A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 31. szám - A helyi önkormányzat és a felette gyakorolt állami felügyelet elve

122 A JOG negyedi részletekben befizetendő illetékeit csakis 1888 évi márczius hó végéig terjedő időre fizette be. A viszonválaszhoz csatolt 5/. alatti bécsi cs. és kir. udvari színházak cs. és kir. Intendanturája által 1892. év deczember hó 15-én kiállított hivatalos bizonyítvány szerint azonban szerződése a bécsi cs. és kir. Operánál 1888. évi május hó végéig állott fenn és tényleg foganatba is vétetett és igy telperesnő tartozott volna az idézett § szerint dijait ezen időre is lefizetni, beismerte továbbá azt is, hogy ezen dijak lefizetése iránt az alapszabályok 23 §-ának jogkövetkezményei terhe mellett több izben az alperes intézet igazgatósága által, felhivatott, s hogy azt mindeddig daczára ezen felhívásnak, le nem fizette az 57- alatti hivatalos bizonyitványnyal szemben felhozott kifogások és a 24/. alperesileg hivatkozott tanuk kihallgatásának mellőzésével felperesnő nyugdíjigénye megállapítása iránti igényeivel és ezzel további keresetének alapja is megdőlvén összes kereseti kérelmével elutasítandó volt. Az 5\ elleni kifogás mellőzendő volt, mert a cs. és kir. Intendantura mint udvari hivatal által hivatalos hatáskörébe tartozó tényekről kiállított okirat kétségtelenül közokiratnak tekintendő az Austriával való viszonosság pedig az 1868. évi LX. t.-c. (>3 §-ával törvényileg elismertetik. A budapesti kir. ítélőtábla (1895 évi június hó 19-én 10,983 sz. a.) A kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatott indokai alapján és azért mert nem jöhet figyelembe felperesnek azaz érvelése, hogy mulasztása jóhisznmü volt azért, mert azt vélte, hogy a bécsi cs. és kir. udvari Operánál 1888. évi márczius, májusi 3 hó alatt történt próbafellépéseiért fizetett dijai után, nyugdijjutalékot már fizetni nem tartozik, amennyiben a mint az az 5 /. alatti okiratból is kitűnik s ezen három hóra csak működési pótlékot kapott; mellőztetett pedig ez az érvelés azért, mert az elsőbiróság Ítéletének helyet indokolása szerint közokiratot képező 5'/. alatti okirat ép az ellenkezőt bizonyítja, a mennyiben e szerint felperes 1888. évi márc. hó 1-től május hó 31-ig szerződött tagja volt a bécsi cs. és kir. udvari opera-szinháznál és felperesnő ezalatt is a régi szerződés alapján 1888. évi márczius hó l-ig élvezett rendes fizetésének (3000 frtnak) épségben maradása mellett részesült havi 700 frt működési pótlékban is. A magyar királyi Curia (1896 év május hó 26-án 7,906 sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes kereshetőségi joga megállapíttatik ehhez képest az elsőbiróság utasittatik, hogy felperes nyugdíjigényének érvényesithetésére az alapszabályok szerint — szükséges teltételeknek s illetve a nyugdíjazás határidejének és nyugdijösszegének felderítése czéljából, az 1868. évi LIX. t.-cikk 144. §. értelmében tartson a felekkel póttárgyalást s az eljárás befejezése után a nyugdíjaztatás érdemi kérdésében, stbre nézve hozzon uj határozatot. Indokok: Habár a 2-/. alatt bemutatott alapszabályok 23 §-ában ki van kötve, hogy a nyugdíjintézetnek a tagja elveszti nyugdíjaztatásához való igényt a ki a nemzeti színháznál eltöltött tíz szolgálati év után bekövetkezett eltávozásakor kormányozó választmányt értesiti ugyan nyugdíjigényének fenntartásáról, de más intézetnél való tényleges működésének tartama alatt esedékessé vált negyedéves nyugdíj részleteinél befizetését elmulasztja és azt a kormányzóválasztmány felszólítására egy ujabb negyedév alatt sem teljesiti, tekintve mégis, hogy midőn az eltávozott tag, a részéről legutóbb teljesített fizetésnek megfelelő határidő letelte után, tényleg már csak két hónapig működött, más intézetnél és utóbb — az egyébként nem vitás nyugdíjigényét érvényesítette — ebben az esetben a nyugdíjintézet a két hóra hátralékos nyugdijrészlet követelésére nézve biztosítva van, mert módjában áll azt a megfelelő nyugdíj első részletéből levonni s illetve a leszámítás jogosultságának bírói megállapítását szorgalmazni, magában véve az a körülmény, hogy felperes az 1888. évi április és május hóra esedékes 66 frt 67 kr. nyugdijszázalékot a jelzett hónapok a vonatkozó működésének s ebből kifolyólag — a nyugdijszabályzatnak vitássá tett értelmezése folytán abból a feltevésből kiindulva, hogy ezek a dolgok tőle nem követelhetők — a nyugdíjintézet javára tényleg le nem fizette, a nyugdijszabályzat 23. §-ának felperesre nézve oly hátrányos értelmezésére és alkalmazására s illetve arra nézve jogalapul nem volt elfogadható, hogy eme késedelem miatt felperesnek az 1872. évi augusztus hó 16 napjától kezdve az 1888 évi márczius hó végéig s igy 15 évet meghaladó időig terjedő fizetések által szerzett jogai megszűntnek nyilvánitassanak s igy mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes kereshetőségi jogát s illetve nyugdíjigényét megállapítani, minthogy azonban az alsóbiróságok felperest kizárólag az alapon utasították el keresetével, hogy nyugdíjigényét elvesztette s igy a nyugdíjigény érvényesítésének feltételeire és határidejére nézve az ügy eddig nem lett vizsgálva és eldöntve, ehhez képest az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra s ugy a nyugdíjaztatás érdemi kérdése stb. uj határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csőd elrendelése után a csődtömeg ellen folyamatba tett olyan per, melynek tárgyát a közadós tulajdonát képező, állítólag felperes birtokában levő ingó dolgokra megtartási jog érvényesítése képezi, — még ha ennek váltó volna is az alapja, — csak a csődbíróságnál indítható meg. A szombathelyi kir. tszék mint váltóbiróság. (12,581. sz. a.) Dr. Porkoláb Mihály ügyvéd által képviselt kemenesaljai takarékpénztár részvénytársaság felperesnek Berzsenyi Dezső utóbb dr. Krónecker József ügyvéd mint tömeggondnok által képviselt W. István hagyatéki csődtömege alperes ellen megtartási jog érvényesítése iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A váltótörv. 108. §-a szerint a váltóbirtokos adósának csak azon pénzére, ingóságaira és értékpapírjaira élhet megtartási joggal, melyek tényleges birtokába, vagy rendelkezése alá kerülnek. A néhai W. István építész által felperes telkére épített háznál az épités közben az épitész és annak alkalmazottjai által használt állásfák, deszkák és egyébb fanemüek azonban nem felperes, hanem az alperesként perbe vont csődtömeg birtokában vannak, mert ezen épületfák és egyébb fanemüek W. István épitész birtokában voltak az építtető felperesnek át nem adattak s W. István elhalálozása s a csőd megnyitása a hagyaték ellen nyitott csődtömege birtokába kerültek. A magy. kir. államvasuti letétjegyek s vásárhelyi közalapítványi nyugtákra vonatkozólag pedig azért kellett felperest keresetével elutasítani, mert a keresetlevelében felsorolt letétjegyek és nyugták közül a 8,698/91 számú 1,500 frtos letétjegy nem felperes, hanem a csődtömeg tényleges birtokában van. Ezen 1,500 frtos becsértékü letétjegytől eltekintve pedig felperes csak 4,868 frt értéket képviselő letétjegyek és nyugták birtokában van és azok értéke az 5,627 frtot meg nem haladván, a keresetében előterjesztett kérelem nem teljesíthető. De ettől eltekintve is elutasítandó felperes főképen azért, mert a váltótörv. 108. §-a szerint a váltóbirtokos csak a tényleges birtokában levő pénzekre és értékpapírokra élhet megtartartási joggal; felperes pedig nem a közadós által óvadékul letett készpénz és értékpapírok — hanem csak az értéktelen letétjegyek és nyugták birtokában van, tehát megtartási joga a készpénz és értékpapírok tényleg közadós tulajdonát képezik, már pedig a fennt hivatkozott 108. §. csak az adós és nem harmadik személyek tulajdonát képező ingókra enged megtartási jogot s a fentebb emiitett értékpapírok egyrészének tulajdonjogát K. Alajos mérnök már a 10,950/92. számú perrel igényli is. Az előadottak alapján telperest keresetével elutasítani stb. kellett stb. A győri kir. ítélőtábla. (1893. évi január hó 31-én 7,248 sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az állásfák és deszkákra vonatkozó részében felperes keresetével azért volt elutasítandó, mert az építési vállalkozó által felhasznált állásfák és deszkák, habár előlegesen az építkező tulajdonos épülés alatt levő házával szoros összeköttetésbe hozatnak, és nem építkező tulajdonos, hanem mint az elsőbiróság indokolásában és részben helyesen kifejtette az építkezési vállalkozó birtokában és rendelkezése alatt levőknek tekintendők és igy azokra felperes birtoklás és rendelkezés hiánya miatt megtási jogot nem érvényesíthet. A mi a keresetnek a csatolt letéti jegyzékre és nyugtákra irányuló megtartási jog érvényesítésére vonatkozó részét illeti és részben felperest keresetével azért kellett elutasítani, most maguk a letéti jegyek és nyugták a váltótörv. 108. §-a értelmében vett ingóságnak, pénznek vagy értékpapírnak nem tekinthetők, hanem pusztán más harmadik személyek birtokában levő pénzek és értékpapírok átvitelének bizonyítékai. Miután pedig maguk azok a pénzek és értékpapírok, a melyekre vonatkozólag felperes megtartási keresete tulajdonképpen irányulva van, éppen ezen letétjegyek szerint felperesnek birtokában nincsenek, miután továbbá az emiitett letétjegyek a pénzeket és értékpapírokat helyettesítő oly papirosok, vagy amelyeknek alapján felperes a letétben levő pénzek és értékpapírok felett rendelkezhetnék, nem tekinthetők, a megtartási jog alapfeltételei az adós ingóságainak, pénzeinek vagy értékpapírjainak birtokosa vagy az azok feletti rendelkezhetés felperesnek hiányzanak, ezek hiányában pedig megtartási jog nem érvényesíthető. Ezen indokok alapján az elsőbiróság ítélete helybenhagyandó volt stb. A magy. kir. Curia. (1894. évi május hó 2-án 494. sz. a.) Tekintve, hogy a csőd elrendelése után a csődtömeg ellen folyamatba tett jelen pernek tárgyát a közadós tulajdonát képező, állítólag a felperes birtokában levő ingó dolgokra megtartási jog érvényesítésére s ebből folyólag felperes külön kielégítési jogának (csődtörv. 52. §.) birói megállapítása képezi; tekintve, hogy az ilyen igények iránti eljárás a csőd megnyitása után a csődtörv. 152. §. határozott rendeletéhez képest a csődbíróság előtt indítandó meg ; tekintve, hogy a csődbíróság, mint külön ügybiróság hatáskörét megállapító ettől a szabálytól csak a csődtörv. 153. §-ának eseteiben van eltérésnek helye, amely kivételes esetek egyike sem forogván fenn, a jelen ügyben a királyi törvényszék, mint váltóbiróság nyilvánvalóan illetéktelenül járt el. Mindkét alsóbb bírósági ítélet a megelőző egész eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának c pontja alapján hivatalból megsemmisittetik s a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik.