A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 29. szám - Régi jogi élet Lőcsén. A Jog eredeti tárcája

116 A JOG végzést hozott: S. Mihály, S. Antal, S. Gyula a btkv 350. §-ába ütköző és a 353. §. 1. pontja szerint minősülő zsarolás büntette és a btkv 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt, S. Viktória férj. K. Jakab Sándorné pedig a btkv 350. §-ába ütköző és a 353. §. f) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének a btkv 69. §-ának 2. pontja szerinti bünrészessége miatt további szabadlábon hagyásuk mellett vád alá helyeztetnek stb. Indokok: S. Mihály, S. Antal és S. Gyula azzal terheltetnek, hogy 1894. évi április hó 13-án K. Jakab Sándor lakásába mentek és ott nevezettet megfojtássali fenyegetések mellett nővérük illetve S. Mihály leánya S. Viktória férj: K. Jakab Sándorné tulajdonát képezett ingóságok kiadására kényszeritették s őtet becsületsértő kifejezésekkel illeték. S. Viktória férj. K. Jakab Sándorné pedig azzal terheltetik, hogy aS. Mihály, S. Antal és S. Gyula által elkövetett cselekményből származó haszon biztosítására közreműködött s azokkal egyetértett. Vádlottak a vizsgálat adataival beismerték ugyan, hogy a kérdéses alkalommal K. Jakab Sándor és K. Jakab Sándorné szül. S. Viktória lakásán megjelentek s onnét leányuk illetve testvérjük tulajdonát képezett ingóságokat elvitték, azt azonban S. Mihály és Gyula tagadják, hogy vejük, illetve sógoruk K. Jakab Sándort azok kiadására erőszakkal kényszeritették, vagy hogy azt becsületsértő kifejezésekkel illették. Minthogy azonban B. István és G. Sándor tanuk vallomásaival bizonyíthatónak mutatkozik, hogy S. Mihály, Antal és Gyula erőszakot alkalmaztak az ingóságok és azok egyrésze érték 25 frtnak a befizetésére és K. Jakab Sándort becsületsértő kifejezésekkel illették, sőt S. Gyula sértettet torkolta is, ugyanazért vádlottakat a fenforogni látszó zsarolás büntette és becsületsértés vétsége, illetve zsarolás bűntettében bünrészesség miatt, további szabadlábon hagyásuk mellett vád alá helyezni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1895. évi deczember hó 4-én 5,694. sz. a.): Az elsőfokú bíróság végzése megváltoztatásával terheltek ellen a további bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: S. Viktória térj. K. Jakab Sándorné a feljelentés szerint 189 í. év április hó 13-án sértett K. Jakab Sándorral összeveszett és nincs semmivel megcáfolva az az állítása, hogy ugyanekkor férje által durván bántalmaztatván, szülei házához visszamenni kényszerült, mert terhes állapotban lévén, férje bántalmazásától tartott. Atyjának, S. Mihály terheltnek és testvéreinek, S. Antal és S. Mihálynak elpanaszolta az esetet és ezekkel együtt jelent meg férje lakásán, ahol a vizsgálat adatai szerint atyja S. Mihály vejét — a sértettet — előbb békességes együttélésre hivta fel, majd miután sértett erre tagadólag válaszolt, leánya kiházasitási tárgyainak és ezek közt ékszereinek kiadását is követelte s miután az ékszerek ki nem adattak, azok 25 frt értékének lefizetését követelte sértettől, a mit sértett szó nélkül le is fizetett s ezután a S. Viktória tulajdonát képezett ruha és ágynemüeket elvitték. Ámbár a kihallgatott B. István és J. Sándor tanuk szerint e közben terheltek közül S. Gyula a sértettnek a nyakát is megfogta, S. Antal pedig leköpte, S. Mihály pedig becsületsértő «betyár» és «disznó > szavakkal illette sértettet, mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a vizsgálat adatai szerint bizonyítva van, miként S. Viktória részére sértett gyermektartási dij fizetésére is köteleztetett és saját tartása iránt is per folyik közöttük s ezáltal is bizonyítottnak tekintetik, hogy S. Viktória 1894. évi április hó 13-án sértett által kényszeritetett a háztól való eltávozásra és terhelt S. Mihály, S. Antal és S. Gyula mint apa és testvérek, tehát hozzátartozók, ennek a S. Viktória személye ellen intézett jogtalan támadásnak elhárítása, meggátlása céljából mentek a sértett lakására és ugyanott hozzátartozójuk vagyonának védelmében jártak el akkor, midőn a kiházasitási tárgyak kiadását követelték. Tekintettel tehát arra, hogy a cselekményben a btkv 350. §-ában meghatározott bűnte ttnek alkotó elemei fel nem találhatók, mert jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányuló szándék terhelteket nem vezette, másrészt tekintettel arra, hogy ily körülmények között terheltek cselekménye, mint a hozzátartozójuk személye és vagyona jogos védelmének tulhágása nem büntethető és más eredmény a végtárgyalástól nem várható, S. Mihály, S. Antal és Gyula ellen ebből az okból végül S. Viktória ellenében azonfelül azért is megszüntetendő a büntető eljárás, mert ellenében a vádbeli büntetendő cselekményekben való részvéte! semmivel sem bizonyittatik, csupán jelenléte által, ellenében bűnösség meg nem állapitható. A magyar kir. Curia (1896. évi június hó 12-én 2,901. sz. a.) A szegedi kir. ítélőtábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. stb. Az eljárás folyamán nem merülvén fel adat arra nézve, hogy vádlott sértési szándékkal irányozta a hajtást, ennélkül pedig cselekvénye, tekintettel az abban nyilvánuló gondatlanságra és a bekövetkezett végzetes eredményre, a btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségének képezi csak tényálladékát. Az eperjesi kir. törvényszék. (1894. szept. 28., 3614. sz. a.) Z. János vádlott a btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért 7 havi fogházra ítéltetik stb. Indokok: Vádlottnak akihallgatott tanuk egybehangzó vallomásai által is támogatott beismerésével megállapittatott, hogy 189i. jul. 31-én vádlott, ennek neje szül. M. Zsuzsánna, valamint vádlottnak Mária és Katalin nevű testvérei Boglyárka község határában aratással voltak elfoglalva. Délután 2 óra tájban az ebéd elköltése után terhelt a közelben levő forráshoz távozott, hogy ott vizet igyék. Miután vádlott a forrásnál kissé tovább időzött, neje szül. M. Zsuzsánna tréfából utána kiáltott, mondván: «te bitang, te vadember, hát jer már egyszer !» mire vádlott övéi felé indulva állítása szerint egy tojás nagyságú követ kapott fel s azt mintegy 6—7 lépésnyi távolságból a feléje arczczal fordult s nevető felesége íelé dobta. Vádlott neje a kődobás után kezével anyakához kapva s: «jaj, jaj,» kiálltást hallatva, még egy-két lépést előre tett, de nyomban rá a földre ereszkedett, majd kezét a feje alá téve s mit sem szólva a földre lefeküdt. Vádlott és ennek testvérei rosszat sejtve, sértettet ápolás alá vették, de mindhiába, mert sértett egy pár perez múlva meghalt. A boncvizsgálati jegyzőkönyv s az erre fektetett orvosszakértői egybehangzó vélemény szerint a halál közvetlen oka a halántékcsonton szenvedett tompa ütéstől eredt agyrázkódtatás, agyvérbőség és agyvérömlény. A mennyiben tehát vádlott cselekménye, a bekövetkezet halállal causolis nexusban áll, a mennyiben vádlott meg nem cáfolt állítása szerint feleségét nem azon szándékkal dobta meg kővel, hogy őt megölje, vagy hogy rajta sértést s különösen halált okozható súlyos testi sértést okozzon, de a követ csakis tréfából hajította, mit megerősíteni látszik az a körülmény is, hogy vádlott a tanuk egybehangzó vallomása szerint nejével egyetértésben, szeretetben élt és így mi oka sem lehetett a saját nejét megölni, vagy rajta büntető jogilag figyelembe vehető sértést okozni, de a mennyiben tekintve az előidézett eredményt, vádlottat cselekménye elkövetésében mégis vétkes gondatlanság terheli, mert tudhatta azt, hogy tréfából dobott kő is okozhat halált, — ezek folytán őt a btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségében bűnösnek kimondani kellett stb. A kassai kir. itélő tábla. (1895. január 8., 5304. sz. a.) tekintve, hogy V. Andrásné szül. Z. Mária és Z. Katalin tanuknak eskü alatt kivett vallomása szerint vádlott szó nélkül és akkor dobta a követ feleségére, midőn az őt meggyalázó kifejezések használata mellett a munka folytatására hivta, — tekintve, hogy a kőnek az emberi testhez 6 —7 lépésnyi távolságról való dobása a testi bántalmazási szándékot minden esetben magában foglalja; tekintve tehát, hogy ebben az esetben az állapítandó meg, miszerint vádlott a kődobással feleségét szándékosan bántalmazta testileg és tekintve, hogy eme szándékos testi bántalmazás és Z. Jánosné halála, mint bekövetkezett eredmény között az okozati összefüggés helyre van állítva: ennélfogva vádlott a btk. 301. és 306. §§-ban meghatározott halált okozott súlyos testi sértés bűntettében nyilvánittatik bűnösnek és ezért 2 évi és 6 havi fogházra ítéltetik stb. A m. kir. Curia. (1896. márc. 31. 2,842. sz. a.) Az eljárás folyamán bebizonyíttatott, hogy vádlott nejével mindenkor a legjobb viszonyban élt, és hogy a kérdésben forgó alkalommal is, mikor neje felé követ dobott, neje vele incselkedett ugyan, de nem civakodott komolyan; és így semmi sem történt, a mi vádlottat neje ellen felingerelte volna; ilyen körülmények között az, hogy vádlott nejének incselkedését azzal viszonozta, hogy hirtelen egy követ kapott fel és azt feléje dobta, nem vezethető vissza, oly elhatározásra, mely bántalmazásra irányult volna, és valónak fogadandó el vádlottnak ama meg nem cáfolt védekezése, hogy ő minden sértési szándék nélkül nem egyenesen neje felé, hanem oldalt dobott és hogy a végzetes eredmény ugy állott be, hogy neje abban a pillanatban a dobott kő irányába fordult. Minthogy tehát az eljárás folyamán nem merült fel adat arra nézve, hogy vádlott sértési szándékkal irányozta a hajítást neje felé, e nélkül pedig cselekménye tekintettel az abban nyilvánuló gondatlanságra és a bekövetkezett végzetes eredményre, a btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségének képezi csak tényálladékát ; enélfogva a vádbeli cselekmény minősítése és a büntetésre nézve a kir. ítélőtábla Ítélete megváltoztatik és a kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben stb. Kivonat a „Budapesti Közlönyu-böl. Csődök: Donnenberg Albert e. Tab, kaposvári tvszék, bej. aug. 25., félsz, szept. 16., csb. Havas Jenő, tmg. Mészáros János. — Antal József e. Sz.-Fehérvár, székesfehérvári tvszék, bej. szept. 5., félsz, szept. 22., csb. Sohár Béla, tmg. Kenessey Gyula. — MonaHcht Bernát e. Budapest, bpesti keresk. és váltó tvszék, bej. aug. 10., félsz, szept. 10., csb. dr. Schmidt Gusztáv, tmg. Rosenberg Ferenc. — Szabados Mihály e. Debrecen, debreceni tvszék, bej. aug. 22.. félsz. aug. 31., csb. dr. Vass Antal, tmg. dr. Berger Andor. — Moskovits Izidoré. Nagyvárad, nagyváradi tvszék, bej. aug. 24., félsz, szept. 23.. csb. Kurovszky Ferenc, tmg. dr. Gyémánt Jenő. — Szlavuits és Filipovits e. Károlyváros, károlyvárosi jbiróság, bej. jul. 20.. időközi gond. dr. Kornitzer Gusztáv. — Lévay Ilona e. Kolozsvár, kolozsvári tvszék, bej. aug. 18., félsz. aug. 24, csb. Becsek Lajos, tmg. dr. Lechmann Róbert. — Zseleznyak Dániel e. Fiume, fiumei tvszék. bej. aug. 13., félsz, szept. 9., csb. Pancera István, tmg. dr. Maylender M. — Brück Lipót e. Bpest, bpesti ker. és váltótvszék, bej. aug. 10. félsz, szept. 10. csb. dr. Lukács Jenő, tmg. dr. Ernyei Mór. — Ungár Jónásné e. S.-Szentpéter, miskolci tvszék, bej. szept. 16., félsz, szept. 26.. csb. Póts Endre, tmg. Darocy Mihály. — Schönwald Bernát e. Budapest, budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék, bej. aug. 10., félsz, szept. 10., csb. Fuchs István, tmg dr Mihálovits Béla. Pályázatok. Szegedi kir. jbiróságnál albirói állás jul 26. — Tenkei kir. jbiróságnál j b i r ó i állás jul. 26. — Kolozsvári kir. jbiróságnál aljegyzői állás jul. 26. — Szegedi kir. ítélőtáblánál hét joggyakornoki állás július 27. — Szegedi kir. tvszéknél jegyzői v. aljegyzői állás jul. 26. — Nagyatádi kir. jbiróságnál' a 1 j e g y z ő i állás julus 28. — Billédi kir. jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 28.