A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 30. szám - A szavatosságról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 30. számához. Köztörvényi ügyekben. Tekintve, hogy a hirdetésben alperes lakása és foglalkozása is közzé tétetett és igy a közönség részéről az alperes iránti megtévesztés ki volt zárva, a hirdetésben közbejött csekély hiba lényegesnek nem tekinthető és nem szolgálhat alapos okul arra, hogy alperes a fizetésre való kötelezettség alul meneküljön. A budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróság (1894 márc. 20. 4,732. sz. a.) dr. Füredi Mór ügyvéd által képviselt Pesti Napló kiadóhivatala bej. hírlapvállalat felperesnek, dr. I r i c Adolf ügyvéd által képviselt S. és W. cég alperes ellen 30 frt töke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes elismerte, hogy alperes a hirdetéseket S. és W. cég alatt rendelte meg és elismerte, a mint az a becsatolt egyik hirdetési lappal is igazolást nyert, hogy a hirdetést nem <Sommer és \Yeniger» névvel eszközölte, hanem Sommer és \Yeninger» névvel. E szerint tehát kétségtelen, hogy felperes a megrendelést nem ugy foganatosította, a mint alperes azt kívánta, miből kifolyólag felperes nem is követelheti alperestől a hirdetések diját. Ezért felperes keresetével elutasittatik stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1894. okt. 20. 4,732. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, alperest kötelezi, hogy felperesnek 30 frt tőkét stb. fizessen stb. Indokok: Alperes czég beismerte, hogy a kereset tárgyát képező hirdetésnek közzétételét felperesnél a kereseti 30 frtban megrendelte s hogy felperes a hirdetést közzétette; magában véve az a körülmény pedig, hogy a hirdetésben az alperes «Sommer és \Veniger> czég hibásan igy: «Sommer és Weninger» czég tétetett közzé, tekintve, hogy a hirdetésben alperes lakása és foglalkozása is közzététetett, és igy a közönség részéről az alperes cég iránti megtévesztés ki volt zárva, a hirdetésben közbejött csekély hiba tehát lényegesnek nem tekinthető, nem szolgálhat alapos okul arra, hogy alperes cég a fizetésre való kötelezettség alul meneküljön stb. A m. kir. Curia. (1896. márc. 31. 1849. sz. a.) a másodfokú biróság ítélete indokaiból helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1896. márc. 30. 1,170. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely dr. M. Ödön felperesnek A. Ilié alperes s. visszahelyezés iránt indított perében a kolozsvári kir. Ítélőtábla és a gyulafehérvári kir. törvényszék, mint felebbezési biróság között a felebbviteli bíráskodásra nézve felmerült, következő határozatot hozott: Jelen sommás visszahelyezési perben a felebbviteli bíráskodásra vézve a gyulafehérvári kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek. Indokok: az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. pontja szerint a sommás eljárás kiterjed nemcsak a hivatkozott törvényben felsorolt ügyekre, hanem mindazon ügyekre, melyekre nézve a sommás eljárást valamely külön törvény állapítja meg; a miből következik, hogy azon ügyekben is, melyekben a birtokszabályozás keretében a 1880: XLV. t.-c. 13. §-a a sommás eljárást állapította, hogy valamint a törvény hozatala idejében az eljárásra az akkor életben volt 1868: LIV. t.-c. szabályai illetve később az 1881: LIX. t.-cikkben módosított eljárás szabályai, voltak irányadók, ugy jelenleg az 1893: XVIII. t.-cikkben szabályozott felebbezési eljárás követendő, e szerint pedig a felebbezési bíráskodás a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik stb. A. S. E. ig7. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési biróság által megállapított tényállás az irányadó alperes felülvizsgálati kérelmében épen azt panaszolván, hogy a felebbezési biróság az ö részéről ajánlott bizonyítás felvételét mellőzte, a felebbezési biróság tényállása nem tartható az ügydöntő körülményre nézve teljesnek és igy a felülvizsgálatra sem alkalmas. A m. kir. Curia I felülvizsgálati tanácsa (1896. ápr. 29, 23. I. G.) Vaisz Sándor ügyvéd és ez által képviselt neje szül. F. Róza felperesnek dr. Deutsch Izidor ügyvéd által képviselt F. Dávid alperes ellen 241 frt 66 kr. tőke és jár. iránt a budapesti VII. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és a tárgyaláson 475 frt 99 kr. tőkére felemelt továbbá dr. Buch Arnold ügyvéd által képviselt Sz. József és neje és G. Jenni felpereseknek ugyancsak dr. Deutsch Izidor ügyvéd által képviselt F. Dávid alperes ellen 1892 frt 23 kr. töke és jár. iránt a bpesti VI. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s a tárgyaláson 1176 frt 23! kr. tőkére leszállított s a budapesti kir. törvényszék által egyesitett sommás perében következő végzést hozott: Budapest, 1896 július hó 26. Az alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési bíróságnak ítélete feloldatik s a felebbezési biróság további eljárásra és ujabb ítéletnek hozatalára utasittalik stb. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróságnak ítéletét két irányban támadja meg. Első sorban azért, mert a felebbezési biróság annak a kötelezettségnek terjedelmét a mely az alperest a háza eladása iránt a felperesek közül Sz. Józseffel és annak nejével kötött szerződés értelmében a házra a bankegyesület javára bekebelezett kölcsönnek conversio utján tőketörlesztési kölcsönné leendő átalakítása iránt terhelte, a szerződésnek helytelen értelmezése alapján állapította meg. Másodsorban pedig azért, mert a felebbezési biróság téves jogi felfogásból indult ki a felperes ama vagyoni érdeke fogalmi körének meghatározásánál is, a melynek megtérítését a felperes az alperestől ennek conversio keresztülvitele iránt szerződés szerint elvállalt kötelezeltsége nem teljesítése esetében követelni joga lehetne. Az alperesnek panaszát mindkét irányban alaposnak kellett elismerni. Igaz ugyan, hogy az alperes az adásvételi szerződésben kötelezte magát, hogy legalább 26000 írtig a meghatározott feltételek mellett a tőketörlesztésü kölcsönt convertálni, ez irányban a szükséges lépéseket megtenni fogja, azouban az eredetiben a bankegyesület javára 30000 trt erejéig uj tőketörlesztésü kölcsönné való átalakítása, illetve annak keresztülvitele a teendőknek egész sorozatát és bizonyos sorrendjét tette szükségessé és a conversionalis ügylet sajátos természetéből folyik, hogy annak sikeres keresztülvitelére mulhatlanul szükséges volt, kogy annak érdekében mind a két szerződő fél kölcsönösen közreműködjék. A háznak eladása folytán ugyanis annak telekkönyvi tulajdonosaivá a vevő felperesek lettek, a jelzálogkölcsön pedig az ingatlanra adatván, kétségtelen, hogy a conversio keresztülvitele érdekében azokat a lépéseket megtenni, a melyeket a dolog természete szerint a jelzálogos tulajdonossal mint adósával végezhet, a felpereseknek képezte feladatát. Ezekből tehát következik, hogy az adásvételi szerződésben az alperesnek a vevő felperesek irányában a conversio keresztülvitele iránt elvállalt kötelezettséget a felebbezési biróság a szerződésnek helytelen értelmezésével állapította meg olyképpen, hogy annak teljes keresztülvitele s ez irányban minden tüzetes lépésnek megtétele az alperesnek feladata volt, ugy hogy a felpereseknek teendője csak a kölcsönszerződésnek aláírása, de ezenkívül másra ki nem terjedt. A szerződésnek helyes értelmezése szerint az alperesnek kötelessége a conversio keresztülvitelénél csak azoknak a teendőknek teljesítésére terjedhetett ki, a melyeket annak érdekében ő maga a saját személyében elvégezhetett, de nem egyszersmind olyanokra is, a melyek a felpereseknek mint telekkönyvi tulajdonosoknak teendőkörébe estek. E tekintetben a felebbezési biróság tényállásában az meg van állapítva, hogy az alperes az eladott házra a szerződésben meghatározott kölcsönnek megzavaztatását egy pénzintézetnél kieszközölte. Ez által az első feltételét a Conversio keresztülvitelének az alperes a maga részéről megtette s a kölcsönnek megszavazása után már a felperesekre mint jelzálogostulajdonosokra hárult az a teendő, hogy a hitelező pénzintézet által a kizárólag csak a jelzálogtulajdonos részére illetve ennek közbenjárása folyósítható kölcsönnek folyósítása iránt a kölcsönt megszavazó pénzintézettel magukat érintkezésbe tegyék. Ezt azonban ismét csak akkor tehették, ha az alperes őket a kölcsönnek megszavazásáról kellően értesítette. Arra nézve azonban, hogy ez az értesítés az alperes részéről kellő módon megtétetett-e, a felebbezési biróság ítéletében a tényállás nincs megállapítva. Mint hogy pedig a S. E. 197 §. szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési biróság által megállapított tényállás az irányadó s az alperes felülvizsgálati kérelmében épen azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság az értesítés teljesítésének bizonyítására az ő részéről ajánlott bizonyítás felvételét mellőzte, a felebbezési biróság tényállása nem tartható az ügydöntő körülményre nézve teljesnek, s igy a felülvizsgálatra sem alkalmas. De más részről nem helyes a felebbezési bíróságnak a felperes részére kártérítés fejében megállapítandó vagyoni érdek fogalmi körének meghatározása sem. Téves a felebbezési bíróságnak az a felfogása, hogy a felpereseknek kára az alperesek mulasztása folytán abból eredne, hogy a conversionak meg nem történte folytán a kölcsön után az eredeti bekebelezés alapján a lejáratkor a mindenkoron fennállt')