A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 28. szám - Igazságügyi palota Esztergomban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 28. számához. Budapest, 1896 július hó 12. Köztörvényi ügyekben. A m. kir Curiának az 1890 évi 25. t.-c. 13. §-a értelmében hozott döntvényei. (^Polgári ügyekben) 3. szám. Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincsen, a felebbezési bíróságnak végzései ellen a peres felek élhetnek e felfolyamodással, avagy nem r (Vonatkozással egyrészről a gyó'ri kir. ítélőtábla 2. számú, másrészről a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 5. számú, a kassai kir. Ítélőtáblának időközben érkezett 5. számú és a debreceni kir. ítélőtáblának szintén időközben érkezett 4. számú ellentétes polgári teljesülési döntvényeire.) Határozat: Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincsen (1893: XVIII. t.-c. 181. és 182. §§.), a felebbezési bíróságnak végzései ellen a peres felek felfolyamodassal nem élhetnek. Indokok: Az 189 : XVIII. t.-c. a felfolyamodás tüzetes szabályozásába nem bocsátkozott, hanem fentartva az 1881: LIX. t.-c-nek a felfolyamodásokra vonatkozó elveit, útmutatásul csupán egyes kérdésekben állított fel részletes szabályokat a végből, hogy a felfolyamodási rendszer a változott felebbezési, illetve az uj felülvizsgálati rendszerrel összhangba hozassék. így vette fel a 214. g-ba egyebek közt azt a rendelkezést, hogy azokban az ügyekben, melyekben a kir. járásbíróság ítélete ellen a 126. §. szerint felebbezésnek nincs helye, a kir. törvényszéknek, mint másodfokú bíróságnak végzéseit sem lehet felfolyamodással megtámadni s az idézett törvényszakasz utolsó bekezdésében a felebbezési bíróság végzései ellen használt felfolyamodások feletti bíráskodást azokban az ügyekben, melyeknek tárgya 500 frtot meghalad, a kir. Curia, minden más esetben pedig az illető kir. tábla hatáskörébe utalta. A 214. ij-nak rendelkezései azonban még azokat a főkérdéseket sem merítik ki, a melyeknek szabályozása a felfolyamodási rendszernek a változott felebbvitellel való összhangba hozatala céljából szükséges volt; sőt épen a 214. §-nak fent kiemelt két rendelkezése, kapcsolatosan a megoldásra váró lényeges kérdések mellőzésének tényével, félreértéseket idézett elő. A törvény szövegének hézagai mellett felmerült kételyeket a fenforgó esetben csakis az uj felebbviteli rendszer és az alapelveiben fentartott korábbi felfolyamodási jogorvoslat alapelveinek egybevetése utján lehet helyesen megoldani. Az 1881. LIX. t.-cikkel életbeléptetett felebbviteli rendszer egyik sarkalatos elvét az képezi, hogy a per főkérdésében véglegesen határozó felebbviteli bíróságnak a per mellékkérdéseiben hozott határozatai sem támadhatók meg további felebbviteli jogorvoslattal. Nem tekinthető kivételnek e szabály alól az, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 47. §-a szerint az ott emiitett sommás perekben a másodbiróság helybenhagyó ítélete ellen további felebbezésnek nincs helye, holott a másodfokú bíróság végzései a törvény által megengedett esetekben felfolyamodással feltétlenül megtámadhatók, nem pedig azért, mert az 1881. LIX. t.-c. 47. §-a rendelkezésének súlypontja a két bíróság ítéletének egyenlőségén fekszik s a további felebbvitel kizárásának előfeltétele csakis a másodfokú helybenhagyó ítélet hozatalának időpontjával áll be, következően mindaddig, mig a helybenhagyó ítélet nem hozatott, nem is lehet szó arról, hogy az ítélet előtt felmerült mellékkérdésekben hozott végzések ellen a felfolyamodás a felebbezésnél szűkebb körre szorittassék és mert ezekben az esetekben is a helybenhagyó másodfokú Ítélet, mint minden végleges hatályú Ítélet kizárja azt, hogy a vesztes fél az 1881. LIX. t.-c. 52. §-a értelmében a felebbviteli bíróság közbeeső végzései által szenvedett sérelmeit további felebbvitellel orvosolhassa. Abból, hogy az 1893. XVIII. t.-c. 214. §-a a másodfokú bírósági végzések elleni felfolyamodások kizárásáról kifejezetten csak azokra az ügyekre nézve rendelkezik, a melyekben a 126. §. szerint a járásbíróság Ítélete ellen felebbezésnek nincs helye, nem lehet következtetést vonni arra, hogy minden más esetben a felfolyamodás a korábbi szabályok korlátai közt megengedettnek tekintendő, mert e következtetés eredménye ellentétben állana nemcsak a helyes felebbviteli rendszer követelményeivel, de különösen az 1881. LIX. t.-c. és az 1893. XVIII. t.-cikkben lefektetett jogorvoslati alapelvekkel. Nem állhat meg a következtetés már azért sem, mert épen e rendelkezés fejezi ki azl, hogy miután a szóban forgó ügyekben a kir. törvényszék a per főkérdésében véglegesen határoz, a mellékkérdésekben hozott végzései ellen sem lehet élni felebbvitellel, a miből nyilvánvaló, hogy az nem egyébb, mint alkalmazása a törvény jogorvoslati rendszeréből folyó ama szabálynak, hogy a mellékkérdésekben hozott határozatoknak nem lehet több fóruma, mint a per főkérdésében hozott ítéletnek. Hasonló szempont alá esik az 1893. XVIII. t.-c. 184. §-ának rendelkezése is, mert az ítéletet megelőző eljárásban hozott s felfolyamodással meg nem támadható végzések — a mennyiben azok ellen a felebbvitel egyáltalán kizárva nincs — csak a felülvizsgálati eljárásban kerülhetnek felülbirálat alá, a miből következik, hogy azokban a perekben, a melyekben a felülvizsgálat ki van zárva, a szóban forgó végzések ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az 1893: XVIII. t.-c. 163. §-ának 5. bekezdése is a fentebbi elv folyományát fejezi ki akkor, a midőn azt rendeli, hogy az igazolásnak a felebbezési tárgyalás elmulasztása miatt az 1881: LIX. t.-c. 66. §-a ellenére helytadó végzés ellen a felülvizsgálati kérelemben lehet orvoslást keresni. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs, a peres felek a felebbezési bíróságnak végzései ellen sem élhetnek felfolyamodással és pedig azok ellen a végzések ellen sem, a melyeknek tárgyát nem az elsőfokú bíróság valamely végzésének felülvizsgálata, hanem a felebbezési bíróság önálló intézkedése képezi. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1896. évi május hó 26-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 23-án tartott teljes ülésben. Az 1881 évi LX. t.-c. 30. §-a nem zárja ki a benne megállapított kereseteknek v. biztosítási végrehajtás tekintetében leendő alkalmazását, miért is a végrehajtást szenvedő ez orvoslattól meg nem fosztható. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1895. július 19. 46,072. sz. a.) dr. Gergely Albert illetve Dobó Imre ügyvéd által képviselt D. és L. czég végrehajtást szenvedettnek mint felperesnek Szidon Ignácz ügyvéd által képviselt L, Mór végrehajtató mint alperes elleni 100 frt tőke és jár. erejéig kieszközölt biztosítási végrehajtás megszüntetése és jár. iránti perében következőleg itélt: A L. Mór alperes javára e kir. törvényszéknek 85,391/94 sz. végzése folytán a kolozsvárvárosi kir. járásbíróság által 1894. nov. 7-én 14,475. sz. a. foganatosított biztosítási végrehajtás hatályon kivül helyeztetik, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. nov. 7. 2,841. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, végrehajtást szenvedett felperest a biztosítási végrehajtás megszüntetése iránt indított keresetével elutasítja, stb. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. rendelkezéséből mely szerint végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek csak birói határozaton, perbeli egyezségen vagy közjegyzői okiraton alapuló végrehajtási jog elenyészte esetében van helye, kétségtelen, hogy ily kereset csak az emiitett végrehajtható közokiratok alapján elrendelt kielégítési, nem pedig az idézett törvény 223. és következő ij-ai alapján, valamely vitás és per alatt álló, vagy a 235 §. értelmében per utján záros határidőn belől érvényesítendő követelésnek épen a per eldöntéséig való biztosítása czéljából elrendelt biztosítási végrehajtásnak megszüntetésére irányulhat, mert biztosítási végrehajtás elrendelése esetében az idézett 30. §-ban emiitett végrehajtási jog, mely a peres követelés alapján a pernek végrehajtható ítélettel eldöntéséig vagy birói egyességgel befejezéséig nem is keletkezhetik, még egyáltalán nem létezik, annak elenyésztéről tehát szó sem lehet s így a biztosítási végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetnek tárgya nincs, annál kevésbé, mert az idézett törvény 234. §. szerint a toganatositott biztosítási végrehajtás hatálya különben is a biztosított követelésre nézve indított pernek eldöntésétől függ; az a kérdés tehát, hogy fennáll-e peres követelés, csak az ez iránt indított perben képezheti eldöntés tárgyát. Ezek szerint jelen kereset, mely biztosítási végrehajtás megszüntetésére van intézve, törvényes alappal nem birván, tekintve, hogy a végrehajtást szenvedettnek az az állítása, hogy oly összeggel, mely iránt a biztosítási végrehajtás foganatosíttatott, a tett részfizetések folytán nem tartván, esetleg csak a jogerős sommás végzés alapján általán kérendő kielégítési végrehajtás ellen tehető törvényes lépéseknek képezhetné alapját: az elsőbiróság