A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 28. szám - Igazságügyi palota Esztergomban

110 A JOG ítéletét megváltoztatni és végrehajtást szenvedett felett keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1896. ápril 14. 164. sz. a.) a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával kimondatik, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek biztosítási végrehajtás tekintetében is helye van és ehhez képest utasittatik a másodfokú bíróság, hogy az ügy érdemében hozzon határozatot. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-a nem zárja ki a benne megállapított kereseteknek a biztosítási végrehajtás tekin- i tétében leendő alkalmazását miért is a végrehajtást szenvedő ez orvoslattól meg nem fosztható. Az előleges bizonyítás sommás per előkészítésére vonatkozván, az a sommás ügyek keretébe tartozik az ily ügyben hozott végzés ellen benyújtott felfolyamodás felett az 1893. XVIII. t.-c. 125. §-ában megjelölt felebbezési bíróság határoz. A m. kir. Curia (1896. ápr. 30. 1,342. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, a mely dr. Sch. Árminnénak B. Emmanuel elleni előleges biztosítás iránti ügyében a felebbviteli bíráskodás tekintetében a budapesti kir. ítélőtábla és a bpesti kir. tvszék közt felmerült, a jelen ügyben közbetett felfolyamodás elintézésére a budapesti kir. tvszéket mondta ki illetékesnek. Indokok: Az 1893: t.-c. 10. §. szerint a sommás ügyekbeni előleges bizonyítás is szabályozva van s ezen szakaszban az abban tett módosításokra erre nézve fentartottak az 1868: LIV. t.-cikk 534—542. §§-okban foglalt rendelkezések. Ezen szakaszok közül az 540. §. rendeli, hogy az előleges bírói szemle megtartására annak tárgyaihoz képest azon személyi vagy birtokbiróság illetékes, melyet a perbeli eljárás illet, kivéve az ezen szakasz utolsó részében, ha a késedeleni veszélylyel járna az ingóságokra nézve tett eltérést. Ha már most figyelembe vétetik, hogy az előleges bizonyítás keretébe tartozó szemle a kir. járásbíróságról kéretett, és hogy a szemlénél megállapított helyreállítási összegek együtt oly összeget adnak ki, melyre nézve az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 1. pontja szerint a sommás bíróság illetékes, nyilvánvaló, hogy az előleges bizonyítás sommás per előkészítésére vonatkozván, az a sommás ügyek keretébe tartozik és minthogy az 1893: XVIII. t.-c. 214. §. 5. bekezdése értelmében a kir. járásbíróságoknak sommás «ügyekben> hozott végzései ellen benyújtott felfolyamodások felett az ezen törvény 125. §-ában megjelölt felebbezési bíróság határoz, ebből kifolyólag a jelen ügyben a budapesti kir. törvényszék mint a 125. §. szerinti felebbezési bíróság van hivatva a felfolyamodás elintézésére. Házasságtörés okából a házasság fel nem bontható, ha arra nézve, hogy a nő többekkel házasságtörést követett el. más bizonyíték nin«s, mint a nőnek beismerése. A házasság a h. t. 80. §. c) pontja alapján felbontható, ha a nő azon idő alatt, mig férje börtönbüntetésre volt itélve, gyermekeket szült. (M. kir. Curia 1896. jun. 2-án 2,120. sz.) Az igényper birája, a ki egyszersmind az 1881. LX. t.-c. 92. §. értelmében a végrehajtás foganatosítására is illetékes biró azon rendelkezése által, mely szerint, habár a tárgyalást tüzö végzésben az idézett törvénycikk 93. §. értelmében az igényper halasztó hatálya felett határoz, e tekintetben nem perbirósági, hanem végrehajtási teendőt teljesít, az illető végzésnek e része ellen alkalmazott jogorvoslat elbírálása nem a kir. tvszéknek mint a vonatkozó perbeli felebbviteli bíróságnak hatáskörébe, hanem a végrehajtási eljárásban a másodbiróságot gyakorló kir. ítélőtábla elbírálása alá tartozik. A m. kir. Curia (1896. ápril 16. 1,635. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely B. Jeva felperesnek B. Aurél alperes elleni igényperében, illetve B. Aurél végrehajtatónak B. Nikolae elleni végrehajtási ügyében a temesvári kir. Ítélőtábla és a temesvári kir. törvényszék közt a tekintetben merült fel, hogy a B. Jeva felperes által B. Aurél végrehajtató ellen beadott igénykeresetre tárgyalást tűző végzésben foglalt intézkedés ellen, mely szerint a kereset halasztó hatályúnak mondatott ki, a végrehajtató által közbetett felfolyamodásra, melyik bíróság illetékes, az a közbetett felfolyamodás elintézésére a temesvári kir. ítélőtábla mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az, hogy a végrehajtás folyamán indítható valamely keresetnek, vagy valamely birói határozatnak a végrehajtás folytatására nézve mennyiben való halasztó hatályú, esetenkent a végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-cikkben lévén szabályozva, minden ilyen felmerülő kérdés elbírálása a végrehajtási eljárás körébe tartozik és az idézett LX. t.-cikk rendelkezései szerint döntendő el. Minthogy pedig az 1893: XVIII. t.-c. 230. §. értelmében a járásbíróságnak végrehajtási eljárásban hozott végzései ellen használt felfolyamodás felett továbbra is az illetékes kir. ítélőtábla határoz, minthogy továbbá az igényper birája, a ki egyszersmind az 1881: LX. t.-c. 92. §. értelmében a végrehajtás foganatosítására is illetékes biró, azon rendelkezése által, mely szerint habár a tárgyalást tűző végzésben az idézett törvénycikk 93. értelmében az igényper halasztó hatálya felett határoz, e tekintetben nem perbirósági, hanem végrehajtási teendőt teljesít, az illető végzésnek e része ellen alkalmazott jogorvoslat elbírálása nem a kir. törvényszéknek mint a vonatkozó perbeli felebbviteli bíróságnak hatáskörébe, hanem a végrehajtási eljárásban a másodbiróságot gyakorló kir. ítélőtábla elbírálása alá tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 349. §-a a vevőnek csakis az áru minőségi hiányaira alapított kereseti joga elévüléséről intézkedik, mig a mennyiségi hiányok tekintetében a kereskedelmi törvény külön intézkedést nem tartalmaz, minélfogva a vevőnek mennyiségi hiányokra alapított kereseti joga elévülésére nézve a kereskedelmi törvény 1. §-a értelmében az általános magánjog az irányadó. (A budapesti kir. Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa: 1896. január 31. G. 57. sz. a.) Az életbiztosítási szerződés hatályát vesztvén, ha a dij a lejáratot követő 30 napon belül ki nem fizettetik, ezt a hatályvesztettséget nem változtatja meg az a körülmény, hogy a biztosító társaságnak föügynöksége a 30 nap eltelte után a dijat elfogadta, a dijnyugtát kiszolgáltatta, és a lefizetett dijat a társaságnak utólag beküldötte, hacsak az nem bizonyittatik, hogy a föügynökség jogosítva volt a 30 nap eltelte utáni halasztás adására s a dijnak utólagos elfogadására, vagy pedig, hogy a társaság a halasztásba beleegyezett. (A kir. Curia 1896. április 30. 322. sz. a.) Bűnügyekben. A vádlott által eltépett irat a kisebb perben eljáró bíróság tagjai által még aláírva nem lévén és a megsemmisítés alkalmával okirat jellegével még nem bírván, vádlottat a btk. 406. i}-ában meghatározott vétségben bűnösnek kimondani nem lehet. Minthogy azonban vádlott ezen erőszakos cselekményével az előjáró bíróságot a törvény alkalmazásában akadályozta, terhére a btk. 165. Íjában meghatározott hatóság elleni erőszak megállapítható. A nagyváradi kir. törvényszék 1S94. évi december hó 7-én 11,996 sz. a.) Közokirat hamisítás vétségével vádolt Sz. Zsigmond elleni bűnügyben következőleg ítélt: Vádlott Sz. Zsigmond a btkv. 406. §-a alá eső közokirat hamisítás vétségében bűnösnek mondatik ki, s ezért a 406. §. alapján a jogerős Ítélet foganatba vételétől számítva nyolez (8) napi fogházra és az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett az 1892- évi XXVII. t.-c.-ben megjelölt célra, behajthatatlanság esetében a btkv. 53. t; alapján egy (1) napi fogházra átváltoztatandó öt (5) frt pénzbüntetésre Ítéltetik stb. I n d okolás: A megtartott végtárgyalás során a sértett fél Sz. Sándor főbiró és Sz. Lajos jegyző vallomásával ugy vádlott beismerésével be van bizonyítva, hogy Sz. Zsigmond 1893. évi december hó 30-án a községházában Er-Adonyban azt a tárgyalási jegyzőkönyvet, melyet a községi bíróság általa B. N. Sándor ellen indított perben felvett, midőn a jegyzőkönyv aláírására felhivatott, széttépte és tűzbe dobta; azért mert a kimondott Ítélettel nem volt megelégedve; minthogy pedig azon jegyzőkönyvre vádlott 24 kr bélyeget tartozott volna felragasztani, cselekménye által a kir. kincstárnak ennyi kárt okozott, ugyanazért az okirat hamisítás vétségének tényálladéka ellene fenforogván, abban bűnösnek kellett kimondani; a büntetés kiméréséné! enyhitőkörülményt képez büntetlen előélete, és akár csekély öszege. A nagyváradi kir. ítélőtábla 1895. évi március hó 4-én 54 sz. a.) Vádlottnak abban a cselekményében, hogy az általa B. N. .Sándor ellen 4 frt követelésének megítélése iránt a községi bíróság előtt inditott perében felvett jegyzőkönyvet és az abban már beirt Ítéletet, a midőn az aláirás végett elébe tétetett, a feletti boszuságában, hogy követelése megítélve nem lett, széttépte és ezután tűzbe dobta, a községi bíróság irányában tiszteletlenséget képez, a mely nyomban akalmazotf rendbüntetéssel lett volna megtorlandó, de a btkv. 406. §-ába ütköző vétség tényálladékát nem állapítja meg, mert a vádlott a jegyzökönyvet nem azon czélból semmisiiette meg, hogy másnak kárt okozzon, ez a cél pedig a btkv. Í06. §-ában meghatározott vétségnek egyik eleme, nem is okozott az okirat megsemmisítése által másnak kárt, mert abban valamely kötelezettség teljesítésére nem köteleztetett s mert a jegyzőkönyv széttépése s tűzbe vetése által az őt terhelő 24 kr. értékű bélyeg beszolgáltatásának kötelezettségét meg nem szünteti, ezért a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletének megválltoztatása mellett, vádlottat a vád és következményei terhe alól felmenti: stb. A magyar királyi Curia (1896. évi május hó 13-án 4573. sz. a.) Mindkét alsó biróság ítéletének megváltoztatásával Sz. Zsigmond a btkv. 165. §-ába ütköző ugy ezen minta 92. § szerint büntetendő s a 20. § figyelmébe vételével vétségnek minősített hatóság elleni erőszakban mondatik ki bűnösnek és ezért az ítélet foganatosításából számított (3) három napi fogházzal fenyíttetik, stb. Indokok: Minthogy S. Lajos tanú vallomásából azt kellett bizonyittotnak elfogadni, hogy az eltépett irat a kisebb perben eljáró biróság tagjai által még aláírva nem volt, az tehát a megsemmisítés alkalmával okirat jellegével még nem birt, vádlottat a btk. 40(i. íj-ában meghatározott vétségben bűnösnek kimondani nem lehetett ugyan minthogy azonban vádlott a vádtárgyává tett erőszakos cselekményével a kisebb polgári perben eljáró biró-