A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 30. szám - A szavatosságról

224 A JOG II. Dr. Justh Dezső közjegyző ur által «A Jog» f. é. 28-ik számában a fenti cimen felvetett kérdésre aligha fog valaki mással mint nem»-mel felelni. így felel dr. Káldiur is fentebb olvasható válaszában. És ha ennek daczára, mégis szükségesnek találom, hogy én is feleljek a felvetett kérdésre, főleg azért teszem, mert ugy a kérdés szövegéből, mint dr. Káldi ur feleletéből azt látom, hogy a telep utólagos beírása egy kalap alá vonatik a váltó lényeges kellékcinek utólagos kitöltésével. Már pedig a kettő között óriási a különbség, mert a lényeges kellék utólagos kitöltését a váltótörvény 93. §-a megengedi, tehát legfelebb arról lehet szó, hogy az utólagos kitöltés megállapodás szerint, vagy annak ellenére történt-e, addig azáltal, hogy a forgatmányos a váltóba utólag telepet vagy telepest ir be, hamisítást követ el, mi — eltekintve a dolog büntetőjogi oldalától — a vt. 82. §-a szerint mind azon kötelezettekre nézve, kik a meghamisítás előtt írták nevüket a váltóra, — és vélelem harezol a mellett, hogy minden kötelezett meghamisítás előtt jutott obligoba, — nem létezőnek tekintetik és a meghamisítás előtti szöveg az irányadó. Az utólag odairt telep vagy telepes tehát, rájok nézve nem létezik, az annál felvett óvás nem tartja fent a visszkeresetet, sőt esetleg ennek következtében a kereset is elvész. Épen mert nagyon jól tudom, hogy takarékpénztáraink ily módon derüre-borura hamisítják meg a rájuk forgatott váltókat, tartom kívánatosnak ezen kérdés alaposabb megvitatását, mert bizony egy szép napon esetleg az fog kitűnni, hogy némely pénzintézet tárcájában levő három-négy aláirásos váltók egy része helytelenül óvatoltatván, visszkereset utján nem érvényesíthető. A vt. 24. §-ából világos az, hogy telep csak elfogadás előtt a kibocsátó által jelölhető ki, a ki telepest is jelölhet, mit ha nem tett volna, az intézvényezett az elfogadás alkalmával szintén jogosítva van telepest *) kijelölni. Elfogadás utáni váltóbirtokos tehát sem telepet, sem telepest nem irhát utólag bele a váltóba. Ha beirja hamasitást követ el, és a belehamisitott telep az előzőkre nézve nem létezik. Már pedig a pénzintézetekre rendszerint a rendelvényes forgatja a már kibocsátott és elfogadott váltót és ép ezért ezzel szemben a forgatmányos intézet sem lejáratkor, sem előbb nem telepitheti, erre vonatkozó jogot nyíltan sem köthet ki, még kevésbé hallgatagon. Természetes, ha telepíteni sincs jogában, még kevésbé lehet jogában a váltóbirtokosnak a beirt telepet kitörölni és helyébe másikat irni. Ez egy ujabb meghamisítás, melyre nézve szintén az áll, hogy a meghamisítás előtti szöveg szerint vannak az előzők kötelezve. *) Dr. DcutscJi Ignácz. Sérelem. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. (Az igazságügyminister ur figyelmébe.) Általános a panasz ügyvédi körökben a miatt, hogy a budapesti sommás bíróságok, ugy a járásbíróságok, mint elsőfokú, mint a törvényszékek, mint felebbezési bíróságok rémítő hosszú terminusokat tűznek ki. Csak példaként említem, hogy a bpesti VI. ker. járásbíróság helyben lakó r';— ien június 27-én bt yujtott kereset tárgyalását októ' e re tűzte ki, tehát több mint három hó utánra, i A bpesti törvényszék I. felebbezési tanácsa február ló-én benyújtott, s a keresk. és váltótörvényszék által hozzáaprilis 2-án áttett felebbezés tárgyalására november 2-áttüzi ki határnapul, tehát teljes 7 hónapig nyugszik. Most látható csak, hogy oz 1893: XVIII. t.-c. 18. és 135. §-aink nagy hiányossága van, mert csak azt szabják meg, minél rövidebb időre nem lehet a tárgyalást kitűzni, tehát csak a minimumot állapítják meg, ellenben a maximumot, hogy t. i. minél hosszabb időre nem tűzhető határnap, — nem irják elö. Pedig ugylátszik erre sokkal nagyobb szükség lett volna! Dr. Irodalom. A haszonbérleti jog mai érvényében. Rirói gyakorlatunk alapján irta Dr. Krisztinkovich Iván ügyvéd. Rudapest Franklin társulat. Ára 2 frt. Szerző jelen munkájával a haszonbérleti jognak eddig önállóan fel nem dolgozott tárgyát célozza rendszerbe foglalni. Dolgozata felöleli a haszonbérleti jog körébe vágó jogi és gazdasági anyagot s így kettős igénynek iparkodik megfelelni. *) Telepet már nem. *) A takpztárak rendszerint bélyegzővel csinálják az ilyen utólagos telepítést, — minek következtében igen könnyen lehet bizonyítani a kifogásolónak a hamisítást. Könyve gyakorlati irányt követ: feldolgozza judikaturánk elvi megállapodásait s ugyanakkor rámutat a birói gyakorlat ingadozására, az ellentétes határozatok közül azokat jelölve meg iránytadóul, a melyeket az okszerű gazdászat helyes elvei támogatnak. Czélja nem csupán az, hogy a fennálló haszonbérleti szerződések keretében az egyes vitásabb s igy perre vezethető kérdések tekintetében útmutatót képezzen s a szerződő feleket kölcsönös jogaik és kötelezettségeik tekintetében tájékozhassa; hanem egyúttal az is, hogy egy jövőben létesülő szerződés tárgyában hasznos tanácsokkal szolgáljon. Bírák és ügyvédek — földbirtokosok, uradalmi tisztek és haszonbérlők igényeire volt tekintettel szerző s oly kézikönyvvel szolgál nekik, a miben a haszonbérleti jog körébe vágó kérdések a legkisebb részletekig fel vannak dolgozva, mire nézve könnyű kezelhetés céljából a munka végén kimerítő betüsoros tárgymutató van összeállítva, mely mintegy harmadfél száznyi címet foglal magában. Kiváló figyelmet fordított szerző azon kérdések kidolgozására, a melyek a haszonbérleti szerződések leglényegesebb, de egyúttal legvitásabb feltételeiként szerepelve, a legtöbb per csiráját rejtik magukban. Ilyenek: a haszonbérfizetés, az «okszerű* gazdálkodás — a beruházások, az épületek karban tartása, a bérleengedés, az adófizetés stb. vitás kérdései s a számos kártérítési esetek. Vegyesek. Az ügyvéd nem folytathat ipart. Az egri ügyvédi kamara választmánya: A kamara választmánya az 1874: XXXIV. t.-c. 10. §-a alapján kijelenti, hogy az ügyvédséggel összeférhetlennek tartja azt, hogy dr. P. S. ügyvéd ur Gyöngyös-Tarjánban vagy bárhol is agyag-ipart saját vagy másnak nevében közvetve avagy közvetlenül üzletszerűen folytathasson s gyöngyös-tarjáni edénygyárának cégét bejegyeztethesse. A mennyiben pedig mindez mégis megtörténnék, kijelenti a kamara választmánya, hogy az az 1874: XXXIV. t.-c. 7. §-a utolsó bekezdésében előirt eljárást vonná maga után. A m. kir. Curia: A felebbezés hivatalból visszautasittatik: mert az 1874: XXXIV. t.-c. 29. §-a értelmében a választmány határozatai ellen csak az ezen törvényben megengedett esetekben van felebbezésnek helye; a választmánynak az a kijelentése azonban, hogy összeférhetlennek tartja az ügyvédséggel azt, hogy folyamodó maga nevében ipart folytasson, azon határozatok közé, melyek ellen a felebbezés meg van engedve, nem tartozik, mivel az összeférhetlenségből felmerülhető kérdések érdemleges elintézése az 1874: XXXIV. t.-c. 7. §-a utolsó bekezdésében kijelölt útra tartozik. (1896. márc. 30. 1,104/96. P. sz.) Érdekeltségi kifogás a felebbezési tanács elnöke ellen. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési bíróság ítélete feloldatik és a felebbezési biróság uj tárgyalás tartására, a tényállásnak minden irányban váló szabatos megállapítására és ujabb, az összes perbeli és felebbezési költségre is kiterjedő határozat hozatalára utasittatik. Indokok; Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biróság ítéletét első sorban az 1893: XVIII. t.-c. 165. §-a 2. pontja alapján támadja meg, azt adván elő, hogy annak az ítéletnek hozatalánál az 1868: L1V. t.-c. 56. §-a szerint érdekbiró vett részt, a mennyiben a felebbezés tanácselnöke dr. R. . . . E. . . . kir. törvényszéki biró volt, a kiről Újvidéken köztudomású, hogy felperes irányában ellenséges indulattal viseltetik, a ki továbbá mint vizsgálóbíró járt el abban a bűnügyben, a mely ugyancsak a szerb nemzet-egyházi alapok és alapítványok igazgatósága mint örökös a többi örökösökkel együtt tett indítványa illetve feljelentése alapján felperes ellen okirathamisités és csalás miatt 1889. évben indíttatott, a ki ellen vizsgálóbírói működése alkalmából felperes fegyelmi eljárásnak megindítását kérte és a ki végül a Káli ó-féle bűnügyben a többi tanuk vallomásaival ellenkező tanúvallomást tevén, már csak ebből az okból is alkalmatlan arra, hogy felperes pereiben és jelesül a jelen perben, mint biró működjék. E panasz azonban figyelembe nem vehető, mert az 1868: LVI. t.-c. 56. §-a a) d) pontjaiban felsorolt és hivatalból is figyelembe veendő érdekeltségi esetek egyike sem forog fenn, a felperes részéről az állítólag ő közötte és a felebbezési tanács elnöke dr. R . . . E . . . kir. törvényszéki biró közt fenforgó ellenséges viszonyra történt hivatkozás pedig tekintetbe azért nem jöhet, mivel felperes a felebbezési biróság előtt a tényállásba bocsátkozott a nélkül, hogy a nevezett biró ellenében a birói érdekeltség miatti kifogását megtette, e kifogás érvényesítésének abbanhagyásával pedig a kifogás további érvényesítésének joga is elenyészett (s. elj. t. 199. §-a stb.) Curiai és táblai értesítések. Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek díjtalanul szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikerülése végett kérjük mindig kiadóhivatalunkhoz intézni. Csongrád Sz. F. Körösi Zs. — özv. Körösi Iné érk. 499/96 sz. a. n. e. eld. Vörösmarthy. — Éger T. A. Nngy János bűnügye a C-hoz nem érk. — Kolozsvár dr. B. A. Stern B. — I. Eissler et Brüder 432/95 v. sz. a. C. f. é. máj. 1 hh. — S. G. Almády Zsué — utz N. érk 1939/96 sz. a n. e. eld. Gottl. — Újvidék dr. K. K Löbl Gy — Schaffer A. érk. 1392/95. sz. a. n. e. eld. Hegedűs PALLAfi RÉ8ZVÉN (TAR8A6AG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.