A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 31. szám - A helyi önkormányzat és a felette gyakorolt állami felügyelet elve

A JOG 123 Az olyan kikötés, mely szerint a biztosítási szerződés csa az első díjrészlet befizetésével lép hatályba, mint a törvény rendelkezésével ellentétben álló, — érvénynyel nem bir. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság il894. évi február hó 9-én 15,880. sz. a.) dr. Rosenberg Gyula ügyvéd által képviselt The Gresham Life Assurance Society cég felperesnek dr. Erdős Zsigmond ügyvéd által képviselt S. Márton és neje S. Mária 208 korona 88 fillér s jár. iránti sommás perében következő Ítéletet hozott: A kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja stb Indokok: A keresk. törv. 468. §-ának első bekezdése szerint a biztosítási ügyletek érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges és ezen okból a bíróság nem vehette ugyan figyelembe alpereseknek azt a kifogását, hogy a C) és D) alatti ajánlatok aláírása alkalmával köztük és a felperes társaság állítólagos meghatalmazottja között az ügylet érvényeségére nézve minő szóbeli feltétel köttetett ki, mindennek dacára felperest keresetével elutasítani stb. kellett, mert az általa csatolt C. és D.) alatti ajánlatok illetve ezen ajánlatoknak megfelelő C.) alatti biztosítási kötvényben feltételek címén telhózott kikötések 2. pontja szerint a biztosítása szerződés hatályba léptét a felek az első biztosítási díjrészlet lefizetéséig elhalasztották, minthogy tehát eddig a kockázat viselése meg nem. kezdődött, kétségtelen hogy alperesek a biztosítási dijat fizetni nem tartoznak. Nem változtat e dolgon a felperes által vitatott az a körülmény, hogy a keresk. törv. 468. §-ának második bekezdésével szemben a B) C) és E) alatti okiratokban foglalt kikötések érvénynyel nem bírnak, mert a hivatkozott törvényszakasz csak a biztosítási szerződés érvényességeinek, nem pedig a hatályba léptének időpontján szabályozza. De alperesek marasztaltatásain nem szolgál indokul a felperes által indított az a körülmény sem, hogy a biztosítási szerződés megszűntét alperesek okozták s igy a keresk. törv. 486. §-ának második bekezdése szerint a lejárt dijakat megfizetni tartoznának, mert a Bi Cl éa E) alatti okiratokban a biztosítási dijakat megfizetni tartoznának, mert a B) C) és E) alatti okiratokban a biztosítási szerződés hatályba lépte alperesek akaratával tétetett tüggővé és igy alperesek csak a szerződésben kikötött jogokkal éltek, midőn a díjfizetés, illetve a kötvény átvételének megtagadásával a biztosítási szerződéstől elállottak stb. A budapesti kir. ítélőtábla i 189.). évi május hó 3-án 2,746. sz. a.i A kir. Ítélőtábla az első biróság ítéletét megváltoztatja s felperes részére I., II. alpereseket 268 korona 88 fillér tőkének, kamatának stbnek megfizetésére egyetemlegesen kötelezi stb. Indokok: Alperesek kétségbe nem vonták hogy C) és D) biztosítási ajánlatott aláírták, hogy azaz illető biztosító társaságnak benyujtatot s hogy felperes a biztosítási ügyletét A) szerint kereskedelmi könyvébe is beigtatta: tekintve pedig hogy az alperesek azt sem vonták kétségbe, hogy felperes az alpereseket a G) alatti kötvény átvételével megkínálta, igy tehát az 1895. évi XXXVII. t.-c. 468. §-a értelmében a peres felek közt léterejött a biztosítási ügylet, ennélfogva felperes a törvény értelmében a keresetben kitett időtől a kockázatott és felelősséget viselvén, az alperesek által mennyiségre nem kifogásolt biztosítási díj első részletét alperesektől jogszerűen követelheti, nem vétethetett figyelembe alpereseknek az a kifogása, hogy alperesek és az ügynök közt az a külön megállapodás jött létre, mely szerint alperesek a biztosítási szerződéstől elállhatnak, mert a biztosítási ügynök kereskedelmi meghatalmazottnak nem tekinthető s a hatásköre csak is a biztosítási ajánlatok felvételére és azoknak az illető biztósitásitársasághoz való eljuttatására szorítkozik s biztosító és az ügynök közt létrejött külön megállapodás vagy ígéret a biztosító társasággal szemben mi joghatálylyal sem bir, e szerint helyesen mellőzte az elsőbiróságok alperesek által felhívott tanuk kihallgatását, mert bizonyítás esetén is a vitatott megállapodás, a per eldöntésére befolyást nem gyakorol. Az alperesek által ama kínált főeskü, hogy az ügynök a biztosítási ügyletnek az alperesek által vitatott módon való a felvételére jogosítva nem volna, hasonlóan mellőzendő volt, mert biztosítási ügynöknek a törvényben meghatározott jogköre kizárja azt, hogy kereskedelmi meghatalmazottnak tekintessék, nem vétetett figyelembe továbbá az alpereseknek az a kifogása sem, hogy a biztositásihasonlat valamint, a biztosítási szerződésben foglalt feltételek 2-ik pontja a szerződés hatályba léptét, abiztositási díj fizetésétől teszi függővé; mert az idézet törvényszakasz a biztosítási szerződés hatályba léptét, illetőleg világos rendel kezést tartalmaz, ennélfogva egyik vagy másik fél által kikötött feltétel, mint a törvény rendelkezésével ellentétben álló érvénynyel nem bir, valamint, hogy felperes ama feltételből a maga javára alperesek ellenelőnyt nem érvényesített volna ugy alperesek és magok részére mi előnyt sem származtathatnak; ezeknél az okoknál fogva az első biróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket a felperes javára kereset értelmében marasztalnom kellett, stb. A magyar királyi Curia (4896. évi június hó 12-én 6,616, sz. a.i A másodbiroság ítélete helyben hagyatik stb. Indokok : Elhagyva a másodbirói indokolásból az alperesileg kínált föeskü mellőzésére felhozott indokot, helybenhagyatott a másodbiroság ítélete további indokolása alapján és különösen azért; mert miután azok az eltérő feltételek, melyeknek kikötését és az ügynökök részéről való elfogadását az alperes vitatja írásba foglalva és a biztosítási ajánlat felvéve nem lettek s igy azok el vagy élnem fogadása felett az ajánlati feltételek 14. czikke szerint egyedül jogosult felperes társulatnak Londonban székelő igazgatósága nem határozhatott: annak a körülménynek az alperes részéről kínált föesküvel való bizonyítása, hogy B. Adolf és O. Félix a felperes társulatnak meghatalmazottjai voltak, helyesen mellőztetett; s mert a keresk. törv. 469. és 473. §-ait egybevetve : a szerződő fél (az alperes) követelheti ugyan, hogy a biztosító neki kötvényt adjon, de nem keresheti a kötvénynek kiadatását megelőzően már fennállt s ezzel szükségképi kapcsolatban a biztosító koczkázat viselési kötelezettsége is beállott, hogy tehát a biztosítási szerződés ugy a díj megfizetését, mint a kötvény kiadását megelőzően és e tényektől teljesen függetlenül hatályba lépett, minélfogva az alperesek a felperes viselte koczkázat visszterhéül szolgáló biztosítási díjrészletet a felperesnek megfizetni tartozik. A végrehajtásnak elrendelése egymagában véve — a mennyiben a követelés a végrehajtás foganatosítása előtt kifizettetik és egyébként oly tény, mely a fizetések megszüntetését nyilvánvalóvá tenné, fenn nem forog, —a fizetések megszüntetést nem bizonyítja Bpesti kir. tábla (1895. szeptember 12. 10686. sz. a). Bűnügyekben. Az 1881: VI. t.-c. 68. §-a szerint az öncsonkítás vétségére vonatkozó bűnvádi eljárás a kir. bíróságok hatáskörébe tartozván, a véderötörvény végrehajtása tárgyában kibocsátott honvédelmi utasítás 83. $-ának 4. pontja, mely szerint csak a büntetés alkalmazása illetné meg a bíróságot, mint a törvénynyel ellenkező figyelembe nem jöhet. Ha a közig, hatóságok a rendelet értelmében eljárva a vétséget megállapították volna, a büntetés alkalmazása végett áttett ezen határozatuk feljelentósnek tekintendő. A temesvári kir. törvényszék (1896. évi január hó 31-én 12,170. sz. a.) Öncsonkítás vétségével vádolt B. Marinko elleni bűnügyben következőleg határozott: A kir. törvényszék a Temesmegye alispánjától ez ügyben áttett iratokat csupán feljelentésnek tekinti s mint ilyen bírálat alá vévén a bűnvádi eljárásra alkalmatlannak találja, félreteszi és elrendeli, hogy az iratok jelen határozat jogerőre emelkedése után az lo92. évi július hó 2-án kiadott 6,606. sz. igazságügyminiszteri rendelet értelmében Temesmegye alispánjához küldessenek vissza. Indokok: Temesmegye alispánja 1894. évi november hó 18-án kelt 56,002. sz. átiratával áttette a vingai járás főszolgabirájának 1894. évi 9.183. sz. és az ezt helybenhagyó Temesmegye alispánjának 26,193/1895. és a m. kir. honvédelmi minisztériumnak határozatát az előiratokkal együtt. Ezen ügyiratok a temesvári kir. ügyészséggel közöltetvén, a kir. ügyészség nem a bűnvádi eljárás megindítását, hanem a véderőről szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 83. §-ának 4. pontjára való hivatkozással a büntetés kiszabása czéljából megtartandó végtárgyalásra határnap kitűzését indítványozta, a mely indítványhoz képest és más határozathozatal mellőzésével a végtárgyalásra határnapul a mai nap tüzetett ki. Minthogy azonban az 1889. évi VI. t.-c. 68. §-ának 5. pontja értelmében nemcsak a büntetés alkalmazása, hanem az egész bűnvádi eljárás a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik és továbbá ugyanazon t.-cikk 49. §-ának 2. pontja értelmében ezen büntetés a közigazgatási hatóság előtt lefolyt eljárástól teljesen függetlenül alkalmazandó, arra való tekintettel továbbá, hogy büntető bűnügyekben mindenek előtt az előnyomozat esetleg a bünvizsgálarendelendő el és a megejtendő vizsgálat adataihoz képest közt vétlen idézés vagy vádhatározat hozandó, melynek jogerőre emelkedése után látható meg csak a végtárgyalás. Minthogy a kir. törvényszékek vagy a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó bűnügyekben a bünvizsgálat vagy az általa hozott határozat alapján bár marasztaló legyen is az, a kir. törvényszék ítéletet nem hozhat, mindezen okoknál fogva a Temesmegye alispánja által B. Marinkó öncsonkítása ügyében áttett ügyiratok a már hozott I., II. és III. fokú marasztaló határozat dacára csupán feljelentésnek tekintendők. A kir. törvényszék már most bírálat alá vette ezen feljelentésnek tekintett ügyet és minthogy B. Marinkó tagadásával szemben azt, hogy a térdhajlásnál történt megsebzést ő okozta volna, illetőleg, hogy a katonai tényleges szolgálattétel elhalasztása czéljából magán öncsonkítást követett volna el, beigazolva nem találta, mert az orvosi vélemény, amely a közigazgatási hatóság előtt lefolyt eljárás alapját képezte egész határozottsággal nem állapította meg azt, hogy a sebzés öncsonkítás által keletkezett volna és mert a vingai járás főszolgabírója, által hozott határozat, a marasztal indokául csupán azt hozta fel, mert B. Marinka a térdhajlásában keletkezett és fenntartott seb keletkezését hitelt érdemlően mivel sem tudja igazolni, holott ennek a beigazolása nem B. Marinka, hanem az eljáró közigazgatási hatóság feladata lett volna. Minthogy tehát ezen feljelentés az állítólagos öncsonkítás beigazolására más bizonyítékot támpontul nem nyújt, ezen mint a bűnvádi eljárásra alkalmatlan feljelentés alapján a bűnvádi eljárás elrendelhető nem lévén, a feljelentés visszautasítandó illetőleg félreteendő volt A temesvári kir. ítélő tábla (1896 évi március hó 30-án 1115 sz. a.) A kir. itélő tábla a elsőbiróság határozatát megváltoztatja B. Marinko ellen az 1889 évi t.-c. 49 §-a alá eső csonkítás