A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 31. szám - A helyi önkormányzat és a felette gyakorolt állami felügyelet elve

A JOG 227 a bejegyzés folytán létezőnek és valónak tartatik, ellenben a mi a telekkönyvbe bejegyezve nincs, habár anyagilag fennáll és való is, a tkvi intézmény szempontjából nem létezőnek tekintetik. Ha tehát a hitelező az igazolási nyilatkozatot törlési kérvény benyújtása előtt a tkvi hatóságnál be nem mutatta, ugy hivatkozással a tkvi rendelet 99. §-ára az előjegyyett zálogjog"törlésének bekebelezése elrendelendő. Mert a publicitás kívánalmának megfelelőleg a be nem jegyzett igazolási nyilatkozat nem létezőnek tekintetik, s noha a 99. §. szerint az előjegyzést kérő fél köteles kimutatni a tárgyaláson, hogy «az igazolási határidő fentartatott, vagy hogy a kereset kellő időben benyujtatott*, ezen rendelkezést bíróságaink mindenkor szorosan magyarázzák olyképen, hogy az előjegyzést kérőnek az igazolási határidő fentartását a tkvi hatóságnál előzőleg vagyis a törlési kérvény előtti kérvénynyel, a kellő időben benyújtott keresetet pedig szintén a tkvi hatóságnál a törlési kérvény benyújtása előtt bemutatott felzettel kell kimutatnia. Ha ez meg nem történt, az előjegyzett zálogjog kitörültetik még akkor is, ha az előjegyzést nyert íél a törlés iránti kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg adja be igazolási keresetét. így döntött a m. kir. Curia a 45. sz. teljes ülési döntvényével (dt. u. f. XXIV. 65.) s igy e kérdésben a nyilvánossági alapelv szigorúan keresztül vitetett. Az előjegyzést nyert hitelező egyedüli remediuma ez esetben, hogy a tkvi rndts 103. §-a értelmében nyomban a zálogjog újólagos előjegyzését, illetve bekebelezését kérheti. Dr. P. Gy. budapesti ügyvéd. II. Dr. Reicher Vilmos ügyvéd urnák «Jog» 29-ik számában föltett kérdésére válaszom a következő: Az örökösök kérelmének nem lehet helyt adni, az előjegyzés törlése el nem rendelhető. A tlkvi rbtenek ugyanis sem 95-ik sem 99-ik §§-ai nem kötelezik a hitelezőt, hogy a ^nyilatkozat* bemétatassék, vagy a keresetindítás igazoltassák O. Critiens 15 nap esetleg a meghosszabbított határidő alatt a tlkvi hatóságnál. Az előjegyzés utján nyert zálogjog föntartására elegendő, ha ezen nyilatkozat az adós által aláíratott, vagy a behajtás iránt a perbíróságnál kereset benyujtatott előbb vagy legkésőbb azon a napon melyen a kitörlési kérvény a tlkvi hatósághoz beadatik. Ha ezt a hitolező a kitörlési kérvény folytán kitűzött tárgyaláson igazolja ugy az előjegyzés törlése el nem rendelhető. Hogy a tkvi rtts. intentioja nem az, hogy a nyilatkozat vagy a perindítás csak ugy tartja fenn az igazolási határidőt ha az (a nyilatkozat vagy kereset esetleg egy kereseti jelzet) a tkvi hatóságnál a kitörlési kérvényt megelőzőleg bemutattatott az következik épen a 99. §-ból mely szerint az előjegyzést kérő köteles kimutatni, hogy az igazolási határidő töntartatott stb. Minek kellene ugyanis azt kimutatni, ha a határidő föntartás csak azon általam tagadott módon volna megengedve r Hisz akkor e föntartás mindig hivatalosan volna tudva a tkvi hatóság előtt és az előjegyzést kérő csak fölösleges munkát végezne, midőn kimutatná azt a mit a tkvi hatóság hivatalosan ugy is már tud. Következtetem ebből, hogy valamint a 99-ik §. utolsó bekezdése értelmében elétasitandó a kitörlési kereset — sőt tárgyalás kitűzése nélkül elutasítható — ha a hivatalos okmányokból tudva van, hogy az igazolási határidő fentartatott épugy elutasítandó az akkor is, ha a határidő fentartásáról a tkvi hatóság nem a hivatalos irományokból, hanem a hitelezőnek a tárgyaláskor felmutatott bizonyítékaiból (nyilatkozat perfelvételt fűző végzés stb.) nyr tudomást. Dr. Reicher ur Crucet esetében mind ez annál is inkább áll mert az örököst az örökhagyó nyilatkozata ép ugy kötelezi, mint ha maga az örökös állította volna ki. Oesterreicher Béla ügyvéd Nezsideren. IIIA kir. Curia 45. számú döntvénye kimondotta azt, hogy 'a telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnek megtagadására okul nem szolgálhat az, hogy az előjegyzést nyert fél a törlés iránt kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg igazolási keresetét beadta.» Ha tehát az előjegyzés igazolása iránti kereset a törvényes 15 nap, vagy a 98. §. szerinti meghosszabbított határidő alatt be nem adatott, az adós kérheti az előjegyzés törlését és a telekkönyvi hatóság a hivatkozott határozat értelmében el is rendeli \ az előjegyzés kitörlését. Dr. Reicher kartársunk kérdése bár nem szorosan, mégis analóg a fenti szerint eldöntött esetekkel. Az igazolási kereset célja, hogy az előjegyzés bekebeleztessék és hogy a bekebelezés tel ek k ö n y v i 1 eg kitüntette 38 ék. (Tkvi rendelet 100. §-a;) Az igazolási nyilatkozat a pert feleslegessé teszi ugyan; de nem teszi feleslegessé azigazolást. Már pedig az előjegyzés igazolva csak akkor lesz, ha az ez I iránti kérvény a tkvi hatósághoz beadatik és a tkvi hatóság előjegyzett követelést, mint igazoltat, bekebelezi. Az előadottak szerint nézetem az, hogy maga a kötelezett is kérheti a 99. §. értelmében az előjegyzés kitörlését dacára, hogy az igazolási nyilatkozatot kiállította és természetesen kérhetik az örökösei is és a tkvi hatóságnak el is kell rendelnie az előjegyzett zálogjog kitörlésének bekebelezését hivatkozással a telekkönyvi rendelet 99. §-ára. Dr. Koppányi Dávid. gyöngyösi ügyvéd. Sérelem. A palánkai kir. járásbíróság gyakorlatából. Ügyfeleim érdeke és saját álláspontom kötelességemmé teszik, hogy az alábbi jogi eseteket, a melyek a palánkai kir. járásbíróságnál fordultak elő, e lap hasábjain nyilvánosságra hozzam. 1. Alperes az ellene foganatosított végrehajtás folytán megszüntetni keresetet ad be, mert a követelés kiegyenlítés folytán megszűnt, de ezen állítását köz, vagy magán okirattal nem igazolja. A járásbíróság a tárgyalást elrendelő végzésben nem határoz az iránt, hogy a kereset halasztó hatálylyal bir-e vagy nem, hanem csak egyszerűen tárgyalást rendel el. Végrehajtató alperes a július 9-re kitűzött tárgyaláson nem jelenvén meg, a végrehajtás itéletileg megszűntnek mondatott ki. A végrehajtó időközben július 17-re árverést tűzött ki: de azt nem tartotta meg, mert az Írásokat a járásbiró szóbeli felhívása folytán a bírósághoz beterjesztette. Kérdés jogosítva volt-e a bíró az iratokat bekivánni és kötelezve volt-e a végrehajtó azokat beterjeszteni. Nézetem szerint a bíró önkényüleg, tehát törvénytelenül járt el, a végrehajtó pedig nem volt köteles az iratokat beterjeszteni. A másik eset a következő: 2. Végrehajtató perrendszerü alakban kiállított kérvényben a végrehajtást megszüntetni és a letiltott követelést a zár alul feloldatni kéri, mert végrehajtást szenvedett tartozását kifizette. A járásbíróság ezen kérvény folytán tárgyalást tüz ki, a feleket kihallgatja, és igy formális bizonyítási eljárásba bocsátkozik. Véleményem az. hogy a járásbíróság szabálytalanul járt el, mert a kérvényt minden bizonyítási eljárás mellőzésével érdemileg kellett volna elintézni és nem kutatni azt, vájjon a kérvény tartalma igaz-e, mert annak megvizsgálása más térre tartozik. Mindkét esetben azt a tanúságot vonhatom le, hogy a biró nem ismeri a törvényt, vagy nem akarja alkalmazni, és akár az egyik, akár a másik eset álljon, annyi bizonyos, hogy az ilyen biró nem nyújt jogsegélyt, hanem jogtiprást idéz elő. Végül kérem a jogász közönséget véleménye nyilvánítására. Palánka 1896. évi július 22. Eiman László, ügyvéd. Irodalom. \ A helyi önkormányzat és a felette gyakorolt állami felügyelet elve. Irta Dr Rényi József. Révai Leo kiadása, Budapest. Ára 1 írt. Ez a könyv a közigazgatási szervezet egyik legfontosabb problémáját, a helyi (vármegyei, községi, kerületi departementalis stb.) önkormányzatot, főleg az állam felügyeleti jogai szempontjából tárgyalja; bár a köigazgatási reformok előestéjén jelent meg, az mégsem a napi politika befolyása alatt, hanem tisztán tudományos tekintetek szerint megirt munka. Célja bebizonyítani, hogy a közigazgatási jogrendszerben az önkormányzat és az e felett állami részről gyakorolt felügyelet szükségkép viszonos fogalmak A szuverén állam a helyiérdekű ügyek intézésében az állampolgárok területi csoportosulatnak, pl. a vármegye közönségének a Kieis, département stb. lakosainak tevékenységi kört juttathat. De ennek a hatalmi engedménynek sohasem szabad odáig terjednie, hogy az állam az ilykép szervezett önkormányzatot minden ellenőrzés nélkül hagyja. Az állami közérdek szempontjából tehát felügyeletet gyakorolhat és gyakorol is a parlament az állami bíróság s az állam-kormány. A szerző különösen a kormány felügyeleti jogaival foglalkozik. Kimutatja, hogy modern állami szervezet a felelős kormány ilyen jogai nélkül el sem képzelhető. A kormányhatósági felügyelet csak ott lesz ártalmára az önkormányzatnak, a hol az gyámkodássá válik. A francia, német és angol közigazgatási szervezet részletes vizsgálata után a szerző áttér a magyar törvényhatóságok mai jogállapotának kritikájára. Szigorú bírálat alá veszi a magyar törvényhatóságok u. n. önállóságát és önkormányzatát, a mely ma már jóformán csak azt jelenti, hogy a törvényhatóság határoz, de a miniszter dönt. Aktuális jelentősége van a mü utolsó fejezetének. A közigazgatási tisztviselőknek kinevezett állami tiszviselőkké tételét a szerző nem ötletszerű reformnak, hanem a modern társadalmi viszonyok szükségkép beálló fejleményének tartja. A közigazgatás napi teendőit vinni ma oly feladat, mely ép ugy kiván meg egy egész életet, hivatást, szakképzettséget, mint bármely más foglalkozás. Már Angliában is lejárt az arisztrokratikus «nobile officium> kora. A jövő tehát nemis az ingyen hivataloskodó vagy a választott tisztviselők által való, hanem a választott képviselő-testület által