vétsége miatt volt már két izben büntetve, s ez időtől még 10 év el nem telt, mely körülmény azonban a fentiek szerint megállapítható nem lévén, stb. Magánokirat hamisítás — csalás. A budapesti kir. törvényszék (1894 május 17. 26,707. sz. a.) Cs. Ferenc (ácsmester) bűnösnek mondatik ki a btk. 401. §-ba ütköző és a 402. §. 2. bekezdése szerint ugyan büntettet képező, de a 92. §. alkalmazása mellett vétséggé lefokozódott magánokirathamisitás vétségében és ezért egy heti fogházra és 10 írt pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: VádlottSch. Mártontól háztető munkálatot vállalt el, mihez a szükséges fanemüeket a F. cégtől vásárolta. Ezen cég azonban csak ugy volt hajlandó hitelezni, ha Sch. Márton kötelező okiratot állit ki az elvett fanemüekről. Vádlott a F. cég által kiállított ilynemű okiratot arra vette át, hogy azt Sch. Mártonnal aláíratja. Vádlott azonban a helyett hát a 14 éves ifj. Cs. Ferencet haza küldte és az okiratot ezzel aláíratta. A Sch. Márton nevével ellátott ezen okirat alapján azután az iratoknál A. alatt levő számla szerint panaszostól 183 frt 99 kr. értékű faanyagot vett át. Vádlott beismeri, hogy ezen cselekményt elkövette, de azt állítólag csak azért tette, mert Sch. Márton messze lakott s igy az utánjárással sok idő eltelt volna. Vádlottnak ezen beismerése folytán a kir. törvényszék jogszerüleg beigazoltnak látta, hogy a terhére rótt bűncselekményt elkövette, miért is őt abban bűnösnek kimondani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 dec. 4. 7,529. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával vádlottat a vád és következményei alól felmenti. Indokok: Minthogy vádlott a panaszló cég által kiállított megrendelő levelén Sch. Márton nevét azért hamisította, hogy magának hitelt eszközöljön, vagyis magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, és ily módon a hamisított megrendelőiévé! előmutatásával panaszoló céget ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és ezáltal annak vagyoni kárt okozott; vádlott terhére nem a btk. 401. §-ban irt magánokirathamisitás, hanem a btk. 379. §-ba ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás büntette állapittatik meg ; tekintve azonban, hogy az emiitett esalás miatt a btk. 390. §. értelmében csupán a sértett fél indítványára indítandó meg a bűnvádi eljárás, sértett fél pedig a végtárgyaláson kijelentette, hogy a vádlottnak megbüntetését nem kívánja, vádlott a vád alól felmentetik. A m. kir. Curia (1895. dec. 10. 11,859. sz. a.) a kir. ítélőtábla Ítélete megváltoztattatik s a kir. tvszék Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Habár vádlott a végből íratta a megrendelőlevélre Sch. Márton nevét, hogy F. Károly fakereskedő a 183 frt 94 kr értékű fanemüeket vádlott részére hitelbe kiadja: tekintve azonban, hogy vádlott Sch. Márton nevét ennek tudta és beleegyezése nélkül irattá a megrendelőlevélre; tekintve, hogy ezáltal vádlott F. Károly előtt Sch. Mártonnak el nem vállalt fizetési kötelezettségét hamisan bizonyította s a meghamisított iratot arra tényleg használta; tekintve, hogy a vádlott ezen cselekménye a btk. 401. §. alá eső magánokirat hamisítását képezi, miként azt az elsőfokban eljárt kir. törvényszék is helyesen megállapította; tekintve, hogy kir. törvényszék szintén helyesen alkalmazta a btk. 92. §-át s a 20 §. értelmében a btk. 492. §-ának 2. pontja szerint büntettet képező vádbeli cselekményt helyesen minősítette vétséggé; a büntetés is megfelel vádlott bűnösségének stb: a kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az e. f. bíróság ítélete hagyatott helyben stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az önkéntesen lemondó ügyvédnek a kamarai lajstromból való kitörlését nem lehet megtagadni azért, mert az kamarai tagdíjjal hátralékban van. A temesvári ügyvédi kamara választmánya (1895 május 25. 232. sz. a.) S. Mihály temesvári ügyvéd kérvénye tárgyában, melyben önkéntes lemondás folytán magát az ügyvédek lajstromából töröltetni kéri, következő végzést hozott: Mielőtt a kérelemnek hely adatik, felhivatik S. Mihály temesvári ügyvéd, hogy 1891. évre 14 frt és 1895. év I. felére járó 7 frt még ki nem fizetett kamarai tagdíj hátralékát fizesse ki, mert a törlés iránt csakis a hátralék befizetésének igazolása után fog intézkedés tétetni. A m. kir. Curia (1895 nov. 14. 7,180. sz. a.j az ügyvédi kamara választmányának határozata megváltoztattatik s kérvényező a kamarai lajstromból töröltetni rendeltetik, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 34. § 1. pontja szerint az ügyvédkedés az ügyvéd önkéntes lemondása folytán megszűnik, a most hivatkozott törvényre pedig oly határozatot alapítani nem lehet, hogy a tagsági díjjal való hátralék miatt a lemondás elfogadása, illetőleg a lemondott ügyvéd kitörlése megtagadtassék.