A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 30. szám - Hamis eskü büntetténél a letett eskü szövegének értelmezése

Tizenötödik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1896 július 26. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V\, Rudolf-rakpai t 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNT) LAP ÁZIRAZSÍRÜGY ÉRDEKEINEK KÉPfISELETÉRE i H19TAR ÚGTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 ' — * Egész « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyíl 1 küldendők. TARTALOM : Hamis eskü bűntetténél a letett eskü szövegének értelmezése. Irta: dr. Keserű Lajos, zombori kir. tvszéki biró. — A szavatosságról. Irta : dr. Gáspár Izsó budapesti ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (A váltótelepités jogának kérdéséhez (Felelet) Irta : I. dr. K á 1 d i Gyula, aradi kir közjegyzőih. — II. dr. De u t s c h Ignác.) — Sérelem. (Az uj sommás eljárás a gyakorlatban Irta : Dr.) — Irodalom. (A haszonbérleti jog mai érvényben. Irta : K riszt i nkovich Iván ügyvéd Budapest. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-böl.(Csődök. — Pályázatok.) Hamis eskü bűntetténél a letett eskü szövegének értelmezése. Irta: dr. KESERŰ LAJOS zombori kir. tvszéki albiró. A hazai jogszolgáltatás még mindig nem állapodott meg arra nézve, vájjon a hamis eskü büntetésénél a polgári perben letett eskü szövege szigorúan és szószerint értelmezendö'-e vagy nem. A büntetendő cselekmény tényálladékának megállapításánál egyszer az alakszerűségek vétetnek inkább figyelembe, máskor pedig a cselekmény subjectiv oldala, a cselekvő személy akarata, szándéka képezi vizsgálódás tárgyát s szolgál alapul a döntésnél, a határozat meghozatalánál. Nemcsak az egyes alsóbb bíróságok vélemény különböző e téren, hanem maga a kir. Curia is gyakran hoz egymással ellentétes határozatokat. Például szolgáljon erre az alább közölt két eset. I. F. István eladta P. Józsefnek a K. Mátyástól vett, még annak a nevén álló s a sztanisicsi 207 sz. tjkvben foglalt </» telek földjét azzal, hogy miután még ez nem képezte az ö telekkönyvi tulajdonát, K. Mátyás fog P. Józsefnek a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratot adni. K. Mátyás ezt meg is Ígérte, azonban a bekebelezés nem vitetett keresztül, míg nem a P. József által megvett */„ telek föld K. Mátyás adósságai fejében, annak egyéb ingatlanaival együtt, bírói árverésen eladatott. Ekkor P. József a zombori kir. törvényszék előtt beperelte F. Istvánt a vételár viszafizetése iránt, mely perben megítéltetett P. József részére azon főeskü, hogy : <K. Mátyás nem ajánlkozott részére (t. i. P. József részére) a sztanisicsi 207. sz. tjkvben foglalt l/e telek föld tulajdonjogának tehermentes bekebelezésére alkalmas okiratot adni." A szegedi kir. Ítélőtábla ítéletébe azonban a 207. sz. tjkv. íratott be s ezen ítéletet a kir. Curia. is helyben hagyván, P. József az esküt ily értelemben letette. Ezen eskü a kir. törvényszék által le nem tettnek nyilváníttatott, mert az eskütételről F. István alperes nem értesíttetett. Az ujabban kitűzött határnapon tehát P. József ismét letette az esküt, de ekkor meg már sem a perben szereplő 207. sz. tjkvre, sem a megítélt 2071 sz. tjkvre, hanem a sztanisisic 2771 . sz. tjkvre vonatkozólag. P. József ellen hamis eskü büntette miatt vád emeltetvén, a zombori kir. törvényszék, mint büntető bíróság bebizonyitottnak vette, hogy K. Mátyás a 207 sz. tjkvben foglalt >/» telek földre vonatkozólag kérnek nyilatkozatot a tehermentes bekebelezésre alkalmas okirat kiállítására, s ennek alapján, bár P. József nem a sztanisicsi 207. sz., hanem tévedésből sztanisicsi 2771. sz. tjkvben foglalt ingatlanra vonatkozólag esküdött, vádlott bűnösségét az 1894. évi július 7-én 3211. sz. a. kelt ítéletével megállapította és őt a btkv. 219. §-a alapján elitélte. A szegedi kir. itélő tábla 1894. évi okt. 23-án 4210. bsz. a. kelt ítéletével s akir.Curia a másodbirósági Ítéletet helybenhagyó 1895. évi dec. 10-én 1461 bsz. a. kelt Ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatván, P. Józsefet hamis eskü bűntettének vádja alól fölmentették, azon indokolással, hogy miután a polgári per tárgyát a 207. sz. tjkvben foglalt »/, telek föld képezte, s miután a kir. tábla ítéletével a főeskü a per tárgyától eltérően a 2071. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra ítéltetett oda, s mégis a 2771 sz. tjkvben foglalt ingatlanokra vonatkozóan vétetett ki, e szerint vádlott a per tárgyát képező ingatlanokra a főesküt, mely mindig szorosan értelmezendő, le sem tette, s így a vád és következményei alól fölmentendő volt. n. M. P. Minthogy ritkán lehetett jelen a tulajdonát képező üzletben, annak vezetésével, közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazással F. V.-t bizta meg olykép, hogy ez utóbbi tette az ő nevében a szükséges megrendeléseket, vette át az árukat, eszközölte azoknak elárusitását és fedezte az áruk bevásárlási árát. V. F. megbízott, a többek közt P. cégtől is rendelt árukat, M. P. nevében s megérkezésükkor azokat át is vette. P. cég a vételár iránt beperelvén M. P.-t. ez utóbbi letette azon esküt, hogy: «az •/. alatti számla «tartozik» rovatában 1 és 2 tétel alatt foglalt árukat sem meg nem rendelte, sem át nem vette.» M. P. hamis eskü büntette miatt följelentvén, őt az X-i törvényszék vád alá helyezte, a debreceni kir. ítélőtábla azonban 1895. évi márc. 20-án 760. sz. a. kelt végzésével az eljárást ellene megszüntotte azon alapon, hogy a polgári perben letett eskü szigorúan és szószerint értelmezendő, abban pedig csakis M. P. tényei foglaltatnak, de nem egyúttal a nevében üzleti megbízottjának F. V.-nek rendelkezéseiből való kötelezettsége is; s minthogy M. P. a saját személyében a sértett cégtől sem árukat nem rendelt meg, sem azokat át nem vette, ezek szerint a letett eskü nem tartalmaz a valósággal ellenkezőt. A kir. Curia a kir. ítélőtábla végzésének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság vád alá helyező végzését hagyta helyben 1896. évi április 29-én 12,158. hrsz. a. kelt végzésével. Indokolása szószerint a következő: «A M. P. által letett eskü nem azt tartalmazza, hogy M. P. személyesen nem rendelte meg és nem vette át a kérdéses árukat, következőleg M. P. jóhiszemüleg csak ugy tehette le az esküt, ha az ő akarata ellenére és nem az ő üzlete részére, vagy legalább is nem az ő neve alatt és nem az ő általános meghatalmazottja által lettek volna a kérdéses áruk megrendelve és átvéve. Tekintve már most, hogy a kérdéses árukat F. V. rendelte meg M. P. neve alatt és az ő üzlete részére; tekintve, hogy F. V. ilyen megrendelésekre M. P. nevében a 22 •/. a. fekvő közjegyzői okirat szerint jogosítva volt; tekintve, hogy a 25. sz. a. fekvő okirat szerint F. V. még még különösen a vasúton M. P. üzlete részére érkező áruk átvételére M. P. által feljogosittatott; tekintve, hogy elégséges gyanuokok , merültek fel arra nézve, hogy F. V. rendelte meg M. P. neve alatt azon árukat, melyekre nézve M. P. az esküt letette és hogy F. V. ez árukat át is vette; ez okokból M. P.-re nézve az elsőbirósági vádhatározatot helyben kellett hagyni.* * íme előttünk van a kir. Curiának igen rövid időközben hozott két egymással merően ellentétes határozata, mert míg az I. esetben a polgári perben letett eskü szövegét szorosan értelmezvén, P. Józsefet a hamis eskü vádja alól fölmenti, addig a II. esetben nem veszi szó szerint az eskü tartalmát s M. P. terheltet vád alá helyezi. Annál szembetűnőbb ezen ellentét, mert az I. esetben, ahol vádlott fölmentetett, a polgári perben megítélt eskü helyesen volt megszerkesztve s csupán tollhibából csúszott be a 207 sz. helyett az ítélet rendelkező részébe a 2071. sz:, az eskületételnél pedig a 2771. szám. A II. esetben pedig, ahol terhelt a kir. Curia által vád alá helyeztetett, a megítélt eskü szerkezete nem volt megfelelő, mert helyesen arra kellett volna az esküt megítélni, hogy M. P. sem megbízottja által, illetőleg megbízottja az ő nevében, nem rendelte meg és nem vette át a kérdéses árukat. A cselekmény büntethetőségéhez megkívántatik a bűnösség tudata, illetőleg a bűn elkövetésére irányzott szándék, vagy a vétkes hanyagság, s ha e kettő közül egyik nincs meg a cselekmény alanyánál, akkor a büntethetőség ki van zárva. Ezen általános elvből kifolyólag bátran kimondhatjuk, hogy specialiter a hamis eskünél is megkívántatik a bűnre irányuló öntudatos akarat, vagyis az, hogy az esküt letevő tudatában legyen annak, hogy esküje hamis. Ezen tudat, ezen bűnös akarat fenforgásának, vagy hiányának megállapítása nélkül nem lehet helyes Ítéletet hozni a hamis eskü bűntettének kérdésében. A fentebb felhozott két esetben sem az alsó, sem a felsőbb fokú bíróságok nem helyeztek nagy súlyt az esküt letevők bűnös tudatának és szándékának kikutatására, illetőleg a bűnös öntudat és szándék meg, vagy meg nem létének megállapítására, pedig épen ezen fordul meg a dolog. Lapunk mai száma fi oldalra terjed