A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 31. szám - Az árverésen befolyt birói letétbe helyezett összegek kiutalványozása kérdéséhez. Egy fontos igazszágügyminiszteri rendelet

Tizenötödik évfolyam. 31. szám. Budapest, augusztus 2. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3- sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNT) BETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDKKRINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI ÍAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « _ 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az árverésen befolyt birói letétbe helyezett összegek kiutalványozása kérdéséhez. Irta : dr. B a 1 o g h y Ernő ügyvéd Zomborban. — A bűnvádi eljárásra vonatkozó két törvényjavaslat. — Nyilt kérgések és feleletek. (A tlkvi rendelet 99. §-ához. Irta: dr. P. Gy. budapesti ügyvéd. — II. Oesterreicher Béla ügyvéd Nezsider. — III. dr. Koppányi Dávid gyöngyösi ügyvéd.) Sérelem. (A palánkai kir. járásbíróság gyakorlatából. Irth : E i m a n László ügyvéd. — Irodalom. (A helyi önkormányzat és a felette gyakorolt állami felügyelet elve. Irta : dr. R é n y i József. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) Az árverésen befolyt birói letétbe helyezett összegek kiutalványozása kérdéséhez. (Egy fontos igazságügyminiszteri rendelet.) Irta: dr. BALOGHY ERNŐ, ügyvéd Zomborban. Rövid, néhány soros igazságügyminiszteri rendelet jelent meg ez év január hó 1-én; szerényen meghúzódik az 'Igazságügyi Közlöny> idei első számában. Talán csak az adóhivatalok, telekkvi hatóságok meg azok vettek tudomást róla, a kik azóta ingatlan elárvereztetése folytán részükre sorozott és kiutalt pénzt vettek fel az adóhivatal, mint birói letétpénztárból. Legalább még eddig egy sort sem olvastam jogi szaklapokban erró'l a nagyon is fontos rendeletről, mely különösen a jelzálogkölcsönnel foglalkozó pénzintézetek érdekeit mélyen érinti s érdemes a legtágabb alapon való megvitatásra. A kérdéses rendelet igy hangzik: «A kiadandó letéttárgy pontos körülírása, továbbá készpénz valamint határozott értékkel biró kötvények és értéktárgyak kiutalásánál a kifizetendő összeg és kiszolgáltatandó érték szám és szó szerinti hibátlan megjelölése> (t. i. a kiutalványozást eszközlő bíróságnak ez tétetik kötelesség éve.) Mi sem természetesebb, mint az, hogy a kiutalványozó bíróság a kiutalványozáskor köteles annak tárgyát pontosan és hibátlanul megjelölni, ugy hogy kétség se férhessen az iránt, mint és menynyit tartozik az adóhivatal a jogosítottnak kiadni vagy kifizetni; ámde ezen intézkedésnek a telekkönyvi kiutalványózási végzésekre, utalványokra való alkalmazása igen súlyos consequentiákat vonhat maga után, olyan consequentiákat, melyek alkalmasak nagy zavarok előidézésére sőt a jogrend bizonyos fokú meglazitására is. Miután a telekkvi hatóság a kielégítési sorrendet megállapítja s ezen végzés jogerőre emelkedik illetve a felfolyamodási határidő eltelik, hivatalból intézkedik, azon követelések kielégítése iránt, melyeknek kifizetése se a netán beadott felfolyamodásoktól se a perre utasítástól nem függ; a kifizetés rendszerint akként eszközöltetik, hogy a fizetendő összeg a jogosított részére a letétből kiutalványoztatik. (1881. LX. t.-c. 19(5., 200., 201. §§.) Hogyan intézkedett a tkvi hatóság a kifizetés iránt? Voltak némi formai különbségek az egyes tkvi hatóságok eljárásai között, tudtommal azonban a legtöbb helyütt az utalványozás akként szólt, hogy pontosan meghatároztatott a tőke (pl. 100 frt) s ennek pl. 1895. július 1-től a kifizetésig járó kamatai. A mely napon azután az adóhivatal az utalványozási végzés jogerősségét igazoló tkvi végzést megkapta, megcsinálta a felosztási tervet, az felosztotta a tömeget a pénzfelvételre jogosítottak között. Ha tehát a tömegből futotta, ugy kikerekített a most említett hitelező részére 106 frtot (Teltévé, hogy a kamat 6»/o és az utalványozási végzést az adóhivatal 1896. jul. 1-én vette át). A hitelező jogai tehát teljesen megvoltak óva. Az ő baja volt, ha a jogerősséget kimondó végzés átvétele után nem azonnal jelentkezett az adóhivatalnál a pénzfelvételre. Ez esetben érhette kamatveszteség, de ennek ő maga volt késedelmezése folytán az okozója. Az adóhivatalok ugyan felszólaltak az ellen, hogy a bíróság a kamat kiszámítás kötelezettségét reájuk hárítja, állítván, hogy ez a bíróság kötelessége, ők (az adóhivatal) csak a letéti számokról kötelesek számolni; azt mondták, hogy a tlkvi hatóság kötelessége fix összeget megjelölni az utalványozó végzésben, mert azután ők minden további utánszámolás nélkül a jogosítottnak kifizetnek. Álláspontjuk igazolására hivatkoznak egy tényleg létező pénzügyLapunk mai száma miniszteri rendeletre, mely azt mondja, hogy birói letéteknél az adóhivatalok csak a letéti kamatokat tartoznak kiszámítani. Hogy áll a dolog most? Az uj igazságügyminiszteri rendelet értelmében a tlkvi hatóság az utalványozó végzésben nemcsak a tőkét jelöli meg, hanem számszerűleg meghatározza a kamatokat is véghatárnapul az utalványozó végzés keltét vévén. Pl. azt mondja: 5. «A zombori takarékpénztárnak C. 13. sorsz. alatti követelésének teljes behajtására tőkében 900 frt, ennek 189L szept. 23-tól a mai napig (az utalvány keltének napja) számítandó 6V//0-OS kamataira 9-i frt 91 kr., 6'/2°/o-os késedelmi kamat vévén 10 frt 01 kr., összesen 1,004 frt 92 krt dr. B. E. ügyvéd kezeihez fizessen ki». Az utalvány kelt 1896. május 6-án, kézbesittetett a zombori takarékpénztárnak május 15-én, jogerőre emelkedési végzés kézbesittetett június 10-én. Vesztett tehát a Z. T. 1 hónapi és í napi kamatot. Ennek pedig nem szabadna megtörténni. Mert kétségtelen, hogy a hitelezőt követelése után a kifizetésig illetik kamatok, ha tehát ez birói ítéletben ki van mondva, akkor az árverés utján való kielégítés esetén is érvény szerzendő ennek. Továbbá— hagyján még a privát hitelezőknél — de hogyan jut ahhoz egy pénzintézet, mely idegen pénzt kezel, mely a betételek után a kifizetés napjáig tartozik kamatokat fizetni, mely ezen betételeket ingatlan kölcsönökre fekteti, melynek tehát kamatot veszteni nem szabad, s ha veszít igen könnyen válságba sodortathatik, hogy birói ítéleten alapuló követeléséből a jog, igazságosság és méltányosság ellenére levonnak bizonyos részt. Hiszen ez az eljárás kész veszedelem lehet egy jelzálogos kölcsönökkel foglalkozó intézetre nézve. Ismétlem az ilyen intézetnek is szüksége van a kölcsön adott összegek után járó kamat minden fillérjére, mert különben, hogy fogja a betéti kamatokat fizetni ? Hát még ha nem 900 frtról, hanem 20—30 ezer frtról van szó s ha az utalványozó végzés kelte és a jogerősségi végzés kézbesítése közé nem egy hónap, hanem fél év esik? pedig ez könnyen megeshetik, nem kell más csak lakjék az egyik érdekelt Slavoniában vagy külföldön, vagy pláne haljon meg s akkor kész a félévi terminus. Ilyen esetekben a kamatvesztesség ezrekre mehet. Végül a legnagyobb méltánytalanság az hogy mig az előző hitelező, a kinek, ha a tömegből kitelik, joga van követelésének teljes kielégítését követelni, kamatot vészit, ezen kamatveszteség pedig az utána következő hitelezők esetleg a végrehajtást szenvedett javára szolgál. A mit az előzőnek kellene igazság szerint hozni, azt meghozzák a későbbi rangsorozásu hitelezők, esetleg meghozza maga az adós, mint vételárfölösleget. Hát ez ellen az igazságügyminiszteri rendelet ellen különösen a jelzálogkölcsönökkel foglalkozó pénzintézeteknek fel kell szólalni s kérni kell az igazságügyminiszter urat, hogy e rendeletét változtassa meg, mert az alkalmas a jogrend bizonyos mérvű megingatására. S a bajon könnyen lehet segíteni. íme ajánlok egy módot: Ám maradjon érvényben azon intézkedés, hogy az utalványozó végzésekben a kamat és fix kiszámítandó, de viszont utasittassék a tlkvi hatóság, hogy akkor, a midőn az utalvány jogerősségére vonatkozó végzést meghozza, készítsen ebben pótutalványt, mely megállapítja a kamatokat az utalványozási végzés napjától számítva az utalvány joger ősségét kimondó végzés meghozatalának napjáig. Ha azután ezen jogerősségi végzés leírása és expediálása soron kivül történik, mint annak a dolog természeténél fogva történie kell, akkor alig érheti a hitelezőt kamatveszteség, vagy ha éri is, ez összeg lényegtelen nagysága lesz. Ekként tehát elég lesz téve a miniszteri rendelet azon követelményének, hogy a kifizetendő összeg szó és szám szerint hibátlanul megjelöltetik, másrészt nem fog szenvedni a hitelező, mert megkapja teljesen követelését. És még egyet. Azt mondhatná valaki, hogy az általam ajánlott mód alkalmazása azt eredményezné, hogy megkellene várni apótutalvány jogerősségét s akkor ott lennénk, a hol a jelzett rendelet folytán teremtett állapot következtében most vagyunk t. i. ismét beállana a kamatveszteség arra az időre, mely a pótutalvány meghozatala és ennek jogerőssége közé esik. Ámde ezen az esetleges scrupuluson az által lehet segíteni, — teljesen correct és törvényes eszközzel — ha a tlkvi hatóság már a sorrendi végzésben, mely ellen természetesen meg van a jogorvoslat ii oldalra terjed