A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 31. szám - A helyi önkormányzat és a felette gyakorolt állami felügyelet elve

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 31. számához. Köztörvényi ügyekben. A férjétől, ennek hibája folytán különválva élő nő hacsak ki nem mutatja, hogy saját vagyonából vagy keresményéből magát fentartani nem volt képes, vagy, hogy férje vagyonnal rendelkezik, nem követelheti férjétől, hogy a kereset beadását több évvel megelőző időre felszamitott tartásdíj fejében utólagosan egyszerre oly tökeösszeget fizessen, melyet annak idején kisebb részletekben esetleg folyó keresményéből lett volna képes fedezni. A nagybecskereki kir. törvényszék (1895 év január hó 24. 14052 sz. a.) Dr. Fáy Ignác ügyvéd által képviselt S. Paulina felperesnek Dr. Davidovits Bogdán ügyvéd által H. Károly alperes ellen 3850 frt lejárt, azontúl havi 35 frt nő és gyermektartás iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: Alperes H. Károly köteleztetik 1883 évi Augusztus hó 22-től a kereset megindítása napjáig vag>is 1892. évi október hó 21-ig már lejárt 9 év és 2 hóra nötartás címen 880 frt. tökét, ennek kamatait 1892 évi október hó 22-től pedig havonként s előre fizetendő 8 írt nőtartáíi dijat stb. Sz. Paula felperesnek megfizetni. A kereset egyébb része eluttasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy 1883 évi január hó 7-én alperes H. Károlylyal házasságra lépvén, ezen házasságból 1883 évi október hó 15-én «Lenári-Lőrinc» nevü fiúgyermek származott. Alperes azonban családapai kötelességének eleget nem tett, őt és gyermekét magától elűzte magához ágyast vett, azzal 1883 évi augusztus hó 22-én Temesvárról Török-Becsére költözött, az ő tartásukról nem gondoskodik. Mivel pedig a családapának kötelessége neje és gyermekéről gondoskodni, kéri alperest 1883 évi augusztus hó 22-től a kereset beadása napjáig már lejárt, jövőben pedig lejárandó nő és gyermektartásban marasztalni. Alperes a kereseti állításokat tagadja, tagadja a hűtlen elhagvást, s hogy ágyast tartana. Azzal védekezik, hogy felperes nő nem akarja őt állandó lakására követni; s mivel a nő férjét követni tartozik, de felperest mindig magához venni kész volt és most is kész, felperes nő sem a maga, sem a gyermekük részére tartást nem igényelhet. Ezen alperesi védekezettel szemben K. Milán orvos azt tanúsítja, hogy akkor, a midőn alperes még Temesvárott lakott, alperessel egy nő, kinek nevét nem tudja, együtt lakott és azt alperes gyógykezeltette; M. Katalin azt, hogy ugyanezen időben egy M. Mária nevü nővel közös háztartást vezetett és felperes felhívására kijelentette, hogy nejét magához vissza nem veszi, M. Máriával kiván együtt élni; P. Lajos és M. Péter azt, hogy alperes már évek hosszú során át Török-Becsén M. Máriával közös háztartást vezetnek, sőt hogy alperes üzletét is 1892 év december havában ruházta át. Minthogy pedig ezen tanukkal kétségtelenül be van bizonyítva az, hogy alperes nejét magától elűzte s hogy 1883 év óta ugy Temesvárott, mint Török-Becsén M. Máriával ágyasságban él s hogy alperes a törvényes nejével való együttélést lehetetlenné tette, s minthogy a férjnek mint családapának törvényszerű kötelessége neje és családja ellátásáról gondoskodni és a hitestárs nem kényszeríthető., arra, hogy az ágyasságban élő férjet kövesse mindaddig, mig ezen erkölcstelen viszony fenáll s a nő ily esetben a közös háztartáson kívül is tartást követelhet, alperest, ennek ugy a már elmúlt, valamint a jövendőben leendő teljesítésére kellett kötelezni. A nötartás egyenértéke havi 8 frtban azért volt megállapítandó, mert a szakértők egy peres felek társadalmi és vagyoni viszonyainak megfelelő nő eltartása költségét havi 8 frtra tették, és ezen összeg tulmagasnak nem is tekinthető. Felperes Lenard nevü gyermekük eltartása iránti kereseti kérelmével hatáskör hiányából volt elutasítandó, mert a 1877 évi XX. t. c. 13. §-a szerint a törvényes házasságból származó gyermekek ideiglenes eltartásáról, még ha a szülők állandóan különválva élnek és gyermekeik ellátásáról nem gondoskodtak, intézkedni a gyámhatóság az illetékes, stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (T895 év május hó 1-én 6607 sz. a.j Az elsőbiróság Ítéletének felperes keresetét részben elutasító nem fellebbezett rendelkezése érintetlenül maradván, ugyanezen Ítéletnek alperest marasztaló fellebbezett része megváltoztattatik, akkép, hogy alperes az elsőbiróság ítéletében megszabott idő és jogkövetkezmény terhe alatt a kereset beadása előtt lejárt 9 év és 2 havi időre 660 frtnak, azontúl pedig havonkénti 6 frtnak felperes részére való megfizetésében marasztal tátik. stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuk egybevetett Budapest, 1896 augusztus hó 2. I vallomásai által bizonyítottnak volt veendő, hogy a perben álló I házasfelek tényleges különválására alperes sérelmes viselete szolgáltatott okot s illetve az együttélést ugyan ő tette lehetetlenné az által, hogy M. Máriával már a peres felek előbb lakóhelyén, Temesvárott, közösháztartásban élt s utóbbi ugyanazzal Török-Becsére ment akni, hol az együtt élést a nevezett nővel most is folytatja. Ezzel szemben nem lévén bizonyítva, hogy a férje elhagyta, sem az nem lévén bizonyítva, hogy a nő és pedig ok nélkül hagyta el alperest, a fentérintett körülmények mellett pedig a férjaek nem lévén joga azt követelni, hogy neje hozzá visszatérjen, az elsőbiróság a nőtartási kötelezettséget helyesen állapította meg. Tekintve azonban, hogy a tartásdíj a férj társadalmi állására és anyagi viszonyára, tekintettel arra is, hogy saját tartásáról felperes nő is gondoskodni tartozik, s minden szükségletének alperes által való fedezését jogosan nem követelheti, az elsőbiróság ítéletének fellebbezett részét a tartásdíj összegének havi 6 frtra való leszámításával a most előadottak alapján megváltoztatni, egyebekben pedig vonatkozó indokainál fogva helyenhagyni kellett. A magyar királyi Curia (1896 év május hó 28-án 3349 sz. a.) A másodbiróság ítélete annyiban helybenhagyatik, a mennyiben alperes a kereset beadása idejétől vagyis 1892 évi október hó 21 napjától kezdve havonként 6 frt tartásdíjnak stbnek fizetésére marasztaltatott, mindazonáltal azzal a kiegészítéssel, hogy alperes a tényleges különélésnek a jelzett naptól számítandó tartamára s illetve a váló perben hozandó itélet jogerőre emelkedése idejéig — köteleztetett tartásdíj fizetésére — egyébként azonban vagyis a kereset beadását megelőző időre számított tartásdíjra nézve mindkét alsóbíróság Ítélete megváltoztatik, felperes eme követelésével elutasittatik. stb. Indokok: A férj tartozik ugyan vagyontalan nejének eltartásáról gondoskodni, ha neje irányában annyira sérelmes magaviseletet tanúsított, hogy e miatt neje különélésre volt utalva, tekintve mégis, hogy a nőtartásdijnak az a rendeltetése, hogy abból a nő ellátására szükséges folyó kiadások fedeztessenek, továbbá a tartásdíj megállapításának a felek polgári állása és vagyoni viszonyai veendők figyelembe; ezekből okszerűen következik, hogy ha a nő több éven át tényleg különválva él anélkül, hogy tartásdiját igényelne, utóbb pedig ki nem mutatja azt, hogy saját vagyonából avagy keresményéből egyáltalán nem volt képes magát fentartani és azt sem bizonyítja, hogy férje vagyonnal rendelkeznék, ily esetben a férj nem kötelezhető arra, hogy a kereset beadását több évvel megelőző időre felszámított tartásdíj fejében utólagosan egyszerre oly tőke összeget fizessen, melyet annak idején kisebb részletekben esetleg folyó keresményéből lett volna képes fedezni, s így miután felperes nem is állította, hogy a kereset beadása idejéig saját vagyonából s illetve keresményéből egyátalán nem volt képes magát fentartani és azt sem bizonyította, hogy alperes vagyonnal rendelkezik; mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felperest a kereset beadását megelőző időre felszámított követelésével elutasítani, egyebekben azonban a másodbiróság ítéletét az abban felhozott és fentartott megfelelő indokok alapján helybenhagyni kellett. Nem vesztette el nyugdíjigényét az, ki a nemzeti színház nyugdijszabályai értelmében fizetendő dijával, a nemzeti színháztól io évi működés után történt eltávoztakor díjrészletével két hónapig adós marad. A budapesti kir. törvényszék (1894 évi augusztus hó 28-án 13,208 sz. a.) Farnady József ügyvéd által képviselt N. Ferenczné szül. V. Katalin felperesnek dr. Vlaka János ügyvéd által képviselt budapest nemzeti színház nyugdíjintézete alperes ellen nyugdíjigény megállapítása 1500 frt nyugdíj s járulékai iránti rendes perében következőleg ítél t: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Jelen per elbírálásánál alapul a felek egymás közti jogait és kötelességeit megállapító az ellenirathoz 2.) alatt csatolt 16,498/883. sz. a. belügyministerileg jóváhagyott alapszabályok veendők; és felperes keresetével az idézett alapszabályok 23 §-ának 6 pontja alapján volt elutasítandó. Mert részben felperes beismerésével részben pedig a válaszhoz 57. alatt csatolt hivatalos bizonyitványnyal beigazoltatott, hogy felperesnő negyedéves díjrészletét teljesen be nem fizette, s ezt a választmány felszólítása daczára egy ujabb negyedév alatt sem teljesítette, ez esetben pedig az idézett § szerint az alperesi intézet tagja a nyugdíjigényét elveszti. Felperesnő beismerte azt, hogy az alapszabályok 15. §-ának c) pontja szerint általa a nyugdíjintézet pénztárába utólagos év-