A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 28. szám - Igazságügyi palota Esztergomban

A JOG 111 ságot a törvény alkalmazásában akadályozta, vádlott terhére a btkv. 165. §~iban meghatározott hatóság elleni erőszak megállapítandó volt. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmény hiányában az erőszak kisebb fokát, kárnak teljes hiányát s vádlott eddigi jó előéletét mint a 92. £ alkalmazását indokoltá tevő enyhítő körülményeket figyelembe venni kellett, s a cselekmény minőség és a 21). íj. rendelkezéséhez képest a fogházbüntetésnek megfelelően volt meghatározandó. A vadbeli cselekmény vétsége nyomtatvány által követetvén el, ennek elbírálása az 1871. 32. t. c. 3 íjának rendelkezése és ezzel kapcsolatban az igazságügyminiszternek 1892. május 28-án 16352. sz. a. kiadott rendelete folytán az e végett külön biroi hatosaggal felruházott kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A m. kir. Curia (1896. május 7, 3,706. sz. a.) A vádbeli cselekmény (izgatás vétsége) nyomtatvány által követletvén el, ennek elbírálása az 1871: 32 t.-c. 3 §-ának reudelkezése és ezzel kapcsolatban az igazságügyi ministernek 1892. május 28-án 16,352. sz. a. kiadott rendelete folytán az e végett külön bírói hatósággal telruházott kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Minthogy tehát a lugosi kir. törvényszék a törvény alapján előirt hatáskört figyelmen kivül hagyva indította meg és jártatta le e vizsgálatot, ez követőleg pedig ugy eme kir. törvényszék, valamint a kir. ítélőtábla illetéktelenül hozott ezen ügyben Ítéletet, ennélfogva Ítéleteiket a megelőzött eljárással együtt hivatalból meg kellett semmisíteni. Vádlott a lelkészt papiruhában a templomban létekor a predikatio utan szóval megtámadta. Es bar a lelkész a megtámadás pillanatában a szószékről lejött és éppen akkor functiót nem teljesített, a törvény az ilyen körülmények között megtámadott lelkészt, addig mig a szertartás jelvényeit le nem tette a btk. 192. §-aban meghatározott fokozottabb védelemben részesiti. A m. kir. Curia (1896. május 6. 3673. sz. a.) Vádlott a lelkészt papiruhában a templomban létekor a predikatio után szóval megtámadta. És bár a lelkész a megtámadás pillanatában a szószékről lejött és éppen akkor functiót nem teljesített, a törvény az ilyen körülmények között megtámadott lelkészt addig, mig a szertartás jelvényeit le nem tette, a btk. 192. J;-ában meghatárorott fokozottabb védelemben részesiti. Vádlott tehát a btk. 192. í;-ában körülirt vétségben volt bűnösnek kimondandó stb 1 a szabadkai kir. törvényszék előtt vallás elleni vétség miatt vádolt B. Emil elleni bűnvádi ügyben.) Sajtóügyekben. A kir. sajtobiroságok kivételes, tehát szigorúan értelmezendő hatásköre csak az esküdtszék elé tartozó ügyekkel kapcsolatos kérdésekre szorítkozik, vagyis egyedül a felelős személyek vétkességének megállapítására irányuló eljárás folyamán érvényesülhet. Ha tehát az esküdtszék az eléje állított egyéneket nem találta vétkeseknek, a sajtobiroság a vád tárgyát képező nyomtatvány elkobzását ki nem mondhatta, hanem csak akkor mondhatná ki, ha ujabbi esküdtszéki eljárás utján valamely felelős egyén vétkesnek találtatnék. Ha ez többé nem lehetséges, akkor alkalmazásba vehető ugyan a btkv. 62. £-ának rendelkezése, de az általános eljárási szabályok és a törvényhozás szándekának megfelelő birói gyakorlat értelmében csak a kir. törvényszékek, mint rendes büntető bírósagok előtt, mely bíróságok azonban saját hatáskörükben önállóan határoznak az idézett törvényszakasz alkalmazásának minden, tehát a nyomtatvány tartalmának büntetendő volta kérdésében is. A budapesti kir. törvényszék mint sajtóbiróság (1896. évi április hó 1-én 7,765. sz. a.) A budapesti kir. főügyész, mint sajtóügyi közvádló keresetére izgatás vétsége miatt vádolt, I). József és társai elleni bűnügyben a következőleg végzett: A kir. sajtóbiróság lázitás vétsége miatt vádolt D. József és társai ellen lefolytatott sajtóügyben vád tárgyává tett «Egy kérdés a magyar nemzethez* cimü röpiratból a sajtóügyi vizsgálóbíró 1895. évi március hó 6-díki 13,935/95. számú végzése alapján lefoglalt példányok megsemmisítése iránt a budapesti kir. főügyészség által 1896. évi január hó 30-án 5,572. sz. alatt előterjesztett indítványt, az 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §-a alapján a budapesti kir. büntetőtörvényszék mint köztörvények szerint Ítélkező bírósághoz utasítja stb. Mert: a sajtóbiróság a D. József és társai ellen a sajtótörvény alapján indított eljárást az 1895. évi szeptember hó 30-án s folytatólag 1895. évi október hó 1-én tartott esküdtszéki tárgyalása alapján 53,330/95. sz. a. hozott s jogerőre emelkedett esküdtszéki sajtóbirósági felmentő Ítélettel már befejezte a sajtóügyi vád tárgyát képezett s a sajtóügyi eljárás folyamán lefoglalt nyomtatványok megsemmisítésének itéletileg leendő elrendelésére, tehát most már a sajtóügyi eljárás folytatása feltételének hiányában az 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §-a alapján a bűntettekről s vétségekről szóló büntető törvénykönyv egyébb intézkedéseinek a közönséges eljárás szabályai szerint leendő alkalmazására hivatott biróság válik illetékessé. A m. kir. Curia (1896. évi január hó 2-án 5,012. sz. a. A semmiségi panasz elvettetik. Indokok: A kir. sajtóbiróságok kivételes, — tehát szigorúan értelmezendő — hatásköre csak az esküdtszék elé tartozó ügyekkel kapcsolatos kérdésekre szorítkozik, vagyis egyedül a felelős személyek vétkességének megállapítására irányuló eljárás folyamán érvényesülhet (elj. szab. 2. §.). Ámde az esküdtszék a kérdéses röpirat miatt eléje állított egyéneket nem találta vétkeseknek, minélfogva az abbeli határozat alapján a budapesti kir. törvényszék, mint sajtóbiróság ama röpirat elkobzását ki nem mondhatta, hanem csak akkor mondhatná ki, ha ujabb esküdtszéki eljárás utján valamely felelős vétkesnek találtatnék. Ha ez többé nem lehetséges, akkor alkalmazásba vehető a btkv. 62. §-ának rendelkezése, de az általános elj. szabályok és a törvényhozás szándékának megfelelő birói gyakorlat értelmében csak a kir. törvényszékek mint rendes büntető bíróságok, tehát a jelen esetben a budapesti kir. törvényszék előtt, mely bíróságok azután saját hatáskörükben önállóan határoznak az idézett 1 törvényszakasz alkalmazásának minden, tehát a nyomtatvány tartalmának büntető volta kérdésében is. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Kérvényező igazolván azt, hogy a jószágigazgatóság feloszlatása folytán rendelkezés alatti állapotba helyeztetett és szolgálattétel végett valamely más hasonló hivatalhoz be nem osztatott, e szerint tehát jelenleg oly hivatalos elfoglaltatása nincsen, mely őt ügyvédi teendői teljesítésében gátolna, a gyakorló ügyvédek lajstromába felveendő. A temesvári ügyvédi kamara választmánya. (1896. január 15. sz. a.) B. Pál rendelkezési állapotba helyezett m. kir. jószágigazgatósági titkárnak a gyakorló ügyvédek sorába leendő felvétele iránti kérvényének hely nem adatik azért, mert az állami kötelékből végelbocsájtva vagy nyugdíjazva nincsen és jelenleg is még rendes fizetést élvez stb. A m. kir. Curia (1896. ápr. 16. 1350. sz. a.) az ügyvédi kamara határozata megváltoztattatik s B. Pál az ügyvédek lajstromába felvétetni rendeltetik. Indokok: Kérvényező az 1884: XXXIV. t.-c. 1. 2. §§. kellékeinek megfelel és ellene a 3. §. alá eső kifogás fel nem hozatott ; továbbá kérvényező a becsatolt jószágigazgatósági rendelettel tanúsította, hogy a temesvári jószágigazgatóság feloszlatása folytán rendelkezés alatti állapotba helyeztetett és szolgálattétel végett valamely más hasonló hivatalhoz be nem osztatott, e szerint tehát jelenleg oly hivatalos elfoglaltatása nincsen, mely őt ügyvédi teendői teljesítésében gátolná és ellene az idézett t.-c. 10. §-ában körvonalazott összeférhetetlenségi ok ebből folyólag fenn nem forog, a mennyiben pedig netaláni újbóli szolgálati alkalmaztatása esetén a lajstromból magát önként nem töröltetné, ennek eszközlésére a 7. §. módot nyújt. Az a körülmény, hogy az ügyvédjelölt ellen fegyelmi eljárás volt folyamatban, a felvételt ki nem zárja, sőt a mennyiben ellene büntetésül az alkalmaztatott, hogy gyakorlati ideje két évvel meghosszabbíttatott, ez általa felvétel lehetősége fentartatott; és mert az, hogy zugirászat kihágásáért pénzbüntetésre Ítéltetett, egymagában a feddhetlen jellem hibáját nem állapítja meg, — e miatt a felvétel meg nem tagadható. A kolozsvári ügyvédi kamara választmánya. (1895. nov. 8. 3314. sz. a.) B. József ügyvéd az iránti kérésének, hogy V. József az ügyvédjelöltek lajstromába felvétessék, hely nem adatott ; mert az ügyvédi rendtartás 11. §-a az ügyvédjelölttől feddhetlenséget követel. V. József pedig nem is tekintve, hogy kamaránk fegyelmi bírósága, 1886. július 12-én 295 sz. a. s a m. kir. Curia 609/1886. sz. a. határozatával helybenhagyott ítéletével őt fegyelmi vétségért vétkesnek nyilvánította, s gyakorlati idejét büntetésül két évre meghosszabbította, s hogy ellene zugirászatért kamaránkhoz teljelentések tétettek, — a kolozsvár városi kir. járásbíróság 1894. május 4-én 1545. sz. a. kelt jogerős Ítéletében zugirászat kihágásában vétkesnek mondotta ki A m. kir. Curia (1896. ápr. 16. 1295. sz. a.) a kamara választmányának határozata megváltoztattatik, kérvényező V. József az ügyvédjelöltek lajstromába folytatólag felvétetni rendeltetik ; mert az a körülmény, hogy V. József ellen fegyelmi eljárás volt folyamatban, a felvételt ki nem zárja, sőt a mennyiben ellene | büntetésül az alkalmaztatott, hogy gyakorlati ideje két évvel meg| hosszabittatott, ez által a felvétel lehetősége fentartatott ; mert az, hogy zugirászat kihágásáért pénzbüntetésre itél1 tetett; egymagában a feddhetlen jellem hiányát nem állapítja meg, következőleg e miatt a felvétel meg nem tagadható. Folyamodó mint volt megyei pénztárnok az ügyvédi lajstromba felvétetni rendeltetett, mert azon körülmény, hogy a nyugdíjaztatás iránti kérvényhez csatolt orvosi bizonyítvány szerint folyamodó munkaképessége milyen volt. arra a felvétel kérdésénél kiterjeszkedni nem lehet, mivel az idézett 34. t.-c. ily 1 irányú iétézkedést e tekintetben nem tartalmaz.